Elmentem a börtönbe is és megtekintettem a fegyencek karácsonyát. Hosszu
sorban állottak ott a rabok kopaszra nyirva, földszinü ruhában, a
gyerekek szomoru nézésével. Bámulták a lángokat. Egészen hasonlatosak
voltak igy az ártatlan kisdedekhez, akiknek egy szines lánc is örömet
okoz. Azután áhitatosan imádkoztak, énekeltek az öregbötüs imakönyvből.
Végül mindegyik megkapta a maga ajándékát.
De a rabok elégedetlenek voltak ezzel a karácsonnyal.
A tolvaj éjfélkor csendesen odakuszott a betörőhöz és kilopta zsebéből
az aranydiókat.
A gyujtogató a szines gyertyával felgyujtotta a karácsonyfát és
püromániás szemmel bámulta a sistergő fenyőfát.
A vadorzó lasso-t vetett egy papirlánccal a játéköszvérre.
A gyilkos pedig megragadta a pojácát. Egy sötét sarokba cipelte s ottan
rettenetes arccal, vérszomjas kegyetlenséggel felhasitotta viasztorkát.
Aztán mind boldogan elaludtak.