Az előtt a fiatalember előtt, aki első alkalommal lép valamely pályára
mint munkás, hivatalnok, üzletember vagy ú. n. szabadfoglalkozású egyén,
az üzleti világ tág köre szükségképp a bizonytalan formák és események
zavaros és szövevényes tömegéül jelenik meg, amelynek csak töredékei
tűnnek fel képzeletében és agyában barátai és szomszédai beszédéből, a
napilapok hasábjairól, a boltok kirakataiból, az utcza mozgalmas
életéből és a kicsinyben való vásárlásnak azokból az eseteiből,
melyekben jövedelmét el szokta költeni. Tiszta látásának egyetlen
gyújtópontjául csak az a meghatározott rendszeres munka szolgál, amelyet
ő a maga foglalkozásában folytat. A közgazdaság egysége, sőt még
rendszerének létezése is sokáig rejtve marad előtte, vagy legjobb
esetben csak határozatlan általánosításban merül ki. De a köznapi
realitás, annak az üzleti intézménynek a szerkezete és működése,
amelyben mindennapi munkáját folytatja, csakhamar mind tisztábban
jelenik meg agyában.
Noha eleinte csak azt a munkát ismeri alaposan, amellyel foglalkozik és
amelyet a többi munkás a közelében végez, csakhamar némi ismeretet
szerez az osztályában végzett egyéb munkákról és amint más és más
osztályokban dolgozik és megismerkedik társaival, mind többet tud meg
arról, hogy más osztályokban mi történik. Ha gyárban van alkalmazva,
látja a nyers anyagot és a kész gyártmányokat és értelme és érdeke
szerint a gyártás különböző stádiumaiban alkalmazott gépekkel és
eljárással ismerkedik némileg meg. Fokozatosan tisztúl a gyártási
eljárás mögött rejlő üzemszervezetről, a felügyelők, az igazgatás
munkájáról való fogalma és némileg megérti, mit végeznek a gyár
irodájában, ahol a hivatalnokok nyilvántartják mindazt, ami a gyárban
történik. Sőt még a személyes tevékenykedésétől oly távoleső adás-vételi
ügyletekről is nyer némi fogalmat, különösen ha társaival együtt
valamely szakszervezet tagja és megtanulja, miképp befolyásolhatják
munkáját és bérét az adás-vételek.
Az intelligens munkás ekképp eléggé hű képet alkot magának annak a
gyárnak vagy műhelynek a szervezetéről és személyzetéről, amelyben
dolgozik. A telep, az épületek, a gépek és eszközök, a hajtóerő, a
nyersanyag, a gyártás s eljárás különböző stádiumainak termékei, a
készpénz a gyári pénztárban és a bankban, az alkalmazottak és a
vezetőség rangsora, elkülönült képzetekként jelentkeznek agyában. A
gyári hivatalnok, a munkavezető, az igazgató lényegileg ugyanazt a képet
alkotják maguknak, de más szempontból látják, az üzem egyik-másik részét
világosabban észlelik, mint a többit és az egyes részeknek különböző
fontosságot tulajdonítanak. Ha eltekintünk az emberi vonatkozásoktól és
a gyárat csak termelő eszköznek látjuk, megértjük, hogy az igazgatók
helyzete a legjobb annak megitéléséhez, hogy a különböző együttműködő
tényezőknek egymáshoz viszonyítva mily fontosságuk van. Ezzel nem azt
mondjuk, hogy az igazgató elfogulatlanabb, vagy indító okai, ítéletei,
érdekeitől függetlenebbek, mint a munkásé. Mindkettőnél az egyéni érdek
bizonyos mértékben elferdíti a helyes képzetet és értékelést. Az
igazgató előnye merőben technikai: az ő helyzetében jobban átlátható,
hogy az üzem egyes részei mily mértékben és arányban járulnak az
egészhez. Mert az igazgatás – mint látni fogjuk – az egyesítő,
összetartó, egybeigazító tényezője az üzemnek: csak az igazgató tudja,
hogy az egyes részek mibe kerülnek és így neki egy közös értékmérő áll
rendelkezésére. Ez okoknál fogva kivánatos, hogy a munkás vagy
hivatalnok, ha az üzemről megbizható képet akar magának alkotni,
iparkodjék az ő «kereseti» szempontját kiegészíteni az igazgatóéval és
elképzelni, hogy annak helyzetéből hogyan látni az üzemet.
