(Farkasorditó hidegben küldött riportra a szerkesztőm, karácsony
éjszakáján. Ez sok évvel ezelőtt történt, mikor vidéken voltam ujságiró.
Bódorogtam a kis utcákon, mig lassanként elfogytak mellőlem a törpe
házak és – hogy, hogy nem – egy végtelen hósivatagra értem. Valami
különöset kellett kieszelnem. Féltem a karácsonyi hangulatoktól,
amelyeket az olcsó olajnyomathoz tettek hasonlóvá rossz és olcsó irók.
Megcsömörlöttem az idilltől. Az ünnep fanyar és uj zamatját kutattam.
Fantáziám a kopottakat kereste fel. Modern csodákról álmodoztam, amelyek
kávéházban történnek meg, titkos fényfoltokról, amelyeket a puszta
mélyén villamoslámpák fakasztottak, kisértetekről, akik telefonon
beszélnek és automobilon robognak el. Igy született meg kószálva, vagy a
vonaton fagyoskodva ez a három kis riport, amelynek semmi különösebb
fontosságot nem tulajdonitok, de szeretem őket ma is, mert a kibőjtölt
riporterfantáziám koholta s eddig egyáltalán le se irtam. Olvassák:)