[Note 95: Condivi.]
[Note 96: Atyjához intézett levél, 1507 február 8.]
[Note 97: Öccséhez intézett levél, 1507 szeptember 29 és november 10.]
[Note 98: Legalább ezt állítja Condivi. Mégis megjegyzendő, hogy már
mielőtt Michelangelo Bolognába menekült, szó volt róla, hogy vele
festessék ki a Sixtus-kápolnát, de akkor ez a terv kevéssé volt Bramante
ínyére, aki el akarta távolítani Rómából vetélytársát (Pietro Rosselli
levele Michelangelóhoz, 1506 május).]
[Note 99: 1508 április és szeptember között kifestette a _Stanza della
Segnaturá_-t (_Athéni iskola_ és _Disputa_).]
[Note 100: Vasari.]
[Note 101: Az 1510. évben atyjához intézett leveleiben panaszkodik egyik
segédje miatt, aki semmire sem használható, „csak arra, hogy
kiszolgáltassa magát… Még csak ez a foglalkozás hiányzott nekem! Mintha
nem lett volna elég!… Szerencsétlenné tesz, mint egy állatot.“]
[Note 102: Levél atyjához 1509 január 27.]
[Note 103: Levelek atyjához, 1509–1512.]
[Note 104: Giovan Simone durván bánt atyjával, akinek Michelangelo így
ír:
„Utolsó leveléből értesültem róla, hogy miként mennek otthon a dolgok és
Giovan Simone hogy viselkedik. Tíz év óta nem kaptam rosszabb hírt… Ha
tehettem volna, még ugyanaznap, midőn levelét megkaptam, lóra ültem
volna és mostanáig mindent rendbe hoztam volna. Minthogy azonban nem
tehettem, megírom neki véleményemet és ha ezentúl nem javul meg, vagy
elvisz valamit a házból, még ha csak egy hajítófát ér is, avagy más
kellemetlenséget okoz, legyen szíves értesíteni; majd igyekszem a
pápától szabadságot kapni, elmegyek oda és majd rápirítok.“]
[Note 105: Giovan Simonéhoz intézett levél. Henry Thode 1509 tavaszára
teszi (Milanesi kiadásában 1508 julius).
Megjegyzendő, hogy Giovan Simone akkor már harminc éves volt és
Michelangelo csak négy évvel idősebb.]
[Note 106: Levél Buonarrotóhoz, 1509 október 17.]
[Note 107: Levél Buonarrotóhoz, 1513 julius 30.]
[Note 108: _Levelek_, 1512 augusztus.]
[Note 109: A művel a _Les Maitres de l’Art_-gyűjtemény Michelangelónak
szentelt kötetében foglalkoztam. Itt nem térek ki reá.]
[Note 110: _Költemények_, I.]
[Note 111: Vasari.]
[Note 112: _Költemények_, IX. – Ez a költemény, Francesco Berni burleszk
stilusában, Giovanni da Pistojához van intézve. Keletkezését Frey 1510
juliusára teszi.]
[Note 113: Thode Henry helyesen világította meg Michelangelo jellemének
ezt az oldalát _Michelangelo und das Ende der Renaissance_ cimű művének
I. kötetében (Berlin, 1902).]
[Note 114:
… Midőn szabad a lélek
És csillagához megtér,
Hogy lássa ott fenn az Urat,
Halottaknak ki testet ad,
Örököset örömre, kárhozatra,
Enyémet kérem, bárha gyatra,
Olyan ha fönn is, mint itt lenn veled:
Felér szép arccal a szív, mely szeret.
(_Költemények_, CIX, 12).
Mintha maga az ég is haragudna,
Hogy ily csunyának látszom szép szemedben.
(_U. o._, CIX, 93).]
[Note 115: Michelangelo költeményeinek első teljes kiadását
dédunokaöccse tette közzé a XVII. század elején, _Rime di Michelangelo
Buonarroti, raccolte da M. A. suo nipote_ cimen, Firenze, 1623. Tele van
hibákkal. Majdnem pontos Cesare Guasti kiadása, mely 1863-ban jelent meg
Firenzében. De az egyetlen valóban tudományos értékű és teljes kiadás
Carl Frey bámulatraméltó műve: _Die Dichtungen des Michelagniolo
Buonarroti, herausgegeben und mit kritischem Apparate versehen von Dr.
