– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Heppentyű,

Vaskesztyű,

Tüzes guta a menkű.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Haja husa hig a leve,

Megette a Robog ebe.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Happ rongy,

Kapaszkodj’

Kályha mellé rugaszkodj’.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Sárga répa, karaláb,

Nagyon drága, add alább!

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Czoki kutya, kertbenjáró,

Egyen meg a jegybenjáró.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Ugy uras,

Ha baglyas.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Ihajni,

Vess a kutyának enni.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Haja haj,

Nagy a baj,

Kilencz tehén, még sincs vaj.

TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK.

1.

(1–9 Abonyi Lajos gyüjt.)

Már minálunk megismerni ugy lehet,

A ki személy, sárga szoknyát viselget,

Sárga szoknyát, hármas, négyes fodorra,

Hunczutkája fel van sütve bodorra.

Már minálunk megismerni ugy lehet,

A ki jó lyány, piros szoknyát viselget,

Piros szoknyát, zöld vagy fehér fodorra,

Selyem haja pántlikába befonva.

Már minálunk megismerni ugy lehet,

Ki nem magyar, német plundrát viselget,

A fején nagy emeletes kalapot,

A lábán meg guminászting papucsot.

Már minálunk megismerni ugy lehet,

A ki magyar, magyar ruhát viselget,

Sarkantyút meg darutollas kalapot,

Avval kiván a mainál jobb napot.

(Nagy-Kőrös.)

2.

Kinek nincsen krinolinos szoknyája,

Menjen el a Spiczer Náczi boltjába,

Irja fel ott az ő réz-asztalára,

Hogy neki nincs krinolinos szoknyája.

Kinek nincsen magas sarku csizmája,

Menjen el a csizmadia házába,

Irja fel a legkisebb kaptafára,

Arról kiván formát kicsiny lábára.

Kinek nincsen rózsa-piros orczája,

Menjen el a Szent-Lélek patikába,

Bécsi rongyot ha kinálnak arczára,

Csókoltassa magát piros rózsára.

(Abony, Tápió-Szele.)

3.

Kukoriczának állott a muszka,

Egyik törte, a másik hántotta;

Hej, nánási lyány el nem tagadhatja,

Hogy a muszka körűl nem csókolta.

(Nánás.)

4.

Van már kis szék,

Csak lába kék[104];

Van már gyerek,

Csak apja kék.

Mama is van,

Koma is van,

Apja egy sincs –

Pedig sok van!

(Abony.)

5.

Már Izsákon sok az ifiasszony,

A szoknyája körűl van fodorral, –

Az urának zsákból a nadrágja,

Csizmaszárral foltozva subája.

(Vadkert.)

6.

Ez a kis lyány, ez a kis lyány, ez a kis lyány,

Csókot akar adni,

Csókot akar adni,

De az én szám, de az én szám icziny, picziny,

Nem akarja állni,

Nem akarja állni.

Tegyünk a melegre,

Hadd legyen jó kedve,

Muszáj megállni,

Muszáj megállni.

Komáromba vitetem,

Vasra veretem,

Áristomba tetetem;

Meg kell repetálni,

Mégsem szabad retirálni,

Csunya volna, csunya volna

Egy két csókot ki nem állni.

(Alföld.)

7.

Bűrrel khereskedik a vén Áron,

Vásárra indúlt két rosz szamáron,

De a szamár elakadt a sáron,

S Áron nem volt a vásáron.

(Tisza vidéke.)

8.

Attól fél az édes anyám,

Hogy nem lesz a faluba’ lyány,

A ki engem megszeressen,

Ha mindig a kocsmát lesem.

Én meg attól félek szőrnyen,

Hogy oly lány lesz feleségem,

A ki azt fogja szeretni,

Ha ura a kocsmát lesi.

(Körözs melléke.)

9.

(9–14 Szabó Károly gyüjt.)

Nagy-Váradra kén menni,

Létánia fog lenni.

