Czipész, szövő vagy más szakmabeli munkásunk, a maga iparágán
túltekintve, azt egy csoport tagjának látja, amelyet a többivel egy
közös érdek köt össze: bizonyos javak termelésének előmozdítása. Ha más
iparokról keveset tud is, helyesen fog arra következtetni, hogy azok
hasonlóképp termelő és szétosztó eljárások sorozatában állanak. Mint az
étel-, ruhaneműeket és más használati tárgyakat vásárló fogyasztó
felismeri, hogy hasonlóan alkotott ipari lánczolatok végén van. Igy az
ipari termelés a képzetében eljárások folyamatainak vagy sorozatainak
bizonyos számává kezd kiszélesedni és mindegyik sorozatnak, vagy
folyamatnak az a különleges feladata, hogy bizonyos nyers anyagoknak a
fogyasztók kapcsolati tárgyaivá való változását előbbre vigye. Nemcsak
czipőiben, de a kenyérben, ingben, könyvben, dohányban és más
czikkekben, melyeket vásárol, iparok bizonyos sorozatának czélját és
tárgyát fogja látni. De hamar észre fogja venni, hogy a javak, kenyér,
czipő, ing, stb. különfélesége alapján gyártási folyamataik
elkülönültségéről nyert fogalma túlzott. Mert belátja, hogy nincs
teljesen külön iparágsorozat a czipőknek a gyártására,
forgalombahozatalára és eladására. Azok a gazdálkodók, akik a cserzőknek
állati bőröket adnak el, a mészárosoknak állati testeket is árulnak, a
molnároknak gabonát és így más meg más termelési sorozatokba lépnek. A
cserző a czipőgyároson kivül más gyárosoknak is szállít bőrt. Sok
kicsinyben eladó üzlet czipőn kívül más czikkeket is árúl. Hasonlót
tapasztal más iparsorozatoknál. A termelési folyamatok egyes pontokon
találkoznak, vagy keresztezik egymást. Bizonyos őstermelő és gyártó
eljárások kezdetei sok sorozatnál szerepelnek. Gazdálkodók, bányászok és
mások, akik a természettől a nyers anyagot nyerik, kezdenek meg minden
nagy termelő sorozatot. Ha kitermelő munkájukat elvégezték, a nyert igen
különféle nyersanyagot különbözőképp csoportosítják és különböző
eljárásoknak vetik alá. A további gyártási eljárások számosabbak,
speczializáltabbak, amíg a javakat szétosztó és forgalomba hozó művelet
gyakran ugyanazon iparágban vagy üzletben összehoz számos jószágot,
amely a gyártási eljárásnál különböző iparokhoz tartozott.
Ha tehát a folyót vesszük jelképnek és beszélünk ipari folyamatokról,
melyek a termelés különböző fokozatain viszik keresztül a nyersanyagot,
amíg a kicsinyben való eladáson át a fogyasztók kezéhez jutnak, azt
fogjuk találni, hogy a folyó néhány forrásból fakad, s amint a gyártáson
átmegy, egyre számosabb ágra szakad és végül ismét aránylag csekély
számú ágban egyesül, amint a kereskedelem fokozatain át a fogyasztóhoz
jut.
De a termelés valóságos szervezete sokkal bonyolúltabb, mint e kép.
Egyes bonyodalmainak aránylag korán jut a gyárban, bányájában,
hivatalában megfigyeléseket tevő intelligens munkás a tudomására.
