Nézzük csak meg, hogyan ragyog az a bizonyos kurzusképes elme,
hallgassuk csak meg, hogyan nyikorognak azok az »Első Turáni
Kerékgyár«-ból szállitott kerekek: nézzük a ragyogványt és halljuk a
nyikorgást!
Efféle élvezetre szottyant kedvem, megvettem tehát a »_Magyar Kultura_«
legujabb számát. Sajnos, husz koronámba került. Átnéztem az egészet s
tüzetesen elolvastam benne egy cikket. Azt választottam ki, amelyik erre
a szépen hangzó cimre hallgat: »_Az elzsidósodott Budapest._« A szerző
nevét nem irom ide, nem fontos, annyit nem érdemel meg, hogy a neve
nyomtatásban megjelenhessen, elég ennyi: _Az elzsidósodott Budapest_,
kigondolta és leirta, mondjuk, _Nemzethy Keresztély_.
Álljunk meg egy percre a cimnél. Tehát: Az elzsidósodott Budapest.
Milyen témaszegény ember is az a G. B. Shaw! Éppen most olvastam egy kis
könyvét, három értekezés van benne: 1. Szociálizmus milliomosok számára.
2. Az anarchizmus lehetetlensége. 3. A szociálizmus illuziói. Az igaz,
hogy Shaw kitünően irta meg ezeket az értekezéseket, de mégis
fájdalmasan érezzük a témák kisszerüségét. Mennyivel szebb és hasznosabb
lenne, ha Shaw ilyen témákról elmélkedne: Hol lakik több zsidó, a
Kőfaragó-utcában-e, vagy a Liliom-utcában? Bizony! »Az elzsidósodott
Budapest!« Ilyent irjon az a Shaw. Akkor aztán majd világhirü iróvá
lesz. Ha nem tud ilyent kitalálni, mért nem kér témát a »Magyar
Kulturá«-tól?
No, de kezdjük meg az élvezetet, szürcsölgessünk a cikkből! Aszongya,
hogy aszongya:
»_A történetiró, a filozófus, a tudós, vizsgálván Magyarország
történetének utolsó ötven esztendejét,_ _főleg a Tisza Kálmán-féle
liberális és az azt követő radikális időket, mely a két forradalomba és
a román megszállásba hajtotta az országot, lehetetlen, hogy rá ne
eszméljen a vezetőszerepre, amelyet az ország fővárosa ezekben az
országvesztő mozgalmakban játszott… Budapest volt az a kovász, mely az
országot a forradalmakba és mai kétségbeesett helyzetébe rothasztotta,
és ha valaki, a bünös Budapest felelős elsősorban hazánk mai szörnyü
állapotáért._«
Tehát: A történetiró, a filozófus, a tudós. Nemzethy Keresztély azt
hiszi, hogy ő történetiró, filozófus, tudós. Mintha tudós lehetne az,
aki a »Magyar Kulturába« ir. Mintha történetiró volna az, aki azt hiszi,
hogy a mohi csatát azért vesztették el a magyarok, mert sok zsidó
segédszolgálatos volt a katonai irodákban, viszont Batu kán önkéntesei
mind igazi fajtatárok voltak. Mintha bizony filozófus lenne az, aki azt
hiszi, hogy ha zsidók nem lennének, akkor nyáron kellemes hideg lenne s
a beléndek télen is virágozna.
No, nem baj, hagyjuk rá! Tehát: a történetiró, a filozófus, a tudós.
Vizsgálván. Lehetetlen, hogy rá ne eszméljen. Hogy mire ne eszméljen?
Arra a vezetőszerepre, amelyet az ország fővárosa az országveszejtő
mozgalmakban játszott. Erre neki rá kell eszmélni. Mert ha nem eszmélne
rá, azt hinné, hogy országátalakitó mozgalmak Dunavecsén, vagy
Sokorópátkán történnek. _Lehetetlen rá nem eszmélnünk arra, hogy a cikkk
első fölfedezvénye mily meglepő._
Azután: Budapest volt az a kovász. Milyen Budapest? A _bünös_ Budapest!
Helyben vagyunk. Valakinek, vagy valaminek _bünösnek_ kell lenni.
Valakinek, vagy valaminek felelősnek kell lenni. Mert azoknak az
eszméknek a jegyében, amelyeket a »Magyar Kultura« képvisel, lehetetlen
bármely témáról tiz soron keresztül elmélkedni, hogy ki ne lássanak a
csattogó fogak, amelyek harapni akarnak. Legyen bár a szóban forgó téma:
az édesvizi halak tenyésztése, – _bünösnek_ kell lenni és _felelősnek_
is kell lenni, mert a kardnak le kell valakire sujtania, azt a rézfán
fütyölő erre, arra!
