rendszerét _decretinizmusnak_, mert – mint az fenti szemlénkből eléggé
kitünik – programmjának megvalósításában úgyszólván sehol sem jutott túl
dekrétumok kibocsátásán. Nem hisszük, hogy a marxizmus sikerei közé
lehetne sorolni azt a tényt, hogy Oroszország földje a birtokos nemesek
magántulajdonából, a parasztok magántulajdonába ment át; hogy
Oroszország ipari munkásai zsarnoki munkafegyelem alatt akkordmunkát
végeznek, hogy az orosz proletárdiktatúra igen magas fizetésekkel
igyekszik megnyerni a polgári szakemberek támogatását, hogy Oroszország
polgári szövetkezetei a régi polgári alapokon tovább folytatják
működésüket. Lenin ismertetett röpirata valóban nem más, mint
megdöbbentő vallomás a kollektiv gazdálkodás tökéletes csődjéről: annak
beismerése, hogy a bolsevizmus, mely a világ gazdasági megváltását
igérte, a maga módján egyetlenegy gazdasági kérdést sem tud megoldani és
minden tekintetben kénytelen visszatérni a kapitalizmus
módszereihez.[129]
_3. A tapasztalat jelentősége._
Vonhatunk-e valamilyen konkluziót a bolsevizmus gazdasági csődjéből a
marxizmus társadalomelméletére? Hiszen a marxista irodalomban
tudvalevőleg erőteljes vita folyik arról, hogy a bolsevik politicizmus
igazi marxizmus-e vagy sem. Tagadhatatlan, hogy valamennyire mindkét
félnek igaza van. Marx műveiben mindkét fél elegendő idézetet találhat a
maga álláspontjának igazolására: a bolsevik talán inkább a gyakorlati,
ellenfele az elméleti írásokban. Marx tanaiban kétségkívül benne van az
evolucionizmus is és a revolucionizmus is. E kérdés további bolygatását
mindazonáltal mellőzhetjük: egyrészt azért, mert ezt a munkát az eddigi
kritika már elvégezte; másrészt és főképen azért, mert ez a probléma
minket itt nem is érdekel. Nem érdekel, hogy a bolsevizmus elmélete
beilleszthető-e Marx rendszerébe, mert egészen bizonyos, hogy ez az
elmélet ép oly szükségszerű megfejelése a marxizmusnak, mint volt annak
idején a reformizmus elmélete.
A marxizmus legtávolabbi célkitűzései utilitárius természetűek. E célok
szolgálatára eszközként állíttatik be a forradalom. Ám a lélektan
feloldja a cél és eszköz dualizmusát és kimutatja, hogy az eszköz
heteronómiája megszűnik ott, ahol az eszköz maga nem közvetlen
cselekvés, hanem olyas valami, aminek megvalósítására ugyancsak
törekedni kell, ami tehát közelebbi eszközök megfontolását maga is
kitűzött célként irányítja. Ekkép a forradalom is, mint a marxizmus
egyik kitűzött közbenső célja, bizonyos autonómiára tehet szert. És
amint a gazdasági fellendülés kedvezőbb korszaka, amely lehetővé tette
közvetlen hasznossági célok sikeres szolgálatát, a marxista
munkásmozgalomnak is szükségkép utilitárius jelleget adott: ugyanúgy a
háború jóvátehetetlen pusztításai is szükségkép tolták előtérbe a
távolabbi utilitás eszközéül proklamált forradalom gondolatát,
eltiporván a közeli utilitárius célokat. _A bolsevizmus voltakép nem
egyéb, mint megtestesülése a bőség és forradalom amaz ellentmondásának,
amelyen az elméleti marxizmus felépült. A bolsevizmus kísérlete és
csődje élő bizonysága annak, hogy a proletárforradalom csak oly
viszonyok között törhet ki, amelyek eleve lehetetlenné teszik a
marxizmus társadalmi terveinek megvalósítását. A marxizmus képzeleti
világrendjének rendkívüli gazdagság, viszont a proletárforradalomnak
rendkívüli nyomor az előfeltétele._[130]
Talán azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy tételünk pusztán
tapasztalati általánosítás, amelynek ennélfogva feltétlen érvénye nem
lehet. Ám e tapasztalat törvényszerű összefüggések szövevényébe világít
bele és úgy hisszük, sikerült általános fejtegetéseink során ezeket az
összefüggéseket deduktive is felvázolnunk. Aki mindazonáltal nem találja
meggyőzőnek a reductio ad absurdumnak azt a módját, amellyel éltünk,
talán gondolkozóba esik, ha figyelmeztetjük arra, hogy ennek az
összefüggésnek szükségszerűségét a világháború és a bolsevizmus
tapasztalatai nélkül is fel lehetett ismerni. Mert volt, aki felismerte:
nevezetesen _Gustave Le Bon_, aki a szocializmus győzelmi esélyeit ekkép
latolgatja: «úgy látszik, hogy elkerülhetetlen ez a szörnyű rendszer.
