Egy destruktiv lap már megint kompromittálta az országot. Elküldte
riporterét az ébredők közgyülésére, a riporter följegyezte az ott
látottakat és hallottakat, a destruktiv ujság a riportot közzétette. Az
ébredők kiválóságainak szónoklatait csaknem szószerint reprodukálja a
destruktiv ujság – és ez az, amivel megint kompromittálja az országot,
nyilvánosságra hozván egy csomó ostobaságot. Bezzeg a többi lapok, a
konstruktivek, hallgattak az ébredőknél elhangzott beszédekről. Ugy
hallgattak, mint két és fél esztendőn keresztül minden olyan kis
történetről, amelyet az ország érdekében palástolni kellett. Valamint
például a Hamburgerné esetét, ugy nem irták most sem meg, hogy miket
mondtak a főébredők. Sőt reméljük, hogy amint ama kis történetek után
tették, cáfolni fogják, hogy az ébredők egyáltalán összegyültek s ha
összegyültek is, hogy a gyülésükön valaki beszélt és bármit abból, amit
a destruktiv lap rájuk ken, mondtak volna. Minden egyes mondatuk, minden
hasonlatuk, minden képük a destruktiv riporter által kitalált koholmány,
szemenszedett valótlanság, rágalom.
Valóban ezek a mondatok, hasonlatok és képek sulyosan kompromittálják a
magyarságot, de már én csak azon a véleményen vagyok, hogy, valamint
azokat a bizonyos cselekedeteket, ugy ezeket a mondatokat, hasonlatokat
és képeket sem kellett volna elkövetni. Az országot _igy_ kellett volna
védeni, de _nem ugy_, hogy ha már elkövették a bünöket, hát most már
letagadjuk azokat.
Nem, én nem tagadok le semmit, kiteregetek mindent, sőt kommentálom a
történteket.
Ime a mondatok, hasonlatok és képek, az én destruktiv jegyzeteimmel:
Hegedüs elnök megnyitó beszédéből:
»Munkára látott ujra a destrukció és _kiélesitette a széthuzás
sárkányfogait._« A kép pompás. A széthuzás sárkányfogai, azaz fogai. Az
összetartás pávatollai, a torzsalkodás egérfarka s a hasonlat
csirke-esze.
»Mi megőrizzük a szent koronát is.«
Ezt is mondta Hegedüs. Én csak azt kérdezem, hogy vajjon milyen
árfolyammal fogják akkor Zürichben jegyezni.
»Ki felelős a megcsonkitott Magyarországért, ki hozta ránk az ujabb
katasztrófát?«
Ezt kérdezte Hegedüs.
»A zsidók!« – oldották meg egyszerre valamennyien a találós kérdést.
Csak ennyit: Csudálatos, hogy két és fél éven keresztül lehetett és még
mindig lehet ezt a bárgyuságot mondani, amely soha nem volt még
cáfolatra sem érdemes. Csudálatos és szörnyü!
Turchányi Egon beszédéből:
»Nem szolgáltatunk anyagot a külföldi spicliknek.«
Hogyan? Hát az ébredők feladták programmjukat? Tudtommal mindaz, amit az
ébredők eddig csináltak és amit későbbre terveznek és tervezhetnek, mind
anyag a külföldi »spiclik«-nek. Spicliknek, – mondta Turchányi. Szóval,
aki a Hamburgerné-féle szörnyeseteken feljajdul, nem fojthatván el kinzó
fájdalmát, az: _spicli_.
»Az antiszemita gondolat nem tünt el az ország szivéből.«
Nem rossz. Gondolat a szivben! Csizma a spájzban! (Ez már alighanem
eltünt!) Érzés a szivben, kedves Turchányi, és: gondolat az agyban, a
kobakban!
»Zsidómentes Magyarországot csinálunk!«
Véleményem szerint ez csak több százezer zsidó leölése utján lehetséges,
ugy látszik, hogy az ébredő »eszme« ezt a gondolatszörnyet is magába
foglalja.
És vajjon lehet-e okos embernek célja a zsidómentes Magyarország? Talán
előbb mégis csak nyomoruságmentes, butaságmentes és gazságmentes
Magyarországra volna szükség! És még azután is előbb jön: a lázmentes,
tüzmentes, pormentes, poloskamentes Magyarország. Mi az, hogy éppen
zsidómentes, mért nem mindjárt svábmentes, tótmentes, piszementes,
kopaszmentes Magyarország? Miért éppen zsidómentes? Az ország
boldogságának csodaszere _még mindig és már megint_ ez! És mindig _csak_
ez? Hogy mire rá nem érnek az urak!?
»Legeredményesebben a kecskeméti csoport dolgozik.«
Meghiszem azt! És az orgoványi!
Budavári–Buturescu:
»A végső győzelem az ébredőké lesz.«
Hindenburg és Ludendorff már kompromittálták a végső győzelemre
vonatkozó prognózisokat. Valami mást kérünk! Talán csak ilyen szerényet:
»A legelső utcai verekedés az ébredőké lesz.« Egy kis honmegváltó
verekedés. Egy kis eszme. Egy kis »megőrizzük a szent koronát.«
»… ennek csak akkor lesz vége, ha vagy ők, vagy mi a porondon alul
maradunk.« A szórend egészen jó, igazi román szórend, de még jobb lett
volna igy: »ennek lesz csak vége akkor, ha ők mi alul vagy porondon a
maradnak.« Dombos az oldala lett, nem lehet ám gyere ki!
»A nemzetvédelem céljaira meginduló lapot kötelessége lesz minden igaz
magyarnak támogatni.«
No de a zsidóknak is szabad lesz ugy-e? Sőt, ha már _támogatásról_ van
szó, nekik is _kötelességük_ lesz. _Muszáj_ lesz nekik, mi? Egy kis
_kényszerönkéntes_ adományért nem megyünk a szomszédba, mi?
Hegedüs György az egy milliót adományozó Lénárd palihoz:
»Gratulálok. Ez _egy_ óriási lökést ad a dolognak.«
Igen helyes. _Egy_ millió valóban csak _egy_ lökést ad. _Több_ lökéshez
_több_ millióra van szükség. No de majd talán a _zsidók!_
Pálóczi Horváth István:
»A legnagyobb kitüntetés, ami magyar embert érhet, hogy az ébredő
magyarok egyesületének elnöke lehet.«
No én akkor inkább a Nobel-dijra pályázom.