Csöpp, csöpp, csöpp.
Nagyon jó igy elterülni, ily kényelmesen, ilyen teljesen.
Csak a jobb lába fejét huzza valami suly… Szeretné elereszteni,
térdizületben elbocsátani, hadd essen le, ahová kivánkozik…
Az ember még a saját testének sem ura. Mért nem lehet lebocsátani azt a
lábat. Mért van az odanőve térdben. Ha csak fel volna csatolva. Milyen
jó annak, akinek falába van. Az lecsatolhatja, mikor igy lóg le az ürbe…
Elmosolyodik,… Azt hiszi elmosolyodott erre a naiv gondolatra. Tréfál,…
azt hiszi tréfál önmagával… Milyen jó, milyen nagyon jó lenne, ha sehol
sem függenének össze oly nagyon a tagjai. Csak ugy feküdnének egymás
mellett.