[Note 1: „Olykor sokat epekedem, mindenféle okból, mint olyan, aki távol
van hazulról.“ (Levél 1497 augusztus 19.-ről Rómából).]
[Note 2: Önmagára gondolt, midőn barátjának, Cecchino dei Braccinak, a
Rómában élő firenzei számüzöttek egyikének e szókat adta szájába:
„… üdvözlöm a halált;
Kegyéből végre hazatérek holtan,
Képben ugyan, honnan kizárva voltam.“
(Michelangelo költeményei, kiad. Carl Frey, LXXIII, 24.)]
[Note 3: A Buonarroti Simoniakat, akik Settignanóból származtak, a
firenzei krónikák a tizenkettedik századtól kezdve említik. Tudta ezt
Michelangelo, aki ismerte családfáját. „Mi is igen nemes törzsből
származott polgárok vagyunk.“ (Levél unokaöccséhez Lionardóhoz, 1546
december). Midőn unokaöccse arra gondolt, hogy nemességet szerez,
Michelangelo ezt rossz néven vette: „Nem valami megtiszteltetés, ha azt
mondja, hogy mintha nemesíttetni akarnád magad, mert tudhatja, hogy régi
firenzei polgárok vagyunk, époly nemesek, mint bármely más család.“
(1549 február). Megkisértette nemzetségét talpraállitani, övéinek a
Simoniak régi nevét visszaszerezni, Firenzében patriciusi házat
alapítani, de mindig-beleütközött testvérei középszerűségébe. Szégyelte,
hogy egyikök (Gismondo) az ekeszarvát fogta és paraszt módjára élt.
1520-ban Alessandro, Canossa grófja azt írta neki, hogy családi
levéltárában bizonyítékokat talált, amely szerint rokonok. Az értesülés
téves volt, de Michelangelo hitt benne és meg akarta szerezni Canossa
várkastélyt, nemzetségének vélt bölcsőjét. Életírója Condivi az ő adatai
alapján ősei között felsorolja Beatricét, II. Henrik testvérét és
Matildot, a nagy grófnőt.
1515-ben, abból az alkalomból, midőn X. Leo Firenzébe érkezett,
Buonarroto, Michelangelo öccse, _comes palatinus_-sá neveztetett ki és a
Buonarrotiak megkapták a jogot, hogy címerükbe felvegyék a Mediciek
_pallá_-ját, három liliommal és a pápa monogrammját.]
[Note 4: „… sohasem voltam festő vagy szobrász, mint azok, akik árúba
bocsájtják művészetüket. Én mindig őrizkedtem ettől, atyám és testvéreim
iránt való tiszteletből…“ (Levél Lionardóhoz, 1548 május 2.)]
[Note 5: Condivi.]
[Note 6: Levél atyjához, 1497 augusztus 19. – Atyja csak 1508 március
13.-án „szabadította fel“, midőn harminchárom éves volt (március 8.-án
beiktatott okirat).]
[Note 7: Levelek 1507, 1509, 1512, 1513, 1525, 1547-ből.]
[Note 8: Halála után római házában 7–8000 aranyat találtak, ami ma
4–500.000 franknak felel meg. Ezenfelül Vasari azt mondja, hogy
unokaöccsének két ízben 7000 tallért adott és 2000-et szolgájának,
Urbinónak. Nagy tőkéi voltak Firenzében elhelyezve. Az 1534. évi
_Denunzia dei beni_ szerint hat háza és hét földbirtoka volt,
Firenzében, Settignanóban, Rovezzanóban, Stradellóban, San Stefano di
Pozzolaticóban, stb. A földbirtok szenvedélye volt. Állandóan vásárolt
ilyet: 1505-ben, 1506-ban, 1512-ben, 1515-ben, 1517-ben, 1518-ban,
1519-ben, 1520-ban, stb. Ez paraszti örökség volt nála. Különben, ha
vagyont gyűjtött, úgy ezt nem magának tette: másokra költött, magától
pedig mindent megvont.]