Hejh! Az én rózsám, a barát,

Fújja a létániát

Fújja a létániát,

Azzal mulatja magát

Hejh! Azzal mulatja magát,

Fújja a létániát.

Ha a rózsád a barát,

Lopd el az olvasóját,

Hejh! Nem lopom én, nem biz én,

Kálvinista vagyok én.

(Bihar.)

10.

Rongyos a kend háza vége,

Piros a kend lánya képe,

Adja nekem kend a lyányát,

Megcsinálom a kend házát.

Rongyos a kend háza vége,

Ragyás a kend lyánya képe,

Adja nekem kend a házát,

Megcsókolom a kend lyányát.

(Nógrádmegye.)

11.

Hová, hová, barna legény? Az erdőre,

Száraz ágért sütni-főzni menyegzőre.

Száraz ág ellobban,

Lyány szerelme jobban,

Szegény barna legény

Szeme szája koppan.

(Pestmegye.)

12.

Levele jött egy asszonynak

Viola szín pecsét alatt,

Azt izente a volt férje,

Nincs szüksége feleségre.

Elment a Tiszához lakni,

Ott fog szeretőt tartani,

Kapott is már egy kis barnát,

Csak úgy egyengeti magát.

S azt izente Anikónak,

Jó dolga van most Laczkónak,

Elmehet már Erdély felé,

Háttal sem fordúlna felé.

(Szathmármegye.)

13.

Elment az én uram Pestre,

Tán haza jő szombat este,

Ha nem hoz nekem rokolyát,

Nem is adok jó vacsorát.

Jól tud velem veszekedni,

Egy féketőt sem tud venni,

Ezt az egyet akkor vette,

Mikor éltem lekötötte.

(Alföld.)

14.

(14–16 Szigligeti Ede gyüjt.)

A panyiti halas-taóba

Fürgyik a fekete csaóka,

Hijába fürgyik a csaóka,

Mert nem lesz fejér a tolyva.

Már Pannyiton csuda esett,

Mert a pap is korcsmáros lett,

Deélig az istent décseéri,

Deélután a jó bort meéri.

(Putnok.)

15.[105]

Boldog az ember nyilván,

Ki a disznát lábán

Eladhatja jó drágán,

S nincs folt a nadrágán.

Pinczéje tele borral,

Hoz egy-egy csuporral,

Körűlülik nagy sorral,

S elmennek nagy orral.

(Putnok.)

16.[106]

Elmentem én a vásárra

Schneider Fánival,

Vettem neki piros szoknyát

Sárga fodorral.

Szüret után el is veszem őt,

Megesküszünk,

Boldogok leszünk,

Édes kis angyalom, galambom

Schneider Fánival.

Mikor nekem jó kedvem van,

Czigány hegedűl,

Kiválasztom Schneider Fánit

A többi közűl.

Szüret után el is veszem őt, stb.

(Putnok.)

VEGYES DALOK.

1.

(1–4 Szabó Károly gyüjt.)

Mi fehérlik ott a síkon távolba’?

Talán biz az édes anyám gunyhaja,

Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,

Hejh! de szivem csak azt mondja: jobb otthon.

Késő őszszel száll a fecske messzire,

De tavaszszal újra megjő fészkire,

Messze eljár hegyen völgyön és síkon,

Hejh! de mégis azt csevegi: jobb otthon.

Elviszik a nyalka huszárt táborba,

Sok országot világot lát jártába’,

Nyer szerelmet, dicsőséget mindenhol,

Hejh! de szíve csak azt súgja: jobb otthon.

(Pestmegye.)

2.

Az ökör a földet

Nem magának szántja,

Az asszony a lyányát

Nem magának tartja.

Szépen fölneveli,

Szárnyára ereszti,

Keservesen nézi,

Hogy más üti veri.

Mit ér a hat ökör

Hangos istállóban,

Ha szerelem nincsen

Tornyos nyoszolyában!

(Békesmegye.)

3.

