Lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe
Sietve menvén
Lássátok, lássátok.
Az isten fia,
Ki ma született,
Jászolban, jászolban,
Jászolban fekszik,
Barmok közt nyugszik
Szent fia, szent fia;
Ő lészen néktek
Idvezítőtök
Valóban, valóban.
ANGYAL.
Glória!
KÉT JUHÁSZ.
Hallod apám, gomolya.
ANGYAL.
Glóriának inexersis deis pasztores![12]
ÖREG JUHÁSZ.
Hanem, hallod fiam, tarka disznó a goréban, mind megeszi azt a kis
málénkat.
KIS JUHÁSZ.
Majd úgy teszünk vele, mint a vargák a bőrrel.
ÖREG JUHÁSZ.
Igen, ha ráérünk.
MIND
_(énekelnek s a bábtánczoltató ismét játszik.)_
Szűz Mária e világra
Nékünk szent fiát hozta,
A jászolba helyeztetvén
Őtet, imigyen szóla:
„Aludj’ el én virágom,
Nyugodj el én magzatom!“
Igy énekelvén
És örvendezvén,
Ökör, szamár rėája lehelvén
Mintha mondanák:
Úr és isten most közöttünk fekszik!
Együtt vigadjunk,
Hálákat adjunk.
Már az égi madarak
És az erdei vadak
Őtet imádják
És magasztalják.
KIS JUHÁSZ.
Van-ė még a pásztoroknak elegendő szállások?
HUSZÁR.
Van még a gazdámnak két kazal szalmája, hajtsd ki reá azt a két nagy
szamár füledet, bújj belé, tudom meg nem fázol.
ÖREG JUHÁSZ.
Távozzunk ettől a rozsdás vitéztől, kinek nagyobb a mormolása mint a
hatalmassága.
HUSZÁR.
Jól jártál, hogy elhordtad innet azt a rút tetves bundát, mert csakugyan
ráhánytam volna ez kardomnak lapját.
ÖREG JUHÁSZ _(megrázza bundáját.)_
Megehetnéd a mi ebbe’ van.
HUSZÁR.
Egye meg a rozsda.
ÖREG JUHÁSZ.
Te vagy az a rozsda.
ANGYAL.
Édes öreg apám, azt kérdi a mi fris házi gazdánk, hány esztendős lehet
kend?
ÖREG JUHÁSZ.
Oh! édes gyermekem, be sok bajotok van velem, nem néztem még meg a
márticulámat, hanem meg fogom nézni és meg fogom nektek mondani. _(A
nála levő kis könyvet kinyitja, belenéz)_. Kilenczszáz kilenczven
kilencz, mint a vén Matusálem és Nóe. Sokat jártam a betlehemi pusztán,
megöregedtem, megvénűltem a kút gyárgyán.
ANGYAL.
Bár az akasztófán száradt volna kend. – Édes öreg apám, egy kérdése van
még a mi fris házi gazdánknak, hány óra lehet ilyenkor?
ÖREG JUHÁSZ.
Két fertály hétre; feküdjünk le a földre. _(A két juhász lefekszik.)_
Az ANGYAL, HUSZÁR _(énekelnek.)_
Keljetek fel, pásztorok!
Örömet hírdetek,
Mert ma nektek született,
A mint jövendőltetett,
Egy szűznek méhében,
Szűzen szült vérében.
Jézus és Mária
Alle- alleluja, alle- alleluja!
HUSZÁR.
Kelj fel Burkus, kelj fel, hogy itt ne érjenek akaratod ellen, fejedbe
ne lőjenek.
KIS JUHÁSZ _(felkel.)_
Kelj fel öreg társaddal, Betlehembe indúljunk, ott meglátjuk urunkat,
kegyes megváltónkat. Keljen kend fel öreg apám, menjünk Betlehembe,
Krisztus született, keresztet vetni.
ÖREG JUHÁSZ.
Mit fiam, mit? pereczet enni?
KIS JUHÁSZ.
Nem öreg apám, nem; menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet
vetni.
ÖREG JUHÁSZ.
Kocsi tengelyt kenni?
KIS JUHÁSZ.
Nem öreg apám, nem; menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet
vetni.
ÖREG JUHÁSZ.
Mit fiam, mit? kürtős kalácsot enni?
KIS JUHÁSZ.
Nem öreg apám, nem; menjünk Betlehembe, Krisztus született, keresztet
vetni.
ÖREG JUHÁSZ _(felkel)_.
Hát hogy kell azt, édes fiam, mondani?