Felismeri, hogy nem minden ipar foglalkozik közvetlenül azzal, hogy a
nyersanyagot a termelés főfolyamán keresztül továbbítsa a fogyasztási
jószággá válása felé. A czipészmunkás tudja, hogy egy-két ipart nem
említettünk meg, amelyek majdnem oly fontosak a czipőgyártásban, mint
maga a czipőipar, t. i. azok az iparok, amelyek a gyártáshoz szükséges
gépeket és erőt szolgáltatják. E gépek és ez az erő természetesen
magukban is a termelési folyamatok egész sorozatának végeredményei,
amelyek a nyersanyagot a tőke ezen alakjaivá formálták. Ezek nem
szerepelnek termelési rendünk végén fogyasztási jószágokul. Ezek
czéljukat tőkévé válásukban érik el és nem használati jószágokul, hanem
mint felszerelés és más termelési segédeszköz használják őket fel. Az
üzem szervezetét vizsgálva úgy találtuk, hogy telepre és gépekre épp úgy
van szükség, mint a nyersanyagra. Csak a nyersanyag tárgya a termelési
eljárásnak és az megy le a fogyasztási jószággá válás folyamán. Épület,
gépek és más felszerelés csak eszközök ehhez a czélhoz. De termelni kell
őket és felhasználódnak a művelet előmozdításában, amivel az állati bőr,
a bőr vagy a bőrczipő meglesz vagy felhasználódnak más hasznos
munkálatnál.
A czipészmunkás így azt látja, hogy az iparok folyamatát, amellyel az
állat czipővé lesz, számos mellékfolyamatnak kell előmozdítania, amelyek
a termelés egyes stádiumaiban szükséges szerszámok, hajtóerő, épületek
stb. szolgáltatására irányulnak.
A gépeket vevén egyedül figyelembe, képzetét akként igazítja ki, mint
ahogy azt a 21. oldalon látjuk.
De látni fogja, hogy más iparágak is közreműködnek az épület és más
gyári helyiségek, a világítás, hő és erő előállításán és fentartásán:
ezeket is be kell illesztenie képzetébe. Miután nyilvánvaló, hogy az a
gazdálkodó, cserző, kereskedő, akik a termelés közvetlen folyamatában
állanak, szintén használnak felszerelést, gépeket és más munkájukat
elősegítő gyártmányokat, következőleg minden műveletnél a főfolyót
mellékfolyók táplálják, melyek nem a fogyasztókhoz folynak, hanem a
termelés egyes stádiumaihoz és a termelőket a termelést elősegítő
javakkal látják el.
Ha jobban tetszik, természetesen a gépet, épületet és más befektetést
ugyis felfoghatjuk, hogy lassanként azokká a javakká válnak, amelyek
termelését előmozdítják és így a fogyasztáshoz a főfolyamon át jutnak.
De e nézettől itt eltekinthetünk.
Már most ezen járulékos iparágak, amelyek a főfolyamathoz az álló tőkét
szolgáltatják, gyakran fontosabbak és nagyobbak, mint az általuk táplált
iparágak, mivel némelyikük a termelés főfolyamának számos iparát látja
el bizonyos állótőkével. A gyáriipar rendszerének minden pontjánál
fontos segítség a vas, aczél és a gépgyári ipar, s az építőiparok is. A
bányászat, a főbb fém- és építőiparok, annyi specziális ipar állandó
főtámasztékai, hogy gyakran alapiparágaknak nevezik. Ha valami
jelentékenyebb esemény fordul elő egyiküknél, a termelési rendszer
minden ágában hamar jelentkezik hatása.
De ezen alapiparágakon kivül a termelés főfolyamában levő iparoknál a
közös érdek más kötelékeket is teremt.
Ugyanazon fajta nyersanyag a termelés számos főágában mint fő- vagy
segédanyag egyaránt használatos. A főbb gabonanemek, a
textilgyártmányok, vas, szén, kő, agyag stb. számos különböző használati
czikk gyártásánál nyersanyagok és a bármelyiküket használó különböző
iparágakat a rokon- és ellenszenv hatalmas kötelékei fűzik egymáshoz.
Ily viszonyban van pl. a czipőgyártás a nyereggyártással és
bőröndészettel (a bőr útján), a befőttgyártás a kétszersült vagy édes
italok készítésével (a czukor útján). Ahol a használt anyag közös, ott
az iparok egymással rokonszenveznek, mivel mindaz, ami csak a közös
anyag kinálatát javítja vagy rontja, egyaránt használ, vagy árt nekik.
