Elza. – … azon az úton, mely elriasztja a legbátrabb kisérőket is.
Legyünk őszinték. Nem beszélek első menyasszonyságodról; mindenkit érhet
haleset. De mi történik? A helyett, hogy férjhez mennél Perényihez, a
szeszgyároshoz, leczkéket veszel a színjátszásból Perényitől, az
operette-komikustól, mert a papát egy monológ előadásával akarod
meglepni a nevenapján… És alig hogy ezt a szerencsétlen ötletet
kellőképpen félremagyarázzák, szindarabokat írsz együtt egy
szerkesztővel, a ki minden jóravaló és jól öltözködő embert elriaszt a
házból… Szó a mi szó, én már attól tartottam, hogy miattad én se fogok
férjhez menni, s nekem ez a Józsa Gyuri valóságos megváltás.
Blanka. – Te beszélsz így? Te, a ki először mindenkit megbotránkoztatsz
azzal, hogy férjhez akarsz menni egy hozományvadász hadnagyhoz, és
aztán, mikor már a legtökéletesebben affisíroztad magadat a
vőlegényeddel, egyszerre csak kijelented, hogy ezentúl nem az
uniformisban fogod keresni a boldogságot?…
A báróné. – Azért mondotok egymásnak ilyen szépeket, hogy engem
felizgassatok és azonnal elájuljak?!…