(Historiai novella).
Én nem tehetek róla, ha gondolataim mindig visszavisznek keletre, a
honnan támad a fény és minden, a mi fényes, – a honnan támad a nap is.
Igaz ugyan, hogy illendőbb volna e helyett, hogy azon földről beszélek,
mely bölcsőnk volt, arról beszélnem, mely sírunk lesz! de mit tehetek én
arról, ha álmodni szebb, mint ébren lenni.
Ha olvasni akartok arról, mi ujat talált föl tegnap óta a divatbölcsek,
diplomaták, journalisták és börzeüzérek tudománya? fordítsatok a túlsó
lapra, ott talán megtaláljátok, a mit kerestek: vezérczikk oraculumokat,
becsületes, józan, fekete kabátos rendszereket, telegraphi mondatokat,
örvendetes hireket tánczvigalmakról, s szomorú tudósításokat vasuti
balesetekről, börze fluctuatiókról és ministerkrisisekről, ott megtudtok
mindent a mi lesz, lehet és a minek úgy kell lenni.
De ha akarjátok tudni azt, a mi volt, a mi elmult, a mi nem lesz többet,
ha meguntátok ezeket a czivilizált utczákat, ezt az egyszinű, esernyővel
járó népet, hallgatni a kávéházak politikáját, s olvasni bölcs dolgokat,
miket a ki irt sem értett, – jőjjetek velem; én elvezetlek benneteket
oly helyekre, oly időkbe, mikről maga a historia is azt mondja: ennek
fele is csak álom!