Elza. – Még csak azt akarom mondani, hogy akkor, Ostendeban, tudja, a
harmadik este… akkor igazán kedves volt! És most búcsút veszek magától.
Miklós. – Én is, de csak a holnapi viszontlátásig.
Elza. – Én örökre. Adieu.
Miklós. – Majd meglátjuk.
Elza. – Majd meglátjuk.
(Miklós szalutál és elmegy.)
Elza (ujra előveszi a könyvet s megkeresi az utóljára olvasott lapot.
Még egyszer elolvassa:)
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arczom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
(Leteszi a könyvet s kimegy az erkélyre. Nem pillant le az utczára,
hanem maga elé néz, mintha a levegőben látna valamit. Alighanem egy kis
Ámort lát ott, a ki egy nagy pakktáskát czipel, mert azt suttogja:) –
Szervusz, szerelmem, szervusz!