Carl Frey_, Berlin 1897. A jelen életrajzban erre hivatkozom.]
[Note 116: Ugyanazon a papírlapon lovakat és harcoló embereket ábrázoló
rajzok láthatók.]
[Note 117: _Költemények_, II.]
[Note 118: _U. o._, V.]
[Note 119: _U. o._, VI.]
[Note 120: _U. o._, VII.]
[Note 121: A kifejezés Freytől való, aki a költeményt – nézetem szerint
kellő ok nélkül – az 1531–32. évekre teszi. Én sokkal fiatalabbnak
tartom.]
[Note 122: _Költemények_, XXXVI.]
[Note 123: _U. o._, XIII.]
[Note 124: _U. o._, XXII.]
[Note 125: _Költemények_, CIX., 35.]
[Note 126: II. Julius pápa 1513 február 21.-én halt meg, három és fél
hónappal a Sistina freskóinak felavatása után.]
[Note 127: Szerződés 1513 március 6.-ról. – Az új terv, amely
tekintélyesebb volt, mint az eredeti, 32 nagy szobrot foglalt magában.]
[Note 128: Úgy látszik, hogy Michelangelo ez alatt az idő alatt csak
egyetlen rendelést fogadott el, a Santa Maria sopra Minerva-templom
_Krisztus_-át.]
[Note 129: A _Mózes_ egyike lett volna annak a hat óriási alaknak,
amelyek II. Julius síremlékének felső emeletére voltak szánva.
Michelangelo 1545-ig dolgozott rajta.]
[Note 130: A _Rabszolgák_-at, amelyeken Michelangelo 1513-ban dolgozott,
1546-ban Roberto Strozzinak, a firenzei republikánusnak adta, aki akkor
Franciaországban volt számkivetésben és azokat I. Ferencnek
ajándékozta.]
[Note 131: Gyengédsége nyilvánításaiban nem fukarkodott vele szemben, de
félt Michelangelótól, nem érezte jól magát vele:
„Ha a pápa kegyelmedről beszél“ – írja Sebastiano del Piombo
Michelangelónak – „úgy beszél, mintha csak valamelyik testvéréről lenne
szó, – majd hogy nem könnyezik. Azt mondta nekem, hogy együtt
nevelkedtek és hangoztatja, hogy ismeri és szereti kegyelmedet; de
mindenki fél kegyelmedtől, – még a pápák is.“ (1520 október 27).
X. Leo udvarában gúnyolódtak Michelangelo fölött. Meggondolatlan
nyilatkozataival csúfolódásra adott alkalmat. Egy szerencsétlen levél,
amelyet Bibbiena biboroshoz, Ráfael pártfogójához intézett,
megörvendeztette ellenségeit. „Egyébről sem beszélnek a palotában, mint
a kegyelmed leveléről“ – írja Sebastiano del Piombo Michelangelónak –
„mindenkit megnevettet.“ (1520 július 3).]
[Note 132: Bramante 1514-ben halt meg, mire Ráfael lett a Szent
Péter-templom építésének vezetője.]
[Note 133: „… Vállalkozom arra, hogy elkészítem a San Lorenzo-templom
homlokzatát, úgy, hogy az mind az építészet, mind a szobrászat
tekintetében egész Itália tükre legyen, de szükséges, hogy a pápa és a
biboros (Giulio de’ Medici, a későbbi VII. Kelemen pápa), mielőbb
elhatározzák magukat, vajjon akarják-e, hogy megcsináljam, vagy sem. És
ha akarják, hogy megcsináljam, valami megállapodásra kell jutni…
Domenico úr, kérem, válaszoljon határozottan a pápa és biboros szándéka
felől. Nagy örömet fog ezzel okozni nekem.“ (Levél Domenico
Buoninsegnihez, 1517 július). – A szerződést 1518 január 19.-én kötötték
meg X. Leóval. Michelangelo vállalkozott, hogy nyolc év alatt felépíti a
homlokzatot.]