[Note 9: Néhány egészségügyi tanács következik, mely jellemző ama kor
barbár felfogására: „Első sorban is ápold fejedet, tartsd magad
egyenletes melegen és _ne mosdjál soha:_ tisztíttasd le magad, de _ne
mosdjál soha_.“ _Levelek_, 1500 december 19.]
[Note 10: _Levelek_, 1506.]
[Note 11: Az 1517. év szeptemberében, midőn a San Lorenzo-templom
homlokzatával és a Sta Maria sopra Minerva _Krisztusával_ foglalkozik,
„beteg, halálán van.“ 1518 szeptemberében, a seravezzai kőbányákban,
túlerőltetéstől, boszúságtól megbetegszik. Újabb betegség 1520-ban,
Ráfael halála idején. Az 1521. év végén egy barátja, Lionardo sellajo,
szerencsét kíván hozzá, „hogy oly betegségből gyógyult fel, amelyből
kevesen lábalnak ki.“ 1531 júniusában, Firenze bevétele után, sem
aludni, sem enni nem képes, baja van fejével és szívével; ez az állapot
egész az év végéig elhúzódik s barátai azt hiszik, hogy el van veszve.
1539-ben leesik a Sixtus-kápolna állványáról és lábát töri. Az 1544. év
júniusában igen súlyos lázban szenved; a Strozziak firenzei házában
barátja, Luigi del Riccio ápolja. 1545 decemberében és a következő év
január hónapjában a láz veszedelmes alakban ismétlődik és igen
elgyengíti; újból Riccio ápolja a Strozziaknál. Az 1549. év márciusában
kegyetlenül szenved kőbántalmaitól. 1559 júliusában ugyanebben és
mindenféle egyéb bajokban szenved; igen elgyengült. 1561 augusztusában
roham lepi meg „önkivületben összeesik, görcsös rángatózásokkal“.]
[Note 12: „_Febbre, fianchi dolor’, morbi ochi e denti._“ Költemények,
LXXXII.]
[Note 13: 1517 július. Carrarából Domenico Buoninsegninek írt levél.]
[Note 14: 1523 július. Levél Bart. Angiolinihoz.]
[Note 15: Atyjához intézett leveleiben minduntalan: „_Ne gyötörje
magát_…“ (1509 tavaszán.) – „_Rosszul esik nekem, hogy ilyen
aggodalomban él; könyörgök, ne gondoljon többé erre._“ (1509 január 27.)
– „_Ne ijedjen meg, ne okozzon magának egy szemernyi szomoruságot se_“
(1509 szeptember 15).
Ugy látszik, hogy az öreg Buonarrotit is, mint fiát, páni rettegés
krizisei lepték meg. 1521-ben – mint látni fogjuk – hirtelen elmenekül
saját házából, azzal a panaszszal, hogy fia üldözte el.]
[Note 16:
Tökéletes barátság édessége
Becsületünk és éltünk ellenében
Orvtámadás…
(LXXIV. szonett, barátjához, Luigi del Riccióhoz, aki épen akkor,
1509-ben mentette meg súlyos betegségéből.)
Lásd a tisztázásra szolgáló szép levelet, amelyet 1561 november 15.-én
írt neki hű barátja Tommaso de’ Cavalieri, akit igazságtalanúl
gyanúsított meg: – „Teljesen biztos vagyok benne, hogy soha meg nem
sértettem; de túlságos könnyen hisz olyanoknak, akiknek legkevésbbé
kellene hinnie…“]
[Note 17: „Folytonos bizalmatlanságban élek… Ne bízzatok senkiben,
aludjatok nyitott szemmel.“]
[Note 18: 1515 szeptemberében és októberében öccséhez, Buonarrotóhoz
intézett levelek: „… Ne gúnyolódj afölött, amit neked írok… Nem szabad
senkit se kifigurázni és a mai időkben nem árthat, ha félünk és
testünkről, lelkünkről gondoskodunk… Mindenkor helyes nyugtalankodni…“]
[Note 19: Leveleiben gyakran nevezi magát „búskomornak és bolondnak“, –
„vén bolondnak“, – „bolondnak és gonosznak“. – Másutt védekezik a
bolondság ellen, amit szemére hánytak, kiemelve, „hogy az soha sem
ártott senkinek, csak saját magának.“]
[Note 20: _Költemények_, XLII.]