Kell, hogy legalább _egy_ ország elszenvedje, tanulságul a világnak.
Egyike lesz ez ama didaktikus kísérleteknek, amelyek ma már egyedül
képesek megvilágosítani a népek elméjét… Ha Európában valósul meg e
kísérlet, _minden amellett szól, hogy egy szegény, félig tönkretett
ország lesz a színhelye_».[131] _Ez a jóslat kétségkívül alaposabbnak
bizonyult, mint a Marxé!_
Összefoglalás és befejezés.
A marxista munkásmozgalomnak és a változó viszonyok szerint változó
tanainak vázlatos története – mint láttuk – oly indukciókat nyújtott,
melyek deduktive nyert eredményeinkkel tökéletesen egybevágnak. Miként
általános fejtegetéseink során, ugyanúgy történeti vázlatunkban is, azt
láttuk, hogy a társadalom növekvő gazdagsága a népesség növekvő
jólétével párosulván, reális vágányokra tereli a munkásmozgalmat és
viszont, hogy a forradalom csak gazdasági csődnek és társadalombomlásnak
lehetvén következménye, eleve is csak tehetetlenül állhat szemben minden
gazdasági és társadalmi problémával. Miként az általános okozati
összefüggéseknek, ugyanúgy az immár történelemmé merevedett élet
jelenségeinek vizsgálata is arról győzött meg tehát bennünket, hogy _a
marxizmus «tudományos» jóslata semmi körülmények között sem állhatja meg
helyét_.
Vizsgálódásaink eredményét a következőképpen foglalhatjuk össze:
A polgári társadalom fejlődésének – mint láttuk (fent: Második rész, I.
1.) – három logikai variációja van. Ezeknek megfelelően:
1. _Marx szerint_ a társadalom növekvő gazdagsága és népességének
növekvő nyomora szükségkép a polgári társadalom forradalmi összeomlására
és ezzel a kollektiv termelésen alapuló piactalan társadalmi rend
kialakulására visz.
2. _A Kautsky-féle marxizmus szerint_ a népesség jólétének növekedése
mellett is szükségkép bekövetkezik a megváltó új rendet teremtő
forradalom.
3. _A Lenin-féle marxizmus szerint_ a társadalom általános
elszegényedése mellett is végbemegy a társadalom jósolt forradalmi
megújulása.
Ezzel szemben kimutattuk mindenekelőtt, hogy a forradalomból magából
_nem építés_, hanem csak _rombolás_ és legfeljebb bizonyos
_helyreállítás_ következhetik. (Az utóbbit azután a folytonossági
kapcsolatban ismét organikus _építés_ követheti.) Kimutattuk továbbá,
hogy
1. a polgári társadalom továbbfejlődésének minden lehető útján növekvő
gazdagság és növekvő nyomor összeférhetetlen;
2. növekvő gazdagság útját állja a forradalomnak;
3. növekvő nyomor útját állja a kollektiv termelésen alapuló piactalan
társadalmi rend kialakulásának.