[Note 134: Giulio de’ Medici biboros levele Michelangelóhoz 1518 február
2.-án: „… Némi gyanu támadt bennünk, nem akarja-e kegyelmed saját
érdekében a carrarai márványokat túlságos előnyben részesíteni és a
pietrasantai márványokat rossz hírbe hozni… Miért is azt mondjuk
kegyelmednek, hogy Őszentsége minden tekintet mellőzésével minden áron
azt akarja, hogy minden végzendő munkához, mind a Szent
Péter-templomhoz, mind a firenzei székesegyházhoz és a San
Lorenzo-templomhoz csakis pietrasantai márványt vegyenek, ne mást… Ha
máskép történnék, ez ellenkeznék Őszentsége és a mi kívánságunkkal és
okot adna arra, hogy nagyon megharagudjunk kegyelmedre… Tegyen tehát le
konokságáról.“]
[Note 135: „Egész Génuáig kellett elmennem, hogy bárkákat szerezzek… A
carraraiak megvesztegették a bárkák gazdáit… Pisába kell mennem…“
(Michelangelo levele Urbanóhoz, 1518 április 2.-án.) – „A bárkák,
amelyeket Pisában béreltem, sohasem érkeztek meg, azt hiszem, becsaptak:
mindennel úgy vagyok. Ezerszer átkozott a nap és óra, midőn Carrarából
eltávoztam! Ez az én romlásom oka…“ (Levél, 1518 április 18.)]
[Note 136: Levél 1518 április 18.-ról. – Nehány hónappal később: „A
bányászható hely igen meredek és az emberek járatlanok ebben a munkában,
miért is nagy türelemre van szükség nehány hónapig, míg a hegyeket
megszelidítjük és az embereket kitanítjuk…“ (Levél 1518 szeptember,
Berto da Filicajához.)]
[Note 137: A Santa Maria sopra Minerva _Krisztus_-a és II. Julius
síremléke.]
[Note 138: 1518 december 21.-én az ageni biboroshoz intézett levél. –
Úgy látszik, ebből az időből való a firenzei Giardino Boboli grottáiban
levő négy befejezetlen, alig kinagyolt szobor (Négy _Rabszolga_ II.
Julius síremléke számára.)]
[Note 139: _Levelek_, 1520 (Milanesi kiad., 415 l.)]
[Note 140: A _Krisztus_ befejezésének gondját Michelangelo ügyetlen
tanítványára, Pietro Urbanóra bízta, aki „elnyomorította“. (Sebastiano
del Piombo levele Michelangelóhoz 1521 szeptember 6.-án.) Frizzi római
szobrász aztán jól-rosszúl helyrehozta.
Mindezek a keserűségek azonban nem akadályozták meg Michelangelót abban,
hogy még újabb feladatokat ne igyekezzék azokra halmozni, amelyek máris
fojtogatták. 1519 október 20.-án aláírta a firenzei akademikusoknak X.
Leóhoz intézett kérvényét, hogy Ravennából vigyék haza Firenzébe Dante
hamvait és ajánlkozott, „hogy az isteni költőhöz méltó síremléket fog
neki állítani.“]
[Note 141: 1520 április 6.-án.]
[Note 142: A _Győztes_.]
[Note 143: 1526-ban Michelangelo köteles volt minden héten írni neki.]
[Note 144: „Imád mindent, amit kegyelmed csinál“ – írja Sebastiano del
Piombo Michelangelónak – „annyira szereti, hogy jobban nem lehet. Oly
tisztelettel és szeretettel beszél kegyelmedről, hogy egy atya sem
mondaná fiáról mindazt, amit ő mond kegyelmedről…“ (1531 április 29.) –
„Ha eljönne Rómába, az lenne, ami akar, herceg vagy király… Része lenne
ebből a pápaságból, amelynek kegyelmed az ura és amelyből tetszése
szerint részesülhetne.“ (1531 december 5.) Számolni kell azonban e
nyilatkozatokban Sebastiano del Piombo velenceies nagyzolásával.]
[Note 145: Michelangelo levele unokaöccséhez Lionardóhoz (1548).]
[Note 146: A munkák már 1521 márciusában megkezdődtek, de a tényleges
munka csak akkor indult meg, midőn Giulio de’ Medici biboros 1523
november 19.-én VII. Kelemen néven a pápai trónra került.
