(Nagy vita a Hauhnhnm-ek országgyülésén és a vita eredménye. – A
Hauhnhnm-ek müveltsége. – Épületeik. – Temetkezés. – A Hauhnhnm nyelv
tökéletlenségei.)
A _Hauhnhnm_ országgyülések határozatai soha elégedetlenséget vagy
zúgolódást nem keltenek, még akkor sem, ha különböző véleményekből
alakult ki a határozat: náluk nem szégyen az, ha valakit érvekkel és
igazsággal meggyőznek. Ottlétem folyamán egyszer tartottak
országgyülést, távozásom előtt mintegy három hónappal, melyen az én
gazdám mint a környék képviselője, hivatalos volt. Ezen a gyülésen egy
régi vitát intéztek el, talán az egyetlen, komoly vitát, mely ebben az
országban időszerüvé válhatott. Az országgyülésről megtérve, gazdám
részletesen elmondta nekem a kérdés egész velejét.
A vitatott pont ezek szerint az volt: „_nem_ kellene-e a _yehu_-kat
kipusztitani a föld szinéről?“ Az egyik képviselő, aki a javaslat
mellett szavazott, számos sulyos és kimeritő érvvel védte álláspontját.
„A _yehuk_“, ugymond, „a legpiszkosabb, legártalmasabb, legalaktalanabb
bestiák, kiket a természet valaha létrehozott: lusták,
fejlődésképtelenek, rosszindulatuak; titokban kiszivják a _Hauhnhnm_-ek
tehenének a tőgyét, megölik és felfalják a macskákat, letiporják,
szétzavarják a vetést s ha nem vigyázna rájuk a _Hauhnhnm_, folytonosan,
még száz ilyen dolgot cselekednének.“ Felemlitette a régi hagyományt,
„hogy volt idő, mikor nem éltek _yehu_-k ebben az országban; hogy
egyszer, nagyon régen, két ilyen bestia megjelent a hegy peremén; –
vajjon a nap hevétől rohadt s gőzölgő mocsarakból keltek ki, mint a
nyüvek, vagy a tenger szennyes tajtékja szülte őket, – senki se tudja.
Annyi bizonyos, hogy rut fajtájuk gyökeret vert e talajban s rövid idő
alatt igen elszaporodtak; ellepték s megfertőzték az egész országot. A
_Hauhnhnm_-ek, hogy megszabaduljanak e csapástól, hajtóvadászatot
rendeztek, körülzárták az egész csordát, megölték a véneket, de
mindegyik _Hauhnhnm_ megtartott két _yehu_-kölyköt, istállóban nevelte s
megszeliditette, amennyire már egy természettől fogva ennyire vad s
makacs állatot egyáltalában lehet: kocsihuzásra s effajta munkára mégis
ráfoghatták“. A képviselő ugy gondolta, „hogy sok igazság lehet ebben a
hagyományban, mert e teremtések semmiképpen nem lehettek _yln
hniamshy_-k, azaz őslakók, ezt mutatja a _Hauhnhnm_-ek s más lények
irántuk érzett nagy ellenszenve, ami, bár gonosz természetükkel busásan
rászolgáltak, soha nem jutott volna ennyire, ha a _yehuk_ ősidők óta itt
laktak volna; vagy ha igen, már régen ki is pusztitották volna a
_yehu_-kat. A benszülöttek azonban, remélve, hogy a _yehuk_ majd hasznos
szolgálatokat tehetnek fajunknak, igen helytelenül elhanyagolták a
szamarak tenyésztését, pedig az jóindulatu, kellemes egy állat, könnyen
tartható, szelid, szófogadó, nincs kellemetlen büze, mint a _yehuknak_,
erős és munkabiró, ha nem is oly fürge és ügyes s ha „iá“ orditása nem
is valami elbájoló muzsika, mégis, távolról sem oly fülsértő, mint a
_yehuk_ rettenetes üvöltözése.“
Az országgyülés számos képviselője ugyanilyen értelemben nyilatkozott.
