Mivel előszámláltuk a tömeglélekre hatni tudó tényezőket, szinte
fölösleges volna az észt megemlítenünk, ha nem volna szükség
befolyásának negativ értékéről szólanunk.
Már kimutattuk, hogy a tömegek nem befolyásolhatók észokokkal és csak a
durva képzettársításokat értik meg. Épen ezért mindig az érzelmekhez
fordulnak és sohasem az észhez azok a szónokok, kik őket befolyásolni
tudják. A logika törvényeinek nincs náluk foganatja.[18] A tömeg
meggyőzése céljából eleve jól számot kell vetni az őket lelkesítő
érzelmekkel, színlelni kell, hogy bennünk is megvannak, aztán módosítani
kell őket, felidézve a kezdetleges asszociáció segítségével bizonyos
nagyon szuggesztív képeket. Szükség esetén ismételni kell tudni ezt a
munkát és mindenekfelett kitalálni a keletkezendő érzelmet. Annak
szükségessége, hogy az ember szónoklás közben a pillanatnyi hatás
szerint folyton tudja beszédét módosítani, előre hatástalanná teszi a
megtanult és elkészített beszédet. Mert ha a szónok saját gondolatait és
nem a hallgatókét követi, ez már magában megsemmisíti befolyását.
A logikus elmék, kik hozzá vannak szokva, hogy valamennyire szoros
gondolatláncolattal győzik meg őket, önkéntelenül választják ezt a
módszert akkor is, ha tömeghez fordulnak és mindig meglepődnek érveik
hatástalanságán. «A szokásos mathematikai következtetések
szillogizmusra, vagyis az egyenlőségi asszociációra vannak alapítva –
tehát szükségképeniek – írja egy mathematikus. «A szükségesség azt
követelné, hogy ezt a még szervezetlen tömeg meg megértse, ha tudná csak
az egyenlőségi asszociációt is követni.» Bizonyos, de a tömeg époly
kevéssé tudja követni, mint az anorganikus tömeg, sőt meg sem tudja
érteni. Próbáljuk meg például következtetéssel meggyőzni a primitiv
elméket, a vad embert vagy gyermeket, rájövünk, hogy milyen csekély
értéke van az érvelés eme módjának.
Sőt nem is szükséges a primitiv lényekhez visszamennünk, hogy belássuk a
következtetés teljes tehetetlenségét az érzelmekkel való küzdelemben.
Gondoljunk csak arra, hogy milyen szívósak voltak századokon keresztül a
vallásos babonák, melyek a legközönségesebb logikával ellenkeznek. Vagy
kétezer évig hajoltak meg törvényük előtt a legkiválóbb lángelmék és a
legújabb időknek kellett bekövetkezni, hogy igaz voltukat csak kétségbe
lehessen vonni. A középkor és a renaissance idejében is volt elég
fölvilágosodott ember; de egy sem akadt köztük, akinek a gondolkodó ész
megmutatta volna ezeknek az előítéleteknek gyerekességét, és egy csekély
kétséget is támasztott volna bennük az ördög incselkedése vagy a
boszorkányégetés szüksége felől.
Kell-e sajnálkoznunk, hogy soha nem az ész a tömegek irányítója? Nem
mernénk állítani. Kétségtelen, hogy az emberi észnek nem sikerült volna
olyan hévvel és gyorsasággal ragadni előre az emberiséget a művelődés
útján, mint ahogy ezek az agyrémek vitték. Bizonyára szükség volt ezekre
az agyrémekre, a bennünket vezető tudattalan szülötteire. Minden faj
lelki alkatában hordja végzetének törvényeit és tán e törvények azok,
amelyeknek még a látszólag legészellenesebb impulzus hatása alatt is
leküzdhetetlen ösztönből engedelmeskednek. Néha úgy látszik, hogy a
népek olyan titkos erőknek vannak alávetve, mint amelyek a makkból
tölgyfát növesztenek, vagy az üstökösöket pályájuk megtartására
kényszerítik.
Azt a keveset, amit ezekből az erőkből sejthetünk, valamely nép
fejlődésének egész menetében kell kutatnunk és nem az izolált tényekben,
honnan néha látszólag erednek. Ha csak a tényeket vesszük külön-külön
figyelembe, úgy látszik, hogy a történelemben a valószínűtlenség és
véletlen uralkodnak. Valószínűtlen volt az, hogy egy tudatlan galileai
ácsmester kétezer esztendőn keresztül mindenható isten lehessen és
nevében alapítsák a legfontosabb civilizációkat. Valószínűtlen az is,
hogy egy arab horda, otthagyva a pusztáját, meghódíthassa a régi görög
és római világ legnagyobb részét és Nagy Sándorénál nagyobb birodalmat
alapítson. Valószínűtlen még az is, hogy a vén és hierarchizált
Európában egy szürke tüzérhadnagynak sikerüljön uralkodni népek és
királyok tömegei fölött.
Hagyjuk csak az észt a filozófusoknak, de ne kívánjunk tőle túlságos
nagy részvételt az emberek kormányzásában. Nem az ész közreműködésével,
hanem ellenére támadnak az olyan érzelmek, mint a becsület, lemondás, a
vallásos hit, a dicsőség és hazaszeretet, s ezek voltak máig minden
civilizáció nagy forrásai.
HARMADIK FEJEZET. A tömegek vezetői és rábeszélési módszereik.
1. §. _A tömegek vezetői._ – Minden tömegnél ösztönszerű szükséglet,
hogy vezetőknek engedelmeskedjék. – Csak ők tudnak hitet teremteni és
tömegeket szervezni. – A vezetők szükségképen zsarnokok. – A vezetők
osztályozása. – Az akarat szerepe. – 2. §. _A hatás eszközei a
vezetőknél._ – Az állítás, ismétlés, lelki infekció. – E tényezők
szerepe. – Hogyan jut a lelki infekció alsóbb társadalmi rétegekből
magasabb társadalmi rétegekbe. – A népszerű gondolat minél előbb
általános gondolattá lesz. – 3. §. _A presztizs._ – A presztizs
meghatározása és osztályozása. – A szerzett és személyes presztizs. –
Különböző példák. – Hogyan szűnik meg a presztizs.
Most megismertük a tömegek lelki alkatát, azt is tudjuk, hogy miféle
erők tudnak lelkükre hatni. Azt kell most már kutatnunk, hogy mimódon
kell ezekkel a mozgató erőkkel bánni és kik tudják ezeket haszonnal
alkalmazni.