A fényes, kétélű fegyver, mely a büntető törvény szavára megvillan: az
itélet fegyvere.
Midőn azt kezében érezé Zudár Péter, felmagasult roppant termete
egyszerre, a füst között, a láng között úgy állt, mint egy bosszúálló
dæmon, kört vágva villámló fegyverével, mintha azt mondaná a füstnek, a
lángnak: «féljetek én tőlem! Én vagyok a bakó!»
E perczben csattanó dördülés hangzott háta mögött. A falnak támasztott
fegyver a hőségben magától elsült, a golyók befuródtak a falba.
E csattanás eszére téríté Zudárt, ki már közel volt az őrület
pillanatához, hirtelen lebukott a földre, az ágyról lerántotta a párnát
s azt maga után vonva, a tört nyilásig csúszott; a párnát leveté előre,
s maga óvatosan utána ugrott.
A hűs pinczelég lassankint magához téríté, a forróság nyomása elmult
agyából, tűztől elvakult szemeire jótékonyan hatott e félhomály, mit
csak a nyiláson besütő tűzvilág deríte fel.
Eszébe jutott, hogy az a nyílás is fölösleges már most.
A pincze ászokain kisebb-nagyobb hordók voltak elhelyezve, üresen, vagy
tele sörrel, borral.
Egy üreset odahengerített a tört rés alá, s ott felállítá a fenekére.
Akkor beüté egy sörös hordó fenekét, s a párnát belemártotta, míg az
egészen teleszítta magát vele.
Azzal felállt az üres hordóra, s a nedves párnával betömte a nyílást.
Most már sötét volt a pinczében, hanem azért Zudár Péter tudta benne jól
a járást. Értette, hol áll a legjobb sörös hordó csapra ütve, a fülkében
meglelte a vászonkorsót, teleereszté friss sörrel; leült a hordó mellé
az ászokra és ivott belőle szörnyű hosszút, azután megmosta vele a fejét
és orczáját, és azután újra töltött magának és ivott.
Odafenn nagy recsegéssel, ropogással omlott össze a háztető; a lángok
népei úgy kaczagtak, úgy süvöltöttek örömükben, hogy sikerült nekik ez a
munka.
– Ezzel bevégeztük a számadást; szólt Zudárné odakívül; a czimborák, a
czinkosok kaczagtak és tomboltak odafenn.
A vén hóhér pedig odalenn a hűs menedékben éneklé buzgó szívvel:
A Sionnak hegyén úr Isten, tied a dicséret!
És végig – végig hordozá ujjait a pallos mind két élén; jól ki volt az
köszörülve, sehol, sehol egy csorba rajta.