ELSŐ FEJEZET. A tömegek általános jellemvonásai. Lelki egységük
pszichológiai törvénye.
A tömeg meghatározása lélektani szempontból. – Sok egyén összetömörülése
még nem alkot tömeget. – A pszichológiai tömegek ismertető jelei. – A
gondolatok és érzelmek határozott iránya azoknál az egyéneknél, kikből a
tömeg képződik és a személyes tudat elhalványulása. – A tömegek mindig a
tudattalan uralma alatt vannak. – A nagy agy tevékenysége megszünik és a
gerincagy tevékenysége lesz a túlnyomó. – Az értelem csökken, az
érzelmek teljesen átalakulnak. – A transzformált érzelmek lehetnek jók
vagy rosszak, épúgy mint az egyének érzelmei, kik a tömeget alkotják. –
A tömeg épúgy lehet hős, mint bűntettes.
A tömeg szó közönséges értelemben bizonyos egyének együttlétét jelenti,
tekintet nélkül nemzetiségükre, foglalkozásukra, nemükre vagy a
véletlenre, mely őket összehozta.
Lélektani szempontból a «tömeg» kitétel egészen mást jelent. Bizonyos
adott körülmények között, de csakis ezek közt a körülmények közt,
valamely embercsoportnak új és az azt alkotó egyénekétől nagyon eltérő
jellemvonásai vannak. A személyiség tudata eltűnik s az összes egyedek
érzelmei és gondolatai egyugyanazon irányt vesznek. Egy kollektiv lélek
formálódik, átmeneti módon ugyan, de jól megkülönböztethető
jellemvonásokkal. Bizonyos együttesség jött létre, amit jobb szó híjján
organizált tömegnek vagy ha úgy tetszik, lélektani tömegnek nevezek. Ez
most már egyetlen lény és alá van vetve a _tömegek lelki egységbeli
törvényének_.
Bizonyos azonban, hogy a véletlen körülmény, hogy sok ember együtt van,
még magában nem elég arra, hogy az organizált tömegek sajátságait
fölvegyék. Ha véletlenül ezer ember van együt egy köztéren, de nincs
meghatározott céljuk, még nem alkotnak lélektani értelemben vett
tömeget. Hogy speciális sajátságokat vegyenek föl, ehhez bizonyos
izgalom befolyása szükséges; ennek természetét akarjuk megállapítani.
A tudatos személyiség megszűnése, az érzelmeknek és gondolatoknak
bizonyos határozott iránya, ezek a főbb jellemvonásai a szerveződő
tömegnek; nincs mindig szükség arra, hogy sok egyén egy időben egy
helyen együtt legyen. Számtalan egymástól elkülönített egyén fölveheti a
tömeglélektani jellemvonásokat bizonyos erős izgalomnak, pl. egy nagy
nemzeti eseménynek hatása következtében. Ilyenkor elég egy véletlen,
hogy egyesüljenek és hogy tetteik azonnal fölvegyék a tömegek tetteinek
különös sajátságait. Bizonyos esetben féltucat ember elegendő, hogy
pszichológiai tömeg jöjjön létre, máskor meg véletlenül együtt levő
emberek százai sem képesek tömeget alkotni. Más részről pedig egész nép,
anélkül, hogy csoportosulást lehetne látni, tömeggé válhatik bizonyos
befolyások közreműködése révén.
Amikor a pszichológiai tömeg megalakult provizorikus, de meghatározható
általános sajátságoknak jut birtokába. Ezekhez az általános
sajátságokhoz különös sajátságok járulnak, s ezek változnak a tömeget
alkotó elemek szerint, amelyek lelki alkatát módosíthatják.
A pszichológiai tömegek tehát osztályozhatók, és ha majd az
osztályozáshoz jutunk, látni fogjuk, hogy a heterogén, vagyis a
különböző elemekből álló tömeg, a homogén, vagyis a többé-kevésbé
hasonló elemekből álló tömegekkel (minők a szekták, kasztok, osztályok)
megegyező jellemvonásokat tüntet föl és hogy a közös tulajdonságok
mellett vannak különös sajátságaik, melyeknek alapján egymástól
megkülönböztethetők.
De mielőtt a különböző tömegkategóriákkal foglalkoznánk, összes
általános tulajdonságaikat kell először szemügyre vennünk. Úgy járunk
el, mint a természettudós, aki az általános és a család összes
egyéneinél meglevő tulajdonságok leírásával kezdi, mielőtt azokkal a
közös tulajdonságokkal foglalkoznék, amelyek alapján meg lehet
különböztetni a családhoz tartozó nemeket és fajokat.
