Egy hét mulva.
A leány: Háromezer koronát fizetett ruháért, húszezer koronáért
ékszert vett. De ha veled találkozom, nem nyúlok ezekhez a
holmikhoz. Kikötöttem magamnak, hogy régi ruháimban is járhassak.
Nem akarok előtted máskép mutatkozni.
A fiú: Szeretsz még, drágám, és ez olyan jó, és mégis
szeretném, ha elszakadnál tőlem. Milyen boldog lennél, ha én nem
volnék többé az életedben.
A leány: Azt akarom, hogy mindig benne légy. Akarom, hogy lássál
és fájjon a szíved. Mert vissza kellett volna tartani engem, s azt
mondanod, a tied vagyok, jobb veled nyomorogni, mint mással
duskálkodni.
A fiú: Talán belehalok, de ha még egyszer abba a helyzetbe
kerülnék, még egyszer így cselekednék. Neked nem lett volna szabad
az igazat megmondanod. Ha nem tudtam volna a grófodról, nem
adhattalak volna oda neki.
A leány: S nem vetsz meg érte?
A fiú: Imádlak és szeretlek, mint eddig, és siratlak és
tisztellek. Szegény leány nem állhat ellent a kísértésnek.
S még egy hét elmult, a fiúnak végig kellett hallgatnia a gróffal
való pásztorórák történetét. Kegyetlen kéjjel adta be neki a
leány, ő meg némán hallgatta, noha már irtózott előre a
beszélgetésektől.
Egy este kegyetlenségi rohama támadt önmaga iránt. Egy félóra
mulva jön a gróf, meg fogja várni. Hadd lássa a saját szemével,
mint jön, mint megy föl, mint van otthon ez az ember, odafönt, az ő
egyetlen szerelménél.
S a legközelebbi utcasarkon megállt, s várta a grófot. Ám alig
állt ott öt percig, a kis színésznőt látta fölbukkanni a
kapuban. Óvatosan körülnézett, aztán ellenkező irányban
elsietett. A fiú megdöbbent. Mit jelentsen ez? Egy pillanat alatt
mintha megértette volna. Olyan furcsa, hogy a leány egyre
gazdagságról beszél és nyomát sem látja rajta. Egy iramodással a
palota kapujában termett, s nézte a lakók jegyzékét. Az első
emeleten egyetlen lakó volt, egy hírneves orvostanár.
Aztán rohant a leány után. Csakhamar rábukkant, amint sietve ment a
Ferencváros felé, a régi lakásába.
– Egy szó sem igaz, megcsalt, hencegett! – gondolta a fiú, s düh
fogta el. Ha most szembe kerülne vele, megfojtaná!