De még jobban szobájában sétálni,
Megmondanám én a Ferencz Józsefnek,
Ne hordja el a magyar legényeket.
(Nagy-Kőrös.)
17.
(17–25 Szabó Károly gyüjt.)
Önkénytesen álltam a zászló alá,
Kedves hazám szeretete vett reá;
Ha a golyó, mint a zápor, ugy esik, ugy esik,
El nem hagyom, el nem hagyom utólsó csep véremig.
(Pest.)
18.
Este, este, este akar lenni,
Szőke kis lyány haza akar menni,
Haza menne, de nincs kísérője,
Őrkatona lett a szeretője.
(Körös-Tarcsa.)
19.
Azért, hogy én olyan szegény vagyok,
Barna legény szeretője vagyok,
Szeret is az engemet igazán,
Majd elveszen a háboru után.
(Alföld.)
20.
Kossuth Lajos azt izente,
Hibázik a regimentje,
Ha hibázik kettő, három
Lesz helyette tizenhárom.
Éljen a magyar.
Kossuth Lajos azt izente,
Nincsen elég regimentje,
Ha még egyszer azt izeni,
Mindnyájunknak el kell menni.
Éljen a magyar.
(Alföld.)
21.
Szól az ágyú, jőn a halál,
Jó éjtszakát, kit megtalál,
Százszor hal meg, az a ki fél,
Előre hát a hazáért!
Véres a fű lábom alatt,
Ellőtték a pajtásomat,
Én sem leszek roszabb nála,
Elől megyek a csatába.
A rózsámat, czimborámat,
Hej nem hagyom a hazámat,
Mit ad isten, azt ad isten,
Úr lesz még a magyar Pesten.
(Szathmár.)
22.
Első, első, legelső
Kossuth Lajos az első,
Második a Windischgrätz,
Kinek népe mindig vész.
Harmadik a Jellacsics,
Kinek népe soha sincs,
Negyedik a Görgei,
Ki a népet töreti.
(Szolnok.)
23.
Mindig hordják a regrutát,
Nem t’om, hogy lesz Magyarország!
Él még a jó isten anyja,
Nem hagyja a magyart soha.
Azt mondják, hogy jön az orosz,
Hej barátim ez igen rosz;
De ha isten van az égbe’
Nem hagy minket a veszélybe’.
(Szeged.)
24.
Nem szánt vét az égi madár,
Még is eltartja a határ,
Se nem szántok, se nem vetek,
Még is elélek köztetek
Vitéz barátim!
Jó most lenni katonának,
Kivált veres pántlikásnak,
Veres pántlikája lobog,
Megáldják a hű magyarok
Vitéz barátim!
(Debreczen.)
25.
Majd elmegyünk messzire, messzire
Angolország kellő közepibe,
Leszálljunk az angolok völgyibe,
Kossuth Lajos háza eleibe.
Ott lépdel egy gyalogos katona,
Szeretőm volt az nékem valaha,
Megösmerem delczeg járásáról,
Megösmerem magatartásáról.
(Alföld.)
26.
(26–28 Weiss József gyüjt.)
Kossuth Lajos híres komendás,
Windischgrätz meg üres tarisznyás.
Ott a német reterál,
Komáromig meg sem áll,
Pétervárott kovártélyt csinál.
(Balaton vidéke.)
27.
Kossuth Lajos a Bakonyban
Fel s alá sétál,
Dupla puska az oldalán –
Magyar huszárt vár.
Kossuth Lajos még megvan,
Magyar huszár elég van.
Éljen a magyar!
(Zalamegye.)
28.
Esik eső, nagy sár van az utczán,
Egy kis leány sajtárt mos a kutnál,
Sírva mondja az édes anyjának
Szeretőjét viszik katonának.
‚Édes anyám mi annak az oka,
Hogy a szegényből lesz a katona?‘
„Édes lyányom az annak az oka,
Hogy szegénynek nincsen pártfogója!“
(Balaton vidéke.)
29.
(29–39 Gyulai Pál gyüjt.)
Elindulék a hazámból Gyöngyös város felé,
Fél utamból visszanézék hazám felé.
