Tisza-hozta holttest azért se lehet Solymosi Eszter, mert a holttest
keze-lába finom gyönge bőrü, jól ápolt körmökkel, keztyühöz és czipőhöz
szokva, a ki soha durvább munkát nem végzett, holott pedig Solymosi
Eszter durva munkához szokott szegény cselédlány, a ki az év nagy részén
át mezitláb szokott járni, keztyü pedig sohase volt a kezén.
Most ez az okoskodás dugába dül.
Mert hiszen a vizi holttestről bizonyos idő elteltével lemállik a bőrnek
felhám-rétege és csakhamar lemállanak a körmök is. A csonka-fűzesi
holttestről már felbukkanása előtt lemállottak, mert különben mind a
felhám rongyait, mind a körmöket kétségtelen bizonyossággal meg kellett
volna találni, minthogy azok ily rövid idő alatt el nem rothadhattak. Ha
pedig már lemállottak: akkor a szegény cselédlányka keze-lába is csak
oly finom gyönge bőrü, mint a királykisasszonyé.
Hanem hát a parlagi szakértők nem nézték meg jól se a felhámot, se a
körmöket. A körmökben ugy is gyakori, mert igen könnyü a tévedés. A
rothadás folytán vizben lemállott köröm ágya csalódásig hasonlít a
valódi körömhöz s bemetszések nélkül biztosat állítani nem szabad. Ezt
pedig azok a szakértők teljesen elmulasztották s látleletük e pontját
ennélfogva könnyelmüen készítették. S e könnyelmüségnek borzasztó
következése lett. Erre, mint egyik főkörülményre hivatkozva mondták ki
merész határozottsággal, hogy a holttest idegen ismeretlen nőé s nem
Solymosi Eszteré.
Az egyetemi tudósok följegyezték, hogy a halottnak 28 foga van, tehát a
4 bölcseségfog még ki nem nőtt. Ezeknek csak most kezdődik a növésük
bent a fogmeder mélyén.
Végül egyebek közt gondosan följegyeztek mindent, a mit a csontok
fejlődési fokozatára nézve fontos jelenséget találtak. Az emberi csontok
az élet kezdetétől fogva az egész életfolyamon át szakadatlan
fejlődésben vannak. A fejlődés egyes szakaszait az életkor teljessége
után a tudomány kevéssé tudja megkülönböztetni. A negyven éves ember
csontjai majdnem tökéletesen olyanok, mint a huszonöt évesé. De másként
van ez az életkor teljessége előtti életszakaszokban. A magzatnak, a
csecsemőnek, a gyermeknek, a serdülőnek s a fölserdültnek csontjai
szembeötlő fejlődési fokozatokat mutatnak. E fokozatokat már több mint
száz év óta gondosan jegyezgetik a tudósok. A csonkafűzesi holttestnél
az volt a döntő kérdés, vajjon az Solymosi Eszter holtteste lehet-e?
Solymosi Eszter a serdülő korban volt, mikor eltünt. Csak 14 éves s azon
felül alig négy hónapos. Az ő csontjai, ha csakugyan ő volt a halott,
bizonyára sokban más fejlődési fokot mutattak, mint 18–20 éves érett
nőé, a milyennek a csonka-fűzesi szakértők állították. Az egyetemi
tudósok tehát a csontokra különös figyelmet fordítottak.
II.
(A fogak szemléje. – Huriné nem nézi meg a holttestet. – Két fog
rendetlenül fekszik egymás mellett. – Ugyanez a rendetlenség Solymosi
Zsófiánál is. – A fogak és körmök tanui. – Hátha ellopták a körmöket.)
Késő éjszakáig folyt a munka. Éhség, hideg és fáradtság éjfél után 2
órakor véget vetett a munkának. A biróság felhivta a szakértőket, hogy
másnap 8-án reggel folytassák a munkát s leletük alapján mondjanak
véleményt.
Meg kell jegyeznem, hogy a közvád képviselője, Szeyfferth főügyészi
helyettes azt inditványozta, hogy a holttest fogait nézzék meg Solymosi
Eszter egykori ismerősei, vajjon nem ismernének-e rá Solymosi Eszter
fogaira?