[Note 21:
Szerelmeseknek kisebb üdvöt ád,
Ha bőség közt a vágyak már enyésznek,
Mint a nyomor, szülője új reménynek.
(_Költemények_, CIX, 48.)]
[Note 22: Így ír: „Minden elszomorít… Még a jó is túlságosan rövid
tartama miatt nem kevésbbé búsítja és nyomja lelkemet, mint maga a
rossz.“]
[Note 23: _Költemények_, LXXXI.]
[Note 24: _Költemények_, LXXIV.]
[Note 25: Tudjuk, hogy a San Lorenzo-templom homlokzata miatt éveket
töltött el a seravezzai kőbányákban.]
[Note 26: Ilyen a Sta Maria sopra Minerva _Krisztus_-a, melyre a
megrendelést 1514-ben fogadta el és 1518-ban azon kesereg, hogy még el
sem kezdte. „Meghalok bánatomban… Mintha csak tolvaj lennék…“ – A sienai
Piccolomini-kápolna esetében 1501-ben írta alá a szerződést, azzal a
kikötéssel, hogy munkáját három éven belül szállítani fogja. Hatvan
évvel később, 1501-ben, még mindig bántotta, hogy kötelezettségének nem
tett eleget!]
[Note 27: „_Facte paura a ognuno insino a’ papi_“, – írja neki
Sebastiano del Piombo 1520 október 27-én.]
[Note 28: Vasarival folytatott beszélgetésben.]
[Note 29: Igy 1534-ben, midőn menekülni akar III. Pál elől, végre is
beletörődik feladatába.]
[Note 30: Ilyen Giulio de’ Medici biboros (utóbb VII. Kelemen pápa)
lealázó levele 1518 február 2.-áról, amelyben meggyanusítja, hogy a
carraraiakkal megvásároltatta magát. Michelangelo meghajol,
belenyugszik, azt írja, „hogy a világon semmi egyebet sem akar, csak
hogy tetszését elnyerje.“]
[Note 31: Lásd leveleit és azokat a leveleket, amelyeket Sebastiano del
Piombóval irat neki Firenze bevétele után. Nyugtalankodik egészségi
állapota, kellemetlenségei miatt. 1531-ben brevét bocsájt ki, hogy
megvédje azoknak alkalmatlankodásaitól, akik visszaéltek szívességével.]
[Note 32: Hasonlítsuk össze Michelangelónak 1533 decemberében Febóhoz
intézett alázatos levelét Febo 1534 januárjában kelt kunyoráló,
közönséges levelével.]
[Note 33: „… Ha nem leszek képes hatalmas elméjének hullámain hajózni,
az meg fog nekem bocsájtani és nem fog azért haragudni, hogy nem vagyok
hozzá hasonlatos és nem fog tőlem olyat kivánni, ami nincs meg bennem:
mert aki mindenben páratlan, annak semmiféle dologban sem lehetnek
társai.“ (Michelangelo Tommaso de’ Cavalierihez, 1533 január 1.-én.)]
[Note 34: „… Már mai napig is őrizkedtem attól, hogy a számüzöttekkel
beszéljek és érintkezzem, de jövőre még inkább őrizkedem majd… Mindig
egyedül vagyok, keveset járok ki és senkivel sem beszélek, legkevésbbé
firenzeiekkel. Ha az utcán köszönnek nekem, nem állhatom meg, hogy
szíves szavakkal ne válaszoljak és tovább megyek, de ha tudnám, kik azok
a számüzöttek, sehogysem válaszolnék.“ (Rómából 1548-ban unokaöccséhez,
Lionardóhoz intézett levél, miután az tudomására hozta azt a vádat,
amelylyel Firenzében illették, hogy tudniillik érintkezésben van a
számüzöttekkel, akik ellen II. Cosimo éppen akkor igen szigoru
rendeletet bocsájtott ki.)
