A tömegek mindig ki voltak téve illuziók befolyásának a művelődés
kezdetétől fogva. Az illuziók keltőinek emelték a legtöbb templomot,
szobrot és oltárt. Egykor vallásos illúziók, ma bölcseleti és szocialis
illuziók – ott vannak ezek a szörnyű hatalmasságok az élén az összes
civilizációknak, melyek egymás után fölvirágzottak bolygónkon. Nevükben
épültek Chaldea és Egyiptom templomai, a középkor egyházi épületei,
nevükben forgatták föl száz évvel ezelőtt egész Európát, és nincs
művészeti, politikai vagy társadalmi alkotásunk csak egy is, mely
hatalmas nyomukat magán ne viselné. Az emberek lerázzák néha őket rémes
fölfordulások árán, de úgy látszik, arra vannak kárhoztatva, hogy mindig
újra felvegyék. Nélkülök nem juthattak volna ki az ősi barbárságból és
nélkülök mihamarább oda sülyednének még vissza. Hiú árnyak ezek
kétségkívül; de álmainknak e szülöttei kényszerítették a népeket arra,
hogy megteremtsék mindazt, ami a művészet fényét, s a művelődés
nagyságát alkotja.
«Ha megsemmisítenénk a múzeumokban és könyvtárakban és összetörnénk a
templomok előcsarnokaiban minden művet és műemléket, melyhez a vallás
adta a lelkesítést, mi maradna az emberiség nagy álmaiból?» írja egy
író, ki a mi tanainkat összegezi. «Reményben és illuzióban részesíteni
az embereket, ami nélkül nem tudnak meglenni, ez az igazolása az
istenek, hősök és költők létezésének. Ötven éven keresztül úgy látszott,
hogy a tudomány tölti be ezt a hivatást. De az eszményiségért lelkesülő
kedélyek előtt kompromittálta az, hogy nem mer eleget igérni és nem tud
eleget hazudni.»
A mult század bölcselői teljes hévvel szentelték magukat azoknak a
vallásos, politikai és társadalmi illuzióknak lerombolására, melyekben
apáink sok századon keresztül éltek. De lerombolásukkal kiszárították a
reménynek és lemondásnak forrását. A feláldozott agyrémek mögött a
természet vak és süket erőit lelték; könyörtelenek lévén a gyöngeségek
iránt, nem ismernek ezek részvétet.
A filozófia az ő minden előrehaladásuk mellett sem tudott a tömegeknek
olyan eszményt adni, hogy az meghatotta volna őket. De minthogy nekik
mindenáron illúziók kellenek, ösztönszerűleg mint a rovarok fényhez,
sereglenek a szónokok köré, kik ezzel ellátják őket. A népek
fejlődésének nagy mozgatója sohasem az igazság volt, hanem a tévedés.
Hogy a szocializmus olyan hatalmas manapság, az az oka, hogy még eleven
illúziót tartalmaz. Folyton tért hódít a tudományos bizonyítások
ellenére. Főereje abban áll, hogy olyan emberek védik, kik annyira nem
ismerik a dolgok valóságát, hogy vakmerően boldogságot mernek igérni az
embernek. A szocialis illúzió uralkodik a multnak fölhalmozódott
törmelékein és övé a jövő. A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot.
A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést
istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr
lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja őket kiábrándítani.