Az ebéd csöndesen folyt. Az ember, meg a gyerek egymással szemben ültek
a fehér kis konyhai asztal két szélesebb oldalán. Az asszonynak a
keskeny végén volt odatéve egy tányér, de nem ült le hozzá, hanem mikor
tálalt a népének, maga felvette cseréptányérát és állva evett, gyorsan
bekapkodva az ételt a tüzhely mellett. Aztán leguggolt egy kis székre s
ölbe véve esztendős kis fiacskáját, annak is adott, megrágva neki,
minden falatból, halkan gügyögve hozzá.
Dani gondolkodva nézte szembeülő kis fiát, akinek finom arcocskáján ott
volt apjából, anyjából, ami szép. Nagy látó sötét szemeit az anyjától
kapta, szép eszes, magas homlokát, fehér husát az apjától.
– Ne szörböjj ugy! – szólt rá Dani a gyerekre, aki szórakozottan
szürcsölte a levest a kanálból.
A gyerek ránézett s megérezte, hogy enyhült a hangulat és az reá is
átragadt.
Dani nem ügyelt rá tovább, uj gondolat foglalta el.
– Édes apám is szörcsöl! – szólt egy idő mulva komolyan a kis Béla.
Dani összekapta a szemét.
– Nekem lehet! – mondta sulyosan, – én csak paraszt vagyok!…
És odanézett a fia gyenge, vékonyujju kis fehér kezére.
Egy perc mulva hozzátette:
– Mér nem mostad meg a kezed ebéd előtt… Az ilyen kis diákok kezének
mindig tisztafejérnek kell lenni…
A gyerek nem értette el s nem mozdult. Az apja rászólt:
– Na!… Eregy rögtön mosd meg.
És a gyerek leszállt a magas székről s nagy csudálkozással odament a
korsóhoz, annak a csecsin vizet szitt a szájába, azzal megmosta a kezét,
utána az arca közepét, ahogy reggel szokott mosdani. Ő ugyan még sose
mosdott kétszer egy nap, de ha az apja parancsolja! Az ajtó sarkán
lógott a törülköző; a jó vastag vászonnal pirosra dörzsölte az arcát és
vidáman, fényes arcocskával, vizes hajjal ment vissza az asztalhoz.
Az apja csendesen mosolygott. Uri gyerek sincs szebb ennél.
Erzsi pedig elnézte, mi történik itt s felbiggyesztette a száját.
Kitalálta az ura eszejárását. De most az egyszer nem haragudott érte.
Karjára vette a gyerekét s odament a fiuhoz; félre törülte homlokából a
csapzott rövid fürtöket; a férfi ilyen kicsiséget nem lát meg. Ő fésülte
szépre, oldalt választva el a haját, urasan.