De még tovább is megy. Megtagadja azt a vendégszeretetet, amelyben,
betegsége alatt, a Strozziaknál részesült:
„Ami azt illeti, hogy betegen Strozziék házában voltam, én nem úgy fogom
föl, hogy az ő házukban voltam, hanem Luigi del Riccio uram szobájában,
aki jó barátom vala.“ (Luigi del Riccio a Strozziak szolgálatában
állott). – Oly kevéssé volt kétséges, hogy Michelangelo a Strozziak
vendége volt és nem Riccióé, hogy ő maga két évvel előbb a jelenleg a
Louvreban levő két rabszolga-szobrot elküldte Roberto Strozzinak, hogy
meghálálja vendégszeretetét.]
[Note 35: 1531-ben, Firenze bevétele után, miután Michelangelo
alávetette magát VII. Kelemennek és Valorihoz közeledett.]
[Note 36: _Költemények_, XLIX. (Valószinűleg 1532 körül.)]
[Note 37: _Ugyanott_, VI. (1504 és 1511 között).]
[Note 38: _Ugyanott_, LVIII. (Atyjának halálára, 1534).]
[Note 39: _Ugyanott_, CXXXV.]
[Note 40: A következő leírás Michelangelo különböző arcképeiből van
merítve, főleg Jacopo del Conte festményéből (1544–45), amely a firenzei
Uffizi-képtárban van és amelyről Marcello Venusti módosított ismétlést
készített (a capitoliumi múzeumban), Francisco d’Ollanda (1538–39) és
Giulio Buonasone metszeteiből (1546), valamint Condivi leírásából
(1553). Daniele da Volterra, tanítványa és barátja, halála után
elkészítette mellszobrát. Leone Leoni 1561-ben érmet készített
arcképével.]
[Note 41: Igy látták még azok, akik 1564-ben koporsóját felnyittatták,
midőn testét Rómából elvitték Firenzébe. Mintha csak aludt volna, fején
nemezkalappal, lábain sarkantyús csizmákkal.]
[Note 42: Condivi, Venusti arcképén szemei meglehetős nagyok.]
[Note 43: 1490–92 körül.]
[Note 44:
… mily hiú a képzelem,
Mely úrrá tevé életem felett
És bálványommá a müvészetet.
(_Költemények_, CXLVII. – 1555 és 1556 között.)]
[Note 45: „Szobrásznak“ nevezte magát, nem „festőnek“. „Ma“ – írja 1508
március 10.-én – „én, Michelagniolo, _szobrász_, elkezdtem a Kápolna
(Sixtus-kápolna) festményeit“. – Egy évvel utóbb, 1509 január 27.-én így
ír: „Ez nem az én mesterségem. Haszon nélkül vesztegetem el időmet.“ – E
tekintetben sohasem változtatta meg véleményét.]
[Note 46: _Költemények_, CXLVII.]
[Note 47: Dante: _Paradiso_, XXIX. 91.]
[Note 48: _Költemények_, I. (a Louvreban őrzött lapon, a Dávid-ra
vonatkozó vázlatok mellett).]
[Note 49: Michelangelo azt szokta volt mondogatni, hogy géniuszát „az
arezzovidéki finom levegőnek“ köszönheti.]
[Note 50: Lodovico di Lionardo Buonarroti Simoni. – A család valódi neve
Simoni volt.]
[Note 51: Francesca di Neri di Miniato del Sera.]
[Note 52: Néhány évvel utóbb, 1485-ben atyja ujból megnősült és elvette
Lucrezia Ubaldinit, aki 1497-ben halt meg.]
[Note 53: Lionardo 1473-ban született, Buonarroto 1477-ben, Giovan
Simone 1479-ben, Sigismondo 1431-ben. – Lionardo szerzetesnek ment és
igy Michelangelo lett a legidősebb fiú, a család feje.]
