Párbeszéd Budapest sokat emlegetett éjjeli életéről és arról a
kérdésről, hogy miért van nálunk egy egész kis társadalom, amely
kizárólag éjjel él. Természetesen két ember beszéli végig ezt a
dialógust, az egyik a rendes ember, a másik a rendetlen.
_A rendes:_ Mert ha valami igaz volna abból, amit a külföldi
pornografikus müvek és a rosszakaratu német ujságcikkek irnak,
tudniillik, hogy Budapesten virágraszóló éjjeli élet van, amelynek
villamos fényében a világ legszebb kokottjai ragyognak, tüzesszemü
„tzigankák“ és erdélyi oláh menyecskék ropják a borjupörköltet zeneszó
mellett az Andrássy-ut közepén, deli magyar betyárok és villogószemü
barna gabonaügynökök rugják a port a csárdákban, reggel felé pedig
csókolózik az egész világ és piritott „varottascht“ meg „főischpan“-t
szerviroznak a pincérek aranyszinü tokayer kapcsán, – akkor, nem mondom,
nem csodálnám, hogy épen a legokosabb, legelmésebb emberek: az irók,
ujságirók, zeneszerzők, szinészek, meg egyéb müvészek reggel feküsznek
le és este kelnek. De igy…
_A rendetlen:_ Önnek látszatra igaza is van. De ha felhasználja az
alkalmat, s tőlem, régi éjjeli embertől, meghallgatja az éjjeli élet
magyarázatát, mindjárt más nézeten lesz és meg fogja tudni magyarázni a
többi rendes embereknek, hogy a budapesti éjjelezésnek – persze, nem a
lumpolást értem, hanem a professzionátus, csökönyösen folytatott éjjeli
életet – sokkal mélyebb és szebb okai vannak, mint azt a rendes emberek
hiszik.
_A rendes:_ Halljuk, halljuk.
_A rendetlen:_ Egyszerü oka annak, hogy itt legalább ötszáz ember éjjel
él, az, hogy Pesten éjjel sokkal jobban, tisztességesebben lehet élni,
mint nappal.
_A rendes:_ Halljuk a példákat.
_A rendetlen:_ Minden rendszer nélkül fogom összehalmozni az éjjeli élet
előnyeit. Először is éjjel nincs lárma. A művészember, akinek nincs
pénze arra, hogy a Hüvösvölgyben villát épitsen magának, kénytelen az
Erzsébet-köruton lakni és éjjel irni a regényt, mert csak éjjel van
nyugalom. Aki éjjel dolgozik, annak éjjel is kell ennie. Az éjjeli
kocsmának kicsiny lévén a közönsége, sokkal jobban és izletesebben főz,
mint a nappali. Tehát éjjel jobban lehet enni Pesten, mint nappal. A
kávéházban nappal négyszáz vendégre esik átlagban hat pincér. Éjjel
három pincér van, de nem kétszáz vendég, hanem csak husz. Tehát mig
nappal körülbelül hetven vendégre esik egy pincér, addig éjjel hétre
esik egy. A kiszolgálás tehát pontosan tizszer olyan jó éjjel, mint
nappal. Gyerünk tovább. Azt kell föltételeznünk, hogy nappal Budapest
kilencszázezer lakosa közül legalább nyolcszázezer ébren van. Tehát élek
nyolcszázezer ember közt. Éjjel legfölebb, ha két-háromezer van ébren,
tehát, lakom egy városban, amelynek rám, éjjeli emberre nézve csak
két-háromezer lakosa van, szóval lakom egy faluban, amely villammal van
világitva, kövezve van, amelyben ragyogó kávéházak vannak, s amelynek
kétezer lakója közül ezer rendőr. Mit szól ehhez a mesebeli faluhoz,
ehhez a közbiztonsághoz, ahol minden emberre egy rendőr jut?
_A rendes:_ Ideális.
_A rendetlen:_ Minden ideges embernek, aki szellemi munkát végez,
utópiája egy csöndes kis falu, amelyben a kultura minden vivmánya
meglegyen. A világ legcsöndesebb faluja, vagy villatelepe, vagy
fürdőhelye pedig egy világváros, éjszaka. Minden sarkon kocsi, minden
sarkon vendéglő, kávéház, minden kávéházban orvos, ügyvéd, mérnök,
minden, ami kell. Az igazi éjjeli ember nem jön zavarba soha. Ha másnap
fontos tárgyalása van, tudja, melyik kávéházban talál ügyvédet, ha baja
esik, tudja, melyik éjjeli doktor melyik kávéházban tanyázik, nem tudok
foglalkozási ágat, amelynek képviselője éjjel ne volna valahol
található, még pedig rendesen épen a legtehetségesebb, legjobb
képviselője. Még éjjeli államtitkár is van, nem szólva az éjjeli
képviselőkről, vegyészekről, kereskedőkről, meg a többiről.
