Hajnali három óra. Az egész tájon már minden ház sötét, csak a 38/b.
alatt világit még két ablak a negyedik emeleten. Átlagos F. Soma
lakásában. A szobában nagy asztal, tele papirossal. Óriási füst. Az
asztalon teacsésze, sárga cukormaradékkal és egy szivarvéggel a fenekén.
Soma fölkel az asztaltól, nagyot nyujtózik, aztán rendbe rakja a
papirosait. Vélnéd, egy drámairó fejezte be e pillanatban ötfelvonásos
szinmüvét, amelyen két év óta dolgozik. Soma cigarettára gyujt és halkan
átszól a másik szobába:
– Mamus, alszol?
Egy hang belülről:
– Már megint micsoda kérdések ezek. Orditva kérdezed, hogy alszom-e.
Mondd őszintén, hogy ébredjek fel és menjek ki.
Soma:
– Ébredj fel és gyere ki!
Most kis szünet következik, mely alatt Soma fel-alá jár, a jól végzett
nagy munka tudatában nyugodt, kissé mosolygó arccal. Mamus megjelenik az
ajtóban, slafrokban. A szemét bántja a fény. Soma odalép és enyhe
közönnyel arcon csókolja. Mamus megszólal:
– Kész vagy?
– Igen.
– Minden megvan?
– Minden, csak le kell irni. Ülj le, mamus, az asztalhoz és ird, majd én
diktálom. És ha valamivel más terved van, mondd meg.
– Pfuj – mondja mamus álmosan – milyen piszkot csináltál itt az
asztalon. Mindenütt hamu, gyufa, cigarettavég.
Azzal leül. Soma előveszi rendbeszedett iratait, jegyzeteit, mondván:
– Ne brekegj, mamus. A forgalom még soha olyan jól nem sikerült, mint az
idén. Azt hiszem, hasznos és olcsó karácsonyunk lesz. Vegyél egy darab
papirt meg egy tollat. Nem azt, az el van törve. Azt a másikat. Ird:
„doktor bácsinak karácsonyi ajándék egy skatulya Upman-szivar“.
Mamus:
– Hogyhogy?
– Steinerék akarnak nekünk karácsonyra valamit adni, mert félnek, hogy
az öcsém elcsapja az irógéposztályból Steiner Magdát, mert nem jár be
rendesen. Steiner megkérdezte, mit akarok karácsonyra, hogy olyasmit ne
vegyen, ami már van. Gondolkozási időt kértem. Elszaladtam doktor
bácsihoz, aki Ilonka fülét psriccelte két hétig és akinek muszáj valamit
adnunk. Gondoltam, majd olyat kérek Steinertől, amit mindjárt tovább
adhatok doktor bácsinak…
– De hiszen doktor bácsinak nem szabad szivaroznia a meszesedés miatt.
– Várd meg a végét. Mondom, elszaladtam doktor bácsihoz és ő azt mondta,
majd este telefonál. Addig megkérdezte Spónicer doktort, aki
konziliumokra szokta őt hivni, hogy mit akar karácsonyra. Spónicer azt
mondta: „Küldjön egy skatulya Upman-szivart, mert a háziuramnak azt
akarom adni karácsonyra, betapasztatta a kályhámat, illik valamit adnom
neki és azért adok neki szivart, mert ő ugyan nem sziv, de a veje
szivart kért tőle, mert a vejénél vendégek vannak Szilveszterkor és
azoknak kell valami jó szivar“.
– Ez a Mádai?
– Igen.
– És a veje a Linczer Dudi?
– Igen.
– Hiszen mink is oda vagyunk hiva Szilveszterre!
– Tudom. Ott vissza fogom lopni a szivart, amint meglátom. Hiszen
mondtam, hogy hasznos karácsony lesz az idén. De ne komplikáljuk a
dolgot, mert ebből az egészből mireánk csak az tartozik és csak ennyit
is irj fel: „doktor bácsinak egy skatulya Upman-szivar, kapjuk
Steineréktől“.
Szünet. Mamus ir. Aztán ismét megszólal Soma:
– Ird tovább: „Hermin néninek francia kisasszony utján otkolon, szájviz,
szappan, kávélikőr és szalmiákcukor“.
– Ez mind?
– Mind, mind. De ne zavarj, mert akkor nem igazodom el. Ezt kapjuk
doktor bácsitól. Doktor bácsi kapja gyógyszerésztől, ahová a pacienseit
kényszeriti. A gyógyszerész minden évben küld doktor bácsinak otkolont,
szájvizet, szappant, kávélikőrt, szalmiákcukrot és egy skatulya
Upman-szivart.
– Upman-szivart? Hát akkor miért adjuk mi neki a Steinerék
Upman-szivarját?