A tömegek lelkét pontosan leírni épen nem könnyű, mert szervezetük
változik nemcsak a faj és összetétel szerint, hanem a csoportot
hatalmában tartó izgalom természete és mértéke szerint is. De ugyanez a
nehézség merül föl az egyes egyén lélektanának tanulmányozásánál. Csak
regényben fordul elő, hogy az egyén karaktere élete végéig állandó
marad. A jellem látszólagos egyformaságát a környezet egyformasága
teremti meg. Különben már más alkalommal kimutattam, hogy minden lelki
alkat magában rejti azt a lehetőséget, hogy a jellem megnyilvánuljon
olyankor, mikor a környezet hirtelen megváltozik. Innen van, hogy a
legvadabb jakobinusok közt akadtak jámbor polgárok, kik a rendes
viszonyok közt békés jegyzők vagy tiszteletre méltó hivatalnokok
lehettek. Napoleon köztük találta meg legkészebb szolgáit.
Mivel itt a tömegképződés minden fokozatát nem tanulmányozhatjuk, főleg
abban az alakban mutatjuk be őket, amikor már teljesen szerveződtek. Azt
látjuk majd, hogy mivé lehetnek, nem azt, hogy milyenek mindig. Csak
mikor a szerveződés már előre haladt, járulnak hozzá az állandó és
változatlan faji alapjellemvonáshoz ama bizonyos új és különös
sajátságok és vesz föl a csoportnak egész érzelmi és gondolatvilága egy
bizonyos irányt. Ilyenkor látjuk azt, amit föntebb a _tömegek lelki
egysége_ törvényének neveztem.
A tömegek lelki sajátságai közt vannak olyanok, amelyek az izolált
egyénnél is megvannak; viszont ellenkezőleg vannak teljesen specifikus
és csak az együttességben föllelhető sajátságaik. Ezeket a specifikus
sajátságokat fogjuk most tanulmányozni, hogy jelentőségüket biztosan
megállapítsuk.
A pszichológiai tömegnél ez a legfeltünőbb: Bármilyenek az alkotó
egyének, bármennyire hasonlók vagy nem hasonlók életmódjukat,
foglalkozásukat, jellemüket és értelmiségüket tekintve, azáltal hogy
tömeggé szerveződtek, egy bizonyos kollektiv léleknek jutnak birtokába
és ez másnemű érzésre, gondolkodásra és cselekvésre készteti őket, mint
ahogy elkülönítve éreztek, gondolkoztak és cselekedtek. Vannak olyan
gondolatok és érzelmek, amelyek csak a tömegben levő egyénnél
keletkeznek és válnak tetté. A pszichológiai tömeg átmeneti lény,
heterogén elemekből áll, melyek pillanatra vannak összekötve, épen úgy,
mint ahogy az élő szervezetet alkotó sejtek egyesülve új lénynek tünnek
föl és egészen más tulajdonságaik vannak, mint az egyes sejteknek
külön-külön.
Egy bizonyos felfogással ellentétben, – ami annál különösebb, mert olyan
mélyen gondolkodó bölcselőnél találjuk, mint Herbert Spencer, – a
tömeget alkotó csoportban egyáltalában nincs meg az elemek összege vagy
középaránya. Új jellemvonások képződnek és keletkeznek, épen úgy, mint
ahogy a chémiában bizonyos elemek, a savak és aljak például, ha új
testté egyesülnek, egészen más sajátságaik lesznek, mint azoknak a
testeknek külön-külön volt, melyeket alkottak.
Hogy a tömegben levő egyén miben különbözik az izolált egyéntől, nem
nehéz megállapítani. De kevésbé könnyű megfejteni a különbség okait.
Hogy ezeket az okokat csak valamennyire is megleljük, emlékezzünk a mai
lélektannak erre a megállapítására: nemcsak a szerves életben, hanem az
értelem működésében is a tudattalan jelenségeknek van túlnyomó részük.
Az értelemnek tudatos élete elenyésző csekélység a tudattalan élet
mellett. A legpontosabb analizis, a legmélyebbre ható megfigyelés csak
nagyon csekély számát födözte fel a lelki élet tudatos indítóokainak.
Tudatos cselekvéseink egy tudattalan, s a főleg az öröklődés hatása
folytán keletkezett szubsztrátumból veszik eredetüket. Ez a szubsztrátum
számtalan, ősidőkből lerakódott nyomot tartalmaz, s ezek képezik a faji
lelket. Tetteinknek ismeretes okai mögött kétségkívül vannak rejtett
ismeretlen okok, ezek mögött pedig még rejtettebb okok vannak, mert
azokról mi magunk sem tudunk. Mindennapi cselekvéseink ezeknek a rejtett
és figyelmünket kikerülő okoknak okozatai.