Látom a nagy hegyeket,
Hogy siratnak engemet:
Arczczal vagyok leborulva,
Hazám felé fordulva!
Könnyes szemmel feltekinték a nagy magas egekre,
Ott láték egy barna hollót, hazám felé repűlve;
Állj meg, holló, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én édesemnek:
Ne sirasson engemet!
(Szilágy.)
30.
Nem hitted, hogy katona vagyok én,
Majd meglátod, ha masírozok én,
Kék attila szorítja mellemet,
Rózsás csákó nyomja bús fejemet.
Jön a halál hozza (j)a kaszáját,
Vele hozza pipáját, kulacsát,
Egyet iszom, azután búcsuzok,
Rózsám, isten veled, most már elmaradok.
(Dunavecse.)
31.
Ha felűlök szürke paripámra,
Bévágtatok Lengyelországába,
Visszanézek szép magyar hazámra,
Könnyem csordul piros két orczámra.
Ha majd Lengyelországba kell mennem,
Hogy’ kell ott majd lengyel lyányt ölelnem?
Ha ölelem, fájnak a karjaim,
Ha csókolom, hullnak a könyeim.
(Erdély: Nagy-Falu.)
32.
Minden felől harczi nótát fú a szél,
Verje meg az isten aztat, a ki fél!
A török is, a tatár is mit tehet?
Egy életnél egytől többet nem vehet…
(Kolosvár.)
33.
Estve jött a parancsolat számunkra:
Indulni kell, magyarfiak, a harczra!
Sírtam mint a záporeső,
Hogy tőled búcsúzni késő
Galambom!
Korán reggel megütötték a dobot,
Kiadták a kemény parancsolatot,
Indulni kell a csatára,
Csókot sem adtam szép szádra
Galambom!
Ha az isten visszahoz majd még egyszer,
Megkérdezem: mit fogadtál ezerszer,
Hogy mind addig hiven maradsz,
Míg tart itt Erdélyben a harcz
Puchnerrel.
Ha meghalok vagy a csatán elesem,
Itt a tábor, válaszsz egy mást helyettem,
Hullass értem egy pár könnyet,
Talán megérdemlem tőled,
Galambom!
Ha meghalok, pajtásim eltemetnek,
Meghagyom hogy a siromra irják fel:
Itt nyugszik egy hívszerető
Hazájáért híven küzdő
Önkénytes.
(Erdély.)
34.
Még azt mondja az osztrák:
Nem lesz több Magyarország.
Hej hazudik az osztrák:
Mindig lesz Magyarország.
(Pest.)
35.
Kossuth Lajos édes apám,
Felesége édes anyám!
Én vagyok az igaz fia,
Magyarország katonája.
Kossuth Lajos udvarába’
Eltörött a lovam lába,
Jere pajtás gyógyítsuk meg,
Itt a muszka, szalaszszuk meg.
(Hevesmegye.)
36.
Kisütött a nap sugára,
Perczel Móricz ablakára,
Kinyilt a rózsa magába’
A honvédek kalapjába’.
Hej Szent-Tamás, de nagy helység,
Körűlfogta az ellenség,
Ne féljetek magyar lyányok,
Nem jönek a szerviánok.
(Alföld.)
37.
Kossuth Lajos iródeák,
Nem kell neki gyertyavilág,
Megírja ő a levelet
A ragyogó csillag mellett,
Éljen a magyar.
(Pestmegye.)
38.
Szennyes az én ingem,
Szennyes a gatyám is,
Majd hoz Kossuth tisztát,
Türr Pista meg puskát.
Éljen Garibáldi!
Kossuth, Klapka és Türr,
Mind be fognak jőni,
Sereg is jő velök
Húsz-harmincz ezernyi.
Éljen Garibáldi!
Beh sok itt a holló,
De kevés a kard, ló,
Majd elhozzák, csak mi
Legyünk készek halni.
Éljen Garibáldi!
(Alföld.)
39.
Mikor visznek Olmücz felé,
Nyiljon az ég ezer felé,
Nyiljon az ég ezer felé,
Borúljon be minden felé,
Borúljon be minden felé!
Ez az utcza jaj de röges,
Jaj de röges, jaj de köves,
Jaj de röges, jaj de köves,
A kin Olmücz felé visznek,
A kin Olmücz felé visznek.