(Ugyanaz más változatban.)

Az ökör a földet

Nem magának szántja,

Az asszony a lyányát

Nem magának tartja.

A galamb a buzát

Mind magának hordja,

A legény a leányt

Mind magának szánja.

Ha magának szánja:

Vezesse házába,

Hogy igy megtudhassa:

Ő lett-e a párja?

Gerlicze a búzát

A párjának hordja,

Mint a lyány a legényt

Csókjában itatja.

(Abony.)

4.

A mi cziczánk férjhez akar menni,

A szomszédé el akarja venni.

Édes cziczám! ne hagyj itt bennünket,

Ki fogja el a mi egerünket?

A mi kutyánk férjhez akar menni,

A szomszédé el akarja venni.

Édes kutyám! ne hagyj itt bennünket,

Ki ugatja az idegeneket?

(Debreczen.)

5.

(5–8 Weiss József gyüjt.)

Bíró fia vagyok,

Senkitől sem tartok!

Lovam a papné,

Nyergem a mesterné –

Hozz bort csaplárosné!

(Balatonmelléke.)

6.

Mikor megyek az oltárhoz esküdni,

Egyik könnyem a másikat ott éri.

Jaj istenem! hogy lehet itt esküdni,

Soh’ se tudom tiszta szívből szeretni!

(Zalamegye.)

7.

Tulsó soron megy egy legény,

Még a lépése is kevély;

Olyan csárdás a kalapja,

Még a nap is megáll rajta.

(Balaton vidéke.)

8.

Leányom, leányom,

Diákot ne szeress:

Diákból kis pap lesz –

Az téged el nem vesz.

(Veszprémmegye.)

9.

(Hermányszegi gyüjt.)

Meg van írva historjába’:

Egyszer itten járt a muszka;

De ha nem es vóna írva:

Meglátszik a hunczut nyoma.

Megrostálta szöszke zabját,

Elhullatta csipke magját,[107]

Kikő’t a mag, nőtt a tövis,

Felszeg-utszán, s út-félön is.

Mikkor egyszer vizé’t jártam,

Bezzeg ugyan csúful jártam:

Megszurta a csipke lábam.

Bú hajléka lett a házam,

Ne mennyetek lyányok arra,

Mert ha ez a gonosz fajta

Csipke menyen lábatokba:

Nem járhattok a templomba…

(Székelyföld.)

10.

(10–18 Gyulai Pál gyüjt.)

Nincs szebb virág a leánynál,

De szomorúbb sincsen annál,

Mert nem tudja, ki veszi el,

Kivel veri meg az isten.

(Alföld.)

11.

Szép állat az őz a gyors futásban,

De még szebb a lyány a magyar tánczban;

Ha magához kapja párja,

Mint a szellő csak ugy járja.

(Sáros-Patak.)

12.

Szag, szag, szag,

Oh be áldott szag,

A kemencze szag!

Hurka, kolbász pecsenyével

Mikor benne sisterékel:

Oh be álldott szag,

A kemencze szag!

Húr, húr, húr,

Oh be csoda húr,

A kántori húr!

Ha van valami hibája:

Bor a kanaforiája;

Oh be csoda húr,

A kántori húr!

(Pestmegye.)

13.

Bánom, hogy megházasodtam, a míg élek,

Mert én a gyermek-tartástól igen félek,

Már is tele a kuczkó,

Ugrándozik a ficzkó

Boszuságra.

(Gömörmegye.)

14.

Fene ember a hevesi viczispán,

Elfogatja szegény legényt az utczán.

Aztat kérdi: „Hol jártál te gazember?“

„Kedvesemnél voltam biz’ én ez-egyszer.

Kérem azért fő viczispán uramat,

Engedje el most ez egyszer hibámat, –

Megszolgálom ám én azt még valaha,

Jár az úr is ilyen későn éjtszaka.“

(Hevesmegye.)

15.