Nem elleneztem, de nem is javasoltam ez inditványt. Hiábavaló
kisérletnek tartottam. Voltak rá jó okaim.
Hogy valami különös, rendetlen, feltünő, mindenkinek szembeötlő foga
lett volna Solymosi Eszternek: ezt nem mondta senki. Sőt az ellenkezőt
állította mindenki. Már pedig hogy egy szegény cselédlánynak, a ki még
csak most lép ki a gyermekkorból, valaki ugy megvizsgálta volna teljesen
rendes alaku fogait, hogy azokról kilencz hónap mulva is biztos
tanuságot tehessen: ezt én az élet ismerete alapján gyakorlatilag
lehetetlennek tartottam.
Azután a holttestnél az ajkakat a rothadás és az elszáradás már csaknem
teljesen lesorvasztotta. Az ajkak nem födték többé az inyt és a fogakat.
Eltünt már az iny is, az a szép élénk piros izom-szalag, mely oly szépen
tünteti föl a gyermekfogak fehérségét. A halott fogai meztelenen
vigyorogtak, mint a hogy halálfejen szoktak. Ily alakban azok az oda
hivandó tanuk sohase láthatták az élő Solymosi Eszter fogait. De mások
fogait se. Ha az iny már nincs meg: a fog különben is kétszerte
nagyobbnak látszik.
Nem volt meg már a fognak élő szine se. Az az igen gyengén sárgás fényes
fehér szin, a mely az ép és egészséges gyermekfogat oly széppé teszi. A
halott fogait meglepte már az enyészetnek gyöngén szürkés sárga szine, a
holttestek csontjainak szokott szine. Bizony más volt ez a szin, mint az
élő lányka fogainak szine.
Legfőbb okom pedig mégis az volt, hogy nem biztam az oda hivandó
tanukban. A zsidóüldözők által a községi biró révén s mások révén is
régen jelszó volt már a faluban, hogy a holttestet a zsidók csempészték,
az egy idegen zsidólánynak borotvált fejü holtteste s a ki abban az
eltünt Esztert ismerné föl: az a keresztyénység ellensége s a zsidóknak
pártolója. Mit várjak én ily körülmények közt ilyen gondolkozásu
tanuktól? Oly tanuktól, a kik még juniusban a sokkal épebb csonka-fűzesi
holttestben se tudták, sőt nem is akarták az eltünt lánykát fölismerni.
Ám, ha a biróságnak úgy tetszik: hallgassa meg a fogak tanuit.
Oda hivták az eltünt lányka anyját, nézze meg a holttest fogait: ezek
voltak-e Eszter fogai!
A szegény asszony oda pillantott a halálfej fogaira, de rögtön
elfordult.
– Dehogy voltak ezek az én lányom fogai. Az én lányom fogai olyanok
voltak, mint a rizskása, fehérek és kicsinyek.
Ily módon beszélt a többi tanu is: özvegy Solymosi Gáborné, Farkas
Eszter és Olajos Bálint.
Azt magam is szerettem volna, hogy Huri Andrásné nézze meg a holttestet.
Ő nála szolgált s az ő szemei előtt volt utoljára az eltünt lányka. Más
okom is volt arra, hogy ő szemtől-szembe kerüljön a holttesttel. Erről
az okomról a munka végén számolok be. Azonban Huri Andrásnét semmiféle
hatalom rá nem birta arra, hogy a holttestet megtekintse.
Én követeltem, hogy a biróság jogos erkölcsi kényszerrel rendelje oda a
holttest mellé, annak megszemlélésére Hurinét. A biróság nem tette meg.
Sőt tanuk gyanánt kihallgatta Jakab Andrásné született Vámosi Juliannát,
Dunaveczki Andrásné született Juhász Veronát, Kobrus János esküdtet,
Farkas József községi közgyámot eszlári lakosokat, a kik arról tettek
tanuságot, hogy Huri Andrásné ijedős természetü, holttestet meg nem tud
nézni, még saját lányát se nézte meg, mikor meghalt.
Mindez igaz lehetett.
A fogak története tovább is tartott.