Az eredeti terv négy síremléket foglalt magában: Lorenzo il Magnificóét,
öccséét Giulianóét, fia, Giuliano nemoursi herceg és unokája, Lorenzo
urbinói herceg emlékeit. 1524-ben VII. Kelemen elhatározta, hogy
felállíttatja azonkívül – még pedig a fő helyen – X. Leo és a maga
kőkoporsóit. – Lásd Marcel Reymond: _L’architecture des tombeaux des
Médicis_ (Gazette des Beaux-Arts, 1907.)
Ugyanakkor Michelangelo megbizást nyert a San Lorenzo-könyvtár
épitésére.]
[Note 147: Szent Ferenc rendjéről volt szó. (Levél, amelyet Fattucci
VII. Kelemen nevében 1524 január 2.-án intézett Michelangelóhoz).]
[Note 148: 1524 március.]
[Note 149: Michelangelo levele Giovanni Spinához, a pápa ügynökéhez,
1525 április 19.]
[Note 150: Michelangelo levele Fattuccihoz (1526 november 1).]
[Note 151: Fattucci levele Michelangelóhoz (1524 március 22).]
[Note 152: Lionardo sellajo levele Michelangelóhoz (1524 március 24).]
[Note 153: Michelangelo levele Giovanni Spinához (1524., Milanesi kiad.,
425. l.)]
[Note 154: Michelangelo levele Giovanni Spinához (1525 augusztus 29).]
[Note 155: Michelangelo levele Fattuccihoz (1525 október 24).]
[Note 156: Pier Paolo Marzi levele Michelangelóhoz, VII. Kelemen pápa
megbízásából (1525 december 23).]
[Note 157: Levelek 1525 októberétől decemberig (Milanesi kiad. 448–449.
l.) – E különös ügy ismertetését és Michelangelo tervét lásd a _Maitres
de l’art_ sorozatban megjelent életrajzban.]
[Note 158: Michelangelo levele Fattuccihoz (1526 junius 17).]
[Note 159: Henry Thode az 1521. év tájára teszi ezt a levelet. Milanesi
kiadásában (helytelenül) az 1516. évre van téve.]
[Note 160: _Levelek_ (1525 június).]
[Note 161: Michelangelo levele Fattuccihoz (1526 június 17).]
[Note 162: Ugyanaz a levél, 1526 júniusáról, arról értesít, hogy az
egyik vezér szobra el van kezdve, úgyszintén a sarkophagok négy
allegorikus alakja és a Madonna is.]
[Note 163: _Költemények_ XLIX.]
[Note 164: Levél 1512 szeptemberéből, arra nézve, amit Prato városának a
császáriak, a Mediciek szövetségesei által történt kifosztásáról
mondott.]
[Note 165: Michelangelo levele Buonarrotóhoz (1512 szeptember).]
[Note 166: „Nem vagyok olyan bolond, amilyennek gondoltok…“
(Michelangelo levele Buonarrotóhoz, 1515 szeptember).]
[Note 167: Michelangelo levele Buonarrotóhoz (1512 szeptember és
október).]
[Note 168: 1545-ben.]
[Note 169: Donato Giannorti számára készítette Michelangelo _Brutus_
mellszobrát. Nehány évvel a Párbeszéd előtt, 1536-ban gyilkolta meg
Alessandro de’ Medicit Lorenzino, akit második Brutusként ünnepeltek.]
[Note 170: _De’ giorni che Dante consumo nel cercare l’Inferno e’l
Purgatorio._ – A barátok afölött a kérdés fölött vitatkoznak, hogy hány
napot töltött Dante a pokolban: péntek estétől szombat estéig volt-e
ott, vagy csütörtök estétől vasárnap reggelig? Michelangelóhoz
fordultak, aki bárkinél jobban ismerte Dante művét.]
[Note 171: Michelangelo (vagy Giannotti, aki az ő nevében beszél) mégis
megkülönbözteti a zsarnoktól az örökös királyokat vagy alkotmányos
fejedelmeket: „Nem beszélek itt azokról az uralkodókról, akiknek hatalma
évszázados tekintélyen vagy a nép akaratán alapúl és akik városukat a
néppel való teljes megegyezéssel kormányozzák…“]
[Note 172: 1527 május 6.-án.]