– Mamus, ne konfundálj. Steiner Magda leirta irógépen doktor bácsi
felolvasását az orvosegyesületben és ezért nem fogadott el tőle pénzt.
Doktor bácsi megkérdezte Magdát, hogy mit akar karácsonyra. Magda
megkérdezte az apját, hogy mit akar. Azt mondtam neked, hogy én
Steinertől Upman-szivart kértem doktor bácsinak. Erre Steiner azt mondta
a lányának: „Kérj tőle egy skatulya Upmant“. Erre, mikor Magda egy
skatulya Upmant kért doktor bácsitól, doktor bácsi a markába röhögött,
mert ő inditotta el nálam ezt az egész szivar-dolgot, ő már tudta, hogy
az Upman Magdán keresztül Steinerhez megy és Steinertől hozzám, hát
azért kért mindjárt tőlem Upmant, mert tudta, hogy igy visszakapja a
szivarját és adhat tovább Spónicernek.
– Nem adhatta volna Spónicernek mindjárt, ugy, ahogy a gyógyszerésztől
kapta?
– Nem. Mert Magdának kellett valamit adnia az irógépelésért. Igy Magda
is kap és Spónicer is kap. De ne zavarj, mamus, mert én ezt már
kidolgoztam és most összekavarodik a fejemben, ha mindig kérdezel. Hol
hagytuk el?
– Hermin néni…
– Igen, Hermin néni. Hát doktor bácsi nekünk adja az otkolont,
szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot, azért adja nekünk,
mert ezzel biztositani akarta azt, hogy én az Upmant elkérem Steinertől
s ezáltal visszajuttatom neki. Hogy az egész terv fel ne forduljon,
kedveskedni akar és ezt a csomag patikadolgot nekünk adja. Mi tovább
adjuk Hermin néninek, de nem közvetlenül.
– Minek az Herminnek? Hermin szegény, minden karácsonykor öt forintot
szokott tőlünk kapni.
– Igen, azt most is megkapja. De tudod, hogy ő ezért minden karácsonykor
ajándékoz nekünk valami apróságot és az idén nagyon panaszkodott, hogy
egy vasa sincs és azt mondta: „nem is kérdezem meg tőled az idén, Soma,
hogy mit akartok karácsonyra, mert olyan szegény vagyok“. Erre én azt
mondtam neki: „Már pedig Hermin néni, mi magától az idén otkolont,
szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot várunk“. Erre hosszu
orral távozott és én most mindezeket a dolgokat közvetett uton hozzá
juttatom, hogy aztán nekünk ajándékozhassa.
– És minek az nekünk?
– Na hallod? Csak kell valamit adnunk Steineréknek az Upman-szivarért,
nem hagyhatom, hogy azt higyje, az én öcsémet az irógép-osztályban meg
lehet vesztegetni egy skatulya szivarral, amit nem is neki ad, hanem
nekem!
– Hát akkor Hermin néni ezt hogy kapja meg?
– Ugy kapja meg, hogy mi a francia kisasszonynak adjuk, az pedig már
kérdezte tőlem, hogy mit vegyen Hermin néninek, aki két kalapot csinált
neki az idén. Én azt mondtam neki, hogy Hermin szenvedélyesen gyüjti az
otkolont, szájvizet, szappant, kávélikőrt és szalmiákcukrot. Most, mikor
mi a csomagot a kisasszonynak átadjuk, ugy, ahogy a doktor bácsitól
kapjuk, a kisasszony, mint az őrült, fog vele rohanni Herminhez. Hermin
fel fogja bontani, s látva, hogy pontosan az van benne, amit én tőle
kértem, az egészet el fogja hozni nekünk és mi aztán nyugodtan
odaajándékozhatjuk Steineréknek. Igy a francia kisasszonyt is
kielégitettük, Hermint is urrá tettük és a doktor bácsi is visszakapja a
holmiját.
– A doktor bácsi? Hiszen mi Steineréknek adjuk.
– Igen, de Steinerék odaajándékozzák doktor bácsinak az Upman-szivarért,
mert nem türik, hogy a lányuk ajándékot kapjon egy agglegénytől, ezért
viszonozzák.
– Hát doktor bácsi ezt is visszakapja?
– Vissza. Ne zavarj össze. Ebből mireánk csak annyi tartozik és csak
ennyit is irj fel: „Otkolon, szájviz, szappan, kávélikőr és
szalmiákcukor, kapjuk doktor bácsitól, adjuk francia kisasszonynak“.
– Megvan.
– Akkor nyugodtan visszatérhetünk a szivarra. Figyelj jól.
– Milyen szivarra?
– Az Upmanra.