Ennyiben rokonszenveznek.
Ám ami az egyik iparágnak anyaggal jobban való ellátását előmozdítja, az
a többinek árt. Ennyiben érdekellentét van közöttük. Az olaj és a
ruggyanta elég példa lesz számos ipar életbevágó fontosságú nyersanyaga
keletkezésére.
Némely iparág egymással tartós érdekközösségben áll, miután fontos
segédanyagokat szolgáltat egy vagy több fontos iparnak. A vas- és
szénipar a legnyilvánvalóbb példa erre. De az érdekközösség igen erős
sok specziális iparágban is, mint a gyümölcstermelésnél és a
czukorfinomításnál, vagy a bortermelés és az üvegfúvásnál, vagy számos,
az építőiparoknak anyagot szolgáltató iparnál.
Másrészt éles ellentét van egyes iparok között annálfogva, hogy egymást
helyettesíthetik. Ha ugyanazon szükségleteket különböző anyagok
elégíthetik ki, az ellenségeskedés oka már megvan. A fa és a vas az
építkezésnél és a bútoriparban, a gyapjú, pamut és vászon a
ruházkodásnál, tea, kávé, kakao az italok között, stb. Igy a
villanyosság, gáz, olaj és gőz mint ipari hajtóerő és háztartási
energiaforrás versenyeznek egymással. Ez iparágak és segédiparaik
egymással harczban állanak és ami az egyiknek a javára szolgál, az a
többinek árt. Majd az anyagok, majd az eljárás, majd pedig a közvetlen
használati czikkek helyettesíthetik egymást, a helyettesíthetőség pedig
mindig ellentétet szül.
Azoknál az iparágaknál, amelyekről első pillanatra látszik, hogy a
különálló nyersanyagokat használati czikké dolgozzák fel, ekként számos
érdekközösség és ellentét van. Az ipari eljárások sorozatai keresztezik
egymást, egybeolvadnak és elkülönülnek egymástól különböző pontokon:
egyetlen sorozat sem áll teljesen elkülönülten.
De különösen két iparág érdemel figyelmet, mint amely egységesítő
befolyást gyakorol. Ez a szállítási- és a pénzüzlet. Nem alapiparok,
mint a bányászat és mezőgazdaság, hanem minden ipart áthatnak és
összekapcsolnak. Ahol csak üzemet folytatnak, oda állandóan szállítanak
anyagot és elviszik belőle a termékeket: minden adás-vétel bizonyos
szállítást hoz magával. Az ily szállítással foglalkozó iparágak
csoportjának a termelési rendszerben különös fontossága van. Egészben
véve olyan ez a berendezés, mint az állati szervezetben a vasomotor
rendszer. Egy bizonyos értelemben véve minden fizikai munka valójában
anyagmozgás és minden üzemi műveletben része van ennek. De a modern
termelőtársadalmakban a különleges értelemben vett szállítás, személyek,
javak, hirek szállítása egyik helyről a másikra igen speczializálódott
és fontos munkává vált. A vasútnak és hajónak szerepe van a termelő
eljárásoknak úgyszólván minden egyes sorozatánál. Azt a fizikai lánczot
adják, amely az egész folyamatnak hatékonyságot és folyamatosságot
kölcsönöz. A vasútnak vagy hajózásnak minden forgalmi zavara egy egész
iparvidéket bénít meg: még a távirósodronyok elvágása is megzavarja,
késlelteti a termelést. Amint a termelés bonyolultabb lesz, távolabbi és
több helyről szerzik be a nyersanyagot, hogy bonyolultabb, finomabb
műveletekben használják fel és a rendszer kereskedelmi része a gyorsabb
és megbízhatóbb értesülésen mulik. Ezért minden czivilizált országban a
szállítás szerepe az iparban nagyobb és fontosabb, a tőke és munka
mindnagyobb mennyiségét köti le és a legnehezebb kezelési feladatokat
veti fel. Ha, amint ez számos nagy államban történik, a vasút a
szállítás egyedüli hatékony eszköze, a népesség élete, boldogulása és
termelése felett despotikus hatalomhoz jut, hacsak a kormány közbe nem
lép. A szállítás minden javítása előmozdítja, minden rosszabbodása
hátrányosan befolyásolja az anyagi javak előállításával foglalkozó
összes iparágakat.