Az üzem vagy az ipar legkisebb szervezett egysége így durván látva
körülbelül ily alakban jelentkezik:
Ha gyár helyett kereskedelmi üzletet vagy bányát, avagy kiskereskedést,
vagy gazdaságot veszünk szemügyre, bárha az egyes részek különbözni
fognak, általában azonosnak fogjuk a szervezetét találni.
Nyersanyag, készlet, eszközök, telep, munka és igazgatás mindenütt egy
közös ipari czélra működik közre, noha igen különböző arányokban. A
kereskedésnél a felszerelésnek csekélyebb a szerepe, miután gépek és
munkaeszközök alig vannak; nyersanyag és készlet ugyanazon javak, csak
különbözőképp vannak elrendezve; és a pénznek nagyobb a szerepe. A
gazdaságban és a bányában a telep – a földet is beszámítva – sokkal
jelentősebb, mint a gyárnál. Továbbá sok üzem nincs egyetlen
meghatározott, telepre szorítva. Az építő-vállalat részére dolgozó
kőműves az üzemet nem egy meghatározott telephez, hivatalhoz kötöttnek
látja, hanem más-más helyütt végzendő munkáknak. A vasutasnak, hogy
üzemének szervezetét megértse, igen részletes látókörrel és
képzelőtehetséggel kell rendelkeznie.
Ugyanazon iparág üzemei igen különbözők szervezetükre és nagyságukra
nézve. A gazdaságban az egyik véglet a kisbirtokán egyedül dolgozó
paraszt, aki csak családját tartja el munkájával, a másik véglet a nagy
marhatenyészet, vagy a költséges gépekkel dolgozó gabonatermelő
nagybirtok. Az aranyásásnál ott van a maga szakállára dolgozó bányász és
az óriási bányatársaság. Igy van ez az iparnak majd minden ágában, a
közlekedésnél, az iparnál, a kereskedelemnél. De a gyári üzemben látott
minden tényező bizonyos módon és arányban mindig jelen van az anyagi
javak kezelésénél: mindig kell valami telep, kellenek eszközök,
nyersanyag, készlet, pénz, munka és igazgatás, bárha az utóbbi kettőt a
legegyszerübb üzemekben már ugyanazon személyek végzik. [1]
Sőt, ha – mint helyes is – a nem anyagi javak előállítását is az ipar
tágabb értelmében vett fogalma alá vesszük, az ipari üzemszervezet
általános vonásait itt is megtaláljuk. A szinházat, az orvosi vagy
ügyvédi gyakorlatot, az iskolát, a fodrászt, vagy bármely más
«szolgálatok» nyujtására és eladására szervezett más szervet véve
szemügyre, azt fogjuk találni, hogy noha a berendezkedés, telep,
szerszámok stb. a személyes ügyesség és energiához viszonyítva igen
csekély mértékben vannak meg, mégis mindig megvannak. Sőt néhány
szolgálatokat nyujtó üzem, mint pl. a szinház, az iskola, igen kiterjedt
anyagi berendezést igényel, minélfogva a modern kapitalista vállalkozás
legelőrehaladottabb formájához tartozik.
De abban a törekvésünkben, hogy az üzemről, mint a termelési szervezet
egységéről határozott fogalmat nyerjünk, még nem jutottunk ki a
tömkelegből. Nyilvánvalóan sok gyár, üzlet stb., amelyet figyelembe
vettünk, nem független önálló üzem. Csak külön lévő vállalat. Bárha
ezelőtt igen szokatlan volt, hogy több gyár, bánya, üzlet egy személyé
legyen, vagy egy személy igazgatása alatt álljon, ma igen gyakran így
van ez egyes iparágakban.
