… A tánczvigalom közepett hivatlan vendég jelen meg orgiák termében. Egy
tisztviselő. – A zaj megszakad, az úrnő a hivatalos férfi elé lép s
jelenléte okát kérdi.
– E ház nem öné többé asszonyom, ön férje el van itélve, vagyonát a
status foglalja el.
– Uram. Egy év előtt férjem minden vagyonát rám ruházta által.
– E tette érvénytelen. Ugyanezen törvény, mely elitélte, megsemmisíté
azt is.
A nő elsápadt.
– Könyörögni fogok érte, hogy ítéletét engedjék el. Kegyelmet kérek
számára.
– Már késő. – A kegyelmet megnyeré.
– Úgy én ismét nője vagyok! Kiálta fel örömmel a delnő.
– Többé nem az, a válóper meg van indítva ön ellen.
Az ajtó feltárult s a bámuló csoport közé belépett a halvány, sápadt
koldus, lélekijesztő arczával, – jobbján egy reszkető nőt vezetve, a ki
gyászöltözetében, arcza fátyollal lefedve úgy zokog, úgy sír hangosan;
míg a sok fényes alak bánat és rémület közt áll, hangtalanul,
mozdulatlanul, elzsibbadva a házi úr leverő tekintete előtt.
Csak a gyászos teremtés sír hangosan, zokogva – örömében – diadalában.