A tapasztalat körülbelül az egyedüli eredményes módja annak, hogy a
tömegek lelkében az igazság megrögződjék és a veszedelmessé vált
illúziók megsemmisüljenek. E mellett szükséges, hogy széles alapon
nyugodjék és gyakran ismétlődjék. Egy nemzedék összegyülemlett
tapasztalatainak általában nem veszi hasznát a következő; ezért nem
lehet a történelmi tényekre mint bizonyító adatokra hivatkozni. Egyedüli
hasznuk annak igazolása, hogy a tapasztalatoknak milyen mértékben
kellett korról-korra ismétlődniök, hogy valamelyes hatást gyakoroljanak
és hogy kiirtsanak a tömegek lelkében csak egyetlen erős gyökeret vert
tévedést is.
Századunkra és a mult századra bizonyára úgy hivatkoznak majd a jövő
történészei, mint érdekes tapasztalatok korára. Egy kor sem tud annyit
felmutatni.
E tapasztalatok közül legszörnyűbb volt a francia forradalom. Egy millió
embert kellett legyilkolni és egész Európát húsz éven át fenekestül
fölforgatni, hogy bebizonyosodjék, hogy a társadalmat nem lehet a tiszta
ész diktálmányai szerint újra szervezni. Hogy pedig kísérletileg is
nyilvánvalóvá legyen, hogy a Caesarok sokba kerülnek az értük áhítozó
népeknek, ötven év alatt két megrázó tapasztalatra volt szükség, s ámbár
szemmel láthatók voltak, úgy látszik nem voltak elég meggyőzők. Ámbár az
első három millió emberbe és egy invázióba került, a második
szétdarabolásba és az állandó hadsereg szükségességébe. A harmadik épen,
hogy meg nem történt, és biztosan be fog egykor következni. Hogy az
egész nemzet lássa, hogy az óriási német hadsereg nem holmi
ártalmatlan[17] nemzetőrség, mint 1870 előtt hirdették, szükség volt
arra a borzasztó háborúra, melyet olyan drágán fizettünk meg. Annak
megértésére, hogy a protekcionizmus tönkreteszi a magukat alávető
nemzeteket, legalább is húsz évi keserves tapasztalatra lesz szükség.
Végtelenségig lehetne a példákat idézni.