A pénzüzem hasonló módon átható, de általános befolyásában önkényesebb
az egész modern iparban. Pénzüzem alatt értünk minden műveletet, mely a
pénz, vagyis a vásárló-erő termelésében, védelmében és szállításában,
tőke, részvények és más fogalomban levő értékek előállításában és
kezelésében áll. Láttuk, hogy csak forgalmi értékkel bíró dolgokkal
foglalkozik tudományunk és oly eljárásokkal, melyek mindegyike a vétel
ügyletével jár. Igy nyilvánvaló, hogy a vásárló erő termelésével és
alkalmazásával foglalkozó iparágak hatása ép oly átható és döntő, mint a
fizikai szállítás. Az az ismert mondás, hogy «a pénz körül forog a
világ», népies bizonyítéka a pénz erőttermelő és forgalmát szabályozó
üzleti vállalkozások jelentőségének. Az egész termelési renden át
mindenütt hatnak a pénzügyi erők. Egy nagy pénzügyi válság épp oly
biztosan és még teljesebb mértékben megbénít minden termelő
tevékenységet, mint a vasúti forgalom megszünése.
Igy, bárha egyes üzemekben, vagy iparágakban bizonyos függetlenséget és
teljességet ismerünk is fel, tudjuk, hogy számos úton-módon állanak
egymással kapcsolatban és függenek egymástól. Bizonyos anyagok vagy
erőforrások közös használata, egyik anyagnak a másikkal való
helyettesíthetősége egyes iparágakat egymáshoz fűz, vagy egymással
ellentétbe hoz. Néhány mezőgazdasági őstermelő és gyári ipar igen
sokféle későbbi eljárás kiinduló pontjává lesz. A közlekedési és
pénzüzleti ipar azonban általános összekötő szervezet.
Végül megjegyzendő, hogy van egy általánosabb rokonszenv és ellentét
minden iparág között annak folytán, hogy közös forrásokból merítik
életerejüket. Állandóan újabb tőke- és munkafolyamok szakadnak a
termelésbe, hogy fentartsák, élénkítsék, nagyobbítsák szervezetét és
életerejét. Mint rendelkezésre álló termelő energia, keletkezésekor a
tőke és munkaerő emez újabb készlete, a fiatal munkások újabb nemzedéke
és újabb megtakarítások, egy «szabad» államban mind bármely iparágra
vethetik magukat és minden iparágnak a maga szükségletei czéljára ebből
a közös és állandó készletből kell merítenie. Tehát legfőbb közös
érdekük e készlet nagysága, minősége, igénybevehetősége és
megszerzésének feltételei. Igy minden olyan ok, mely a közület új tőkéje
és munkája tömegét, folyékonyságát és hatékonyságát érinti, befolyással
lesz minden más iparágra. Amint a termelési rend részleteinek
vizsgálatába hatolunk, látjuk, hogy számos korlátja és akadálya van a
tőke és munka szabad folyásának. De amennyire a munka és tőke különböző
iparágak között szabadon választhat, vagy egyikből a másikba szabadon
átmehet, a termelő energia közös alapjának veendő, amely a termelés
egészét átjárja, amint a vér a test különböző szervein és sejtjein
átfolyik, szervezeti egységet kölcsönözve az egész rendszernek.