Mig Palmyra falai közé haldokolni járt a szellő, Róma utczáin végig
vonult a triumphus.
Elől a cserággal koszorúzott legiók, a tibicinek zenéje, a fehérruhás
augurok, a virágfüzéres áldozat-bikákkal. Utánuk jöttek a gladiatorok, a
circusok áldozatai, az elfoglalt tartományok szelidített vadai; husz
elefánt, négy királytigris, gyönyörű tevepárduczok, hosszú vékony
nyakaikkal minden lépésnél köszöntve a háztetőkről ujjongató népet;
óriási struczczok, miken æthiop fiuk nyargaltak, egész szekerek megrakva
halomra döntött fegyverekkel, kincsekkel, drágakövekkel, mások elfoglalt
országok koronáival, vagy elgázolt népek zászlóival tetézve. A kerek
világ minden birodalmának követei, pompától ragyogó nemzeti
öltözeteikben, Aurelián fegyverhordozói, kik otthon a maguk országában
mindegyik egy-egy hatalmas király. A fogoly vezérek és hősök hosszú
sorozata, köztük tizenkét amazon, hófehér paripán, kik a csatában
fogattak el, s végre, kiken az egész nép szeme függött, a gallusok
császárja, Tetricus, ki saját népét elárulá, és Zenobia, kelet
királynéja.
Legpompásabb ruhájában öltözve, fején gyémánt koronával ment a
diadalszekér előtt kelet királynéja. Léptei ingadoztak a drágakövek
terhe, vagy tán a gyalázat súlya alatt; hófehér nyakát arany békó övezte
körül, melynek hosszú lánczát egy rabszolga tartá kezében.
Nyomában a diadalmas imperator jött, kezében pálmaággal, gyöngyökkel
rakott kocsiját négy szelid szarvas vonta. Mellette kétfelől két költő
verte lantját, az egyik dicsérő panegyricont, a másik gyalázó
epigrammokat zengedezve a győztes nevére.
Csak egy mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy a
diadalszekér előtt, könyeivel jelölve az útat, ugyanazon diadalszekéren
ülve jött volna be Rómába.
És e pillanatban csak egy gondolatja volt e megbukott nagy szellemnek.
Nem az elmult nagyság, nem a meggyalázás keserve, nem a boszú, nem a
félelem.
Egyetlen gondolatja az volt: miért, hogy fiát Vaballathot nem lánczolták
mellé? Hol maradhatott ő?
Hajh! az már ekkor megölt rómaiak holttestéből vetett magának ágyat s
templomok romjaiból készített temetőt!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Aurelián a diadalmenet végeztével egy gazdag uradalmat ajándékozott
Zenobiának. Leányait később római senatorok vették el. Kelet
királynéjának utódai sokáig éltek még Olaszországban s emlékeztek az
elmult dicső napokra.