A faji lélekben gyökerező tudattalan elemek okozzák, hogy az egy fajhoz
tartozó egyének mindnyájan hasonlítanak egymáshoz és első sorban a
tudatos elemeknek, a nevelés, de főleg a rendkívüli öröklékenység
eredményeinek tulajdonítható a köztük levő különbség. Hasonlók az
ösztönök, szenvedélyek és érzelmek az olyan emberekben is, akik értelmi
tekintetben egyáltalában nem hasonlítanak egymáshoz. Mindabban, ami
érzelem tárgya: vallás, politika, erkölcs, rokonszenv, ellenszenv stb.,
a legkiválóbb egyének nagy ritkán múlják fölül az átlag emberek
színvonalát. A nagy mathematikus és cipőcsinálója közt nagy közbevetés
lehet értelmi tekintetben, de jellem tekintetében legtöbbször semmi vagy
nagyon csekély különbség van.
Épen ezek az általános jellembeli sajátságok vannak a tudattalan hatása
alatt és ezek az egy fajhoz tartozó normális egyének nagy részénél
csaknem ugyanazon a fokon vannak meg, s ez lesz a tömegekben
általánossá. A kollektiv lélekben az egyének értelmi képességei, ezzel
együtt egyéniségük is eltörlődnek. A heterogén elmerül a homogénben és a
tudattalan sajátságok lesznek túlnyomók.
Épen a közönséges sajátságok általánosulása magyarázza meg, hogy a
tömegek miért nem képesek különösebb értelmet igénylő cselekvések
véghezvitelére. Ha válogatott emberek gyülekezete dönt közérdekű
kérdésekben, de az illetők más-más foglalkozási ághoz tartoznak, a
határozat nem sokkal lesz több értékű, mintha ostoba emberek készítették
volna. Valóban csak azok a közönséges sajátságok lesznek általánossá,
amelyek minden emberben megvannak. A tömegekben a butaság és nem a
gondolkodó ész gyülemlik össze. Nem az «egész világnak» van több esze,
mint Voltairenak, amint ezt gyakorta halljuk, hanem bizonyára
Voltairenak van több esze, mint «az egész világnak», ha ez alatt a
tömegeket kell értenünk.
Ha azonban a tömeghez tartozó egyéneknél az alantas és mindegyikben
meglevő sajátságok általánosulnának, akkor csak középarány származik és
nem keletkeznének új sajátságok, melyekről szólottunk. Azt fogjuk most
kutatni, mimódon jönnek létre ezek az új tulajdonságok.
Hogy a tömegeknél különös jellemvonások keletkeznek, s amelyek az
izolált egyénnél nincsenek meg, ezt különböző okok hozzák létre. Az első
az, hogy a tömegben levő egyént, csupán a szám ténye által,
legyőzhetetlen hatalom érzete szállja meg s ez teszi lehetővé, hogy
enged ösztöneinek, melyeket egymagában szükségszerűleg korlátozott
volna. Az ösztönök korlátozásáról annál kevésbé lehet szó, mert a tömeg
anonim, következőleg felelőségtelen, s teljesen megszünik a felelősség
érzete, ami az egyént mindig visszatartja.
A második ok, a lelki infekció, szintén közreműködik abban, hogy a
tömegeknél speciális sajátságok jelentkeznek és azok határozott irányt
nyernek. A lelki infekció könnyen megállapítható, de meg nem magyarázott
jelenség, melyet a hipnotikus jelenségekhez kell sorolnunk; rögtön
rátérünk. A tömegben minden érzelem, minden tett inficiáló természetű és
olyan mértékben inficiáló, hogy az egyén könnyen feláldozza személyes
érdekét a kollektiv érdeknek. Már pedig ez a természettel homlokegyenest
ellenkező cselekmény és az ember csak akkor képes rá, mikor tömegnek
alkotó része.
A harmadik ok – és ez még sokkal fontosabb – a tömegben levő egyénnél
egészen speciális és olyan sajátságokat hoz létre, amelyek az izolált
egyén sajátságaival teljesen ellenkeznek. Beszélni akarok ugyanis a
szuggerálhatóságról, melynek egyik hatása különben is a föntebb említett
lelki infekció.
