3. §. _Az idő._

Társadalmi kérdésekben épúgy, mint az élettani kérdésekben egyik

leghatalmasabb tényező az idő. Ez az egyetlen igazi teremtő és egyetlen

nagy romboló. Ez alkotta a hegyeket porszemekből és a geologiai kor

parányi sejtjeit az emberi méltóságig emelte. Századok elmúlása

elegendő, hogy valami megváltozzék. Jól mondták, hogy egy hangya el

tudná hordani a Mont-Blanc-t, ha ideje volna. Az a bizonyos, akinek

varázshatalma volna az időt tetszése szerint változtatni, olyan

hatalommal rendelkeznék, mint amilyet a hívők Istennek tulajdonítanak.

Itt csak az időnek a tömegvélemények eredetére való befolyásával

foglalkozunk. Működése e tekintetben rendkívüli. Ez tartja függőben a

nagy erőket, mint aminő a faj, melyek nála nélkül nem képződhetnek ki.

Ez hoz létre, ez növel és semmisít meg minden hiedelmet: ez ad nekik

hatalmat és ez veszi el.

Főképen az idő készíti elő a tömegvéleményeket és hiedelmeket, vagyis

azt a talajt, melybe gyökeret vernek. Innen van, hogy bizonyos

gondolatok megvalósíthatók egyik korban és nem valósíthatók meg a

másikban. Az idő halmozza föl a gondolatoknak és nézeteknek törmelékeit,

melyben megszületnek egy korszak eszméi. Nem a véletlen vagy

esetlegesség teremti meg őket; gyökereik nagy múltba nyúlnak vissza.

Amikor virágjukban vannak, az idő készitette elő eljövetelüket; ezért

kell mindig visszamennünk, hogy megérthessük eredetüket. A gondolat a

múltnak leánya, a jövőnek anyja, az időnek mindig rabszolgája.

Az idő ami igazi tanítómesterünk, mindent átalakít, csak rá kell

hagynunk. Manapság nagyon nyugtalanít bennünket a tömegek fenyegető

aspirációja, s a rombolás és zavar, amit hangoztatnak. Csak az idő tudja

majd az egyensúlyt helyreállítani. Jól mondja Lavisse, «hogy

kormányforma még nem támadt egy nap alatt. A politikai és társadalmi

szervezetek századokat igénylő művek. A hűbériség századokon keresztül

kialakulatlan és chaotikus volt, mielőtt szabályait megtalálták volna. A

korlátlan monarchia szintén átélt már századokat, mikor a kormányzás

szabályszerű eszközeit meglelte és az átmeneti korszak nagy zavarokkal

járt».

A tömegek lélektana · 第 30 / 50 题