– Hiszen azt odaadtuk doktor bácsinak, doktor bácsi odaadta Spónicernek,
Spónicer Mádainak, Mádai a Linczer Dudinak, aki Szilveszter éjszakáján
kirakja a vendégeinek.
– Ugy van cicám, de mint volt szerencséd konstatálni, mi Linczer
Dudiékhoz vagyunk hiva Szilveszterre, s mint volt szerencsém
megjegyezni, nekem első dolgom lesz a skatulya Upmant, amint meglátom,
kivinni a télikabátom zsebébe. Mert akkor következnek az ujévi
ajándékok.
– Az ujévi ajándékok?
– Igen, mamus. Ez most Pesten néhány éve divatba jött, mert ujévkor süti
el az ember azokat az ajándékokat, amiket karácsonyra kapott és amikkel
nem tud mit csinálni. Miután azonban én a karácsonyt teljesen kiaknáztam
és mindenkitől kapok és mindenkinek adok, anélkül, hogy a zsebembe
kellene nyulnom, de viszont nem marad meg otthon semmink, kénytelen
vagyok az ajándékot körforgási utján követni és ott csipni el, ahol
ráakadok. A szivarokkal a Lincer-estélyen van randevum, azokat ott
visszalopom.
– És mit csinálsz velük?
– Csak nem képzeled, hogy elszivom őket? A szivarokat ujévkor odaadom
Galgócer bácsinak, az uzsorásnak.
– Hiszen nem is tartozunk neki.
– Nem, de más baj van. A hivatalban bementem a főnökömhöz és
megkérdeztem tőle, hogy mit akar karácsonyra, nehogy olyat vegyek neki,
amije már van. Azt mondta, hogy majd megkérdezi a feleségét. Én ezt már
ismerem. Tavaly is ezt mondta, de nem a feleségét kérdezte meg, hanem
Galgócer bácsit, mert ő tartozik neki és kénytelen karácsonykor
kedveskedni neki. Emlékszel, tavaly milyen baj volt: Galgócer bácsi
tizenkétszemélyes ezüst evőeszközt kért tőle, s akkor ő nekünk azt
mondta, hogy a feleségének ez kell és nekem meg kellett venni a
tizenkétszemélyes ezüst evőeszközt. Hát az idén már jó előre elmentem
Galgócer bácsihoz és megkértem, hogy a rossz pénzviszonyokra való
tekintettel ne kérjen a főnökömtől valami drágát, mert azt ugyis nekem
kell megvennem. Ezért a szerénységért én neki ujévre egy skatulya finom
szivart igértem. Megegyeztünk Galgócerrel, hogy az idén nagyon szerény
lesz és magának egy üveg kávélikőrt, nejének pedig egy üveg otkolont fog
a főnökömtől kérni. A főnököm tegnap bejött a szobámba és nagy képpel
kávélikőrt és otkolont kért. Én megigértem és rögtön telefonáltam doktor
bácsinak, aki Galgócernek is háziorvosa, hogy ajándékozza nekünk kétszer
a likőrt meg az otkolont – mert egyszer, mint felirtad, már megkaptuk
tőle a szappannal, a szájvizzel és a szalmiákkal együtt, ami tovább megy
a franciánéhoz, onnan Herminhez, onnan vissza hozzánk, tőlünk
Steinerékhez, s onnan vissza doktor bácsihoz – mondom, ajándékozza
nekünk még egyszer ezt a két üveget, mert ujévre ugyis visszakapja
Galgócertől. Doktor bácsi belement, de nem nagyon szivesen, mert
keveslette ezt Galgócer bácsitól. Erre elárultam neki, hogy az
Upman-szivarjait Galgócernek igértem s ebbe aztán belement és
Galgócernek azt üzente, hogy ujévre likőrt, otkolont és szivart akar.
Igy aztán minden rendben van, mindenki kapott, mindenki adott és doktor
bácsi végleg visszakapta mindazt, amit a gyógyszerész neki karácsonyra
küldeni fog. Mert összes ismerőseink közül ő az egyetlen, aki tényleg a
magáéból ad. Viszont ezzel szemben ő az egyetlen, akihez valamennyien
elmegyünk vásárolni és aki mindnyájunkon nyer. Ugy, hogy ő sem fizet rá.
Érted, mamus?
– Értem.
Mamus átnézi a jegyzeteket és az órára néz.
– Négy óra, – mondja. – Gyerünk aludni.
– Igen – mondja Soma – gyerünk. Azt azonban el kell ismerni, hogy
hasznos és olcsó karácsonyt állitottam össze az idén.
Mamus egy enyhe és közömbös puszit ad Somának, miközben halkan mondja:
– Te egy kis Wekerle vagy Soma.
És most már 38/b. alatt is elsötétedik a két ablak a negyedik emeleten.
Alszik az egész utca.