[Note 173: Ippolito és Alessandro de’ Medici kiűzése (1527 május 17).]
[Note 174: 1528 július 2.]
[Note 175: Busini, – Michelangelo közlései nyomán.]
[Note 176: Condivi. – „És bizony“ – folytatja Condivi – „jobb lett volna
a jó tanácsra hallgatnia, mert midőn a Mediciek visszatértek,
lefejezték.“]
[Note 177: Michelangelo levele Battista della Pallához (1529 szeptember
25).]
[Note 178: Segni.]
[Note 179: Michelangelo levele Battista della Pallához (1529 szeptember
25).]
[Note 180: 1529 október 22.-én.]
[Note 181: Ismételten irt neki és könyörgött, hogy térjen vissza.]
[Note 182: Négy nappal előbb a Signoria végzéssel szüntette meg
díjazását.]
[Note 183: Michelangelónak Sebastiano del Piombóhoz intézett levele
szerint 1500 arany birságot is kellett volna fizetnie.]
[Note 184: „Midőn Kelemen pápa és a spanyolok ostrom alá fogták
Firenzét,“ – beszéli Michelangelo Francisco d’Ollandának – „az
ellenségeket sokáig feltartóztatták azok a gépek, amelyeket a tornyokra
állíttattam. Egyik éjjel gyapjúzsákokkal boríttattam a falak külsejét,
más éjjel árkokat ásattam és azokat puskaporral töltöttem meg, hogy
elijesszem a castiliaikat; széttépett tagjaikat a levegőbe röpítettem…
Ime, mire jó a festészet! Hadi gépekre és szerszámokra is jó, arra is,
hogy megfelelő alakot adjunk a bombavetőknek és puskáknak, továbbá, hogy
hidakat verjünk és létrákat készítsünk, de főleg az erődök, bástyák,
árkok, aknák és ellenaknák terveire és arányaira szolgál…“
(Francisco d’Ollanda, _Római beszélgetések a festészetről_, harmadik
rész, 1549).]
[Note 185: Sebastiano del Piombo levele Michelangelóhoz (1531 április
29.)]
[Note 186: Condivi. – 1530 december 11.-től a pápa visszaállította
Michelangelo járadékát.]
[Note 187: 1530 őszén. – A szobor a firenzei _Museo Nazionale_-ban van.]
[Note 188: 1544-ben.]
[Note 189: Ugyanezekben az években, amelyek egész életében a
legkomorabbak voltak, Michelangelo, a természetéből fakadó és őt
fojtogató keresztény pesszimizmus ellen vad visszahatás következtében
merészen pogány műveket alkotott. Ilyen a _Léda és a hattyú_ (1529 –
30), melyet Michelangelo a ferrarai herceg számára festett, majd
tanítványának, Antonio Mininek adott, aki Franciaországba vitte. Itt
állítólag 1643 körül Sublet de Noyers érzékisége miatt megsemmisítette.
Kevéssel utóbb Michelangelo Bartolommeo Bettini számára festette a
_Vénus és Ámor_ kartónját, amely után Pontormo a firenzei
Uffizi-képtárban levő festményét készítette. Valószínüleg ugyanebből a
korszakból való néhány nagyszerű és szigorú szemérmetlenségű rajza.
Egyiköket Charles Blanc írja le: „egy nő vergődése, akin erőszakot
követnek el és aki nagy erővel védekezik a még erősebb férfi ellen, de
önkénytelenül is boldogságot és büszkeséget fejez ki.“]
[Note 190: Az _Éj_-t valószínüleg az 1530. év őszén faragta Michelangelo
és a következő év tavaszán fejezte be, az _Aurorá_-t 1531
szeptemberében, az _Alkony_-t és _Nap_-ot kevéssel utóbb. – Lásd Ernst
Steinmann: _Das Geheimnis der Medicigräber Michelangelos_, Leipzig,
1907.]
[Note 191: _Költemények_, CIX, 16, 17. – Frey az 1545. évre teszi őket.]