(Zemplénmegye.)
40.
(Czelder Márton gyüjt.)
Czángó magyar, czángó magyar,
Mivé lettél czángó magyar?
Ágrul szakadt madár vagy te,
Elvettetve, eltemetve.
Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak nevesztél.
Moszt sze országod, sze hazád
Czak az ur iszten gondol rád.
Idegen nyelv bébortja[93] nyom,
Olasz papoczkák nyakadon.
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.
Én isztenem hová leszünk?
Gyermekeink sz mi elveszünk,
Melyet apáink őriztek,
Elpusztitjuk szép nyelvünket.
Halljuk, még áll Magyarország,
Oh isztenünk te isz megáldd,
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Sz’ elveszni ne engedjenek.
Mert mi isz magyarok vagyunk,
Még Ázsiábol szakadtunk;
Ur isten szorszunkon szégits,
Szegény czángót el ne viritzd.
(Moldva: Forrófalva.)
PUSZTAI ÉS PÁSZTORDALOK.
1.
(1–6 Abonyi Lajos gyüjt.)
Most jöttem a tetétleni pusztáról,
Leesett a vas a lovam lábáról,
Míg a kovács vasalja a lovamat,
Nálad, rózsám, kimulatom magamat.
Verjed kovács, verjed soká a patkót,
Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót;
A mennyit ütsz kis pej lovam lábára,
Annyi csók jár addig rózsám szájára.
(Kőrös, Kecskemét.)
2.
Túl a Tiszán, a Dunán meg innen,
Kerek pusztán lakik az én kincsem,
Ottan lakik, ott éli világát,
Ott őrzi a Keglevics gulyáját.
Szent Mihálykor uj borra, buzára,
Kivisz engem a kerek pusztára;
Hogy legyen ott ápolóm, istápom,
Azt a napot de nehezen várom.
Nyalka legény az én kedves babám,
Nincsen párja a sőregi pusztán;
Ha betér a csárdába borozni,
Nem mer a zsidó vizes bort hozni.
(Körözs melléke.)
3.
Nem vagyok én kapitán,
Nem járok én paripán:
Juhász legény vagyok én,
Csacsin masirozok én.
Nem vagyok én kapitány,
Nem járok én paripán:
Kanász bojtár vagyok én,
Gyalog masírozok én.
(Szabolcsmegye.)
4.
Juhász vagyok, búsan őrzöm a nyájat,
Esketőre ma viszik a babámat,
Víg muzsika kihallik a cserényig,
Fáj a szívem, a szemem meg könnyezik.
Felpattanok a szamárra nagy búsan,
Végig ütök füle közt a kampóval,
Isten hozzád szép selymes nyáj, elmegyek,
Vagy meghalok, vagy a rózsámé leszek.
(Békesmegye.)
5.
Fakó paripámon járok,
Átugratom, hol van árok,
Enyim egész világ utja,
Szomjazom? – van csorda kutja.
Betyár vagyok, szabad gyerek,
Egy kettőtől nem is félek,
A pusztába bevágtatok,
Ha kergetnek a hadnagyok.
Czifra csárda az én tanyám,
Ott szoptatott engem anyám,
Nevelőm volt a jó isten,
Nyalka szegény legény lettem.
Szép élet a betyár élet,
Szabad, a milyen csak lehet,
A hova szive vezeti,
Paripája oda viszi.
Enyém egész világ lyánya,
Ráadásul az asszonya;
Vezet a sors gazdag utast,
Hoz az nekem elég huszast.
(Nagy-Kőrös.)
6.
Éjszak felől fujdogál a szellő,
Jön a zsándár, látom, minden felől,
De én szegény csak magam egyedűl
Sürgök, forgok a fegyverem körűl.
Észak felől utól ért a szellő,
Utól ért a zsandár minden felől,
Nem félek a zsandár fegyverétől,
Inkább félek babám szerelmétől.
(Kecskemét.)
7.
(7–9 Findura Imre gyüjt.)
Lassan lassan édes lovam, ne nagyon,
Megtanálok betegedni az uton,
Nem messze van ide rózsám tanyája,
Az gyógyit meg nem doktor orvossága.