Hogy ezt a jelenséget megértsük, idézzük emlékezetünkbe a fiziologiának
bizonyos újabb fölfedezéseit. Ma már tudjuk, hogy egy embert különböző
eljárások segítségével olyan állapotba hozhatunk, hogy elvesztve tudatos
személyiségét, a személyes tudattól megfosztó egyén minden
szuggesztiójának engedelmeskedik és jellemével és egyéniségével
legellenkezőbb dolgok elkövetésére képes. A legmélyrehatóbb
megfigyelések azt látszanak bizonyítani, hogy az olyan egyén, ki sokáig
működésben levő tömeg közé volt szorulva, olyan különös állapotba jut, –
az őt körülvevő áramlat vagy valami ismeretlen ok következtében, hogy ez
az állapot nagyon közel jár ahhoz az igézethez, amelyet a hipnotizáló a
hipnotizáltra gyakorol. A hipnotizált alanynál megbénul a nagy agyvelő
működése és rabszolgája lesz a gerincagy minden tudattalan működésének
és a hipnotizőr tetszése szerint bánik vele. A személyiség tudata
teljesen eltűnt, az akarat és ítélőképesség megszüntek. Minden érzelem
és gondolat a hipnotizáló akarata szerint irányul.
Körülbelül ilyen az állapota annak az egyénnek, ki pszichológiai
tömegnek alkotó része. Nincs többé tetteinek tudatában. Nála, épúgy,
mint a hipnotizált egyénnél, megszűnnek bizonyos képességek, bizonyos
képességek ellenben roppant erőre tesznek szert. Szuggesztió befolyása
alatt ellenállhatatlan erő ragadja bizonyos tettek elkövetésére. Ez a
hév tömegeknél még ellenállhatatlanabb, mint a hipnotizált alanynál,
mert a mindenik egyénre egyformán ható szuggesztió növekszik az által,
hogy kölcsönössé lesz. Azok az emberek, kiknek egyénisége elég erős
arra, hogy a tömegben a szuggesztiónak ellenálljon, nagyon kevesen
vannak arra, hogy az ár ellen küzdjenek. Legfeljebb egy másik
szuggesztió segítségével megpróbálhatják a más irányba terelést. Innen
van például, hogy egy szerencsés szó vagy egy jó alkalommal fölidézett
kép visszatartotta néha a tömegeket véres cselekmények elkövetésétől.
A tömegben levő egyén fő jellemvonásai tehát a következők: A tudatos
személyiség megszűnése, a tudattalan személyiség előtérbe nyomulása, az
érzelmeknek és gondolatoknak a lelki infekció és szuggesztió útján
egyugyanazon iránya, s a szuggerált gondolatoknak tetté való
átalakulása. Most már nem önmaga többé, hanem gép és akarata nincs
többé.
Az egyén azáltal, hogy organizált tömegnek lett részévé, több fokkal
sülyedt le a civilizáció lépcsőjén. Izolálva talán művelt ember volt, a
tömegben barbár, vagyis ösztöneinek engedelmeskedő. Megvan benne a
primitiv lények önkéntelensége, vadsága, enthuziazmusa és hősiessége.
Annál könnyebben közelíti meg ezt az állapotot, minél könnyebben
befolyásoltatja magát a képek és szavak által, amelyek a tömeget képező
egyes egyénekre semmi hatással nincsenek és ragadtatja magát olyan
cselekményekre, amelyek ellentétben vannak az ő leghatározottabb
érdekeivel és legismertebb szokásaival. A tömegben levő egyén csak
porszem a többi porszemek közt, mit a szél tetszése szerint ragad
magával.
Ezért látjuk, hogy az esküdtszékek hoznak ítéleteket, miket egyénenként
minden esküdt kárhoztatna, és hogy a parlamenti gyűlések fogadnak el
törvényeket és rendszabályokat, melyeket a tagok külön-külön
visszautasítanának. A konvent emberei külön-külön felvilágosodott és
békés természetű polgárok voltak. Tömeggé egyesülve nem rettentek vissza
attól, hogy a legszörnyűbb indítványokat elfogadják és guillotin alá
küldjék a köztudomás szerint legártatlanabb embereket; és hogy saját
érdekeikkel ellentétben lemondjanak sértetlenségükről, s önmagukat
megtizedeljék.
És nemcsak tettei juttatják a tömegben levő egyént lényeges ellentétbe
önmagával. Mielőtt teljesen elveszítené minden függetlenségét,
gondolatai és érzelmei átalakulnak annyira, hogy a fösvény tékozlóvá, a
kételkedő hivővé, a becsületes alávalóvá, a gyáva hőssé változik. Az
összes kiváltságokról való lemondást, amit a nemesség a lelkesültség egy
pillanatában 1789 augusztus 4-ikének híres éjtszakáján megszavazott,
izolálva bizonnyal sohasem fogadta volna el a tagok közül egyetlen egy
sem.