Özvegy asszony lyánya vagyok,

Jaj de fehér lábú vagyok;

A ki azt nem hiszi,

Szabad azt megnézni.

Édes anyám lyánya vagyok,

Jaj de piros ajkú vagyok;

A ki azt nem hiszi,

Szabad megcsókolni.

(Komárommegye.)

16.

Galicziát kiseperték,

A szemetet kiöntötték,

A szemétből gomba termett,

A gombából bezirker lett.

(Erdély.)

17.

Már minálunk kis kalapot viselnek,

A legények házasodni nem mernek;

Mert mind olyan a mostani menyecske:

Szép az ura, de még szebbet szeretne.

(Pozsonymegye.)

18.[108]

(Szigligeti Ede gyüjt.)

Tizet ütött már az óra,

Isten segíts minden jóra;

De nincs írva homlokodra,

Mire virradsz fel holnapra.

Tizenegy az óra nálunk,

Éjfélt többet nem kiáltunk,

Azért a városba járunk,

És ha rosz embert találunk,

Vele törvényesen bánunk.

Éjfél után óra három,

A várost többet nem járom,

Szemem álomra lezárom,

Ha nem alszom, az én károm:

Éjfél után óra három.

(Putnok.)

DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK S JÁTÉKOK.

(1–25 Fekete János gyüjt. Fehérmegye.)

1.

_(Midőn altatja.)_

Csicsija babája,

Nincs itthon papája,

Oda van vásárra,

Márton vásárjára.

2.

_(Midőn járni tanítja.)_

Gyorsan menjünk a faluban,

Gyorsan, gyorsan.

3.

_(Midőn kézen hintálja.)_

Hinna, barina,

Karácsonyi Katicza,

Ki ne törjék az én lábom,

Se papáé, se mamáé,

Csak a kis macskáé.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Gólya viszi a fiát,

Míg eléri az anyját.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Csett Pápára, pillangóra,

Onnan megyünk Komáromba,

Györbe,

Gyöngyér’,

Komáromba dohányér’,

Szentpéterre leányér’,

Adnak ott egy petákér’.

4.

_(A kis gyermek ujjait megfogja.)_

Ez elment nyulászni,

Ez meglőtte,

Ez megfogta,

Ez megsütötte,

Ez megette.

Kerekecske dombocska.

_(A gyermek tenyerébe kört kerít.)_

Erre szaladt a nyulacska.

_(A gyermek hóna alá nyúl s megcsiklándozza.)_

5.

_(A gyermek kacsóit összeütteti mondván.)_

Süti, süti pogácsát,

Papának, mamának,

Tejbe, vajba a papának,

Sóba, vízbe a dadának.

6.

_(Midőn állni tanítja.)_

Áll, áll, isten babája,

Úgy szereti papája,

Mamája,

Áll, áll, isten babája.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Cziroka,

Moróka,

Mit főztél?

Kását.

Hova tetted?

Pad alá.

Mivel takartad be?

Kis czicza farkával,

Csik mak, mak, mak.

_(Utolsó sornál megcsiklándja.)_

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Hova tegyem a sapkát,

Hogy megleljem reggel,

Reggel,

Mikor a nap felkel?

Tedd ide, tedd oda,

Tedd az ágy lábába,

Ott megleled reggel,

Mikor a nap felkel.

_(Az első sor végszavát változtatja.)_

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Táni baba, táni,

Megtudsz te már á’ni.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

7.

Egy –

Megérett a meggy.

Kettő –

Feneketlen teknyő.

Három –

Majd haza várom.

Négy –

Biz’ oda nem mégy.

Öt –

Leesett a köd.

Hat –

Megrepedt a pad.

Hét –

Nádudvari rét.

Nyócz –

Tejfölös gombócz.

Kilencz –

Kis Ferencz.

Tíz –

Tiszta viz,

Téged ördög sánta boton

Belevisz.

8.

Egyszer volt egy ember,

Szakálla volt kender,

Meggyuladt a kender,

Elégett az ember.

