Tisztelt Uram!
Ön a minap könnyelmüen azt kérdezte tőlem, hogy hogyan töltjük mi itt
Duna-Mócsingon a vasárnap délutánokat. Egy pesti embertől, aki idejött
nyaralni, a fővárostól háromnegyedórányira, nem is kérdezhetett volna
keservesebbet. Amikor kérdezte, szomoru kézlegyintéssel feleltem. Ön nem
is vette észre, mennyi keserüség volt e mozdulatban. Most azonban
megbüntetem a kiváncsiságáért és felelek a kérdésére. Még pedig
őszintén. Könnyebb áttekinthetőség kedvéért sorba megyek a
vasárnap-délután óráin. Hadd lássák Önök, pestiek, milyen kéj az, a
szomszédban nyaralni.