A következő napon megnézték Solymosi Zsófinak és Solymosi Jánosnak, az
eltünt lányka testvéreinek fogait. A község házának tanácstermében volt
ez a szemle. Én különösen érdeklődtem a fogak iránt s nagyon élesen
megnéztem a halott fogait is és Solymosi Zsófi fogait is. És sajátságos
tünetre bukkantam.
A holttest alsó fogsorában a két középső metszőfog nem rendesen állott
egymás mellett, hanem egyik a másikat kissé eltakarta. Ezt a kis
szabálytalanságot nyomban le is rajzoltam magamnak.
De ugyanazon fogakra ugyanazt a szabálytalanságot találtam Solymosi
Zsófinál is. Sőt egyébként is egyenlőknek ismertem föl a két egyén
fogait.
E nem nagyon feltünő, de mégis különös fogszabálytalanság egyezésére
figyelmeztettem az egyetemi tudósokat. Egyáltalán nem találták
följegyzésre méltónak. Mihálkovics azt mondta:
– Tiszta esetlegesség is lehet, tehát tudományos szabatossággal közös
örökségnek nem tekinthetjük.
Hát jól van. Nem üztem-füztem tovább a dolgot. Döntő fontosságnak a nagy
perben magam se tartottam. De ma is azt vélem, hogy sok egyéb azonossági
biztos körülmény mellett az anyajegy egyezése is jelentőséges tünet. Ha
az egyetemi tudósok el nem riasztanak: minden esetre törekszem megnézni
az édes anya fogait és ha ugyanazon fogakon ugyanazt a szabálytalanságot
ott is megtalálom: előttem akkor maga ez egyetlen jelenség is
vitathatlan bizonyosságra emelte volna a csonka-füzesi holttest
származását.
Arra azonban rábirtam az egyetemi tudósokat, hogy leletükbe a fogak ama
szabálytalanságát bejegyezzék.
A vizsgálóbirák nem hagyták figyelmen kivül a fogak tárgyában tett
nyilatkozataimat. Hisz ők is látták a maguk ép szemével, hogy a holttest
fogai s Zsófi fogai teljesen egyeznek s hogy az emlitett két fog
állásbeli szabálytalansága is teljesen egyező. Siettek e tünetet
lehetőleg lerombolni.
Mivel rombolhatták le?
Tanukkal. Hiszen boszorkányperben, babonák és kisértetek kérdésében
tanukra van szükség, mert egyéb bizonyság úgy se kerül.
A hatalmas községi biró deczember 21-én Bary József elé állíttatta
özvegy Solymosi Jánosnét, az anyát, Huri Andrásnét, az utolsó
szolgálatadót, azután Tanyi Józsefnét, Szabó Györgynét és Tóth Marcsát,
kik készek voltak eskü alatt is tanuságot tenni arról, hogy Solymosi
Eszter fogai más alakuak és kisebbek voltak, mint Zsófi nénje fogai.
Hát hiszen ez még hagyján. De így oldották meg Bary Józsefék az ő határt
nem ismerő jámbor tudatlanságukban a körmök kérdését is.
Köröm ugyanis a sírbontáskor nem volt. Bizonyos pedig, hogy eltemetés
óta el nem rothadhatott. Hova lettek hát a körmök? A csonka-fűzesi
szakértők szentül állítják, hogy junius 20-án még megvoltak a körmök, a
szép, gondosan ápolt körmök. Az ő szavukban a vérvádhivő urak nem
kételkedhettek. Az egyetemi tudósokat tehát valahogy ki kellett forgatni
tudományukból.
De miként?
Természetesen megint tanuk segítségével. Farkas Gábornak, a mindenttudó
községi birónak megint elő kellett állani a tanuk sokaságával.
Először azt kellett a tanuknak bebizonyítani, hogy a csonka-fűzesi
holttestnek minden körme megvolt. A csonka-fűzesi szakértők, Trajtler
Soma, Kiss Jenő, K. Horváth László, K. Horváth Géza, ezt már mint tanuk
és szakértők úgy is hit alatt állítják. A községi biró most segítségükre
Bary József elé állítja Sós András, idősb Pap József, Szellei Gábor,
Ardai István és Babócsi József tanukat, becsületes szántóvető és
napszámos paraszt embereket, hogy ők tisztán látták, hogy a halottnak,
mikor a Tiszából kikerült, minden körme megvolt, sőt még a bőre is oly
ép volt, hogy arról bizony semmi se hiányzott. Ezzel azt akarta Bary
bebizonyítani, hogy a bőrnek még felhám-rétege se hiányzott.