_A rendes:_ És ülnek a kávéházban és nem csinálnak semmit.
_A rendetlen:_ Beszélgetnek, némelyik félrevonul egy magányos asztalhoz
és a levelezését végzi, vagy irodalmat ir, némelyik hangszerel, a másik
számit, a harmadik üzletet köt, itt tulajdonképen egy megszükitett,
kisebbre fogott, de azért épen olyan intenziv élet folyik, mint a
nappali, s ez az, amit a rendes emberek nem tudnak megérteni, mikor
elitélik azokat az embereket, akik egész éjjel a kávéházban ülnek,
ahelyett, hogy otthon aludnának és reggelre kelve munkához látnának. Nem
akarják megérteni, hogy Pesten éjjel nem lumpolás folyik, – folyik az
is, de a nagy többségnél nem, – hanem egy furcsa és a pesti szegény
viszonyoknak megfelelő rendes kis élet, amely elmenekült a nappal elől,
akár azért, mert az ember ideges és nem birja a nappali lármát és
nyüzsgést, akár azért, mert nem bir rendes lakást fizetni, ahol magának
a munkájához nyugalmat biztositson, akár egyéb okból.
_A rendes:_ Mi az az egyéb ok?
_A rendetlen:_ Egyéb ok alatt értem az életnek azt a végtelen kényelmét,
amit csak az éjjel nyujt a szegény és intelligens embernek. Aki egyszer
ebbe belekóstolt, aztán megpróbált megint nappal élni, az visszasirja az
éjjeli nagy kényelmét és azt a megkönnyitett életet, amit az éjszaka
jelent. Persze mindvégig művészemberekről, ujságirókról, vagy legalább
is olyan emberekről van szó, akikre nézve mindegy, hogy mikor vannak
ébren. Mert jó iró, vagy vegyész lehet az ember éjjel is, de jó
miniszteri hivatalnok, vagy jó tanár nem.
_A rendes:_ No és mik a nagy kényelmek?
_A rendetlen:_ Ezeket is csak ötletszerüen sorolom fel. Például az üres
utca. Ahol ugy sétálok, ahogy nekem tetszik, ahol nem kell kitérni,
köszönésekre vigyázni, tolakodni és az átjáróknál a kocsikra vigyázni.
Tudja mi az: a Rákóczi-uton nappal keresztülmenni? Tudja ön, mi ez egy
ideges embernek? És éjjel semmi: kellemes kis séta. Másik kényelem: a
gondolkodás lehetősége. Éjszaka nem jön a nyakamra senki, nem keres a
levélhordó, a szabó, az ismerős, az állásnélküli iskolatárs, a néni, a
bácsi, az álbarát, az ismerős, az, aki „épen erre járt“, éjjel én vagyok
az ur, mert egy lépés és egyedül vagyok.
_A rendes:_ Ez már valami.
A rendetlen: Ha nappal fiakkerre akarok ülni, a kocsis van felül, mert
kegyelmet gyakorol velem, ha elvisz. Éjjel ugyan nem olyan szépek a
kocsik, mint nappal, de ha az állomásra megyek, én válogatok, örülnek,
hogy vihetnek. Ugyanigy vagyok a kávéházzal, a vendéglővel, a hajnali
ujságárussal, a korai órában a gőzfürdővel, mindennel, ami éjjel, vagy
kora hajnalban nyitva van.
_A rendes:_ Ez is valami.
_A rendetlen:_ Mindazt, ami Pesten nappal hibás és rossz, mindazt, ami
nappal Pesten Pest, azt az éjszaka megjavitja. Összes intézményeink
szükek ennek a gyorsan fejlődő városnak. Több, nagyobb a szükséglet,
mint a kielégités. Hát éjjel sokkal kisebb lévén a társadalom ugyanazok
mellett a kielégitések mellett, kényelmesebb és jobb az élet. Éjjel nem
szük a kocsiforgalomnak a Baross-utca és éjjel nem életveszélyes a
Calvin-téri villamos-forgalom. Tovább megyek, éjjel nem drága semmi,
mert be vannak csukva a boltok és nem lehet vásárolni. Épen ezért nem is
ébreszt vágyakat az emberben az éjszaka. Nem lát meg dolgokat a
kirakatban, amiket meg kéne venni. Nem lát csodás nőket, akiket el akar
érni, mert akiket lát, azokat elérheti, ha kedve van rá. Éjjel minden
férfi egy hóditó, egy hatalmas nőcsábász, mint Pesten mondják, mert nem
lehet olyan rút, oly esetlen és ügyetlen, hogy bármely nő, akit ő
kiválaszt magának, ne szeresse. A nagyváros furcsa berendezkedése, a
rendőri bölcseség és az emberi álszemérem teszi, hogy éjjel egyszerüen
meg van forditva a világ: nem a férfi hajszolja a nőt, hanem forditva.