*
A marxizmus horoszkópja tehát hamis. Hogy a kapitalizmus kora sem fog
örökké tartani, az meglehetősen bizonyos. De hogy mikor, miért fog
elenyészni és mi fog helyébe jönni, azt ma még sejteni sem lehet.[132]
Ám akkor is, ha csakugyan valamilyen szocialisztikus társadalmi forma
lesz a kapitalizmus utóda, ez semmiesetre sem lesz a marxista
ábrándvilág merev racionális konstrukciója. Zárt társadalmi rendszerek a
valóságban nincsenek: mindez csak logikai absztrakció. Az élet mozgó
egyensúlyában a társadalmi formák is örökös átalakulásban vannak és a
valóságnak egy-egy metszete mindig olyasvalamit ábrázol, amit a diszkrét
fogalmak nyelvén csak átmeneti állapotnak lehet nevezni. Az európai
társadalom itt-ott még ma is hurcol magával visszamaradt feudalisztikus
formákat és nem lehet a kapitalizmus kezdeteinek idejét olyan távol
keresni, ahol még szocialisztikus formáktól ment lett volna. Politikai
formák élettartama többnyire megmérhető – bár a jogalkotó szokás nem
egyszer ezeket is folyamatosan fejleszti át – de társadalmi formák úgy
nyúlnak át egymásba, mint a szivárvány színei.[133]
Ha tehát vannak gondolkozók, akik a marxizmustól igen távol esnek és
mégis úgy vélekednek, hogy társadalmunk jövő életformája a szocializmus,
ezzel csak azt akarják mondani, hogy a jövőben az előbb nagyobbrészt
magángazdaságok szabályozatlan versenyén nyugvó közgazdasági élet
helyébe nagyobbrészt állami gazdálkodáson alapuló szabályozott
közgazdasági élet fog lépni és a szabad szerződést az imperativ jog
kényszere váltja fel. Ám ez a melegház is csak egy életerejében hanyatló
társadalom számára épülhet. «Egyetlen társas alakulat sem képes a
haladásra, sem helyét meg nem tarthatja satnyulás nélkül, hacsak faját
az átlagon felül levő egyedek nagyobb számával nem szaporítja, mint
amennyien az átlagon alul maradottak vannak» – így vélekedik a
darwinista.[134] Már pedig tudjuk az állami beavatkozás egy lelkes
hívétől, hogy minden szabályozás egy-egy Prokrusztesz-ágy, mely az
egyénektől bizonyos mértéket követel és amelyben nemcsak azok pusztulnak
el, akik ezen alul maradnak, hanem azok is, akik ezt a mértéket
felülhaladják.[135] A szocialista szabályozás tehát csak oly közösség
élete felett lehet úrrá, ahol kihalófélben vannak azok a kiemelkedő
egyesek, akiket nem tanácsos, de nem is lehet előre kimért ketrecekbe
szorítani és akiknek teremtő munkáján lehet csak megmérni a népek
útjának minden emelkedő darabját.[136] Ahol ők kihalnak, ott fásult
routine lép a teremtő invenció helyébe. Ilyen társadalmak tagjait az
iniciativ akaraterőnek és a felelős cselekvés öntudatának teljes hiánya
jellemzi: vegetativ életösztönük keskeny vágányokon terelgeti
tartalmatlan életüket. «Szenvedélyek és hibák nélkül valók, sem
bolondok, sem bölcsek nem lévén, átlagos eszmékkel, átlagos nézetekkel,
átlagos életkorban halnak meg valamely átlagos betegségben.» (Bertrand.)
Akiket ez a kép lelkesít, ám legyenek szocialisták!
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: F. A. Lange: Die Arbeiterfrage. Kröner Verlag. Leipzig. 90.
old.]
[Footnote 2: Az értékelméletet illetőleg l. pl. Szabó Ervin: Marx és
Engels válogatott művei. II. köt. 153. old. Az agrárteóriára nézve l.
lent a 90. old. jegyz. A történetfilozófiát e rész III. fejezetében
fogjuk tárgyalni.]
[Footnote 3: A tömegek lélektana. 65. oldal. (Kultúra és tudomány.)]
[Footnote 4: V. ö. Werner Sombart: Sozialismus und soziale Bewegung.
VII. Auflage. 25. old.]
[Footnote 5: «Nincsen olyan szocialista, aki ne gyűlölne valakit vagy
valamit.» Gustave Le Bon: Psychologie du Socialisme. (Alcan.) 469. old.]