9.

Alelujah,

Szűröm újja,

Teli vagyon

Mogyoróval.

10.

Falu végin egy kis ház,

Abban lakik egy barát,

Sűti, főzi a gombát,

Kérek tőle, de nem ád,

Meg azt mondja pofonvág,

Vágja ám a nagyapját.

11.

Egyedelem, begyedelem,

Városi vaskó,

Kilenczedik zacskó.

Verebek valának,

Az utra szállának,

Köles szemet szedegetnek.

Sórján,

Bórján,

Balog süti, Balog Pál,

Üsd ki,

Dobd ki,

Pöndöröczky Pöczki Pál

12.

Egyedem, begyedem,

Tenger táncz,

Hajdu sógor,

Mit kivánsz?

Nem kivánok

Egyebet,

Csak egy csupasz

Verebet,

Hajh mán,

Fodor mán,

Üss ki Péter Paló Pál.

13.

Pap vagyok,

Prédikálok,

Nincsem székem,

Csak ugy állok.

Csináljatok,

Ha van fátok,

Ha nincs fátok,

Vak apátok.

14.

Gyertek haza ludjaim!

– Nem merünk.

Kitől?

– Farkastól.

Hol lakik?

– Veremben.

Mit eszik?

– Kos fejet.

Mibe mosdik?

– Arany csészébe.

Mibe törölközik?

– Arany kendőbe;

Ég apátok anyátok

_(A farkas a futókat elfogja s eldugja.)_

Hol vannak a ludjaim?

– Tüske utra mentek.

Tüske uton nincsenek.

– Gombóczutra mentek.

_(A ludak gágognak.)_

Mi van a palláson?

– Öreg anyám adott diót.

A macskák zörgetik stb.

_(Erre a ludak előjönnek.)_

15.

Csöng, csöng, gyűrű,

Galand gyűrű;

Nálad, nálad

Arany gyűrű.

Kérd-ki, kérd-ki kis fiától,

Ellenbéli szomszédjától,

Itt csöng, itt böng,

Itt add ki.

_(Egyre rámutat, az kinyitja markát, s ha nincs nála a gyürű, tovább

folytatja.)_

16.

_(Pösze gyerek mondokája.)_

Répa rétek mogyoró,

Ritkán rikkant korán reggel a rigó.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Seregek ura,

Beteg a Sára,

Ki süt kenyeret

A gyerekeknek.

17.

Fogtam én egy szunyogot,

Nagyobb volt egy lónal,

Kisütöttem a zsírját,

Több lett egy akónal.

18.

Eczem peczem pityfalára,

Szóll a rigó rakonczára,

Czérnára, czenegére,

Hess ki a mezőre.

19.

Jobb a papné mint a pap,

Mert a pap csak pirongat;

De e papné csókot ad,

Pogácsával tartogat.

20.

Hazudsz,

Haza futsz,

Anyád mellé kuporodsz,

Ott is egy nagyot hazudsz.

21.

Egyszer volt egy ember,

Felmászott a fára,

Leesett a sárba,

Beletették lepedőbe,

Ugy vitték a temetőbe.

Sári Néni töske

Pali Bácsi fűzd be.

22.

Egyszer egy időben,

Bakonyi erdőben,

Szarkák verekedtek.

Szarka papné megtudta;

Szalmakardját kihúzta,

Szegény Józsi leesett a fáról,

Ugy múlék ki ez árnyék világból.

23.

_(Ima étel előtt.)_

Jövel Jézus, légy vendégünk,

A mit adtál, áld meg kérünk.

24.

_(Étel után.)_

A ki ételt, italt adott,

Annak neve legyen áldott.

25.

_(Lefekvéskor.)_

Én lefekszem én ágyamba,

Mint egy testi koporsóba:

Három angyal fejem felett,

Egyik megőríz engemet,

Másik szememet lezárja,

Harmadik lelkemet várja.

26.

(26–35 Illésy György gyüj. Debreczen.)