Ekkor gazdám jelentkezett szólásra s javaslatot tett. Okom van hinni,
hogy én adtam ötletet, közvetve, e javaslatra. „Ami a hagyományokat
illeti, – igy beszélt gazdám – melyeket nagyon tisztelt előttemszóló
felemlitett, teljesen osztja nézetét. Bizonyos, hogy az a két _yehu_,
aki először jelent meg ebben az országban, a tengerről került ide; de
ugy történhetett az, hogy társaik e kettőt elüzték, ezek aztán
elvadultak, elfajzottak a hegyek között. E következtetésre az inditotta,
hogy jelenleg egy csudálatos _yehu_ van a birtokában (ez én voltam),
akiről nyilván mindnyájan hallottak és sokan látták is.“ Gazdám aztán
elmondta, hogy talált engem először; hogy testemet miként boritja más
állatok bőréből és szőréből csinált mesterséges hüvely; hogy beszélni
tudok, van saját nyelvem s az övéket tökéletesen megtanultam; hogy
elbeszéltem neki, miként kerültem ide; hogy ruha nélkül is látott s
mondhatja, egészen olyan _yehu_ vagyok, mint bármelyik, csak éppen
fehérebb, kevésbé szőrös és a körmeim rövidebbek. Hozzátette, hogy én
minden módon arról akartam meggyőzni őt, hogy az én országomban a _yehu_
az uralkodó és értelmes lény s a _Hauhnhnm_ csak alacsonyrendü állat.
Valóban, el kell ismernie, hogy a _yehu_-k minden tulajdonsága mellett
felfedezhető bennem valami halvány értelemféle, mely azonban a
_Hauhnhnm_-értelemhez viszonyitva oly csekély, mint amilyen csekély az
idevaló _yehuk_ értelme az enyémhez képest. Egyebek közt például
beszéltem neki arról, hogy mi a fiatal _Hauhnhnm_-eket kiheréljük, hogy
azok megszelidüljenek. Ez a müvelet könnyü és biztos. Már most kérdi,
szégyen-e tanulni, ha hasznosat tanulhatunk, akár a vadállatoktól is,
hiszen sokat tanultunk a hangyáktól, épiteni a fecskétől tanultunk (ugy
forditom a _lyhannh_ szót, bár ez a madár valamivel nagyobb) és igy
tovább. Ő bizony azt hiszi, hogy ezt a találmányt szépen alkalmazni
lehetne a _yehuk_-ra is. Ez az eljárás kezesekké, szelidekké tenné a
fiatal _yehu_-kat s aztán idővel az egész fajta kipusztulását vonná maga
után, anélkül, hogy azért gyilkolniok kellene. Közben a _Hauhnhnm_-ok
jól kitanulnák a szamártenyésztés minden csinját-binját. A szamárnak
amellett, hogy minden tekintetben kellemesebb, rokonszenvesebb állat,
még az az előnye is megvan, hogy már ötéves korában munkához fogható,
mig a _yehu_-nál tizenkét évig tart a fejlődés.
Ez volt mindaz, amit gazdám a nagy országgyüléssel kapcsolatban
elmondott nekem. De jóságból és tapintatból elhallgatott valamit, ami
egyenesen saját személyemre vonatkozott s aminek szomoru következményeit
csakhamar érezhettem, mint ahogy az olvasó megfelelő helyen értesül majd
róla. Egy szomoru részletet, melynek napjától életem minden bánata és
reménytelensége számitódik.
A _Hauhnhnm_-ek nem ismerik a betüket, következésképp minden tudásuk
hagyományokon alapszik. Tekintve, hogy nagyon kevés eseménye lehet oly
népnek, mely folytonos egyetértésben, az erények folytonos gyakorlásában
élt az értelem uralma alatt s különben is elzárkózott minden
kereskedelemtől; természetes, hogy a _Hauhnhnm_ történelmet agyterhelés
nélkül fejében tarthatja bárki. Már emlitettem, hogy a betegséget nem
ismerik s igy nincsenek orvosaik. De vannak kitünő flastromok és növényi
gyógyszerek, balesetekből származó törések, zuzódások, horzsolások
enyhitésére, gyors gyógyitására.
Az évet a nap s hold változatai alapján számitják; hetekre nem osztják
fel. E két égitest mozgását jól ismerik s tudják a nap- és
holdfogyatkozások elveit is. Tovább azonban nem terjed csillagászattani
ismeretük.
Azt el kell ismerni, hogy a költészetben minden nemzetet felülmulnak.
Hasonlataik oly szépek s főleg oly találóak, leirásaik oly hüek, hogy
soha megközelitőleg hasonlót sem találtam egyetlen nép költészetében
sem. Költeményeik rajongva beszélnek a barátságról és a jóságról, majd a
versenyek és testgyakorlatok győztesét ünneplik és dicsőitik. A
_Hauhnhnm_-i épületek, bár durvák és egyszerüek, nagyon kényelmes
lakóhelyek, hideg és meleg viszontagságai ellen kitünően védik a gazdát
és vendégét. Van ezen a vidéken egy különös fa, aminek negyvenéves
korában megereszkednek a gyökerei s akkor az első vihar kidönti. Ez a fa
egyenes és sudár, mint a mi fenyőnk. A _Hauhnhnm_-ek éles kővel
kihegyezik a végét (a vasat nem ismerik), tiz hüvelyknyi távolságban
beledugdossák a földbe, s aztán árpaszalmából, vagy indából fonadékot
csinálnak, azzal kitöltik a hézagokat. Ugyanigy készül a tető s az ajtók
eresztéke.