[Footnote 6: Palágyi Menyhért: Marx és tanítása. II. kiadás. 65. old.]
[Footnote 7: A szociológiai megismerés lényege. (Társadalomtudományi
könyvtár 114–115. old.)]
[Footnote 8: Bud János: A kommunizmus után. (Közgazdasági Szemle, 1919
március–december, 167. old.)]
[Footnote 9: Pikler Gyula: Ricardo. Bp. 1885. 33. old.]
[Footnote 10: Karl Marx: Das Kapital. II. Aufl. Hamburg. Meissner Verl.
I. köt. 791–793. old.: «Geschichtliche Tendenz der kapitalistischen
Akkumulation.»]
[Footnote 11: A tudomány (Modern könyvtár) 11. old.]
[Footnote 12: Id. m. 6. old.]
[Footnote 13: «Ez a tudás nem boldogság és tudomány, hanem tudatlanság
felcserélése másféle tudatlansággal.» (Manfred.) Ha pedig valaki erre
azt vetné ellenünk, hogy ha társadalombölcseleti kérdésekben nem lehet
feltétlen érvénnyel bizonyítani, a mi ellenvetéseink sem cáfolhatják meg
feltétlenül a marxizmus jóslatait: azt felelhetnők, hogy ahol pozitiv
bizonyítás a dolog természeténél fogva lehetetlen, negativ bizonyításról
még mindig lehet szó. Nagyon különböző dolog azt állítani, hogy így
_van_ és így _nem lehet_. Nem ismerjük a társas élet valamennyi
törvényét, azért nem adhatjuk pozitiv képét a jövőnek; de _egyes_
törvényszerűségeket kétségkívül ismerünk és ezek alapján egészen
kétségtelen határozottsággal állapíthatjuk meg, hogy bizonyos premisszák
mellett mily konkluziók lehetségesek és milyenek nem. Marx kísérlete
szintétikus: bizonyos tendenciák feltevése mellett határozottan
megjósolni a jövőt; a mi kísérletünk _analitikus:_ megállapítani, hogy
az adott feltételezésekből vont következtetés érvényes-e. Marx
_társadalomtudományi_ kísérlete mellett a mi kísérletünk pusztán
_logikai;_ nála a kísérlet _pozitiv_, nálunk _negativ_; az ő feladata
_realitások_, a miénk _potencialitások_ megállapítása.]
[Footnote 14: Szabó Ervin: A szocializmus (természet és társadalom).
Bpest, 1919. 64. old.]
[Footnote 15: «Ő az, aki gazdája arcvonásainak összhangját tönkretette!»
(Rostand Cyranójának híres orr-tirádájából.)]
[Footnote 16: Szabó Ervin id. m. 64. old.]
[Footnote 17: «A modern művelődés csodás vívmányai… nem a közülünk való
egyéni elmék óriási termékei, hanem valamennyi a tudás apródonkint való
felhalmozódásának eredménye, melyhez a multban számtalan nemzedék lassú
és fáradságos munkájával járult.» (B. Kidd: A társadalmi evolució.
Akadémia. Budapest, 1905. 268. old.)]
[Footnote 18: Bár a kifejezésekben óvatosak igyekeztünk lenni, mégis
figyelmeztetnünk kell arra, hogy a mondottak nem értelmezendők mereven.
A fogalomalkotó gondolkodás kénytelen bizonyos merevséget és
szakgatottságot megtűrni, ami a való életben nincsen meg. Kétségtelen,
hogy az emberi természet is, mint minden tapasztalati jelenség,
folytonos apró változásokon megy át, de e változások csak felszínesek, s
a lényeget nem érintik. Mihelyt valamely jelentékeny változás történne:
a species átalakulása be volna fejezve és az átváltozott lény nem volna
többé ember. A transzformizmus elmélete is ily értelemben beszél
átalakuló illetőleg _kezdődő fajokról_.]
[Footnote 19: A fejlődés törvényei és a társadalom. 208. old.]
[Footnote 20: Marx és Engels válogatott művei. (Szerk. Szabó Ervin.) II.
kötet, 157–158. old.]
[Footnote 21: Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus.
(Társadalomtudományi Könyvtár.) 91. old.]
[Footnote 22: Jászi Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete.