A pénzügyi kezelés egysége adja meg az üzem egységét. Egy társulat
valamennyi malma egy üzemnek veendő, amint Lipton vagy Wanamaker fiókjai
egy üzemhez tartoznak. És ebben az értelemben az sem szükséges, hogy
valamely üzem mindig különböző helyeken levő egyfajta malmokból,
üzletekből álljon. Kiterjeszkedhetik több különböző iparágra is, mint
pl. egy nagy árúházhoz csatlakozhatik egy gazdaság, szállító üzlet és
kárpitos műhely, vagy a vasút birtokában lehet gépgyár, vagy szénbánya
és kezelheti is azokat. De nemcsak ekképp mosódhatnak el valamely üzem
határozott körvonalai. Sok, látszólag különálló vállalat igazgatását
vagy finanszirozását, vagy mindkét működést valamely nagyobb, erősebb
vállalat végzi. Sok dohányáruda, ékszerüzlet, czipő- vagy vasárú-üzlet,
ha nem pusztán fiókja, a valóságban csak eladó ügynöke, bizományosa
bizonyos gyárosok, vagy szállítók czikkeinek. Segédczikkeket gyártó,
vagy javítási műhelyek gyakran valamely nagy gyárhoz tartoznak, attól
szorosan függenek. Első pillantásra önállónak látszó üzemeknél számos
körülményes formája van az ilyen függésnek. A pénzügyi, sőt igazgatási
függetlenség gyakran csak többé vagy kevésbbé van meg. Ám a mi
czélunkhoz nem is szükséges, hogy meghatározásaink szigorúan
következetesek legyenek. Elegendő, hogy elfogadjuk, hogy igazgatásnak
azt a tényezőt nevezik, amely egy üzem különböző elemeit egybefoglalja,
annak egységes szervezetet és termelőképességet ad. Ha az igazgató a
vállalat vezetésénél eléggé önállóan, lényegében függetlenül járhat el,
a termelési szervezet általános leírásánál malmát, bányáját vagy üzletét
különböző üzemnek vehetjük, noha a legfelső és végleges határozás joga
valamely részvénytársulat részvényesei egyetemét illeti is.
Szemlélődésünk czéljaira az egyes teljes vállalatokat külön üzemeknek
vesszük, kivéve, ha a kapitalisztikus kombinácziókat és ellenőrzést kell
majd kiemelnünk. A termelési rendszert ekként bizonyos formai és
czélbeli hasonlóságok alapján különböző iparágakba csoportosított
üzemsejtek kiterjedt elrendezkedésének vesszük. Ugyanazon fajta javakat
termelő, vagy kezelő üzemeket egyazon iparághoz tartozóknak veszszük,
bárha igen különböző módon termelnek. A kézi munkával végzett
órakészítés nagyon különbözik a gépekkel végzett óragyártástól, de
miután mindkét gyártmány egyaránt óra, ugyanazon iparághoz tartozónak
vesszük.
Igy vagyunk más munkákkal is, melyek részint kézimunkák, részint gépiek.
De nemcsak a gyártás módja lehet különböző, hanem az anyag is. Házat
lehet kőből, fából vagy téglából építeni, mégis általában építőiparnak
vesszük a házépítést. Általában azonban az anyag határozott
különbözősége az iparágak különbözőségét hozza magával. Igy a
vaságykészítő ipart a faágykészítőtől különállónak vesszük. Ezt a piacz
dönti el. Az olyan üzemeké amelyek ugyanazon piaczon valósággal
versenyeznek is egymással javaik eladásánál, egyazon iparághoz
tartozóknak veendők. De itt sincs határozott, éles választóvonal.
Kézzel, vagy géppel gyártott órák bizonnyal versenyeznek egymással; fa-
és viaszgyufák szintén nyilvánvalóan azonos iparágakhoz tartoznak. De
noha vas- és fabútorok egymással versenyeznek, versenyük kevésbbé
közvetlen és piaczuk nem azonos. Gáz és villany a világításnál
versenyeznek egymással, mégis külön iparnak veszik őket. Néha helyes
csak építőiparról beszélni, néha építőiparokról. A gyapjú, vagy
czipőipar specziális iparágakra bomlik, gyakran a helyi viszonyokon
múlólag ugyanazon fajta különböző minőségű javak piacza más és más lehet
és a termelők vagy vevők más iparágaknak veszik őket. A hely is alapul
szolgálhat iparágak megkülönböztetésére, különösen, ha általában a
munkában vagy a gyártmányban valami különbség van. Igy a Clyde és a Tyne
folyóknak megvan a maga külön hajóépítő iparága és a délwalesi
szénbányászatot az angol szénbányászat más ágaitól különbözőnek veszik.
Leicesternek és Northamptonnek megvan a maga sajátos czipőipara. E
példák eléggé mutatják, hogy az ipar szó használatánál épp oly latitüdök
vannak, mint az üzeménél. De általában leghelyesebb az iparág határait a
piaczéival egybeesőknek venni és azokat az üzemeket, melyeket ugyanazon
piaczon adnak el és egymással megfelelően versenyeznek, egyazon
iparághoz tartozóknak tekinteni. A piacz nem valami határozott
piaczhelynek veendő itt, ahol árúk adatnak el, hanem annak az egész
vidéknek, amelyen vevők és eladók egymással oly szabad érintkezésben
állanak, hogy ugyanazon javak árai könnyen és hamar egyenlőkké válnak.
