Olvasom a lapban, természetesen zsidó lapban, hogy Budavári László az
»Éme« sör- és borházutcai helyiségében előadást tartott arról a bizonyos
kérdésről, melyet enyhén zsidókérdésnek is nevezhetünk. Olvasom a fránya
kis tudósitást, hát benne van maga az előadás is, rövid kivonatban. Jól
jegyezzük meg: _nem szó szerint, hanem kivonatban_. Na mondok ezt
elolvasom, mert ez engem érdekel. Az a bizonyos kérdés csakugyan
létezik, nekem is vannak róla nézeteim és én szeretem az ellenkező
nézeteket; ha az ellenkező nézeteket tehetséggel, okosan és intelligens
módon fejtik ki előttem, az mindig megerősiti a saját nézeteimet s ez
némi optimizmussal tölt el, mert azt hiszem, hogy valami olyasmiről van
szó, ami érvekkel is eldönthető s az érvek harcában végre is győz az
igazság.
Hát amint éppen olvasom az előadást, csak nem találom ám azokat az
intelligens és okos érveket. Ellenben csodálatraméltó egyszerüségekre
akadok: »_Ne higyjétek, hogy elkéstünk, a zsidók még élnek!« Vagy: »Az
»Éme« táborát nagyon fogjuk növelni és el fogjuk tiporni azt, aki
utunkba áll._« Avagy »_Hisz mi nem akartunk mást, csak azt, hogy
mindenki keresztény és nemzeti alapon álljon._«
Istenem, én már vagy százhuszonhetedszer közeledek egészen tárgyilagossá
szordinált érdeklődéssel e felé a bizonyos kérdés felé s ebből az
előadásból, illetve annak a zsidó napilapban közölt kivonatából már
megint nem tudok meg semmit. Pedig most már nagyon, de nagyon szeretném
megtudni, hogy mit és hogyan gondolnak a kurzus antiszemitái, szeretnék
már valami nagyon okos, egészen értelmes, igazságos dolgot hallani,
szavamra mondom meg is hagynám magamat győzni, belátnám, hogy csacsi
voltam eddig, de most lóvá… illetőleg felnyitották a szememet, most már
végre tisztán látok, ismerem a kérdés lényegét és tudom a megoldás
biztos módját.
De hát csak hiába olvasok én a Budavári előadásáról, hiába olvasom a
többi autorokat, azaz humoristákat, hiába közlik velem a zsidó napilapok
a Prohászka, a Zadravec, a Zandrássy szóbeli és irásbeli
megnyilatkozásait. Hiába, hiába, ez a Budavári-féle röpelőadás is már
nem tudom hányadik, amiről olvasok – s maradok tudásra szomjazón,
felvilágositatlanul. És most, ebben a pillanatban, rettentő gyanum
támad! Lehetetlen, hogy ezeknek a jó uraknak a beszédei és iratai olyan
banálisak, olyan üresek, olyan frázisokat puffogtatók legyenek, mint
ahogy azok elém kerülnek. Lehetetlen. Én azt hiszem, hogy azok a zsidó
lapok a ragyogó gondolatokat kihagyják ezekből a szóbeli és irásbeli
kiröppenésekből s az ellenállhatatlan érveket szintén elsikkasztják. De
tovább megyek, azt is gyanitom, hogy a zsidó lapok nem csak a
ragyogványokat lopják és sikkasztják és uzsorázzák ki a többször
körülirt kedélynyilvánulatokból, hanem beleirnak, beleszerkesztenek
olyan részleteket, olyan légüres terekből ugyancsak kilopott szakaszokat
sőt olyan direkt zsidó szemtelenségeket, hogy a szóbanforgó ész- és
szivprodukciókkal a kurzistákat egyenesen kompromittálják. _Én_ mondom,
hogy példátlan zsidó manőverrel állunk itt szemközt! A zsidó szerkesztők
szerződtettek tehetséges irókat, hogy a röpbeszédek és szabad
előiratokba, midőn azoknak drágaköveit vörös ceruzával áthuzzák, szürke
szavakat, süket mondatokat és gondolattalan fejezeteket irjanak, orvul,
galádul, mint ahogy az Babyloniában és Assyriában általánosan elterjedt
szokás volt.
Ez az én gyanum és a nyomozást ebben az irányban már meg is inditottam.
Ha gyanum beigazolódik, dacára annak, hogy nem volt alkalmam olvasni a
röpir- és beszédek kapacitáló erejü ultramélységeit, mert hisz azokat a
zsidók kilopták, levonom a végső konzekvenciát és én is antiszemita
leszek s attól a perctől fogva szentül meg leszek győződve arról, hogy
minden bajnak, ami a világon, akár az Északi-sarkon, akár Paraguayban,
akár Patagoniában is van, kizárólag a zsidók az okai és ha zsidók nem
lennének, akkor minden teremtett embernek ugy csurogna a nyála az
általános és állandó és szünni nem akaró elviselhetetlen boldogságtól,
hogy vödrökben hordanák utána.
De ha rettentő gyanum nem igazolódik be, akkor nincs más hátra – s ezt
ajánlom a kurzista antiszemitáknak – zsidókkal tartassák az előadásaikat
s irassák röpirataikat és tendenciás könyveiket.