(Társadalomtudományi Könyvtár.) II. kiadás, 49. old.]
[Footnote 23: Szabó Ervin: Id. m. 64. old.]
[Footnote 24: Id. m. 7. old.]
[Footnote 25: V. ö. Achille Loria: A szociológia feladata és iskolái.
(Társadalomtudományi Könyvtár.) II. kiadás, 94. old.]
[Footnote 26: L. Pikler Gyula: A jog keletkezéséről és fejlődéséről.
III. kiadás, 23. old.]
[Footnote 27: Id. m. 64. old.]
[Footnote 28: «… the truth is not expressible either by Materialism or
by Spiritualism, however modified and however refined.» The Principles
of Psychology. 272.]
[Footnote 29: Friedrich Engels: Der Ursprung der Familie, usw. VIII.
Aufl. Dietz Verl. Stuttgart, 1900. 184. old.]
[Footnote 30: F. Le Dantec: A monizmus elleni ellenvetések című cikkéből
idézi Pikler Gyula. (Huszadik Század. VIII. 4.)]
[Footnote 31: V. ö. Szabó Ervin fentidézett sorait a 21. oldalon. Marx
is a «Kritik…» előszavában társadalmi öntudatról beszél.]
[Footnote 32: V. ö. Szabó Ervin id. m. 61. old.]
[Footnote 33: Wilhelm Windelband: Einleitung in die Philosophie.
Tübingen, 1914. 163. old. V. ö. még: Böhm K.: Az ember és világa. III.
kötet, 175. old.]
[Footnote 34: Bernstein is érzi ezt, de sajnálatosan összezavarja a
fatalizmus és determinizmus fogalmait. Mint minden marxista, ő sem
szereti a tiszta fogalomalkotást: l. «Die Notwendigkeit in Natur und
Geschichte». (Zur Theorie u. Geschichte des Sozialismus.)]
[Footnote 35: Az e szakaszban előforduló műkifejezésekre vonatkozólag a
következőket jegyezzük meg: _Ontológia_ a filozófiának az a része, amely
a _lét_ problémájával foglalkozik; _monisztikus_, ha egyféle,
_dualisztikus_, ha kétféle végső lényegre vezeti vissza a létezést.
_Axiológia_ az _értékek_ és az _értékelés_ elmélete. (Értékelésnek
nevezzük az ember állásfoglalását a – legtágabb értelemben vett –
dolgokkal szemben.) A _szpiritualizmus_ szerint a lét végső lényege a
_szellem_, a _materializmus_ szerint az _anyag_. A _determinizmus_ az
ember akaratát meghatározottnak, az _indeterminizmus_ szabadnak tekinti.
A _mechanizmus_ a _történés_ sorát, a _cél_ fogalmának kiküszöbölésével,
a _teleológia_ a célfogalom alapján állítja fel. Az előbbinek képlete a
gép mechanizmusa, amely funkcióját benső irányítás nélkül, merev
közömbösséggel látja el, az utóbbié az élő szervezet, amely erőit egy
bennrejlő cél irányítása alatt fejti ki.]
[Footnote 36: E leveleket lásd Labriolánál «Socialisme et philosophie»
című művében. (Bibl. Socialiste Internationale.) Magyar fordítást közöl
Földes Béla. (A szocializmus. II. köt. Függelék.)]
[Footnote 37: Die Notwendigkeit in Natur und Geschichte.]
[Footnote 38: V. ö. Mössmer Pál: A német tudományos szocializmus. 253.
old.]
[Footnote 39: «Otez (des volontés particulières) les plus et les moins
qui s’entre-détruisent, reste pour somme des différences la volonté
générale.» Rousseau. Du Contrat Social. Livre II. Chap. III. «Si la
volonté générale peut errer.»]
[Footnote 40: Essais de Critique et d’Histoire. Préface de la deuxième
édition. (Hachette.)]
[Footnote 41: Igaz, hogy a marxizmus a kereskedelmet illegitim
foglalkozásnak tartja, mely feleslegesen ékelődik a termelés és
fogyasztás közé, hogy mind a kettőt szipolyozza, azonban azt hihetőleg
minden marxista el fogja ismerni, hogy amíg a fantasztikus piactalan
társadalom megszervezve nincs és a termelés a fogyasztással közvetlen
nexusba nem mindenütt léphet: a kereskedelem aktuális értékeket teremtő,
produktiv, tehát _gazdasági_ foglalkozás marad.]