[Note 54: Condivi.]
[Note 55: Valójában alig hihetünk az oly hatalmas művész
féltékenységében. Semmi esetre sem gondolom, hogy az lett volna
Michelangelo hirtelen távozásának oka. Öregségéig megőrizte az első
mestere iránt való tiszteletet.]
[Note 56: Ezt az iskolát Bertoldo, Donatello tanítványa igazgatta.]
[Note 57: A _Kentaurok és lapithák küzdelme_ a firenzei Casa
Buonarrotiban van. Ugyanabból az időből való a _Nevető faun_ maszkja,
mely megszerezte Michelangelónak Lorenzo de’ Medici barátságát és a
_Madonna a lépcsőnél_ domborműve a Casa Buonarrotiban.]
[Note 58: 1491 felé történt.]
[Note 59: Kevéssel utóbb, 1494-ben meghaltak: Poliziano azzal a
kéréssel, hogy mint dominikánust temessék el a San Marco templomban,
Savonarola templomában; – Pico de la Mirandolára halála előtt reáadták a
dominikánus szerzetesek csuháját.]
[Note 60: 1491-ben.]
[Note 61: Lorenzo de’ Medici 1492 április 8.-án halt meg; fia Piero
következett utána. Michelangelo elhagyta a palotát, visszatért atyjához
és egy darabig foglalkozás nélkül maradt. Utóbb Piero visszafogadta
szolgálatába és megbizta, hogy vásároljon számára vésett és metszett
köveket. Ekkor faragta _Herakles_ nagy márványszobrát, amely először a
Strozzi-palotában volt, majd 1529-ben I. Ferenc megvásárolta és
Fontainebleauban helyezte el, ahonnan a tizenhetedik században eltünt.
Ebből az időből való a Santo Spirito-kolostor számára készült _fából
faragott feszület_, amelyhez Michelangelo oly hévvel tanulmányozta
hullákról az anatómiát, hogy belebetegedett (1494).]
[Note 62: Condivi. – Michelangelo szökése 1494 október hónapjában
történt. Egy hónappal utóbb Piero de’ Medici is elmenekül a nép
felkelése elől. Firenzében népkormány alakul Savonarola támogatásával,
aki megjósolta, hogy Firenze az egész világba be fogja vinni a
köztársaságot. Ez a köztársaság azonban mégis elismert egy királyt:
Jézus Krisztust.]
[Note 63: Bolognában a nemes Giovanni Francesco Aldovrandinak volt
vendége, aki a rendőrséggel való némely kellemetlenségeiben segitségére
volt. Ekkor dolgozott San Petronio szobrán és egy kis angyalszobron San
Domenico ereklyetartó koporsója _(arca)_ számára. Ezek a munkák azonban
legkevésbbé sem vallásos jellegűek. A büszke erő uralkodik bennük.]
[Note 64: Michelangelo 1496 júniusában érkezett Rómába. _A Részeg
Bacchus, a Haldokló Adonis_ (a Bargello múzeumában) és a _Cupido_
(South-Kensington) 1497-ből valók. – Úgy látszik, ugyanekkor rajzolta
meg _Szent Ferenc stigmatizációjá_-nak kartonját a San Pietro in
Montorio számára.]
[Note 65: 1498 május 23.-án.]
[Note 66: Mai napig mindig azt mondták, hogy a _Pietà_ egy francia
biboros, Jean de Groslaye de Villiers, Saint-Denis apátja, VIII. Károly
követe számára készült, aki Michelangelónál a francia királyoknak a
Szent Péter templomban levő kápolnája számára rendelte meg (szerződés
1498 augusztus 27.-én). Samaran Charles, _La Maison d’Armagnac au XV-e
siècle_ cimű dolgozatában megállapította, hogy a francia biboros, aki a
_Pietà_-t faragtatta, Jean de Bilhères pessani apát, lombezi püspök,
saint-denisi apát volt. Michelangelo 1501-ig dolgozott rajta.
