Ő szelid, nyájas és jó.
_Scuderi_.
A szép Cristierna e közben gyorsan közeledett Kolosvárhoz. Mihelyt a
határokba lépett, azonnal tapasztalá azon lovagi szellem mutatkozását,
mely akkor távolléte mellett is Európa műveltebb tartományaiban sehol
otthonosabb nem volt, mint Erdélyben. Magyar őszinte szívesség tevé a
lovagi tisztelkedéseket a szépnem iránt érdekesbbekké. Minden
helységben, minden nyughelyen újabb meglepetések várták a fejedelmi
hölgyet, kinek szelid erkölcsétől s már hírében ismert szépségétől
jóltevő következményeket jóslottak az erdélyiek a nyers, habozó,
túlságig változékony Zsigmondra. Megérkeztének estéjén egész Kolosvár ki
volt világítva; több sorban fénylettek az akkori kisebb ablakokból a
mécsesek s néhol a világítónak szeszélye kiáltó színekre mázolt
képekben, vagy a történet jelességére czélzó írásokkal kívánta örömét
kifejezni.
A fejedelmi csarnok minden tereme s szobája pompásan ki vala bútorozva s
a szem mindenütt nehéz selyem- s bársonyszöveteken nyugvék. Aranynyal
áttört kárpitok, aranyozott székek, aczéltükrök, török szőnyegek voltak
mindenütt láthatók s a falak kamukáin sárkányok s griffek bámultak ezer
vegyületben a nézőkre.
Erdélynek völgyeiből ide gyűltek a tehetősb családok s vetekedve
kívánták az óhajtott fejedelemasszonynak rövid ott mulatását kellemessé
tenni.
Nagy körtisztelkedés előzé meg a pompás vacsorát, melynek alkalmával
Erdélynek hölgyei mutattattak be Cristiernának. Ezek közt volt
Gyulafiné, a szép Mikola Margit; s első megjelenése azon kellemes
benyomást idézé elő a Cristierna szemeiben, melyet Margit sehol sem
hibázott el megtenni. A fejedelmi nő középnagyságú, finom termetű hölgy
volt, arczéle nemes, római; fürtjei selyemsímák s világos szőkék, szemei
gyönyörű vágásúak s égszínűek valának. Egész tartásában feltünt azon
nyugodt önbizalom s szerénység, mely nem ereszkedik le máshoz, de azt
emeli gyöngéd figyelemmel föl magához. Mindenkivel szólott, a férfiakkal
többnyire latinul, mely nyelven ha nem tökéletesen, de igen csinosan
beszélt; a nőkkel francziául, használván néha azon szavakat, melyeket
útjában a magyar nyelvből sajátjává tőn.
Elvégződvén így azon körtisztelkedés elfogadása, mely egyes kérdésekben
s rövid feleletekben áll: a fejedelmi nő Mikola Margittal, Kornis
Gáspárral, Keresztúrival s másokkal beszélgetett. Valami oly szelid és
hódító volt egész alakján elöntve, hogy ezen első megjelenésekor soknak
megnyerte szívét, még azoknak is, kik a fejedelemnek más nőt óhajtottak
Olaszhonból. Az akkoron számos olasz Zsigmond udvarában, nemzetének
egész műveltebb hódolásával kivánta a fejedelemasszonynak kegyét
sajátává tenni, kinek azonban kiválólag nyájasb maga alkalmazása az
erdélyiek iránt, feltünő volt.
Abafi ezen ünnepen nem volt jelen. Sokan úgy vélték, hogy vagy átall a
fejedelem előtt megjelenni, kinek neheztelése még emlékében van, vagy
nem akarja magát újabb tőröknek kitenni s ily nevezetes alkalommal ez
által figyelmet gerjeszteni.
Margitnak mindjárt feltünt távolléte s Betlen Farkastól tudakolá őt, ki
maga sem tuda egyebet mondani, mint hogy néhány nappal ezelőtt
vadászaton látta barátját épen s egészségesen.
Bátori azon közidőt, melyet a szép Cristierna másokkali beszélgetéssel
töltött el, használni kívánván, Margithoz közeledett s az est nagyobb
részét velei társalkodással töltötte. Lehet, hogy a lelkes nő ezen
alkalmat használta a fejedelmet Olivér iránt megengesztelni! annyi
bizonyos, hogy Betlentől – kit Zsigmond bátorságaért s azon regényes
szellemért, mely őt oly érdekessé tette, szenvedhetett – tudakolá
hollétét.
Betlen újra erősíté, hogy őt a vadászaton látta.