[Footnote 42: Römische Geschichte. IV. Aufl. I. köt. 47–49. old.]
[Footnote 43: Der Usprung, stb. id. kiad. 131. old.]
[Footnote 44: Hippolyte Taine: Essais. («M. Troplong et M. de
Montalembert.»)]
[Footnote 45: «… la lutte des classes… remplit l’histoire moderne.
L’Europe moderne est née de la lutte des diverses classes de la
société.» F. Guizot: Histoire de la Civilisation en Europe. 1829.]
[Footnote 46: Ed. Bernstein: Dialektik und Entwickelung. (Zur Theorie u.
Geschichte des Socialismus.)]
[Footnote 47: V. ö. Mössmer Pál idevágó szellemes és találó
fejtegetéseivel, id. m. 221–222. old.]
[Footnote 48: A szocialisták ethikai relativizmusát különösen élére
állítva, igen kevéssé tárgyilagos mederben fejti ki _Anton Menger_ «Új
erkölcstan» című műve. (Magyar fordítása a Társadalomtudományi
Könyvtárban jelent meg.) Hazai irodalmunkban ugyanezt az álláspontot
lásd Lánczi Jenő «Szocializmus és ethika» című művében. (Természet és
társadalom.)]
[Footnote 49: _Kidd_ (id. m. 174–175.) és _Le Bon_ (Psych. du Soc.
462–63.) meggyőzően mutatnak rá, hogy a francia forradalom győzelmét
mily mértékben köszönhette erkölcsi erőknek, az értékelés
megváltozásának, aminek következtében a vezető osztályok – mint
_Michelet_ mondotta – saját ügyük ellenségeivé lettek.]
[Footnote 50: Új erkölcstan. 4., 34. és 104. old.]
[Footnote 51: Az ethikai megismerés természete. Budapest, Franklin,
1907. 43. old.]
[Footnote 52: F. Oppenheimer: Die soziale Frage und der Sozialismus.
9–11. ezer. Jena, 1919. 145. old.]
[Footnote 53: Oppenheimerrel szemben erre ügyesen mutat rá Mezey Lajos
«A marxizmus Achilles-sarkai» című füzetében, 43. old.]
[Footnote 54: Kommunista-kiáltvány. Népszava-kiadás. 37., 38., 39., 43.
old. és Előszó.]
[Footnote 55: Friedrich Engels: Utópikus és tudományos szocializmus.
Népszava-kiadás. 51. old. és 53. old.]
[Footnote 56: Helyes és használható terminológiában a «forradalom»
kifejezés csakis _társadalmi_ harcot jelenthet: társadalmi osztályok
_erőszakos_ küzdelmét az államhatalomért, vagy az államhatalomban való
részesedésért. A kifejezés értelmének minden kibővítése fogalomzavarra
kell hogy vigyen. Az, amit közönségesen _forradalom_nak neveznek: vagy
_szabadságharc_ (nemzeti küzdelem), vagy _polgárháború_ (pártküzdelem),
vagy pedig valóban _forradalom_ (társadalmi küzdelem). Amit pedig _Karl
Kautsky_ és általában a szimbolikus szocializmus (lásd lent: III. rész,
I. fejezet, 1. szakasz) forradalomnak nevez, az voltaképpen _társadalmi
reform_. (V. ö. lent a 93. oldalon mondottakkal.)]
[Footnote 57: Az erkölcsi értékelés normái kategórikus imperativuszok
(Kant), de a társas életben _de facto_ érvényesülő tapasztalati erkölcs
hipothetikus imperativuszokra támaszkodik és a maga _valóságában_
történeti fejlemény. Ez a _normativ_ és a _pozitiv_ morál különbsége: az
utóbbi az, amely van, az előbbi az, amelynek _lennie kell_. (V. ö.
Pauler Ákos idézett nagyértékű munkájával.)]
[Footnote 58: L. F. A. Lange, id. m. 34. old.]