Az én lovam török-grániczi fakó,
Ugyan bizony rajta van-e a patkó?
Lelkem, kincsem kocsmárosné nézze meg,
Lovam lábát, kérem, vasaltassa meg.
(Nógrádmegye.)
8.
Panni néne soh’ sem ett olyan jót,
Mint a milyen a Karosi juha vót,
Az apja a mezőben megnyúzta,
A lyánya a bőrit haza hozta.
Panni néne addig csárdáskodott,
Míg a juhhús ki nem fogyatkozott;
De mihelyt a juhhús fogyatkozott,
Panni néne mindjárt szomorkodott.
Panni, Panni, jól vigyáz magadra,
Ferke juhász ne veressen vasra,
Mert ha jó izüt ettél a húsból,
Majd nehezen szabadúlsz a lyukból.
(Nógrádmegye.)
9.
Egy se betyár, ki gyalog jár,
Ki bodor-szőrü paripán nem jár-
Lásd az enyém bodor-deres,
Egész világ engem keres.
Az erdőben, nagy erdőbe’
Rajtam ütött a vármegye,
Ki fokossal, ki baltával,
Hej ki-ki maga szerszámával.
Én sem vettem azt tréfára,
Felugrottam paripámra.
Beugrottam Torn’áljára,
Kedves Julcsám kapujára.
Nyisd ki Julcsám kis kapudat,
Hadd kössem be a lovamat,
Egy kis szénát, nem abrakot,
Nem tölt az itt harmadnapot.
(Gömörmegye.)
10.
(10–15 Gyulai Pál gyüjt.)
Látom az életem
Nem igen gyönyörű,
Ha csak az úr isten
Rajtam nem könyörű’.
Jönnek nézésemre,
Mintha halva volnék,
Talán még jobb volna,
Ha halva feküdnék.
Kezemen, lábomon
Egy nagy fene bilincs,
Jaj de sokat nyilik
Az az ajtó kilincs!
(Pestmegye.)
11.
Az én lovam pejkó,
Magam vagyok Jankó.
Hej lovam négy lábáról
Leesett a patkó.
Csak egy maradt rajta,
Az is kotyog rajta,
Hej kovács jó barátom
Igazijjon rajta.
(Gömör.)
12.
Egész napon szépen legel a marhám,
Este felé felnyergelem paripám,
Ugy vágtatok a Császik csárdájába,
Bort iszom az ő borivó házába’.
Történetből ha elesik egy marhám,
Nem nyúzom meg, míg nem látja a gazdám,
Hadd lássa meg, vizsgálja meg: mi baja,
Mert nem kedvez senkinek a nyavalya.
(Pestmegye: Gyömrő.)
13.
Kiverem a lovam a rétre,
Magam is kimegyek melléje,
Vágok neki rendet kaszával,
Jól tartom a lovam szénával.
Kihajtom a lovam a rétre,
Magam is lefekszem melléje,
Szedek neki fűvet sarlóval,
Jól tartom a lovam sarjúval.
Kiverem a disznóm a nyájra,
Magam is kimegyek utánna;
Vágok neki dudvát kapával,
Jól tartom a disznóm dudvával.
Kihajtom az ökröm a gyepre,
Magam is kimegyek melléje,
Vágok neki szárat vágóval,
Jól tartom az ökrömet szárral.
Kihajtom a ludam a gyepre,
Magam is kimegyek melléje;
A ludam a gyepen heverész,
Galambom mellette heverész.
(Zemplénmegye.)
14.
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta,
Rávezetem fakó lovam, nem iszsza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros?
Nem vagyok én a rózsámmal szabados.
Kizöldűl az erdő fája, leveles,
A kinek nincs, biztos szállást ott keres;
A kit otthon vetett ágyra nem várnak,
Minden bokor szállást ad a betyárnak.
Hortobágyon nekünk nő fel a csikó,
Csaplárosné nekünk tartja a mi jó;
Elszeretjük a menyecskét urátúl,
Jól ismérnek Tiszán innen, Tiszán túl.
(Szabolcsmegye.)
15.