– Örülök – mond a fejedelem nyájas mosolylyal – ha leventéink edzik
erejöket s bátorságukat; lehet, hogy rövid napon komolyabb alkalom fogja
azt szükségessé tenni, mint vadászat.
– Erdélynek fiai – viszonzá Betlen azon szép férfias tartással, melyben
kecs és méltóság párosultak – örülni fognak, ha Nagyságod őket csatákra
vezetendi s bizonyos vagyok benne, Abafi barátom nem lesz az utolsók
egyike, ki a Bátori-ház s Erdély java mellett fegyvert fog.
– Igen, akarjuk – szólt Bátori nevetve – hogy igazat mondjon kegyed.
Inkább szeretjük őt – folytatá gúnymosolylyal – buzogánynyal kezében,
mint a szószéken látni, hol nem igen látszik helyén lenni.
Betlen csöndesen állt a fejedelem előtt s úgy látszék, hogy felelni
akar; de ez folytatá:
– Holnap, reménylem, hogy a lovagi Betlen nem fog hibázni a sorompók
közt. Jeles kelevézhajítók vannak vendégeink között: a fiatal Zamojszki
s amott ki Kornisnéval beszél, Szápai Kázmér; ezektől a babért elragadni
igen szép volna.
– Nagyságos uram! – felelt Betlen, a kelevézjátékra be vagyok irva s az
egyik csapat vezérségével tisztelt meg.
Bátori jóváhagyólag intett fejével. – Sajnálom – jegyzé meg bosszúsággal
arczkifejezésében – hogy a nemes játékból ki kell maradnom, nem a
legjobban érzem magamat s Bucella minden hevesebb mozgást eltiltott. –
Ezzel nyájas főhajtás után a közel álló Lugosihoz fordult a fejedelem.
A teremnek egyik oszlopa mellett a szép Zsombori Juditot látjuk, deli
tagjain szalmaszín bársonyváll s szoknya foly le gazdag ezüst hímzéssel
s egy remek mívű párta, drága kövektől s gyöngyöktől csillogva, őt
valamivel magasbnak láttatja, mint a minő valóban. Ő ezen este
közfigyelmet gerjesztett. Mellette állt Bánfi János, magas, halavány
ifjú, szép magyaros vonásokkal s nagy barna szemekkel. Diószín dolmánya,
az akkoron divatos, nehéz selyem kamukából volt, arany törökös
levelekkel áttörve; aranyozott, vert ezüst, kék kövekkel gazdagon
terhelt készület pótlá ki a zsinórozást s öltözete egyjét tevé azon
apáról fiúra szálló díszöltözetek közül, melyek minden időben szépek
maradnak. Violaszín nadrág zsinórozás nélkül s zöld egyszerű topánka
egészíték ki öltözetét.
Beszélgetésök tárgya Cristierna volt. – Úgy látszik – mond Bánfi fél
suttogó hangon – hogy a mi kedves fejedelemnénk nem oly vidám s boldog,
mint új nő közönségesen szokott lenni; a mint hallom, a fejedelem maga
is, nem azon szorgalmas előző, ki oly szelid teremtéssel el tudná távol
honát felejtetni.
– Fejedelmek – mond Judit részvevő tekintetet vetve Cristiernára – nem
olynemű férjek, mint más emberek. Őket titkos érdekek, családi viszonyok
vezetik nőjeik karjai közé; várhatni-e Zsigmondtól, ki virágról virágra
száll, kit minden szép hölgyi szem rövid lobbanásba hoz, hogy példás
férj legyen?
Bánfi gondolkozni látszott.
– Margit – mond kis szünet után – még most is érővé teszi azon hatalmát,
melynek Bátori mindig hódolni látszott.
– Hibázik Bánfi, ha ezt hiszi Margitról; nincs nő, ki kevésbbé számító
lenne, mint ő. Azon felsőség, melyet gyakorolni látszik, önkénytelen s
lehet észrevenni, hogy ő a fejedelmet soha sem keresi, sőt közelítését
oly természeti egykedvűséggel fogadja, mely őt minden gyanútól fölmenti;
ő más iránt is ilyen.
– Az tagadhatlan – viszonzá Bánfi – ő mindig nyájas; maga a szép
fejedelemasszony is, a mint látszik, igen örömest mulat vele.
– Én – mond Judit – nem a legjobb napokat jóslom Cristiernának, egész
lénye különböző a fejedelemétől; nem igen remélhetni köztök valaha azon
gyöngéd viszonyt, kölcsönös bizodalmat s engedékenységet, mely egyedül
képes házasokat boldogítani. A fejedelem változékony fog maradni végig;
s azt hiszem, egynek azon hölgyek közül, kiket meg szokott
különböztetni, nem sokba kerülne őt angyali hölgyétől elidegenítni.
