Előbbi munkánkban, melyben az eszméknek a népek fejlődésében való
jelentőségét tanulmányoztuk, kimutattuk, hogy minden civilizáció egy
csekély számú alapeszméből ered. Előadtuk, hogy ezek az eszmék mi módon
bontakoznak ki a tömegek lelkében; milyen nehezen vernek abban gyökeret
és azután milyen hatalmuk van. Láttuk azután, hogy a történelmi nagy
zavarok mi módon származnak leggyakrabban az alapeszméknek
átalakulásából.
Mivel ezt a kérdést eléggé kimerítettem, nem térek rá vissza; csak annak
előadására szorítkozom, hogy mely eszmék jutnak a tömegekhez és milyen
formában válnak azok számukra érthetőkké.
Ezeket két osztályba lehet sorozni. Az első csoportba osztjuk a pillanat
alatt támadt, mulékony eszméket: például lelkesedés egy tanért vagy egy
emberért. A másikba tartoznak az alapeszmék. Ezeknek a környezet, az
öröklékenység, a hit kölcsönöznek szilárd állandóságot. Ilyenek voltak
egykor a vallásos hiedelmek és ilyenek ma a demokratikus és szociális
eszmék.
Az alapeszméket a lassan folyó folyóvíz tömegével lehetne ábrázolni, a
mulékonyakat a kicsiny hullámokkal, melyek a felszínt megrezegtetik, s
ámbár semmi jelentőségük nincs, láthatóbbak mint maga a folyó.
Napjainkban azok a nagy alapvető eszmék, melyekben apáink éltek, mind
jobban-jobban ingadoznak. Elvesztették minden szilárdságukat, s a rajtuk
nyugvó intézmények rögtön megrázkódtak egész alapjukban. Kisebbszerű
átmeneti gondolatok, melyekről az imént beszéltem, napról napra
képződnek; csakhogy úgy látszik, hogy nagyon kevés tud közülük
gyarapodni és túlnyomó befolyást elérni.
Bármilyenek is a tömegeknek szuggerált gondolatok, csak azon föltétel
alatt válnak uralkodóvá, ha nagyon általános és nagyon egyszerű formát
vesznek föl. Ebben az esetben pedig képformát öltenek, mert a tömegek
csak így közelíthetik meg. Ezek a képzetképek nincsenek egymással sem
analog, sem szukcessziv logikai kapcsolatban. Egyik a másikkal
helyettesíthető, úgy, mint a laterna magica üvegei, melyeket a
kísérletező csak kivesz a szelencéből, ahol egymás fölé vannak rakva. Ez
a magyarázata, hogy a tömegeknél egymással ellentétes eszméket látunk. A
tömeg pillanatnyi véletlen folytán elméjében elraktározott képzetek
egyikének befolyása alá kerül, ezért követ el összefüggéstelen tetteket.
És mivel a gondolkodó ész teljesen hiányzik nála, nem veszi észre az
ellenmondást.
Ez a jelenség nem csupán a tömegnél fordul elő; megfigyelhetjük ezt sok
izolált egyénnél is, és nem csak a vad embernél, hanem mindazoknál, kik
a lelki élet egyik oldalával közelednek a vad emberhez, mint például a
rajongó vallásos szekták hívei. Érdekes megfigyelésekre jutottam e
tekintetben a művelt hinduknál, kik a mi európai egyetemeinken tanultak
és itt nyertek oklevelet. Náluk az öröklött vallásos és társadalmi
eszmék fundamentumára rárakódtak a nyugoteurópai eszmék, melyek semmi
rokonságban sincsenek vele, anélkül, hogy megváltoztatták volna.
Véletlenül aztán hol az egyik, hol a másik tűnik föl különös beszéd-
vagy cselekvési mód alakjában, s ugyanaz az ember a legfurcsább
ellenmondásokba keveredik. Az ellenmondások természetesen inkább
látszólagosak, mint valódiak, mert az öröklött képzetek magukban elég
erősek az izolált egyénnél arra, hogy magaviseletének irányadói
legyenek. Az ember cselekedetei csak úgy kerülnek egymással pillanat
alatt teljes ellenmondásba, ha kereszteződés folytán különböző öröklött
indítékok közé jut. Hiábavaló volna ezeknél a jelenségeknél tovább
időzni, oly rendkívül nagy a pszichológiai jelentőségük is. Azt hiszem,
legkevesebb tíz évi utazásra és megfigyelésre volna szükség ezeknek a
megértésére.
