A tömegek csak egyoldalú és szélsőséges érzelmeket ismernek. A
véleményeket, gondolatokat és hiedelmeket, melyeket szuggerálnak nekik,
egészükben fogadják vagy vetik el, és úgy fogják föl, hogy azok abszolút
igazságok vagy nem kevésbé abszolút tévedések. Ép ezért szuggesztió
útján létrejött hiedelemről van itt mindig szó, nem gondolkodás
nyújtotta meggyőződésről. Mindenki tudja, hogy a vallásos hiedelmek
mennyire türelmetlenek és milyen zsarnoki uralmat gyakorolnak a
lelkeken.
A tömeg, nem lévén kétsége az iránt, hogy igazság vagy tévedés valami,
azonkívül mivel tisztában van erejével, zsarnoki és türelmetlen
egyaránt. Az egyén eltűrheti az ellenmondást vagy vitát, de a tömeg
sohasem tűri el. Nyilvános gyűléseken rögtön dühös kiabálásokkal és
goromba fenyegetésekkel felelnek a szónok legcsekélyebb ellenmondására s
ezután könnyen tettlegesség és eltávolítása következik a szónoknak, ha
folytatja. A közbiztonság őreinek aggasztó jelenléte nélkül iziben
elbánnának az ellenmondóval.
A zsarnokság és türelmetlenség általában megvan minden
tömegkategóriánál, de fokozatuk nagyon különböző. Itt megint érvényesül
a faji alapsajátság; ez uralkodik ugyanis az embernek minden érzelmén és
gondolatán. Ez a magyarázata, hogy főleg a latin tömegeknél jut a
zsarnokiság és türelmetlenség a legmagasabb fokra. Náluk teljesen
megsemmisül az egyéni függetlenség érzete, mely annyira erős az
angol-szászoknál. A latin tömegeknek csak szektájuk kollektiv
függetlensége iránt van érzékük. Ennek a függetlenségnek pedig az a
sajátsága, hogy szüksége van arra, hogy gyorsan és erőszakosan
megnyerjen minden hitetlent a saját hitének. A latin népeknél a minden
idők jakobinusai – kezdve az inkvizició jakobinusain – nem tudtak a
szabadságnak más fogalmához felemelkedni.
A zsarnokiság és türelmetlenség nagyon világos érzelmek a tömegeknél;
könnyen felfogják, s a könnyen magukévá teszik és megvalósítják, miután
bennük felidézték. A tömegek készek respektálni a nyers erőt, de
mérsékelten vannak meghatva a jóságtól, mit csak a gyöngeség egyik
formájának tartanak. Kegyes uraikkal sohasem rokonszenveztek, hanem a
zsarnokokkal, kik kegyetlenül elbántak velük. Nekik emelték mindig a
legmagasabb emlékoszlopokat. Ha a bukott hősnek lábaihoz szivesen
sereglenek, ennek az az oka, hogy hatalmának elvesztése után a gyöngék
osztályába került, kit megvetnek, mert nem félnek tőle. A tömeg által
tisztelt hős tipusa mindig Caesar egyéniségét fogja fölmutatni.
Sisakforgója elkábítja őket, tekintélye imponál és kardja félelmet kelt
bennük.
A tömeg a gyönge tekintéllyel szemben mindig vérszemet kap a
felemelkedésre és szolgailag meghúzza magát az erős tekintély előtt. Ha
a tekintély ereje meg-megszakad, a tömeg mindig szélsőséges érzelmeinek
engedve, váltakozva jut az anarchiából a szolgaságba és a szolgaságból
az anarchiába.
De a tömegpszichológia alapos félreismerése volna azt hinni, hogy a
tömegeken csak forradalmi ösztönök uralkodnak. Csak erőszakosságaik
keltik bennünk ezt az illúziót. Forradalmi és romboló kitöréseik mindig
nagyon mulékonyak. A tömegeken túlságosan uralkodik a tudattalan,
következőleg annyira ki vannak téve az ősrégi öröklékenységnek, hogy nem
lehetnek mások, mint túlságosan konzervativak. Kifáradva a
féktelenkedésben, csakhamar elhagyják magukat és ösztönszerűleg térnek
vissza a szolgaságba. A legbüszkébb és legmakacsabb jakobinusok voltak
azok, kik Bonapartét legerélyesebben támogatták, mikor elkobzott minden
szabadságot és vaskezét éreztetni kezdte.
Nehéz megérteni a történelmet, főleg a forradalmak történetét, ha nem
vagyunk tisztában a tömegeknek alapjában konzervativ ösztöneivel.
Szivesen megváltoztatják ugyan az intézmények neveit, sőt néha
forradalmi eszközökkel is megkisérlik ezt a célt elérni; de ezeknek az
intézményeknek alapja sokkal inkább a faji szükségletek kifejezője,
semhogy arra vissza ne térnének. Szüntelen változékonyságuk teljesen a
külsőségekre vonatkozik. Konzervativ ösztöneik valóságban olyan
változhatlanok, mint az összes primitiv lényeké. A hagyományok iránt
való fétisszerű tiszteletük korlátlan s épen ilyen mélyen gyökerezik
öntudatlan iszonyodásuk minden újítástól, ami megváltoztathatná a létező
életfeltételeket. Ha a demokráciának meg lett volna a mostani hatalma,
abban a korban, amikor a fonógépet, gőzgépet és vasútat feltalálták,
ezeknek a találmányoknak megvalósítása lehetetlen lett volna vagy csak
véres forradalmak árán lett volna lehetséges. Szerencse a művelődés
haladására, hogy a tömegek elhatalmasodása akkor kezdődött, amikor ezek
a tudományos és ipari felfedezések már teljesedésbe mentek.