Csipi csóka, varju vágja, Holló kopácsolja.

_(Egyik kéz a másik kézfej bőrét hüvelyk- és mutatóujjal megcsipi, s ez

állapotban a kezek együtt fel és le mozognak, mialatt a játszók folyvást

a fentírt mondatot ismételgetik.)_

27.

„Bizseréré, bizseréré…

Csík mak, mak, mak, mak…“

_(A piczi gyermek tenyerét kezünkbe fogva, másik kezünk mutatóujjával

„bizserélünk“ (gyengén csiklandunk) benne, ezalatt a fentebbi első sort

mondogatván. Aztán mutatóujjunkkal hirtelen felszaladunk karocskáján, –

ha lehet, az ingujjon keresztűl meztelen hóna alá, – s e felszaladás és

hóncsiklandás alatt, gyorsabban mint az előtt, a második sort mondjuk.)_

28.

Sétáljunk, sétáljunk, egy kis dombra

Lecsücsüljünk, csücs!

_(Az első két sor mondása közben a gyermekek, a parányit kézen fogva,

tetszés szerinti ideig sétálnak, vagy egy helyben keringenek. –

Egyszerre azt kiáltván, hogy „csücs!“ hirtelen leguggolnak, azon

igyekezvén, hogy a szoknyák habot vessenek.)_

29.

Szita, szita, szürő szita,

Ma szitálok, holnap sütök,

Neked egy kis czipót sütök,

Megvajazom, megzsirozom,

Mégis neked adom.

_(E versecske mondása alatt az asztalra ültetett kis gyermek fejét egyik

tenyerünkből gyöngén a másik tenyerünkbe hajtogatjuk, míg csak szédülni

nem kezd.)_

30.

_(A gyermekek egymást kézen fogván, körben mozognak, mondván:)_

Kering, kering orsó.

Eltört a kis korsó,

Nincsen benne csörgő,

Kihullott belőle.

31.

_(A gyermekek egymást kézen fogván, keringenek, mondván:)_

Mit játszunk, lyányok?

Csicseiket, bugyborékot,

Ádámlátott vad baraczkot,

Tengeri guggancsot.

_(Az utolsó sor első szótagjánál, melyet hangosan és meghúzva ejtenek

ki, egyszere leguggolnak, s a többi szótagot hirtelen mondják utánna. A

verset így is kezdik:)_

Jertek, lyányok, játszunk,

De ugyan mit játszunk?

Csicseriket stb.

32.

_(A gyermek kezét megfogván, ujjait egyenkint morzsolgatjuk, mondván:)_

_(A hüvelykujjnál:)_

Ez elment vadászni.

_(A mutatónál:)_

Ez megfogta.

_(A középujjnál:)_

Ez megfőzte.

_(A nevendékujjnál:)_

Ez megette.

_(A kisujjnál a gyermek hóna alá szaladva s ezt győngéden csiklándva,

gyorsan:)_

Piczi Gyurkának semmi sem marad.

33.

_(Egy kör közepén egy lép.)_

Fehér liliomszál,

Fehér liliomszál,

Ugordj egyet sánczba.

_(A középső ugrik.)_

Támaszd meg oldalba.

_(A köz. oldalvást hajlik, s karjával derekát támogatja.)_

Fűsülködjél meg te.

_(Haját simítja.)_

Mosdakodjál meg te.

_(A mosdást utánozza.)_

Törülközzél meg te

Az arany kötőbe.

_(Valamelyik körben álló lyány kötőjébe törölközik, s akkor ez áll

középre.)_

34.

_(Egy tyúk, a többi csirke. Egymást derékon fogva sort képeznek. Egy

czigány kóróval ás.)_

_Tyúk:_ Mit ás kend?

_Czigány:_ Kútat.

_Tyúk:_ Minek az a kút?

_Czigány:_ Víznek.

_Tyúk:_ Minek az a víz?

_Czigány:_ Csirkét koppasztani.