Nincs jobb élet a juhásznál,
Nincs szebb élet a juhásznál;
Kihajtja a nyáját,
Fujja furulyáját,
Bú nélkül éli világát.
Szalonna, hús az étele,
Füstös gunyhó a lakhelye;
Onnan nézi nyáját,
Fujja furulyáját,
Bú nélkűl éli világát.
Ha megunja furulyáját,
Előveszi bőrdudáját,
Belefujja búját
A birka bőribe,
Szélnek ereszti búját.
(Balaton vidéke.)
16.
(Moenich Károly gyüjt.)
Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre,
Jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre.
Eskü helyett akasztófára visznek, –ra visznek,
Husz csikóért,
Hat tinóért engemet felkötnek.
Mond meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak,
Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak:
Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el –
Husz csikóért,
Hat tinóért mért kötnek engem fel?
Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát,
Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját;
Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom,
Mily jó lélek
Lakik bennök – az istennek megmondom.
(Cziffer.)
17.
(Csataghi gyüjt.)
Gyüjtik a csordákat,[94]
Csingi, lingi, lánga,
Hajtsák a marhákat,
Csingi, lingi, lánga;
Tinó-binó jószágocskák.
S nyakikon a harangocskák –
Csingi, lingi, lánga,
Rínak az utczába’.
Lánczot a küszöbre[95]
Csingi, lingi, lánga,
Hogy térjen meg őszre,
Csingi, lingi, lánga –
Az utolsó borjúfarok,
S a farkasok[96] és tolvajok
Csingi, lingi, lánga,
Ne férjenek hezza.
Nőjjön fű előttik,
Csingi, lingi, lánga,
Dög ne járjon köztik,
Csingi, lingi, lánga;
Hízzanak meg mindegy lábig.
Hadd igérjenek sok százig,[97]
Csingi, lingi, lánga,
Értik a vásárba’…
(Csikszék.)
BORDALOK ÉS TÁNCZSZÓK.
1.
(1–6 Szabó Károly gyüjt.)
Száz szónak is egy a vége,
Bort ihatnék ez a gége,
Igyunk, igyunk egy keveset,
Hadd oszoljon a kereset.
Búsulok is, bánkodok is,
Rám fér énrám, ha sírok is;
Mind a világ rólam beszél,
De azt mind elfujja a szél.
(Debreczen.)
2.
Két petrencze három kalangya
Ne légy, pajtás, a pap bolondja.
Igy szól a ki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.
Három tallérom volt, elástam,
Megszáradt a torkom, felástam.
Igy szól a ki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.
(Biharmegye.)
3.
A deáknak a temploma a pincze,
Könyörgéses könyvecskéje az itcze.
Csaplárosné! bort ide a kupába,
Hadd igyon a szegény deák buvába’.
Kezemben van a bizonyságlevelem,
Már Patakon nem deák az én nevem,
Sok víz lefoly még addig a Bodrogon,
Míg engemet meglátsz, rózsám, Patakon.
(Sáros-Patak.)
4.
(Ugyanaz más változatban.)
Kezemben van már az uti levelem,
Nem diák már Patakon az én nevem,
Sok víz lefolyik addig a Bodrogon,
Mig engemet lát valaki Patakon.
Nem viselek többé magas kalapot,
Nem hurczolok több kalendáriumot;
Gyertya-pénzem benn marad a kasszában,
Ad vinum-om készen vár a csárdában.
A diáknak a temploma a pincze,
Imádságos könyvecskéje az itcze;
Csaplárosné! bort ide a kupába,
Hadd igyék a szegény diák bujába’.
(Sáros-Patak.)
5.
Haragszik a gazda,
Hogy mi itt mulatunk,
Vigye el a házát,
De mi itt maradunk.
A ház a gazdaé,
A föld az istené,
Vigye el a házát,
De mi itt maradunk[98].
6.
(5–11 Abonyi Lajos gyüjt.)
Ha bort iszom, jó kedvem van tőle,
Tőle,
Szid az asszony, – nem gondolok véle,
Véle.
Ha haragszik, elfordulok tőle,
Tőle,
Ott a hátam, beszélgessen véle,
Véle.
(R.-Keresztúr.)
7.