Michelangelónak Condivivel folytatott beszélgetése lovagias
miszticizmusból fakadó gondolattal magyarázza a Szűz fiatalságát, mely
annyira eltér Donatello, Signorelli, Mantegna és Botticelli heves,
fonnyadt, fájdalomtól rángatott _Mater Dolorosá_-itól.]
[Note 67: Levél atyjához, 1500 december 19.]
[Note 68: Levél atyjához 1509 tavaszán.]
[Note 69: Levél atyjához, 1521.]
[Note 70: 1501 augusztus. – Az előző hónapokban a sienai székesegyház
Piccolomini-oltárának diszítésére Francesco Piccolomini biborossal
szerződést kötött, de ennek sohasem tett eleget.]
[Note 71: Vasari.]
[Note 72: Michelangelo igy szólt egy szobrászhoz, aki azzal vesződött,
hogy oly módon irányitsa a világosságot műhelyében, hogy műve előnyösen
tünjék fel: „Ne törd magad annyira, csak az számit, hogy milyen
világosság lesz a téren.“]
[Note 73: A tárgyalások részletei fennmaradtak (Milanesi: _Contratti
artistici_, 620. köv. II.)
A _Dávid_ 1873-ig azon a helyen maradt, amelyet Michelangelo jelölt ki
számára, a Signoria palotája előtt. Akkor a szobrot, amelyet az eső
nyugtalanító módon megtámadott, a firenzei Academia di Belle Artiba,
külön kerek terembe _(Tribuna del David)_ vitték át. A firenzei _Circolo
Artistico_ mostanában ajánlja, hogy készítsenek róla fehér márvány
másolatot és állítsák fel régi helyén, a Palazzo Vecchio előtt.]
[Note 74: Egykorú tudósítás és Pietro di Marco Parenti: _Storie
Fiorentine_.]
[Note 75: Jegyezzük még meg, hogy a _Dávid_ szűzies meztelensége
megbotránkoztatta Firenze szemérmét. Aretino, Michelangelo szemére
vetvén _Utolsó itélet_-ének illetlenségét, 1545-ben ezt írja neki:
„Utánozza a firenzeiek szemérmességét, akik aranylevelekkel takarják el
szép Kolosszusuk elrejtendő részeit.“]
[Note 76: Célzás Francesco Sforza lovasszobrára, melyet Leonardo
befejezetlenül hagyott és amelynek gipszmintáját XII. Lajos ijjászai
mulatságából összelődöztek.]
[Note 77: Egykorú tudósítás (a _Maglabecchiana Anonymusa_).]
[Note 78: Az a megalázó feladat jutott neki, hogy a firenzeieknek
barátain, a milanóiakon aratott győzelmét örökítse meg.]
[Note 79: Vagy a _Pisai csata_.]
[Note 80: Michelangelo kartonja – csak ez készült el 1505 óta – 1512-ben
a Mediciek visszatérése által Firenzében előidézett zavargások
alkalmából tünt el. A művet csak töredékes másolatokból ismerjük,
amelyek közül a leghíresebb Marcontonio metszete (A kúszók). – Ami
Leonardo freskóját illeti, maga Leonardo okozta romlását. Tökéletesiteni
akarta a freskó-festés eljárását, olajos réteggel próbálkozott meg,
amely azonban nem tartott és a festmény, amelyet elkedvetlenedve
1506-ban abbahagyott, 1550-ben már nem volt meg.
Michelangelo életének ebből a korszakából (1501 – 1505) valók még: a
_Madonna és a kis Jézus_ kerek domborművei a londoni Royal Academyben és
a firenzei Bargello múzeumában; – a _Brüggei Madonna_, melyet flamand
kereskedők 1506-ban szereztek meg és a _Szent családot_ ábrázoló nagy
temperafestmény az Uffizi-képtárban, Michelangelo legszebb és
leggondosabban kimunkált képe. Puritán méltósága, heroikus hangulata
éles ellentétben áll Leonardo művészetének nőies lágyságával.]
