Én: Hogyan? Ön megértette?
Ő: Szégyelném, ha félreértettem volna.
Én: Olyan rossz embernek tartott és olyan szívtelennek?
Ő: Szívtelennek? Mikor magamon éreztem, hogy egy másik férfi
csókjától is kigyulladok, s láttam, hogy maga, aki soha utánam nem
járt, szintén kigyullad? Barátom, drága, okos, jó barátom, amikor
ezt megértettem s a poshadtságom elszigeteltségéből kirántva,
tapasztaltam, hogy a férjem is csak azért olyan, mert nem poshadott,
mint én, megszüntem olyan szörnyűnek látni az ő bűnét, mert nem
tudtam többé olyan nagyra tartani, amit az én erényemnek hittem.
Én: S hogy egészen megértett, azt láttam az imént, mikor az
indiánt skalpozta!
Ő _(nevetve)_: Csakugyan, mivel ismét asszonynak éreztem magamat,
tudok anya lenni, anélkül, hogy rabja lennék gyermekeimnek. S
amióta imponálok nekik, érzem, hogy jobban is szeretnek. S erre mind
maga tanított meg.
Én: Kár, hogy olyan jó tanítványnak bizonyult, s újabb leckére
nincs szüksége.
Ő: Ne is próbálja, különben megtanítanám, hogy mi a tisztesség!