Igy az államadóssági kötvényeknek, aranynak, gyémántnak és néhány fontos
maradandó jószágnak és anyagnak, mint a búzának, gyapjúnak: világpiacza
van, a legtöbb egyéb jószágnak országos piacza és az igen nagy
térfogatú, romlékony vagy el nem mozdítható jószágnak kis helyi piacza.
Természetesen minden piaczon belül megvan a maga tere a gyártási,
minőségi és hírnévbeli különbségeknek, melyek a versenyt és az árakat
befolyásolják.
De az itt feltüntetett lényegesebb eltérések ne akadályozzanak meg
bennünket abban, hogy az üzemeket különálló iparokba csoportosítsuk,
aszerint, amint közös piaczot látnak el javakkal. Igy egy boltoni
fonómunkás, vagy egy leicesteri czipőgyári munkás csakhamar kiterjeszti
a maga gazdasági látókörét a fonó vállalaton túl, amelyben dolgozik, a
többi hasonló vállalatok csoportjaira, amelyek fokozatosan a helyi, majd
az országos gyapjú- és czipőpiaczot alkotják. A nemzetközi- vagy
világpiaczról való határozatlanabb, elmosódottabb fogalma később
alakulhat ki, mint a szűkebb és nagyobb gyakorlati jelentőséggel bíró
első fogalmának csekély módosulása.
Természetesen iparának egységét és érdekközösségét gyengébbnek fogja
látni, mint üzeméét. Először különálló és versenyző üzemek sorát fogja
csak látni. De az iparhoz tartozó helybeli üzemek között rendesen
bizonyos egyöntetű eljárást és bizonyos szervezkedést fog találni. A
munkaadók minden irányban hajlandók szövetkezni, egyesülni, hogy
értesüléseket szerezzenek, az anyag és a munka vásárlásánál,
termelésénél, a piaczon érdekeiket megvédjék, előmozdítsák. Ugyanazon
ipar munkásai különböző gazdasági és társadalmi czélokra egyesülhetnek.
Az ipari szervezkedés további fejlődése a tőke és a munka érdekei
kiegyenlítésére, bér- és munkaviszonyra vonatkozólag egyezségek,
megbeszélések, békéltető hivatalok szervezésének kialakulásában állhat.
Ekként a munkás a maga iparáról határozott képet alkot. Később iparának
a többihez való viszonyáról is fogalmat nyer. Meg fogja érteni iparának
más iparágaktól való szoros függését, amelyek a feldolgozandó
nyersanyaggal látják el és attól az ipartól vagy a piacztól, amely
gyártmányát megveszi. Ha czipészmunkás, látni fogja, hogyan befolyásolja
iparát minden, ami csak a cserző iparban történik, amely bőrrel látja
el, vagy a kereskedelemben, amely a gyárostól a czipőket megveszi. Ha
gyapjúfonó, meg fogja érteni ipara szoros függését egyrészt a nyers
gyapjúkereskedelemtől, másrészt a szabóipartól. Mert egyik vagy másik
irányból munkáját, vagy bérét befolyásoló fontos tényezőket lát majd
közrehatni. Ha tovább kutat és következtet, ahhoz a fontos felfedezéshez
jut, hogy az az ipar, amelyben dolgozik, csak egy lánczszeme azoknak az
iparágaknak, melyek a nyers anyagot kész termékekké alakítják és a
fogyasztókhoz juttatják.
Ha czipészmunkás, akkor a lánczolatot így fogja látni:
Állattenyésztő… cserző… czipész… czipőnagykereskedő… czipőüzletek.
Ha gépmunkás, akkor így:
Bányászat… kohászat… aczélművek… gépüzletek.
De minden iparág közvetlen kapcsolatban van másokkal, melyek ugyanazon
czikk termelésére és szállítására irányulnak. Mindig valami
mezőgazdasági vagy bányászati ág nyeri a nyers anyagot a természettől.
Azután egy vagy több gyártási eljárás következik és ezután valami
nagyban és kicsinyben forgalombahozó ipar.