(Belényesy Mária grófnő naplója).
Budapest, május 3-án.
Ma reggel jött el először hozzánk. Mama azt állítja, ő az egyetlen,
kihez mehetek. Én istenem, hiszen meglehet, de hát akkor miért mondja
meg. Így még lehetőségét is elveszi annak, hogy belészeressek valaha.
Mama pompásan tud számolni. Azt mondja, néked 35 ezer forint jövedelmed
lesz, ha meghalunk (miért beszél haláláról akkor, midőn épp az én
szerelmemről lenne szó, nem tudom). Egy pesti palota, a mely azonban a
senioratus jövedelméből épült, így tehát nagy a ház, kicsi a vagyon, s
így mindenkép gazdagon kell férjhez menned. Nos megteszem. De hát elég
ez? Tegnap este az estély után végig mentem a salonokon. Megnéztem
szegről végre. A tánczterem tele aranyozással tetszik. A parquettáján
úgy siklik az ember, mint madár a légben. A nagy salon ajtajából sok
mindent lát meg az ember. Ezek alatt a nagy bársony függönyök alatt mama
folyton engem figyel. Áldom érte. Anyai gondoskodása sok unalmas órámba
került. Tegnap reggel is nagy predikácziót tartott: Légy mindenkivel
nyájas – mondta. – De? – tettem hozzá nevetve. – No igen, légy
tartózkodó a schmudlival (jő a schmudli magyarázata, Istenem hányadszor;
kik nincsenek egészen benn, kiket csak úgy a nagy estélyekre hivunk, a
noblesse de robe, azok, kiknek nincs censusok s mégis a feleségeikkel
meg (sőt!) lányaikkal jönnek báljainkba, stb. stb.). Aztán kikkel még
nem? – folytattam ártatlan arczczal beugratva a mamát. A tánczosokkal,
kiket csak ágyutölteléknek hivunk meg. Ezekkel legfeljebb tour tánczot
szabad járnod. Tudom. Csend. Mama folytatja, meg a kisebb partiekkal,
ámbár ezekkel igen nyájas lehetsz akkor, ha az _illető_ feltünik a
láthatáron. Ezzel izgatod. Nos, az illető feltünt.
[Illustration: Belényesy Mária grófnő.]
Íme az illető: Bálványosy Sándor gróf cs. kir. kamarás (hozzá teszem,
mintha – mama mondaná – a gentryhez tartozna, ezek mindig accolirozzák),
hat láb magas (az anyja angol volt – Lady Sarah Spencer), olaj-barna
arczbőr (Indiába járt, ott sült le végleg – ezt különben nem szeretem),
szürke szemek, sötét haj, deresedő szakál (hegybe vágva) s hosszu, kissé
túlhosszu bajusz. Egy méter széles vállak, hatalmas mellkas, hosszu,
nagy lábak (de keskenyek) s kezek. Hangja mély, tudom, mert most
mindenki énekel. (Hangját szeretem még legjobban.) Foglalkozása: a
Bálványosy család ifjabb ágának, a grófinak feje. Kora 40 év (kissé vén,
no de mindegy). Tud hajtani, kitünő vadász (hat tigrist lőtt Indiában),
volt azt hiszem mindenütt. Fog utaztatni, – mondja mamám – mert anyja
angol volt, s unja magát. De tán ez nem is igaz, ezt mama csak azért
tette hozzá, hogy érdeklődjem iránta. Nos én érdeklődöm.
Investigátiómmal kideritettem, hogy 250 ezer forint évi jövedelme van
tisztán. Ezzel – az én 35 ezremet hozzácsatolva – megélhetünk. Mint a
mama nevetve hozzá tette, telik lámpaolajra. Ha férjhez mész, majd
minden este minden salonban fog égni a lámpa. Hát ha telik olajra, hozzá
megyek. Basta!
*