_Tyúk:_ Kitől lopja kend?

_Czigány:_ Kendtől.

_Tyúk:_ Húzza fel kend a veresnadrágom.

_Czigány:_ Héjja vagyok, ellopom.

_Tyúk:_ Anyja vagyok, nem hagyom.

_(A czigány a leghátulsó csirkét igyekszik elfogni; a sor folyvást

forogva védekezik. Mikor mind el van fogva, vége a játéknak.)_

35.

Van-e kendnek szép lyánya?

Van bizony.

Jó sütő-föző-e?

Jó bizony.

Nem korpába habaró?

Nem bizony.

Mé’k iskolába járt?

A rézbe.

Gyer elő te legutolsó, legszebbik.

Min állsz?

Kövön.

Min lebegsz?

Töklevélen.

Mit ettél ma?

Turós étket.

Mit ittál rá?

Hideg vizet.

Nézz az égre.

Nem nézek.

Köpj a földre.

Nem köpök.

Tégy a pipámba tüzet.

Nem teszek.

Fordúlj egyet! ne nevess! _(3-szor.)_

_(Mind derékon fogózva sort képeznek, egy külön áll, s a sor elsejével

felesel. A „gyerelő“-nél a sor hátulsója a kűlönállóhoz megy, s átveszi

a feleselést. A „fordúlj egyet“-nél ketten 3-szor megfordúlnak, s az

előjöttnek nem szabad nevetni. Ha nevet, az ördögé. Persze hogy egy sem

állja meg.)_

36.

(36–40 Arany László gyüjt. Nagy-Szalonta.)

Pad alatt, pad alatt egy kis ház,

Abban lakik egy madár,

Süti főzi a hurkát,

Kérek tőle, de nem ád,

Még azt mondja pofonvág,

Vágod ám a nagy apád,

Kapom ángyom baltáját,

Ütöm a macskáját,

Teszem a kosárba,

Viszem a vásárba,

Kérdik tőlem a vásárba’:

Mi van a kosárba?

Túroslekvár, derelye,

Gyere, Jancsi, egyél belőle.

37.

Gara megyen garafára,

Garafészket rak a fára,

Egyet tojik, bele tojik,

Kettőt tojik, bele tojik stb.

38.

Egyetem, begyetem, bütymöcske,

Hová való menyecske?

Szántóföldre ugrosi,

Egér-lyukba bujdosi,

Szip, szab, szabó, pap.

39.

Egyetem, begyetem bütymőjáró,

Szőllő-rigó, kerek erdő,

Mondván mondtam a medvéknek,

Építsenek egy kővárat,

Kővár, nyomadék.

Ecski, becski,

Ezt az egyet

Innen vesd ki.

40.

Éni-péni jupiténi,

Effel, deffel dominé,

Ekszemor, piszlipór,

Du-sansz-ki.

41.

(41–46 Gyulai Pál gyüjt. Kolozsvár.)

Süss fel nap,

Szent-György nap!

Kertünk alatt egy kis bárány

Majd megfagy.

42.

Hol jártál, báránykám?

Az erdőn asszonykám.

Mit ettél báránykám?

Asszu füvet asszonykám.

Mit ittál báránykám?

Folyóvizet asszonykám.

Ki vert meg báránykám?

A pásztor asszonykám.

Hogy sírtál báránykám?

Me-e-e asszonykám.

43.

(Öt harang)

_Első harang:_

Uj hírt hallék, uj hírt hallék.

_Második harang:_

Mit hallál, mit hallál?

_Harmadik harang:_

Drága búza, drága búza.

_Negyedik harang:_

Mit csináljunk, mit csináljunk?

_Ötödik harang:_

Kérj kölcsön, kérj kölcsön.

44.

Mi zörög az úton?

Szekér.

Mi van a szekéren?

Zsák.

Mi van benn a zsákba’?

Liszt.

Hát mi van a lisztbe’?

Korpa.

Mi van a korpába’?