[Footnote 59: Concha Győző: Politika. I. köt. 9. §.]
[Footnote 60: E. Faguet: A kontárság kultusza. (Kultúra és tudomány.)
165. old.]
[Footnote 61: F. H. Giddings: A szociológia elvei. (Társadalomtudományi
Könyvtár.) 173. old.]
[Footnote 62: Ez az államszervezet Marx szerint «nem lehet más, mint a
proletariátus forradalmi diktaturája». (Gothai programm kritikája. IV.)]
[Footnote 63: A tömegek lélektana. 12. old.]
[Footnote 64: Henry George: Haladás és szegénység. 525. old.
(Athenaeum.)]
[Footnote 65: A tömegek lélektana. 23–24. old.]
[Footnote 66: Der Ursprung stb. Id. k. 118. old.]
[Footnote 67: A szociális forradalom. I. Szociális reform és szociális
forradalom. Népszava, II. kiadás. 38. old. és 47. old.]
[Footnote 68: Népszava-kiadás. 13. old. és 14. old.]
[Footnote 69: Drei Antworten auf ein Inquisitorium. II. Abweisung von
Missdeutungen. (II.) (Zur Theorie und Geschichte d. S.)]
[Footnote 70: L. Ferenczi Imre: A munkások szervezkedése. 39. old.]
[Footnote 71: Le Bon: A tömegek lélektana. 44. old. és 183. old.]
[Footnote 72: Lásd: Psych. du Socialisme. 330. old.]
[Footnote 73: Id. m. 36. old. és 37. old.]
[Footnote 74: 38. old.]
[Footnote 75: Marx és Engels válogatott művei. II. k. 155. old.]
[Footnote 76: Le Bon: Psych. du Soc. 58. old.]
[Footnote 77: H. George id. m. 422. old.]
[Footnote 78: W. Sombart: Sozialismus und soziale Bewegung. VII. Aufl.
218–19. old.]
[Footnote 79: Ferenczi Imre: A munkások szervezkedése. (Grill.) 256. és
258. old. Az amerikai szocialista pártnak ma 17,000 tagja van
(l’Humanité, júl. 21.), a szakszervezeti szövetségnek pedig – amely
tudvalevőleg kilépett a túl-autoritativnek és túl-radikálisnak talált
amsterdami Internacionáléból – 4½ millió! (American Federationist,
július.)]
[Footnote 80: L. Psych. du Socialisme. 61. old.]
[Footnote 81: Die Arbeiter und die Wissenschaft.]
[Footnote 82: A tömegek lélektana. 47. old.]
[Footnote 83: Szindikalizmus és szociáldemokrácia. II. szakasz.]
[Footnote 84: A szovjethatalom legközelebbi feladatai: A harc új
fázisa.]
[Footnote 85: Soziales aus Russland. Idézi Mössmer, id. m. 300. old.]
[Footnote 86: A proletárság diktaturája. 61. old.]
[Footnote 87: 1905-ben még _Lenin_ is elismerte, hogy a szocialista
berendezkedés megvalósításának különböző alanyi és tárgyi feltételei
vannak. (Lásd Landau–Aldanov: Lénine. 35. old.) Tudjuk, hogy utóbb
gyökeresen szakított e felfogásával, midőn demagóg ösztöne
figyelmeztette arra, hogy e feltételek ellentmondanak egymásnak.]
[Footnote 88: Eduard Bernstein: Die Voraussetzungen des Sozialismus und
die Aufgaben der Sozialdemokratie. (Bevezetés.)]
[Footnote 89: F. Oppenheimer. Id. m. 152. old. «Wenn die sozialistische
Gesellschaftsordnung einer fernen Zukunft nicht mehr als das Resultat
einer ehernen kausalen Notwendigkeit, sondern als das Ziel bewusster
menschlicher Zwecksetzungen hingestellt wird, so ist eben damit die
wissenschaftliche Basis geopfert.»]
[Footnote 90: Figyelemreméltó, hogy e fogalmazásban a «csökkenő
bérjutalék» _Rodbertus_-féle törvényére ismerünk rá.]
[Footnote 91: A szociális forradalom. II. 5.]