A mondottakból következik, hogy a tömeg értelmi tekintetben mindig
alatta áll az izolált egyénnek, az érzelmek és az érzelmek okozta tettek
szempontjából pedig lehet jobb vagy rosszabb. Minden a szuggesztió
módjától függ, melynek a tömeg alá van vetve. Ezt ismerték félre
teljesen azok az írók, kik a tömegeket csak büntetőjogi szempontból
tanulmányozták. Kétségtelen, hogy a tömeg gyakran bűntettes, de nem
egyszer hős is. A tömegek azok főképen, kiket egy hiedelem vagy tan
diadaláért halálba küldenek, akiket lelkesítenek a dicsőségért és
becsületért, kiket a keresztes hadjáratok korában kenyér nélkül és
fegyvertelenül visznek felszabadítani az Isten sírját a hitetlenektől,
vagy 1793-ban megvédeni a haza földjét. Kétségtelen, hogy ez a hősiesség
öntudatlan, de ez a hősiesség csinálja a történelmet. Ha csak a hideg
ésszel véghezvitt nagy tetteket írnák a népek számlájára, a világ
annalesei nagyon keveset jegyeztek volna föl.
MÁSODIK FEJEZET. A tömegek érzelmei és erkölcsisége.
1. §. _A tömegek izgékonysága, változékonysága és ingerlékenysége._ – A
tömeg játékszere minden külső ingernek és visszatükrözteti ennek
folytonos változásait. – Az inger, amelynek engedelmeskedik elég erős
arra, hogy mellette minden személyes érdek megszünjék. – A tömeg semmit
sem gondol meg előre. – A faj hatása. – 2. §. _A tömegek
szuggerálhatósága és hiszékenysége._ – Fogékonyságuk a szuggesztió
iránt. – Elméjükben előhívott képeket valóságnak veszik. – Miért hasonló
neműek ezek a képek az összes egyénekre nézve, kik tömeget alkotják. – A
tudós és ostoba a tömegben egyenlők lesznek. – Különböző példák az
illuziókra, amelyeknek a tömeg egyénei alá vannak vetve. – Lehetetlenség
a tömegek tanúvallomásának valami hitelt adni. – Sok tanú megegyezése
egyik legrosszabb bizonyíték arra, hogy a tényt megállapítsuk. – A
történelmi munkák csekély értéke. – 3. §. _A tömegérzelmek túlzottsága
és egyoldalúsága._ – A tömegek nem ismernek sem kétségest, sem
bizonytalant és mindig a szélsőségek felé hajlanak. – Érzelmeik mindig
túlhajtottak. – 4. §. _A tömegek türelmetlensége, zsarnoksága és
maradisága._ Ezeknek az érzelmeknek magyarázata. – A tömegek
szolgalelkűsége ez erős tekintély előtt. – A pillanatnyi forradalmi
ösztönök nem akadályozzák meg a tömegeket abban, hogy a legszélsőbb
mértékben konzervativak legyenek. – Ösztönszerűleg ellenségei a
változásnak és haladásnak. – 5. §. _A tömegek erkölcsisége._ – A tömegek
erkölcsisége a szuggesztió szerint lehet sokkal alacsonyabb vagy sokkal
magasabb, mint az azt alkotó egyéneké. – Magyarázat és példák. – A
tömegeket néha olyan érdekek irányítják, melyek kizárólag az izolált
egyénnél fordulnak elő. – A tömeg moralizáló szerepe.
Nagy általánosságban kimutattuk a tömegek főjellemvonásait; hátra van,
hogy ezeknek a jellemvonásoknak részleteibe hatoljunk.
Mint majd látni fogjuk, a tömegek különös jellemvonásai között nagy
számmal vannak olyanok, melyeket épen úgy megtalálhatunk a fejlődés alsó
fokán levő lényeknél mint a nők, a vadember és a gyermekek. Ilyenek az
izgékonyság, ingerlékenység, a gondolkodó képesség hiánya, az értelem és
kritikus ész fogyatékossága, az érzelmek túlzottsága és mások. De ez
analogia, s csak mellékesen jegyzem meg. Kifejtése kívül esik ennek a
munkának keretén. Különben is semmi hasznát nem vennék a primitiv lények
pszichológiájával foglalkozók és kevés meggyőző ereje lenne azok
számára, kik ezt nem ismerik.
Kezdem most egymásután azokkal a jellemvonásokkal, amelyeket a tömegek
legnagyobb részénél megfigyelhetünk.