És sok kiséletü, szerény igényü, ostoba és sikereket nem ismert férfi
van, akinek ez egyszerüen növeli az önérzetét és az életkedvét.
_A rendes:_ No hiszen, ha azokat is nőknek tekinti…
_A rendetlen:_ Kénytelen vagyok vele, amig a jóisten nőknek tekinti
őket. Ebben a kérdésben pedig egyedül ő a kompetens, amig ő gondoskodik
a teremtésükről. Majd ha ön rendezi be a világot férfiakkal, nőkkel,
növényekkel, kövekkel meg minden egyébbel, akkor önt fogom megkérdezni,
hogy kit tekintsek nőnek és kit férfinak. Egyelőre azonban el kell
ismernem, hogy egyike a legérdekesebb társadalmi tüneményeknek az a
négy-öt órai idő, amelynek keretén belül a férfi és a nő között való
természetes viszony egyszerüen megfordul.
_A rendes:_ Azért, mert éjjel kisebb a társadalom, ép oly elviselhető,
vagy elviselhetetlen, mint nappal. Azzal, hogy kevesebb emberből áll,
nem változik.
_A rendetlen:_ Ez épen a nagy tévedés. Minél kisebb a társadalom, annál
jobb. Gondoljon csak az eddig leirt legkisebb társadalomra, a Robinson
szigetére, ahol az egész társadalom Robinson Kruzoéból és az ő Péntek
barátjából állott. Milyen szép, jó, szeretetteljes kis társadalom volt
az! Már három ember rosszabb társaság, négy még rosszabb és igy tovább.
Én legalább ezzel magyarázom azt a titkos és sokat is
megmagyarázhatatlannak tartott köteléket, amely az éjjeli társadalom
embereit egymáshoz füzi. A kocsis udvariasabb, a vendég türelmesebb, a
pincér szolgálatkészebb, mint nappal, mindenki jobb, melegebb,
közlékenyebb, emberszeretőbb, mint például délben. Gazdag urak ilyenkor
intim beszélgetéseket folytatnak szegény koldusokkal, élettörténetek
hangzanak el olyan emberek szájáról, akiktől nappal igazán nem érdekli
az embert semmi, komolyan figyelik az elbeszélést olyanok, akik nappal
nagy szerencsétlenségek mellett is közömbösen tudnak elmenni. Nem is
lehet vitatkozni ezen, ezt megmondja önnek tapasztalásból mindenki:
éjjel az emberek sokkal jobban szeretik egymást, mint nappal.
_A rendes:_ Szóval mindezekből vonjam le azt a konzequenciát, hogy
bolond, aki nappal él és önöknek, az ön ötszáz, vagy ezer társának van
igazuk, mikor kinevezik az éjszakát nappallá.
_A rendetlen:_ Azt a világért sem mondom. Csak elnézést kérek önöktől,
egészséges, rendes mesterséget folytató emberektől azok számára, akik
más idegzettel más munkát folytatnak és rájöttek arra, hogy az éjszaka
jobban megfelel nekik, mint a nap világos és napsütéses része. Amért a
lumpok az éjszakát nevezték ki erkölcstelen naprésszé, azért az
intelligens és gondolkozó embernek nem szabad azt hinnie, hogy éjszaka
nem lehet munkás, rendes, erkölcsös és komoly életet folytatni. Pláne az
olyan városban, mint a mienk, ahol a rendőrség a sok politikától még
arra sem ért rá, hogy a kocsisokat megtanitsa minden körülmények között
balra hajtani és jobbra előzni, s ahol ezért nappal a konflis
életveszélyesebb, mint éjjel a repülőgép. Csak el kell választani a
szombati lumpokat, az állandóan lumpoló züllötteket attól a sok száz
embertől, aki minden áldozaton, lenézetésen, közfitymáláson keresztül is
éjszaka él, abból az egyszerü okból, mert nappal nem tud élni. Ha valaha
meg fogják irni Budapest mai életének történetét, az ugynevezett késő
utókor ugy fog beszélni ezekről az éjjeli lényekről, mint valami jobb,
érzékenyebb, fejlettebb, betegesebb, de tisztább szektáról, amely
különvált egy romlott és végleg elkomiszodott társadalomtól, hogy
magának és a magához hasonlóknak éljen klubokban, kávéházakban,
vendéglőkben, az utcán, – ott, ahol a többi, csak nem akkor, amikor a
többi. És ha önöknek mindegy az, hogy Pesten lakom-e, vagy Budán, akkor
legyen mindegy az is, hogy nappal élek-e, vagy éjszaka. Tudom, hogy nem
győztem meg önt, de legalább elmondtam, ami a szivemen feküdt. Én
szeretem az éjszakát, de azért igazán nem itélem el azokat, akik nappal
élnek.