Az eszmék csak úgy jutnak a tömegekhez, ha nagyon egyszerű formát
öltenek. Tehát, hogy népszerűkké legyenek, gyakran teljes átalakuláson
kell átesniök. Hogy milyen mély ez az átalakulás, ezt főleg akkor
állapíthatjuk meg, amikor magasabb filozófiai vagy tudományos eszmékről
van szó, mert ezeknek fokról fokra kell leszállniok a tömegek értelmi
színvonaláig. A módosulások függnek a tömegkategoriáktól vagy a fajtól,
melyhez tömeg tartozik és mindig a csökkenésben és egyszerűsbödésben
nyilvánulnak. Ezért szociális szempontból tulajdonképen nem lehet szó az
eszméknek, vagyis a többé-kevésbé magasabb nézeteknek uralmáról.
Bármilyen nagyszerű és igaz volt is az eszme eredetileg, magában az,
hogy a tömeghez jutott és rá hatással van, kivetkőzteti mindabból, ami
naggyá és fenségessé tette.
Különben is jelentéktelen az eszme hierarchikus értéke társadalmi
szempontból. A hatást kell tekinteni, amit létrehoz. A középkori
keresztyén eszmék, a XVIII. század demokratikus eszméi, vagy a mai
szociális gondolatok nem olyan nagyon magasak. Filozófiailag
szerencsétlen tévedéseknek kell őket tartanunk; jelentőségük mégis
rendkívül nagy volt és nagy lesz, és még sokáig lesznek az állami lét
legfontosabb tényezői.
A gondolat még nincs hatással, mikor átmegy azokon az átalakulásokon,
melyek a tömegek számára megközelíthetővé teszik. Hatása csak akkor
lesz, amikor különböző úton-módon – amit még tanulmányozni fogunk –
benyomul a tudattalanba és érzelemmé válik. Ez mindig sokáig tart.
Épenséggel nem kell hinnünk, hogy az eszme azért érhet el hatást még
művelteknél is, mert igazságossága bebizonyult. Erről könnyen
meggyőződhetünk, mikor azt látjuk, hogy a legkézzelfoghatóbb bizonyítás
is milyen csekély hatással van az emberek nagy részére. A művelt
hallgató meg tudja érteni a nyilvánvaló bizonyosságot; de a tudattalan
rögtön visszatéríti eredeti felfogásához. Néhány nap mulva ugyanazokkal
a kifejezésekkel elénk tálalja régi érveit. Bizonyos, hogy ez a régi,
már érzelemmé vált eszmék befolyása alatt történik; mert csak ezek
befolyásolják beszédünk és cselekvéseink mélyebb indító okait. Ez a
tömegeknél sem lehet másképen.
Mikor a gondolat különböző utakon a tömegek lelkébe jutott, hatalma
ellenállhatatlan lesz és a hatások egész sorát teremti elő; de ezt most
figyelmen kívül hagyjuk. A francia forradalmat elősegítő filozófiai
eszméknek egy századra volt szükségük, hogy a lelkekbe beplántálódjanak.
Tudjuk, hogy milyen ellenállhatatlan erejük volt, mikor gyökeret vertek.
Az egész nemzet talpra állása a társadalmi egyenlőség kivívásáért, az
elvont jogok és ideális szabadságok megvalósításáért, megrázkódtatott
minden trónt és fenekestül felforgatta a nyugati világot. Húsz
esztendeig estek a népek egymásnak, s Európa olyan hekatombákat élt át,
hogy azok még Dsingiszkhánt és Tamerlánt is megrémítették volna. A világ
még sohasem tapasztalta ennyire, hogy egy lebilincselő gondolat mit
idézhet elő.
Nagy időkbe került, hogy az eszmék a tömegek lelkét magukévá tegyék, de
nem kevés időre volt szükség, hogy onnét kikerüljenek. Ami különben az
eszméket illeti, a tömeg mindig több nemzedékkel hátra van e tekintetben
a tudósok és gondolkodók mögött. Tudják a mai összes államférfiak,
mennyi tévedés rejlik azokban az eszmékben, melyekről szóltam; de
minthogy befolyásuk még mindig igen jelentős, kénytelenek elvek szerint
kormányozni, melyeknek igazságában maguk sem hisznek többé.