De hátha valaki időközben ellopta a körmöket? Ez is nagy kérdés most
már.
A zsidókról föl lehetne tenni ugyan a vizsgálóbiró bölcsessége szerint,
hogy még a körmöket is ellopták, de ezzel a fogással semmit se lehet
elérni, mert hiszen a zsidókat a holttesthez közel se eresztették attól
az időtől kezdve, a mikor a csonka-fűzesi szakértők a körmöket szentül
látták. A ki nem zsidó: az pedig miért lopta volna el a körmöket?
A holttest körül az első felbonczolás óta az ide-oda hurczolás, a
koporsóba fektetés és temetés közben maga Farkas Gábor, a községi biró
rendesen ott volt. Sós András, Szücs János és Gyulai János tették bele a
keserüvizes szekrénykébe. Szücs János szekerén Juhász József és Róka
Sándor pandurok kisérték ki a katholikus temetőbe. Ezeken kívül a halott
körül voltak még csaknem folytonosan Dargó András, ifju Horváth Gábor,
Mészáros Gábor, Sallós Miklós és ifju Pap József. Mindezeket az egyetemi
tudósok elutazása után Bary József sietett nyomban kihallgatni, vajjon
meg voltak-e a körmök, nem lopta-e el azokat valaki, holmi idegenek nem
férkőzhettek-e a holttesthez, nem vehettek-e el tőle valamit?
Semmi irányban sehol semmi nyomra vezető jelenség. Ördögök munkája a
körmök eltünése.
Bary József maga is látta, hogy az egyetemi tudósok mily hosszu időn át
mily gondosan keresték a porondban a körmöket. A gombostű gombját is
megtalálták volna teljes biztossággal. A köröm pedig nem épen kis test.
Legalább is egy czentiméter a széle is, a hossza is. Azután nem is egy
köröm, hanem husz! Ennyi köröm el nem veszhetett!
Boldogtalan vizsgálóbiró! Ott voltak már a vizsgálatnál az egyetemi
tudósok. Ott voltam annak ellenőrzésénél már én is. S ő még mindig azt
hitte, hogy apró ravaszkodással, a furfangos biró tanuival majd
megváltoztatja a természet törvényeit s majd bebizonyítja, hogy a
vasorru bába hogy buvik át a kulcslyukon s a boszorkány szeméten ülve,
hogy száll át hegyeken és völgyeken fönt a levegőég magasában.
Bizony megvoltak azok a körmök, de csak a Tisza árjaiban. A mikor
Csepkanics szemei meglátták Csonkafűzesnél a viz sodra által feléhajtott
holttestet: már akkor azok a körmök lemállottak s talán hetekkel előbb
lemállottak a holttest ujjairól. Mert igy rendelte a legnagyobb ur, az
egyetlen igazi ur: a természet törvénye.
III.
(Az igazi tudós. – Az egyetemi tudósok a holttestnek Budapestre
szállitását kivánják. – A törvényszék a holttest felét küldi. – A haj-
és szőrszálak letöredezése.)
A következő napon, deczember 8-án kellett volna az egyetemi tudósoknak
véleményt adni. De nem adtak, mert nem adhattak.
Véleményeikben főleg a holttest életkorára kellett volna
kiterjeszkedniök. Ha erre ki nem terjeszkedhettek: véleményüknek alig
lehetett büntetőjogi nyomatéka. Az volt a főkérdés, hogy a holttest
életkora megfelel-e Solymosi Eszter életkorának.
Parlagi szakértő könnyen felel. Nála mindjárt kész a vélemény. Igen vagy
nem. Manó vigye a dolgok belső igazságát, nem az ő dolguk törődni a
vádlottak sorsával, az igazságszolgáltatás pedig védje meg a maga
tekintélyét, a hogy tudja.
