Mélyen hortyog férjem-uram, szájatáti jóllakottan. Közelében hamisnyelvű
felesége, félálmában lefetyelő hitveskéje. Csend üli meg otthonukat,
kertre néző békességes nyugalmukat. Krizántémos, lombos kertjük
esthomályát Hold-Istenke derengi át. Keringőző szitakötő libben egyet,
tarajkodó Tenger habja loccsan egyet; illatot szór bóbiskoló
cseresznyefa, sárgán ragyog sáraranyos kis mimóza.
Ám egyszerre mintha hangok rezzennének s denevérek rebbennének; mintha
lárma szakítgatna álomleplet, zaj verne fel nyugodalmas békességet.
– Ki az? Mi az? – riadoz fel s mély álmából férjem-uram ébredez fel.
Figyel neszre, neszel zajra, odafülel kis zörejre, nagy robajra.
És anyóka fészkelődik, mozgolódik, félálomban szája nyílik, sugdolózik;
mintha szóra, kérdezőre felelgetne s több emberrel dúrral-dérrel
feleselne.
– Ébredj, némber, hogy az ember éj évadján se nyughat meg, kelepelő,
pergő nyelved álmodban se pihenhet meg.
Félig ébren nagyhirtelen megébredez, álomittas tekintete elrévedez.
– Mi bujt beléd? – dörmög ura s nagyot mordul riadozó asszonyára. – Tán
félőset, borzogtatót álmodoztál, mély álmomból félős mód felriasztottál.
Néz az asszony, félálomban eszmélkedik, tágra nyíló két szemével
elmélyedve elmélkedik. Kelletlen a szó szólása s egyszeribe pajkossá
lesz pillantása.
– Furcsa álmot, kellemeset álmodtam én, helyre legényembereket bámultam
én – szól a szava hamiskásan s egyet sandít férj-urára ravaszkásan. –
Kár a szót rá vesztegetni, hitelt úgyse adnál neki.
– De csak mondd el – unszolgatja s nincsen addig kelte, nyugta, addig
morog, zsémbelődik, faggatódzik, zsörtölődik, míg az asszony meg nem
szólal s tartja urát hamis szóval:
– Uccák hosszat jó nagyokat sétálgattam, boltból boltba kukkantgattam s
amint egyre járok, kelek s jobbszem, balszem tekintgetek, cifra egy bolt
nagy ajtaján ez az írás, cifra írás lóg a táblán: »Férfiember, férjnek
való, bent a boltban bőves bőven található; olcsóbb, drágább, vegyes
fajta, szebb növésű, hitványabbja. Mindmegannyi friss erőben,
válogathatsz bennük bőven. Többért kapni szálasabbat, derekabbat,
olcsóbb pénzért nyápicabbat, hitványabbat.«
Illatosztó cseresznyefa, aranyszóró kis mimóza, szemet nyitnak, szemet
hunynak és egymásra édesdeden, hamiskásan egyet-egyet mosolyognak.
Férjem-uram nagyot ámul, el odáig hökkenetes bámulástól, hogy a férfi,
férjnek való eladó lett és egy boltban, vásárosban, portékává át is
vedlett.
– Tán a boltba be is léptél? Egyet-kettőt, helyre legényt meg is néztél?
– Be is léptem, szét is néztem, nem egyet hogy szemegyenest
megszemléltem. Szép szál ifjak, sorra, rendre, mind legjava, mind
legszebbje; mind kellették formájukat, illegették karcsusodó derekukat.
Ezer jen-pénzt legényéért, annyit kérnek bent a boltban legszebbjéért.
Van-é vajjon olyan mint én? – kérdi fennen, büszkén, hetykén.
– Sokkal különb száz náladnál, daliább is, szálasabb is haspókká lett
pocakodnál.
Egyet hümmög jámbor gazda s megvonaglik pók-pocakja.
Szunyókáló cseresznyefák, félálmukban kis mimózák szemet nyitnak, szemet
hunynak és egymásra édesdeden, hamiskásan egyet-egyet mosolyognak.
– Hát a többi vásárbéli ki-micsodás? Szemük, szájuk, testformájuk milyen
vágás?
– Egytől egyig sorra, rendre, mind kikenve, mind kifenve; balzsamot szór
lehelletük, szívet sebez tekintetük. Ötszáz jen-pénzt darabjáért, annyit
kérnek, annyit adnak legjaváért.
– Van-é vajjon olyan, mint én? – kérdi megint büszkén, hetykén.
– Sokkal különb száz náladnál, formásabb is, legényebb is haspókká lett
pocakodnál – szól az asszony mosolygósan.
Kettőt hümmög jámbor gazda s másodszorra vonaglik meg pók-pocakja.
– Van-é vajjon olcsóbbfajta, legényeknek valamelyes hitványabbja?
– Olcsóbb fajtát sokat láthatsz, szépen, rendben felsorjázva
rátalálhatsz; helytáll testük nyíl tartása, mindnek éget epekedő
pillantása. Száz jen-pénz egy legénykéért, annyit kérnek valamelyes
gyengébbjéért.
– Ezekénél jóval különb az én arcom, úgy-e szentem, úgy-e asszony?
– Alig hinném – szól a némber –, megannyija náladnál is különb ember.
Hármat hümmög jámbor gazda s harmadszorra vonaglik meg pók-pocakja.
– Silányabbját, még olcsóbbját találtál-e? Félig ingyen ringy-rongy
fajtát láthattál-e?
– Magadféle silányabbja, legényfélék legolcsóbbja összerakva egy
rakáson, sok százával találhatni férj-vásáron. Egy vevőnek, egy
asszonynak tíz is járja, tíz jen-pénz tíz legénykének sommás ára.
*
Bólogató cseresznyefák, bóbiskoló mimózácskák, szemet nyitnak, szemet
hunynak s teletorok úgy kacagnak.
Szót se szól a jámbor gazda, meg se mozdul, meg se rándul pók-pocakja.
Jobbfeléről balra fordul, nyoszolyája egyet kettőt megcsikordul, puha
párnán, vánkoskáján pufók arca, úgy tesz, mintha jó régóta álmodozna.
Csend üli meg otthonukat, békességes nyugalmukat; házuk, kertjük vak
homályát Nap-Istenke sugárkája derengi át. Keringőző szitakötő libben
egyet, tarajkodó tenger habja loccsan egyet; illatot szór bóbiskoló
cseresznyefa, sárgán ragyog sáraranyos kis mimóza.