Angyal szerezd meg üdvösségemet! mind a két sort Biberachhoz intézte,
holott csak az első sort kell hozzá intézni, a második sor felkiáltás
védangyalához, mintha azt mondaná: oh istenem segits! – Petur bánt
Szigeti játszta, nem neki való szerep s csakugyan az indulatos, magát és
mást örökösen izgató békétlenből egy phlegmatice elégületlen táblabirót
alkotott. A kisebb szereplők közt csak Paulai nem rontott, ki Ottót
játszta. Tiborcz és Mikhál mindent össze-vissza beszéltek, s
összerontották Katona legszebb gondolatait. Hát mit mondjunk arról a
zászlós urról, ki Pontio di Cruce levelét olvasta fel? A legkisebb
szerepeket kivált tragédiákban mindig choristák játszák, kiknek
legtöbbje jól énekelhet ugyan, de értelmesen beszélni nem tud. Miért nem
játszhatnák az ilyeneket harmadrendű szinészek, vagy ha ezekből nem
telik, oly choristák, kik tudnak beszélni? Ha ezekből sem telik, ott van
a conservatorium, melynek növendékei, uj szabályok szerint, szinházi
gyakornokok is egyszersmind. Ily csekély szerepekben föl lehetne
használni őket. Lehangolva tértünk haza a szinházból s e benyomás alatt
irunk. De talán elég is a gáncsból. Jól tudjuk, hogy tragédiánk legfőbb
bajain nem segithet se kritika, se országgyülés, se igazgató, se
rendező, de a kisebbeken segithetnének valamit a szinészek, az igazgató
és rendező. Ily mű, mint Bánk bán, több készületet érdemelne meg; e
halhatlan mű nem soká oda jut, hogy csak az operaszövegből fogja élvezni
a közönség.
1867