A komoly, az igazi tudós nem igy vélekedik. Ő tisztán akar látni, a
természet törvényét s e törvény működését világosan meg akarja ismerni s
világosan föl akarja tüntetni. Előtte az igazság kiderítése becsület
kérdése. Sőt gyakran ennél is több: az életnek és halálnak kérdése.
Buvárló munkájában az igazi tudós nem riad vissza semmitől s a
nehézségek és akadályok csak fokozzák erélyét. Leszáll a tűzokádók
torkába, fölmegy a jégcsucsok életölő magasságába, behatol a a fenevadak
barlangjába s a földnek sarkaiba s nyugodtan észlel és kisérletez a
dögvészek tanyáin. A komoly tudósok az emberiség legfönségesebb hősei. A
királyok, a hadvezérek, a népek kormányzói, a csatamezők elszánt vitézei
mind kis arányu szürke alakok az igazi tudóshoz képest.
Mind a három egyetemi tudós kidőlt már az élők sorából. Borongó érzéssel
gondolok arra, hogy művem megirását meg nem érhették. Néhány szavam jól
esett volna nekik s talán jutalomnak tekintették volna ama kinos
rágalmak ellenében, melylyel őket a sajtó nagy része s a felizgatott
tömeg szitkozódása elborította. Ők maguk legkevésbbé szerették, hogy a
nyiregyházi törvényszék őket bizta meg a munkával. Szokott tudományos
buvárkodásukból kizavarta őket e munka. Egyébként se örültek a
megbizatásnak. Az egyetemi ifjak közt, saját hallgatóik közt is igen el
volt terjedve a zsidók ellen való gyülölködés. Tanári tekintélyük
szenvedhetett csorbát s e körülmény árt a tanítás sikerének. Ha valamely
irányban jutalmazó lett volna a megbizatás: lemondtak volna róla. De
kellemetlen s esetleg veszélyes volt: ez okból becsületbeli dolognak
tartották annak eleget tenni.
Scheuthauerrel elhitették, hogyha mereven, ridegen ellene szegül a
csonka-fűzesi szakértők munkájának, utóbb még ő kerülhet vád alá s
szabadságát is elvesztheti. Különböző alkalommal három izben fordult
hozzám azzal a kérdéssel: biztosíthatom-e arról, hogy őt, ha minden
tekintet nélküli szigorral terjeszti elő véleményét, a biróság nem fogja
bántani?
– Gyerekes aggodalom. Miért és miként bánthatná?
– Különben nekem mindegy, így felelt. Én megvizsgálok mindent s ha
kerékbe törnek is: nyersen megmondom véleményemet.
Mihálkovich és Belky sokkal simább modorban, de hasonló elszántsággal
teljesítették a megbizást.
Deczember 8-án azt mondták hivatalosan: »Arra hogy a csontrendszer
fejlettségéből, úgyszintén a fogak állása fejlődöttségéből a hullának
életkora állapíttassék meg, kinyilvánítjuk, hogy a csontrendszernek
általunk már adott tüzetes leirását, úgyszintén a fogakét is a kérdés
pozitiv eldöntésére elegendőnek nem tarthatjuk, a mennyiben az
életkornak biztos megállapítása czéljából a csontrendszer egyes
részeinek hosszabb művelet alá vétele, nevezetesen azoknak hosszu időn
át folytatott áztatása (maceratio) szükséges.«
A serdülő, a még teljességre nem fejlett életkorban még bizonyos
csontrészek, csontizvégek csak porczogók s nem tökéletes csontok.
Ezenkívül bizonyos csontok még nem teljesen egygyé csontosult egészek,
hanem egymástól vékonyabb vagy vastagabb porczogó által elválasztott
részek. A teljessé vált életkorban a porczogók már eltünnek s mondhatni,
mindenütt csontokká alakulnak át. Fiatalabb életkor: több porczogó;
idősebb életkor: kevesebb porczogó. Ám a serdülés kora is több évre
terjed. Leányoknál a 12-ik életévtől a 18-ik életévig, sőt
egyiknél-másiknál még ennél is korábban kezdődhetik s még annál is
későbben végződhetik.