[Note 192: Michelangelo Firenzét és a száműzött firenzeieket szólaltatja
meg.]
[Note 193: _Költemények_, CIX, 48.]
[Note 194: Sebastiano del Piombo levele Michelangelóhoz 1531 február
24.-én, az első, melyet a Sacco di Roma után neki írt:
„Isten a megmondhatója, mily boldog vagyok, hogy annyi nyomorúság, baj
és veszély után a Mindenható könyörületessége és szánalma életben és jó
egészségben őrzött meg bennünket; ha meggondoljuk, valóságos csoda ez…
Komám, most, miután tűzön-vizen keresztülmentünk és elképzelhetetlen
dolgokat tapasztaltunk, köszönjünk meg Istennek mindent és azt a rövid
életet, ami még reánk vár, töltsük lehetőleg nyugalomban. Nagyon kevéssé
számíthatunk csak a Sorsra, oly gonosz és fájdalmas az.“
Leveleiket felbontották. Sebastiano azt ajánlja a gyanús
Michelangelónak, hogy ferdítse el írását.]
[Note 195: _Költemények_, XXXVIII.]
[Note 196: „… _Non voria che ve fachinasti tanto_…“ (Pier Paolo Marzi
levele Michelangelóhoz 1531 junius 20.-án). – V. ö. Sebastiano del
Piombo levelét Michelangelóhoz (1531 junius 16).]
[Note 197: Giovanni Battista di Paolo Mini levele Valorihoz (1531
szeptember 29).]
[Note 198: „… _Ne aliquo modo laborare debeas, nisi in sepoltura et
opera nostra, quam tibi commisimus_…“]
[Note 199: Benvenuto della Volpaja levele Michelangelóhoz (1531 november
26).]
[Note 200: „Ha nem védené a pápa pajzsa“, – írja neki Sebastiano del
Piombo – „nekiugranának, mint a kígyók“ _(Sallariano come serpenti)_.
1532 szeptember 15.]
[Note 201: Most már csak arról volt szó, hogy a San Pietro in Vincoli
templomban felállítandó síremlékre hat elkezdett, de még be nem fejezett
szobrot szállítson. (Kétségkívül _Mózes_, a _Győzelem_, a _Rabszolgák_
szobrai és a Giardino Boboliban levő alakok).]
[Note 202: Sebastiano del Piombo levele Michelangelóhoz (1532 április
6.).]
[Note 203: VII. Kelemennek több ízben kellett Michelangelo védelmére
kelnie unokaöccsével, Alessandro herceggel szemben. Sebastiano del
Piombo elmondott Michelangelónak egy ilyen jelenetet, „midőn a pápa oly
hevességgel, dühvel és nehezteléssel beszélt, oly rettenetes
kifejezésekkel, hogy nem szabad azokat leírni.“ (1533 szeptember 16).]
[Note 204: Condivi.]
[Note 205: Michelangelo részben elkészített hét szobrot (Lorenzo urbinói
és Giuliano nemoursi herceg síremlékeit és a Madonnát). Még nem kezdte
el a négy folyó szobrait, amelyeket tervezett és másoknak engedte át a
Lorenzo il Magnifico és Giuliano, Lorenzo testvérének síremlékeire szánt
szobrokat.]
[Note 206: 1563 március 17.-én Vasari azt kérdi Michelangelótól, „hogyan
gondolja ő a falfestményeket.“]
[Note 207: Már azt sem tudták, hova helyezzék a már elkészült szobrokat,
sem azt, hogy milyen szobrokat akart készíteni az üresen maradt
fülkékbe. Vasari és Ammanati, akiket I. Cosimo herceg a Michelangelo
által megkezdett munka befejezésével megbízott, hiába fordultak hozzá: ő
már semmire sem emlékezett. „Emlékező tehetségem és eszem elment és
máshol vár meg engem“ – írja 1557 augusztusában.]
[Note 208: Michelangelo 1546 március 20.-án kapta meg a római
polgárjogot.]
[Note 209: Buonarroto pestisben halt meg 1528-ban.]
[Note 210: 1534 júniusában.]
[Note 211: _Költemények_, LVIII.]