KIS JUHÁSZ _(keresztet vet.)_
Pater noster, apád suszter, befódta a csizmámat, mégis lyukasan maradt.
ÖREG JUHÁSZ.
A nagy apád lelke, nem úgy van az édes fiam!
KIS JUHÁSZ.
Hát hogy’ van?
ÖREG JUHÁSZ.
Adenasku, dobretacsku, silágy czipó, simeleg hús, három itcze bor belém
csúsz.
ANGYAL.
Angyali szó jött kendből.
MIND
_(énekelnek, a két juhász tánczol, a bábtánczoltató a Betlehemben levő
báránykát tánczoltatja.)_
Vedd rád pajtás a bundát, a bundát,
Fogjuk göndör báránykát,
Vigyük el az anyjának,
Főzze meg a fiának.
Vigyünk neki lisztecskét,
Főzzünk neki tejecskét;
Mennyből hozzunk furulyát,
Fújjunk neki szép nótát,
Fújjunk neki szép nótát.
Mennybe viszi lelkünket,
Ott vigasztal bennünket,
Ott vigasztal bennünket.
Ez a világ váltsága,
Pásztorok vígassága,
Pásztorok vígassága.
KIS JUHÁSZ.
Zürgetik a kócsot, pénzt akarnak adni,
Tán a pénzes ládát ki sem tudják nyitni.
HUSZÁR.
Látom asszonyomnak sűrű mosolygását,
Gazd’uramnak pedig régi akaratját,
Bárcsak ide lökne egy-két forintocskát,
A mellé pedig egy pár itcze pályinkát.
ÖREG JUHÁSZ _(a szolgálóra néz, toppant.)_
Oh te mámó szolgáló mit tátod a szádat?
Jobb vó’na, hogy hoznál egy-két kalácsocskát,
A mellé pediglen egy pohár borocskát.
A BÁBTÁNCZOLTATÓ.
Örűljünk mindnyájan
Kegyes keresztyének,
Zengvén szánkban ilyen
Örvendetes ének:
Áldás és dicsőség
Az isten nevének;
Az isten báránya
Szentűl sátorozzon,
Ember az emberrel
Békével lakozzon;
E karácsony napja
Néktek boldog légyen,
Hogy soha kár, gyalázat
És szégyen ne érjen.
Szivesen kivánom!
(Szathmáry Károly gyüjt. Csenger.)
6.
KÉT ANGYAL _(bejön s énekel:)_
Örömet hírdetek néktek,
Mert ma született ti üdvösségtek:
Jézus Krisztus!
MÁRIA és JÓZSEF
_(bejönnek, az előbbi egy székre űl, az ölében levő kis bölcsőt, melyben
egy báb, a Jézuska fekszik, ringatja; József az aranyos fejszével háta
megé áll.)_
KÉT ANGYAL _(énekel.)_
Krisztus Jézus született,
Örvendezzünk,
Néki öröm-éneket
Zengedezzünk!
Dávidnak véréből,
Tiszta szűz méhéből
Született Krisztus nékünk.
Szűz Mária nékünk
Szent fiát hozá, –
A jászolban fekszik, ki a
Mennyet s földet alkotá;
Mely végtelen kegyelem
Tőled, jó istenem,
Hogy igy szeretted az embereket!
AZ EGYIK ANGYAL _(énekel)_.
Mennyből az angyal
Lejött hozzátok
Pásztorok!
Hogy Betlehembe
Sietve menvén
Lássátok:
Istennek fia,
A ki született,
Jászolban –
Ő leszen nektek
Üdvözitőtök,
Valóban!
A PÁSZTOROK
_(bejönnek s Mária előtt leborúlva éneklik.)_
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Siessünk Jézushoz Betlehembe,
Mondjunk mi köszöntőt a kisdednek,
Ki hozott váltságot az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
Értse meg ezt tehát minden hű szív,
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Miként az angyalok, magasztaljuk!
MIND _(énekelnek.)_
„Dicsőség mennyben az istennek!
Dicsőség mennyben az istennek!“
Az angyali seregek
Vigan igy énekelnek,
Dicsőség, dicsőség istennek!
Békeség, békeség földön az embernek!
Békeség, békeség földön az embernek!
Kit az igaz szeretet
A kis Jézushoz vezet!
Békeség, békeség az embernek!
_(Mária a bölcsőben fekvő Jézuskát a házban körűlhordja, kit a család
minden tagja megcsókol s titkon a kis bölcsőbe mindegyik nehány
krajczárt csúsztat s azzal eltávoznak.)_
(Török Károly gyüjt. Székes-Fehérvár.)
7.
