III.

Corradini féllábú tánczos vendégszereplése szintén csak azt bizonyítja,

hogy a Budai Népszinház néha épen oly keveset gondol erkölcsi mint

æstethikai érzésünkkel. S mindezt ugyanegy este, kissé mégis sok.

Részemről csak azért néztem végig Corradini tánczát, mert írnom kellett

róla, de örömest oda hagytam volna a színházat, ha mindjárt kimenti

díjat kellett volna is fizetni. Minő gondolat egy sánta, egy béna ember

tánczától remélni æsthetikai gyönyört! Megteremtheti-e a mozdulatok

plasticitását, könnyűségét, az öröm, jókedv, vágy és szenvedély

kifejezésének azt a báját, melyet egy szép táncz elővarázsol? Teljes

lehetetlen. Már megjelenésének le kell hangolnia a kedélyt s a nézők

csak kiváncsiságot, csak sajnálkozást érezhetnek és egyebet semmit. Mi

köze e kínzó curiosumnak az æsthetikával? E mellett minden érzőbb ember

nem fog-e magában vádat érezni, hogy elég kegyetlen egy béna kínlódásain

mulatni, mert ha még nem is kínlódik, képzeletünkre azt a hatást teszi.

Valami kellemetlen érzés lepi meg az embert, melytől menekülni kíván s

még jó, ha csak ez, mert ha kíváncsisága gyönyört lel az ilynemű

látványban, az annak a jele, hogy æsthetikai érzéke eltompult s

lassanként egy ember kivégzését is az izgalom gyönyörével nézné végig. A

féllábú tánczművészet e divata és kedvelése az ízlés némi hanyatlására

mutat. Semmi sem árt inkább a művészetnek, mint az, midőn a durvulni

kezdő ízlés æsthetikai gyönyör helyett oly izgalmakhoz szokik, melyek

inkább idegeire hatnak, mint kedélyére. A görög szinészetet a

gladiátorok játéka buktatta meg; a ki a római circus látványaiban

gyönyört talált, többé nem indíthatnák meg Sophokles tragédiái. Vajon az

összemarczangolt rabszolgák kínlódása nem hasonlít-e egy kissé egy

szegény béna tánczához? Reám legalább ilynemű benyomást tett. Azért, úgy

hiszem, fölmentenek olvasóim az alól, hogy Corradini tánczának

részletesebb rajzát adjam. De én s velem együtt alkalmasint többen, nem

menthetjük fel a budai szinházat az erkölcs és ízlés olynemű követelései

alól, melyek valóban a szerényebbek közé tartoznak.

Dramaturgiai dolgozatok (2. kötet, 1864-1881) · 第 30 / 81 题