[Note 212: _Költemények_, XLIX.]
[Note 213: _Költemények_, LIX.]
[Note 214: Michelangelo dédöccse a _Rime_ 1623. évi első kiadásában nem
merte a Tommaso dei Cavallerihez intézett költeményeket híven kiadni,
hanem olyan formában, mintha nőhöz intézte volna őket. Scheffler és
Symonds legújabb munkái előtt Cavalierit költött névnek tartották, amely
mögött Vittoria Colonna rejlett.]
[Note 215: Michelangelónak egy ismeretlenhez intézett levele (1542
október). _Levelek_, Milanesi kiad. CDXXXV.]
[Note 216: Donato Giannotti: _Dialogi_, 1545.]
[Note 217: _Költemények_, CXXXXI.]
[Note 218: Aretino támadásai különösen Gherardo Perini ellen irányultak.
Frey néhány igen gyengéd levelét tette közzé, 1522-ből: „… _che avendo
di voi lettera, mi paia chon esso voi essere, che altro desiderio non
o_,“ („… ha levelet kapok kegyelmedtől, úgy vagyok, mintha együtt volnék
kegyelmeddel és nincs is egyéb vágyam.“) Aláírása: „_vostro come
figlio_“ („mintha fia volnék“). – Úgy látszik, hozzá intézte
Michelangelo egy szép költeményét, amely a távollét és feledés fájdalmát
fejezi ki:
Itt e helyen ragadta Ámor el
Kegyesen szívem, sőt az életem,
És üdvösséget ígért itt nekem,
– De el is vette szép szem fényivel.
Itt kötözött meg és ott olda fel
S én sírtam egyedül keservesen,
Amint illanni látta bús szemem
S mit elrabolt, ó, mégse vitte el.]
[Note 219: _Henry_ Thode, aki _Michelangelo und das Ende der
Renaissance_ című művében nem áll mindenütt ellen annak a törekvésnek,
hogy hősét – olykor akár a valóság rovására is – a legszebb színben ne
tüntesse fel, a Gherardo Perini iránt való barátság után helyezi a Febo
di Poggio iránt való barátságot, hogy fokozatosan emelkedjék fel a
Tommaso dei Cavalieri iránt való barátságig, mert nem engedheti meg,
hogy Michelangelo a legtökéletesebb szerelem magaslatáról szállott volna
alá Febo di Poggióhoz. Tény azonban, hogy Michelangelo már több mint egy
év óta érintkezett Cavalierivel, midőn beleszeretett Febóba és neki
alázatos leveleket (Thode szerint 1533 decemberben, Frey szerint 1534
szeptemberben) és zagyva és hóbortos költeményeket írt, amelyekben a
_Febo_ és _Poggio_ nevekkel játszik (Frey, CIII, CIV). Ezekre a
levelekre és költeményekre a kis huncut azzal felelt, hogy pénzt kért
tőle. (Lásd Frey, _Dichtungen_, 526. l.) – Ami Cecchino dei Braccit
illeti, aki barátjának, Luigi del Ricciónak, volt barátja, Michelangelo
csak több mint tíz évvel Cavalieri után ismerkedett meg vele. Cecchino
firenzei száműzöttnek volt a fia és fiatalon halt meg Rómában 1544-ben.
Michelangelo _negyvennyolc_ síríratban örökítette meg emlékét, amelyek
úgyszólván bálványozó idealizmussal vannak telítve és amelyek némelyike
fenségesen szép. Talán a legkomorabbak Michelangelo összes költeményei
közül. Néhány közülök:
Halálé most örökre, kedvesem,
Egy röpke órán voltam a tied.
Gyönyört okoztam, hoztam könnyeket:
S ha nem születtem volna sohasem?
_Költemények_, LXXIII, 29.
Ki megsirat, hiába várja azt,
Öntözve könynyel csontjaim, hogy majd
Miként a fa, sirom gyümölcsbe hajt,
Mert a halott nem lát meg több tavaszt.
U. o., LXXIII. 21.
Ki eltakarsz, ó kő, múlt éltemet
Csak te tudod s a földön már emlékem
Álom csupán. Halálban elenyésztem:
Mi volt, – olyan mint mi nem létezett.