És miért bünös végső fokban az a Budapest? Hát igen, azért. No persze.
Mert sok benne a zsidó. »_Ez a baktérium elsősorban a zsidóság_« –
mondja később a történetiró, a filozófus, a tudós. Mondja. Vizsgálván.
Ráeszmél. Azután még azt is mondja: »_Az itt következő lapokon
részletesen ismertetni fogjuk az európai nagyvárosok zsidóságának
számarányát, viszonyitva az egyébfaju lakossághoz._« És ismerteti is.
Megmondja, hogy mely városnak mekkora a lakossága s azok közt mennyi a
zsidó. Igy tesz Budapesttel is. Tehát a zsidó az _egyik_ faj, a
keresztény az _egyéb_ faj. _Magyarról, svábról, tótról_ nem szól. Csak
_zsidóról_ és _egyéb_ fajról, azaz: _keresztényről_.
Később ezt mondja a jeles szerző: »_Mennél inkább Nyugatra megyünk,
vagyis mennél közelebb azokhoz az államokhoz, amelyekben kultura van a
városokban és természetszerüleg a falvakban is, annál nehezebb a
zsidóság térfoglalása._« Ehhez csak annyit: Ajánlom antiszemitizmusnak,
antiszemita harci eszköznek: a kulturát a városokban és
»természetszerüleg« a falvakban is.
Egy oldalon az európai nagy városok statisztikáját adja a szerző.
Turinban a lakosok száma 335.636, ebből zsidó 2.751; Flórencben 205.589,
ebből zsidó 2.513; percentben: Turinban 0.8% zsidó lakik, Flórencben
1.2%. Ezek Olaszország legzsidóbb városai. Vajjon a szerző és
»elvtársai« ezekből a számokból meg tudják fejteni az olasz
szocializmust és kommunizmust? Hogyne! Meg. Ők képesek rá. Egész
bizonyos, hogy szerintük Olaszországban is zsidók csinálják a
kommunizmust.
_Érdekes_, mondja valamire a szerző. És mi az érdekes? Az, hogy
valakinek nyolc ujj van a ballábában? Nem. Azaz az is érdekes, de sokkal
érdekesebb az, ami érdekes: »_a budai részt szembeállitani a pestivel._«
Nahát ez idégfeszitően érdekes. »_Amig_ Budán a zsidóság számaránya alig
9.1% _addig_ Pesten már a lakosság 26.3%-a izraelita.« Hihetetlenül
érdekes. Hátha még tovább megyünk s az egyes utcák baloldalát
összevetjük a jobboldallal. Vagy megvizsgáljuk, hogy a páratlan számu
házakban és a páros számuakban lakó zsidók száma percentualiter hogy
viszonylik egymáshoz. Nem tudok ennél érdekesebbet elképzelni. Valóságos
detektivregény ez.
A cikk utolsó fejezete:
»_Egy statisztikai dolgozatban a Lipótváros halálozási arányszám szerint
van feldolgozva. A statisztikus ebből a célból három részre osztotta jel
a Lipótváros területét: egy belső, egy középső és egy külső övezetre. A
megejtett számitások szerint a belső területen 9.3, a középső övön 12.6,
a külső területen pedig 22.4 ezrelék a Lipótváros halálozási arányszáma.
Vagyis, ahol a legtöbb a zsidó, a belső Lipótvárosban, ott a legkisebb a
halálozási százalék, ahol pedig a legkevesebb, a külső Lipótváros
perifériáin, ott a legnagyobb a halálozások arányszáma. Sapienti sat!_«
Persze, minden értelmes ember tudja, hogy ha a Lipótváros _külső
periferiáit_ összevetjük a _mágnésnegyeddel_, _akkor is_ a külső
periferiák halálozási arányszáma nagyobb; ha a _belső Lipótvárost_
összevetjük a _szegényebb Dob-utcával, akkor meg_ a Dob-utca halálozási
arányszáma lesz a nagyobb.
_Sapienti sat!_ – mondom én, hogy micsoda hamisitás ez, micsoda kut- és
levegőmérgezés. Sapienti sat!
De mond igazat is a szerző, a történetiró, a filozófus, a tudós. Térjünk
csak vissza a bevezetésre: »_Nos, Budapest volt az a kovász, amely az
országot a forradalmakba és mai kétségbeesett helyzetébe rothasztotta, s
ha valaki, a bünös Budapest felelős elsősorban hazánk mai szörnyü
állapotáért._« Hát ezt a »szörnyüt« én is megszavazom. Ennél
szörnyübbet, mint ami ma van, lidércnyomásos álomban sem élhet át az
ember.