Solymosi Eszter 14 éves s közel 4 hónapos volt. Az egyszerü megtekintés
a csontok porczogóinál 15, 16, 17 évi életkorra is mutathatott, azonban
ha vizben áztatás által a porczosodás fejlődésének tökéletes méreteit
meg lehet határozni, akkor talán a csonka-fűzesi holttest lehet 14 éves
életkoru leányé is s akkor talán a Solymosi Eszterrel való azonossága
ellen ez oldalról se lehet kifogást tenni.
Végre is a természet minden igazsága kiderül, ha törvényeit működésük
eredményeiben tisztán föl tudjuk ismerni. Ez okból azt kérték az
egyetemi tudósok, hogy a törvényszék a holttestet egészben küldje
Budapestre s azt ott bocsássa rendelkezésükre. Ott majd lesz világos,
füthető műterem s ott meglesz minden segédeszköz.
Az egyetemi tudósok e javaslatát melegen támogatta a közvád képviselője
is, melegen támogattam én is. Hiszen e nélkül az igazság közvetlen
közelébe épen a főkérdésben el nem juthattunk.
Hej, de a nyiregyházi törvényszék másként gondolkodott. Nem mondta ugyan
ki, de szentül azzal a gyanuval élt, hogy utközben, mások kezén valahogy
utóbb is elvész a csonka-fűzesi holttest s helyébe valamely fiatal 14
éves lányka holttestét csempészi valaki. A zsidóknak sok a pénzük. Sok
pénznek nagy a hatalma. Ő bizony az egész holttestet ki nem adja
kezéből, legyen elég annak fele.
Földarabolták a holttestet. A test darabjait leltárba se vették s
lehetőleg két egyenlő részre osztották. Jobbkéz, balláb ide; balkéz,
jobbláb amoda. A csigolyacsontokból s az oldalcsontokból egy csomó az
egyik részre, másik csomó a másik részre. Koponya- és izom-részek
összekaszabolva ide-amoda. S azután az egyik felerészt elhelyezték
eczetes-uborkás üvegbe, bekötötték, birói pecséttel lepecsételték s
átadták a börtönőröknek, őrizzék a bünjelek gyüjteményében az idők
végezetéig. Megvolt még tizenkét esztendő mulva is.
A másik felerészt szekrénybe csomagolták s felküldték Budapestre az
egyetemi tudósokhoz.
A törvényszék ez eljárását tárgyilag igazoltnak kell voltaképen
tartanunk. Ha a bünjelekkel afféle tudományos kisérletet kell tenni, a
melynek folytán azok alakja vagy természete megváltozik vagy azok
megsemmisülnek: akkor a bünjel egy részét változatlan alakban és
minőségben lehetőleg meg kell őrizni, hogy a szakértői működést
ellenőrizni lehessen s esetleg a perujítás elől az utat a bünjel
megsemmisülése el ne zárja.
Deczemben 18-án vették át az egyetemi tudósok a testrészekkel megtöltött
szekrényt. A következő napon a közvádló királyi főügyészség azt
indítványozta, hogy törvényszéki küldöttség bontsa föl a szekrényt. A
budapesti királyi törvényszék egyik biráját és jegyzőjét s törvényszéki
orvosát küldte a fölbontásra. Ez deczember 18-án történt. Magam is ott
voltam a védelem képviseletében. A holttest tagjait darabonként gondosan
leírva vették át az egyetemi tudósok. Az átvétel szabályszerü volt.
Egy parlagi dévajságnak mégis nyomára jöttünk. A mikor Nyiregyházán a
vizsgálóbiró néhány szakértő orvos közbenjöttével a holttest részeit
becsomagolta: azok közé egy szopós borju egyik bordájának darabját is
becsomagolták. A ki ezt cselekedte, bizonyára azt gondolta, hogy az
egyetemi tudósok talán hamarjában észre se veszik, hogy az a darab csont
borjucsont s majd minő fejtörést okoz az nekik, hogy ez a csont mekkora
életkorra mutat.
Ezentúl nem mentem az egyetemi tudósokhoz. Végezzék munkájukat
zavartalanul.