Addig iszom én egyedűl,
Míg ivó czimbora kerűl,
Míg a nyúlbol nem lesz jáger,
Krinolinból hózentráger.
Addig iszunk mi kettecskén,
Míg a zsidó nem szánt kecskén,
Míg a nyúlból nem lesz jáger,
Krinolinból hózentráger.
Addig igyunk mi hármacskán,
Míg a zsidó nem szánt macskán,
Míg a nyúlból nem lesz jáger,
Krinolinból hózentráger.
(Baracska.)
8.
Húzd ki, czigány, azt a nótát vidoran,
Hadd tánczoljak egyet, – a ki lelke van!
Tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
Három kupa vótumot megittam én.
Részeg volt az ősapám is hajdanán,
Mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg! ő már többet nem iszik, –
Bort ide hát, iszom én majd reggelig!
(Baracska.)
9.
Igyunk a ki angyala van!
Most a bankónak döge van,
Valamennyi ringy-rongy bankó
Mind csak a czigánynak való.
(Kecskemét.)
10.
Kis szekeres, nagy szekeres,
Mindig a torkára keres,
Míg a szekérrel oda jár,
Száz forintnak végire jár.
(Nagy-Kőrös.)
11.
(11–13 Illésy György gyüjt.)
Félre bánat, bú,
Egyen meg a szú,
Agyon lőlek, pú!
Nincs itt helyed,
Hord el fejed, –
Mi vigadjunk, hú, hú, hú!
Se törvény, se pap
Nem tilt el ez nap,
Hogy ezt mondjuk: happ!
Szád ha vagyon,
Tátsd el nagyon,
Mondja minden: happ! happ! happ!
(Debreczen.)
12.
Pajtás! míg lever a
Minket ijesztő kolera,
Legyen tele borral
Minden pohara.
Ej, haj! igyunk rája,
Ugy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk
Csendes hazája.
Ej, haj! kezdjünk hát sort,
Vegyen kiki egy pohár bort,
Míg meghalunk, – most
Lakjuk el a tort.
Ej, haj! ki megveti
A boritalt, nem követi:
Azt a csunya halál
Sírba temeti.
Ej, haj! a bor árja
A kolerát leforrázza,
A görcs kezünk, lábunk
Soha sem járja.
Tölts, tölts poharamba,
Hadd menjen bor a torkomba,
Holnap meglehet, hogy
Szállok síromba.
Ej, haj! gyujtsunk rája,
Kinek füstöl a pipája,
Nem hamar kékűl el
Annak orczája.
Lyánkám, utoljára
Adj egy pár csókot orczámra,
Megválunk egymástól
Ugy sem sokára.
Fogadd te is csókom, –
Eczettel kicsiszolt karom
Többé majd nem ölel,
Kedves angyalom.
Örömmel megyünk a
Szentek paradicsmába,
Nem lesz többé bajunk
E rosz világba’.
Voltam kolerába’,
Veszett volna Ázsiába’,
Ős eleink ott hagyott
Hazájába’!
(Debreczen.)
13.
(Barbay István gyüjt.)
Itt van már a kolera,
Epekórság nyavalya;
Kiki ugy imádkozzék,
Világból ki ne muljék.
Legjobb orvosság ekkor
Hat esztendős baji bor.
(Komárom megye: Szend.)
14.
(Weisz József gyűjt.)
Széles az én kedvem ma,
Nem fér ebbe a házba,
Ej, haj, csuhajna!
Nem fér ebbe a házba,
Kicsi nékem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ej, haj, csuhajna!
Kirugom az oldalát.
Ha akarod galambom,
Veled az égbe ugrom,
Ej, haj, csuhajna!
Veled az égbe ugrom!
(Balaton vidék.)
15. TÁNCZSZÓK.
(Fekete János gyüjt. Fehérmegye.)
Félre bokor, jön az erdő.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre pehely, jön a bajusz.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre szekér, jön a kocsi[99].
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Szembe rózsám, ha szeretsz,
Ha nem szeretsz, elmehetsz.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Szorítsd hozzád, nem anyád,
Ha szorítod, csókot ád.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ma menyasszony,
Holnap asszony,
Holnap után komámasszony.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nekem olyan asszony kell,
Ha beteg is, keljen fel.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu bocskor,
Meg ne mocskolj.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Húzd rá czigány hamarjába’,
Ki a legény a csárdába’.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Happ zsupp, ha megmetszik szecska.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Eb fél, kutya fél,
Mig az öreg apám él.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Eb fujja notáját,
Kutya járja tánczát[100].