A _Hauhnhnm_-ek fogásra első lábukat használják, a pata és csülök közti
homoru részt oly ügyességgel, amit eleinte el se hittem. Volt nálunk egy
fehér kanca, amelyik ilyen fogással egész kényelmesen befüzött egy
varrótüt, amit én kölcsönöztem neki. Ugyanezzel a mozdulattal fejik meg
a tehenet, aratják le a zabot s tesznek mindent, amihez kéz kellene. Van
kovájuk, amit kőhöz dörzsölve, mindenféle szerszámot csinálnak belőle:
mérleget, baltát, kalapácsot. Kaszát is csinálnak, azzal vágják le a
termést, amit aztán _yehu_-k kocsin szállitanak haza. Fából és agyagból
csinálnak edényeket; ez utóbbit a napon száritják.
Ha valami baleset közbe nem jön, a _Hauhnhnm_-ek rendesen igen magas
kort érnek el. Ha aztán meghalnak, igen sötét és elhagyott helyen
temetik el őket. Rokonok s barátok sem örömet, sem fájdalmat nem éreznek
a temetésen. A haldokló is egészen nyugodtan, s minden szomoruság nélkül
hagyja el a világot, mintha csak arról volna szó, hogy látogatást tett a
szomszédban és most hazamegy. Emlékszem, egyszer gazdám meghivta egyik
barátját és annak családját, hogy látogassák meg, fontos megbeszélni
valójuk volt. Meghatározták a napot és az órát, de csak az asszony jött
és két gyermeke, azok is elkésve. Az asszony bocsánatot kért először
saját, azután férje nevében, aki ma reggel _lhnuwnh_. Ez a szó nagyon
kifejező a hauhnhnm nyelvben. Értelme körülbelül annyit tesz, nem
pontos, csak körülirt forditásban: „visszatérni az első anyához“.
Bocsánatot kért, hogy nem jöhetett előbb, de férje a késő reggeli
órákban halt meg és szolgájával soká tanácskoztak, hogy hova temessék.
Ezután kedvesen és nyájasan társalogni kezdett s igy viselkedett végig,
mig a látogatás tartott. Három hónappal ezután maga is meghalt.
A _Hauhnhnm_ rendesen hetven, hetvenöt évet él, nyolcvanat már nagyon
ritkán. Nehány héttel halála előtt fájdalom nélkül való, fokozatos
bágyadást érez. Ez idő folyamán meglátogatják őt barátai, mert ilyenkor
ő maga már nem igen szeret járkálni. Halála előtt mintegy tiz nappal –
ezt rendes körülmények közt pontosan megérzi – mégis felkel, kocsiba ül
és visszaadja a látogatásokat, az egész szomszédság környezetében. Ilyen
_yehuk_ által vont kocsikban járnak különben a nagyon öreg _Hauhnhnm_-ek
is, vagy ha nagy utat kell tenniök, vagy a balesetek következetében
bénák és sánták. A haldokló _Hauhnhnm_ tehát ünnepélyesen elbucsuzik
barátaitól, mintha hosszu-hosszu utazásról volna szó, más vidékre, ahol
ezentul élni kell.
Nem tudom, érdemes-e felemliteni, hogy a _Hauhnhnm_ nyelvben nincsen szó
a „rossz“ fogalmára; hacsak a _yehu_ kellemetlen tulajdonságaira
vonatkozó szavakat nem tekintem ilyennek. Éppen azért, ha egy szolga
ügyetlenségét, egy gyerek csintalanságát, egy kő élességét, a tartós
kellemetlen idő lehangoló hatását akarják jellemezni például, akkor
jelzőformájában hozzáteszik a _yehu_ szót. Például: _hhnm yehu, whnaholm
yehu, ynlhmndwihlma yehu_ – a rosszul épitett házat _ynholmhnmrohlnw_
yehu-nak nevezik.
Nagy élvezettel és örömmel kitérnék e nagyszerü nép számos szokásának és
erényének vázolására, de határozott szándékom ugyis, hogy e tárgyról
részletes és kimeritő müvet irok legközelebb, kérem az olvasót, várja
meg ennek megjelenését. Közben rátérek a magam szomoru sorsának
elbeszélésére.