[Note 81: Condivi.]
[Note 82: Legalább Bramante. Ráfael sokkal inkább barátja és
lekötelezettje volt, semhogy ne állott volna melléje, de nincs
bizonyitékunk, hogy személyesen is Michelangelo ellen cselekedett volna.
Ez ugyan határozott formában megvádolja: „Minden egyenetlenség, ami
köztem és Julius pápa között támadt, az urbinói Bramante és Ráfael
irigységéből származott: ez volt az oka hogy életében nem folytatta
síremlékét, hogy tönkretegyen. És Ráfaelnak volt is oka reá, mert amit a
művészetből tudott, az tőlem eredt.“ (1542 októberében ismeretlenhez
intézett levél. – _Levelek_, kiad. Milanesi, 489.–494. II.)]
[Note 83: Condivi, akit Michelangelo iránt táplált vak barátsága kissé
gyanussá tesz, igy szól: „Az irigységen kívűl az is sarkalta Bramantét,
hogy félt Michelangelo ítéletétől, aki sok hibáját fedezte fel. Mert
Bramanténak, aki – mint mindenki tudja – minden fajta élvezeteket
keresett és sokat költött, nem volt elég az a fizetés, amit a pápától
kapott, noha bőséges volt. Igyekezett tehát munkáiból hasznot húzni, oly
módon, hogy a falakat rossz anyagból építtette, miáltal azok
nagyságukhoz és kiterjedésükhöz képest kevésbbé voltak szilárdak és
biztosak. Mindenki világosan felismerheti ezt a Szent Péter-templom
építkezésében, a San Pietro ad Vincula kolostorában és egyéb
épületeiben. Mindezeket újból kellett alapozni és kapcsokkal,
támaszokkal megerősíteni, mert már düledeztek vagy rövid időn belűl
bedőltek volna.“]
[Note 84: „… Midőn Julius pápa megmásította szándékát, vagyis hogy a
síremléket életében elkészíttesse és az általam már korábban Carrarában
megrendelt márványnyal megrakott hajók a Ripára érkeztek, nem voltam
képes a pápától pénzt kapni, mert megbánta az egészet és nekem kellett a
hajókat kifizetnem… És ugyanazon időtájt Firenzéből megérkeztek a
kőfaragók, akiket a síremlék végett fogadtam fel és akik közül némelyek
még ma is élnek. Felszereltem számukra ágyakkal és egyéb bútorokkal a
házat, amelyet Julius adott nekem Santa Caterina mögött… Pénz nélkül
maradtam, nagy zavarban…“ (már idézett levél, 1542 október).]
[Note 85: 1506 április 17.-én.]
[Note 86: Ez az egész elbeszélés szószerint Michelangelo 1542. évi
októberi leveléből van véve.]
[Note 87: Erre az időpontra teszem, amelyet a legvalószínűbbnek tartok,
noha Frey – kellő ok nélkül – a szonett keletkezését 1511 táján keresi.]
[Note 88: _Költemények_ III.
A „száraz fa“ célzás a zöldelő tölgyre, mely a della Rovere család (II.
Julius családja) címerében szerepel.]
[Note 89: „Ez nem volt távozásom egyedüli oka; más dolog is volt, amiről
azonban nem akarok írni. Elég az ahhoz, hogy ez a dolog azt a gondolatot
keltette föl bennem, hogy ha Rómában maradok, az én síremlékem még előbb
el talál készülni, mint a pápáé. És ez volt hirtelen távozásom oka.“]
[Note 90: 1506 április 18.-án.]
[Note 91: _Levél_, 1542 október.]
[Note 92: _Ugyanott_.]
[Note 93: 1506 augusztus végén.]
[Note 94: Condivi. – Michelangelo már 1504-ben gondolt arra, hogy
Törökországba megy, 1519-ben pedig érintkezett „Drinápoly urával“, aki
felszólította, hogy menjen oda számára festményeket készíteni.