Azonban a zsidógyülölő lapokban naponként jöttek közlemények a tanulmány
részleteiről. Irányzatos közlemények, melyeket én igaznak nem
tarthattam. Láttam, hogy e közlemények a közönséget csak úgy félre
akarják vezetni, mint a mikor még a vizsgálat kizárólag Baryék kezében
volt. Tudtam, hogy a három egyetemi tudós semmi lappal nincs
összeköttetésben, hanem kell valakinek lenni közelükben, a ki széthordja
a hireket. Kipuhatolni, hogy ki az s hogy nincs-e valami szerepe a
szakértői nyomozási kisérletekben: fölkerestem karácsony ünnepe körül
Mihálkovichot.
Következményeiben fölötte fontossá lett e látogatás.
A csonka-fűzesi szakértők egyik állítása az volt, hogy a Tisza-hozta
holttest haja, szemöldöke s nemi szőre le volt borotválva. Látleletükben
is van erre utalás, de lapjaik egyébként is ezzel kürtölték tele a
világot.
A czélzat világos volt. Kimondták, hogy a holttest csempészett idegen
holttest s irányt akartak adni arra is, honnan kerülhetett a holttest.
Az a vélemény van általában elterjedve az országban, hogy az óhitű
zsidók elhalt nőiket, leányaikat eltemetés előtt meg szokták borotválni.
Minthogy pedig a csonka-fűzesi szakértők szerint a csempészett holttest
is meg van borotválva: ime tehát láthatja a közönség, hogy a holttest
valami zsidó lány holtteste eredetileg. Ujabb igen fontos ok arra, hogy
az a holttest csakugyan nem Solymosi Eszter.
Az iránt érdeklődtem először, vajjon hát a holttest haj- és szőrszálai
csakugyan le vannak-e borotválva vagy a rothadás folytán kimállottak
vagy letöredeztek?
Mihálkovich műtermében egy fiatal szőke, rokonszenves és értelmes arczu
orvostudorral, úgynevezett tanársegéddel találkoztam. Nevére nem
emlékezem. Úgy rémlik előttem: Perényi volt. Épen ő vizsgálta vajjon a
haj- és szőrszálak késszerü éles eszközzel vannak-e levágva? Kérdeztem,
mit talált eddig? Nagy előzékenységgel felelt kérdésemre s mutatott meg
mindent.
Azt mondta: a haj- és szőrszálak bizony borotvával vannak eltávolítva.
Meglepett ez a felelet. A hogy én eddig különös gonddal és óvatossággal
magamnak az egész ügy képét megrajzoltam: ez a felelet azt a képet
nyomban eltorzította. Hiszen az a kép nem igaz, ha a felelet tartalma
igaz.
Kértem, mutassa csak meg azt a hajszálat.
Megmutatta. Talán nyolczszoros vagy tízszeres nagyító üveggel jól
megnéztem.
Bizony nem lemetszett, hanem letört vagy leszakított hajszálnak láttam
én azt első pillanatra is. S minél jobban megnéztem: annál
bizonyosabbnak láttam rajta a törést vagy szakítást. Tökéletesen az
eltört kenderkóróhoz hasonlított.
Nyomban lerajzoltam néhány szálat tört vagy szakított végével. Rajzom ma
is megvan. Akkor még a törvényszéki orvostanok a haj- és szőrszálak
rothadási letöredezésének gyakorlati kérdésével alig foglalkoztak. A
következő év elején Hoffmann Eduárd tudor, a bécsi orvosi egyetem
nagyhirű tudósa már tüzetesen tanulmányozta ezt a kérdést. Ő is
készített a letört vagy leszakított haj- és szőrszálakról rajzot,
melyeket vizi holttesteken talált. Az ő rajza tökéletesen összevág az
enyémmel. Észlelésem tehát igazolást nyert.
De a nagy perben még sem lett gyakorlati jelentősége.
Az egyetemi tudósok ugyanis úgy találták, hogy a csonka-fűzesi
holttesten a haj- és szőrszálak egy része tövestül hiányzott, tehát a
rothadás folytán tövestül lemállott. Ez esetben a haj hagymáinak fészke
egészen üres volt. De azt is teljes bizonyossággal észlelték, hogy a
haj- és szőrszálak egy része a bőr felszíne alatt, másik része pedig a
bőr felszíne fölött töredezett le. E két esetben a haj hagymái megvoltak
bent a fészekben.