Ottó gróf bánta már most nagyban, hogy Melanienak dedikálta az uti
albumát.
Ennek a szerelmének is vége volt; nem maradt meg belőle más, mint
Melanie fotografiája.
Jaj, dehogy nem maradt! Hát Bojtorján?
Mikor már vége volt a hivatalnak, a mit Bojtorján oly jó volt, hogy
ingyen viselt, bucsú fejében még megtisztelte a grófot azzal a
bizalmával, hogy egy ezer forintos váltójára ráiratta a nevét, mint
kibocsátóét. Házat vett Bojtorján, ahhoz kellett az a kis pénz.
Hanem azt meg kell adni Bojtorjánnak, minden három hónapban megjelent a
grófnál bejelenteni, hogy a váltó lejárt, fizetni kell törlesztésül tíz
perczentet, meg a kamatot, de neki most nincs; a gróf lesz majd olyan
szives, majd ő azután visszaadja egyszerre.
De még ezzel nincs bevégezve a történet. Következik a mű hatása. Az
csakugyan hét országra szóló volt.
Először is Bojtorján megküldette hetvenkét hirlapnak a
tisztelet-példányokat; hetvenkét hirlap küldött vissza érte árjegyzéket
a közlött reklámok fejében s hetvenkét hirlapra kellett a grófnak
előfizetni mindjárt egy egész esztendőre.
Huszonhárom külföldi klub választotta meg a grófot tiszteletbeli
tagjának; hatvantól usque 200 frtig terjedő tagsági díj mellett,
nemkülönben negyvennégy belföldi olvasó-társulat, dalárda és
betegápoló-egylet tiszteletbeli elnökének, legalább száz forintos
alapítvány váltságdíja alatt. Ottó grófnak illett megvennie Petermann
földismei munkáját, melyben művét kedvezően ismertették, ötszáz
forintért a casino számára, s diadalai koronáját képezte az, hogy
megválasztotta a magyar tudós akadémia tiszteletbeli tagjának: ő pedig
aztán aláírt az akadémia palotájára ötezer forintot.
Úgy, hogy ha azt az összeget, a mit erre a művére kiadott, ő kapta volna
mint irói tiszteletdíjat, abból nagyon szépen megélhetett volna.