– Történik: Berzsenyi báró német-ujlaki kastélyának parkjában. Idő:
szeptember vége felé, délután hat órakor. A pavillon terasszán: a báró,
a báróné és Blanka. –
A báró (Blankához). – Mért ne ajándékozhassak én egy szivart valakinek?
És ha az illető feleségül veszi a leányomat, annál jobb.
Blanka (vállat von).
A báró. – Az egészben a legsajnálatosabb az, hogy ma már a csibék
tanítják ki a tyúkot, a ki megőszült és mindig tudta, hogy mit
csináljon.
(Elza jön, automobil-kosztümben.)
Elza. – Nini, mit látok! Azt látom, hogy nem látok vendéget! Végre
egyedül vagytok?!… egészen egyedül?!… És ez a hölgy!… mi történt vele,
hogy úgy tesz, mintha az orra vére folynék?
A báró (Elzához). – Gyermekem, hagyd a tréfálkozást, mert az ügy
rendkívül komoly. A te jó nővéred férjhez megy.
Elza (nem nagy meglepetéssel). – Ah… Józsa Gyuri, mi?
Blanka (gúnyosan). – Páratlan éleslátás!
Elza (anyjához). – Megkérte, hivatalosan?
A báróné. – Ebben a pillanatban.
Elza. – És megkapta a boldogító igent?
A báróné. – Szeretném tudni, miért ne kapta volna meg?