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet a miénk,
A másik is az lesz még.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet diákoké,
A másik a barátoké.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet ugy sem sok,
Használják az okosok.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu rajta vén fazék,
Feltudsz-e fortyanni még?[101]
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu bizony lakodalom,
Magam is megházasodom.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre gondok,
Hoppot mondok.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ha elszakad az a húr,
Megfizette ez az úr.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ne szóllj neki,
Csak ints neki.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ritka búza, ritka rozs,
Ritka leány takaros.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Elesett a lúd a jégen,
Majd felkel a jövö héten.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nincsen olyan, mint a lúd,
Nem kell annak gyalogút.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ha a lúdnak szarva volna,
Minden szalmát szélyelszorna.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Összetöröm magamat,
Még se hagyom magamat!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nyakamba,
Karomra!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre bicsak,
Hadd taszítsak.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Se nem kicsiny, se nem nagy,
Épen hozzám való vagy.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ej huj,
Szél fúj.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Három a táncz mind halálig,
Ki világos, kiviradtig.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ne, kedvem, ne!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Veled járom kemencze.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ihajla, csuhajla,
Megborjazott a kajla.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Huszonöt bot nem a világ,
Kell-e czigány veres nadrág.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Húzd rá czigány, disznót adok
Nem túrja föl az udvarod.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet minket illet,
Nem a régi öregeket.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu bizony hegyesen,
Győriesen, feszesen.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Sárga répa, petrezselyem,
A vénasszony veszedelem.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hopp, rongyos!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Három águ vasvilla,
Veled járom Sibilla.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Kicsiny nekem ez a ház,
Kirugom az oldalát.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja-ri,
Kukori,
Nem merem kimondani.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Arra te,
Erre te.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ma van ma.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap, hap, hap!
Eb lesz pap,
Egyszer voltam, kicsaptak.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap Sári sarokra,
Fogd derekam marokra.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap rózsám ne-tá-te,
Én utánnam mindjárt te.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap serpenyő nyelestől,
Főző kalán fejestől.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Csárdás dáma,
Kikapsz má’ ma.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja-hó,
Lesi kutya soh’se’ jó.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Összeütöm a bokám,
Úgy ugratom a babám,
Happ itt a tisztán!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ha igazán nem járod,
Száradjon el a lábod.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Tejes fazék[102], fatányér,
Majd meghalok a lyányér’[103].
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Gyere velem a ház mőgé,
Nézzünk egymás szeme közé.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja-ha!
Kása lesz a vacsora.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja hess,
De feszes.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ugy szeretlek, majd megeszlek,
Megvénülhetsz, mig elveszlek.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nem messze van Rév-Komárom,
A bolondját mostan járom.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Tánczol a pap meg a mester,
Hadd tánczoljon, ha nem restel.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Kicsiny kosnak nagy a szarva,
Erre, rózsám, ne amarra.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Eladom a kakasom
Tizenhárom garason.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Arany bárány, arany kos,
Mindjárt összemennek most.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Levendula ágastul,
Ugordj egyet párostul.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Majd ha fagy,
Hó lesz nagy.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Igy ketten,
Kedvesen.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Bolondság a szántás-vetés,
Élet csak a szatyorkötés.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap Sári sarokra,
Váczi kendő bokorra.
Hap Hantosi hegyes gyerek,
Nem dolgozik csak enyeleg.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Adj egy csókot, én meg mást,
Igy nem csaljuk meg egymást.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Bazsa rózsa,
De csak rózsa.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A kinek ma kedve nincs,
Annak egy csepp esze sincs.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ne, ne, ne,
Ne fene,
Talán még több kellene.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Kedvére megpörgeti,
Talán bizony szereti.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
István bácsi tegyen csudát,
Tartsa jól széllel a dudát.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Azért adtam egyszer meggyet,
Hogy velem is ugorj egyet.