Apám szakála.

Mi van apám szakálába?

Csengettyű.

Hát abba a csengettyűbe’?

Bütű, bütű, bütű.

_(Ekkor üti az ember a kis gyermek hátát.)_

45.

_(A gyermek kezében egy csigát tart s énekli:)_

Csiga-biga nyujtsd ki szarvad!

Ihol jönnek a tatárok,

A sós kútba vetnek,

Malomkővel lenyomtatnak,

Húsz ökörrel kivontatnak,

Huj ki, biga, hujj!

46.

Czinege góga hol voltál?

Lencse, borsó kapálni.

Hát ha tél lesz, hová lészsz?

Van lyukom, belé buvom,

Hát ha lyukod béforrik?

Van kapám, kikapálom.

Hát ha kapád eltörik?

Van czigányom, megcsinálja.

Hát ha meghal a czigányod?

Van szám, siratom.

Hát ha a szád elhasad?

Van tűm, megvarrom.

Hát ha tűd eltörik?

Ejnye, ejnye ne busíts.

MESÉK ÉS MONDÁK.

I. A HALHATATLANSÁGRA VÁGYÓ KIRÁLYFI.

Ecczör volt hol nem volt, hetedhét országon, még azon is tul, még az

Operenczián is tul, bédőlt kemenczének kidőlt ódalába, vén aszszony

szoknyájának a hetvenhetedik ránczába volt egy fejér bolha, annak a

köllős-közepibe volt egy fényös királyi város, a városba pedig lakott

egy öreg-rend király, kinek volt egyetlen egy jóramenendő fia, – elég az

hezza, hogy a király sokat remélt ebből a fiából, azér őtöt kitanittatta

minden iskolai tudományokra, azután elküldötte külső országokra látni,

hallani, tapasztalni. – Oda is országolt több esztendeig a királyfi, mig

végre az apja kévánságára hazatelepödött; – de a királyfinak a sok

járás-kelésbe egészen elváltozott a természete, gondolkodóvá és

szomorkodóvá lött, – ezen az öreg király erősen megűtődött, s

gondolkodott, hogy mi lehet ennek a nagy változásnak az oka? de nem

szólott senkinek felőlle, csak magába főzte, míg arra a gondolatra jött,

hogy a királyfi bizonyosan szerelmös, azér olyan gondolkozó. Történt

ecczör, hogy a király csak a királyfival ketten voltak a királyi

rezsedenczia ebédlő szobájába, az öreg király kartőn fogta a fiát,

bévezette az ódalszobába, a mely teli volt mindenféle szép leányi

képekkel, s azt mondá a fiának: Te édes fiam, nagyon kedvetlenül viseled

magadot; jó vóna, ha megházasodnál, lásd ebbe a szobába minden

császároknak, királyoknak és fejedelmeknek leányaik le vannak festve,

tetszésöd szerint választhatsz; a melyik leginkább szüved szerént való,

azt hozom feleségűl neked, csak jobb kedvödet lássam. – Jaj édes király

atyám, felelé a királyfi, se a szerelöm, se a házasság nem bánt ingömet,

hanem az a gondolat szomorít, hogy minden emböröknek, még a királyoknak

is ecczör meg kell halni; szeretném tehát olyan birodalmat födözni föl,

a hol a halálnak nincs hatalma; el is határoztam magamba, hogy ha a

lábam térgyig vásik is, addig menyek, míg ilyent talalok.

Az öreg király ügyeközött leuntatni fiát föltött szándékáról; mondotta

neki, hogy az lehetetlen; elbeszélte azt is, hogy ő már ötven

esztendeje, hogy királyja az országának, mindég megelégedve és bódogul

élt s egyszörsmind ajánlotta fiának, hogy a királyságot is átadja neki,

csak más kedvit lássa, s maradjon honnjába; de a királyfi állhatatos

maradt föltételéhöz, másnap reggel kardot kötött az ódalára s útnak is

indult.