– Ez – mond Bánfi egy finom mosolylyal – alkalmasint közbenjárás nélkül
is meg fog történni: ha igaz, a mit hallok.
– S az volna? – szólt Judit, reá függesztve tekintetét.
– Egy gyöngéd titok, melyről nem örömest szólok, főként hölgy előtt –
mond Bánfi jelentő arczkifejezéssel. – A viszony köztök aligha valaha
több leend, mint testvéri.
– Úgy megkimélem a közléstől – felel Judit hirtelen közbe szólva s
könnyű pirulattal tekintve föld felé. – Csáki Gizellát – folytatá, el
akarván fordítni a beszélgetés tárgyát – holnap fogják a fejedelemnének
bemutatni.
– Egészen egészséges tehát?
– Igen, kissé halvány még, de szép; oly szép, minél szebb nem lehet! A
fejedelemné néhány hölgyet óhajt az elsőbb családokból maga körül;
aligha Gizella ki fogja kerülhetni választását, pedig ő nem örömest
válna meg a Mikola-háztól; Margitban ott testvért, barátnét s anyát lelt
egyszerre.
– S Gyulafiné is, úgy hiszem, nehezen tudná őt nélkülözni, bár
vigasztalhatlan nem maradna… Abafi sokszor van a Mikola-háznál s Margit
az ő szemeiben a hölgyek elsője.
– Magam is azt hivém – jegyzé meg Judit – hogy azon tisztelet, melylyel
Abafi iránta viseltetik, nincs egészen szerelem híjával; de később
meggyőződtem arról, hogy Abafi valóban nem érzi azon gyöngéd indulat
hatalmát Margit iránt.
– Oh – mond Bánfi – a szerelem egy Proteus, ezer alakba öltözik; s
megvallom, mindig veszedelmesbnek hiszem, ha kezdete lassú s más alakot
vesz fel, mint például tisztelet vagy barátság. Azon neme a hirtelen
szerelemnek, mely pillanat munkája, sokszor hirtelen is lobog el.
– Az igaz szerelem – mond Judit némi magasztaltsággal – legyen évek vagy
pillanat műve, egy és örök!… s ha szűnik… nem volt soha szerelem!
Többen közeledtek e pillanatban az érdekes párhoz. A beszélgetés
közönséges lőn: a fejedelemasszony útjáról, a holnapi lovagjátékokról, a
terem eddig ismeretlen fényű s ízlésű bútorairól s diszítményeiről folyt
a beszéd változtatva. Itt-ott a szögletekben fontosb érdekek s országos
viszonyok jövének szóba. A mellékteremben megzendült a hanga s a
fiatalság egyenkint a gazdagon világított mellékosztályokba vonult.
[Illustration: Többen közeledtek e pillanatban az érdekes pártoz…]
A fiatal Zamojszki, a Bátori-háznak rokona (mert bátyjának neje Bátori
Gizella volt), a fejedelemnéhez járult s őt lassú lengyelre szólítá fel.
Keleti öltözete még emelé az érdekes leventének termetét. Majd bokáig
érő, redőkbe szedett s derekához gazdag hímzésű pánttal szorított
kurtkája, a legszebb hófehér selyemszövetből volt, mellén sűrű, apró
arany gombocskákkal; ezen fölül volt az úgynevezett lengyel kontus öltve
s ennek hasított ujjai lógtak vállai mögött: a felső öltözet égszín
bársony volt s gyöngéd hattyú-torok folyá körül. Kezében tartá könnyű
süvegét égszín bársonyból, keskeny hattyú-torok prémzettel, melynek
lekonyuló teteje négyszögű volt.
A fejedelmi nőnek deli tagjait almaszín selyem kamuka öltözet, gyönyörű
hímzésekkel folyá körül; a főkötőjébe szúrt boglárok gyémántoktól
ragyogtak s hófehér nyakát nagy keleti gyöngyök számos sorai keríték.
Ezen első párt követék a fejedelem Mikola Margittal s többen különböző
öltözetben, melyek közt feltünők voltak még azon német lovagok, kik a
fejedelemasszony kiséretében érkeztek Kolosvárra s kik közt Zobel s
Tattenbach közfigyelmet gerjesztének, mint több tornában győzedelmeikről
nevezetes lovagok.
Bucella, az orvos, egyszerű fekete olasz öltözetében; Bazili, egy olasz
festő s több idegen adá a jelenetnek részint árnyát, részint tarkaságát.