AZ ANGYAL
_(bejő, a „Betlehem-“et asztalra helyezi s a gyertyát benne meggyujtja,
mi közben mondja:)_
Dicsérjük a Jézust bejövetelünkben,
Legyünk szerencsések ezen esztendőben,
Bor, búza, áldás szálljon a fejünkre,
Isten malasztja magyar nemzetünkre.
_(Énekelve.)_
Vigan zengjetek cziterák,
Jézus született,
Harsogjatok dob s trombiták,
Isten ember lett;
Ti pásztorok, szegények,
Örvendezzetek,
Közöttetek a kis Jézus,
Vigan legyetek!
PÁSZTOROK _(kinn a konyhában éneklik)_.
Titire, Titire!
Te menj be előre.
Térdet, fejet hajtunk,
Néked áldást mondunk;
Áldást adjon nyájunkra,
Malasztját házunkra,
József és Mária.
Alle-Alleluja!
ELSŐ PÁSZTOR _(jő.)_
Hegyeken, völgyeken csuszkáltam, mászkáltam,
Legelőkön legeltettem bikkfa zöld árnyékon;
Gyere be te vén Koridon!
MÁSODIK PÁSZTOR _(jő.)_
Ákom, bákom,
Mindaddig járom,
Míg a Mokszus pajtásom
Elő nem találom.
Talán majd ha egyet fütytyentek bejön.
Gyere be te Pista pajtás,
Az angyaltól új híradás,
Az angyaltól hirdettetett,
Hogy Messiás született.
Megállj angyal egy kevéssé,
Juhász botom is elesett,
Hogy vegyem rám a szűrömet,
Hogy fogom meg a legszebbik ürűmet.
Jere be te vén Koridon!
ÖREG PÁSZTOR _(jő)._
Szalonnás jó estét kedves gyermekeim, juhaim mind akolban vannak, egy
csepp károm sincsen; Gilicze és Baktyu mind akolban vannak, szép göndör
gyapjai vállára hajlanak. Ti itt esztek, isztok s öreg apátokról nem is
gondolkodtok.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Oh öreg apám csak a csontocskát szopogatjuk, kulacs száját nyalogatjuk.
– Feküdjünk, öreg, az ágy alá.
ÖREG PÁSZTOR.
A lyány alá?
MÁSODIK PÁSZTOR.
Oda öreg, oda!
_(A pásztorok lefeküsznek s hortyognak)_
Az ANGYAL _(énekel)_
Mennyből az angyal
Lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok,
Kik Betlehembe
Sietve menvén
Lássátok, lássátok.
Istennek fia,
A ki született,
Jászolban, jászolban,
Jászolban fekszik,
Barmok közt nyugszik
Pólyában, pólyában.
Mellette vagyon
Az édes anyja,
Mária, Mária.
Ő lészen néktek
Üdvözítőtök
Valóba’, valóba’.
_(Szóval mondja:)_
Glória!
ELSŐ PÁSZTOR.
Hallod, pajtás, gomolya.
Az ANGYAL.
Glória!
MÁSODIK PÁSZTOR.
Hallod pajtás, csirke csipog az ágy alatt, pedig még ki sem kelt.
Az ANGYAL.
Glória!
ÖREG PÁSZTOR.
Hallod pajtás, a tarka tehén a fiát riakolja a kóróban.
Az ANGYAL _(énekel.)_
Keljetek föl pásztorok,
Örömet hírdetek,
Mert ma nektek született,
Ki megjövendőltetett,
Egy szűznek méhéből,
Szűzen szűlt véréből
Megváltó Jézusunk,
Megváltó Jézusunk.
Alle-alleluja!
ELSŐ PÁSZTOR _(felkelése közben.)_
Ejnye de elaludtam; a macska s....be ragadt a bajuszom.
MÁSODIK PÁSZTOR _(felkelése közben.)_
Ejnye de elaludtam; a gazdasszony lyánya s....be ragadt a bajuszom.
ÖREG PÁSZTOR
_(felkelése közben vissza-visszaesik.)_
Ejnye de elaludtam; a gazdasszony s....be ragadt a bajuszom.
A PÁSZTOROK MIND
_(elkezdenek otrombául ugrálni; félig énekelve, félig mondva:)_
Ugráljunk, tánczoljunk e Betlehem mellett,
Örvendjünk, vígadjunk kis Jézusunk mellett,
Ha még a gazdasszony egyszer jó’ innunk adna,
Majd eszünkbe jutna a szép asszony dala.
Hipit hap Gyurka!
_(Énekelve)_
Betlehembe menj pajtás, menj pajtás,
Ottan vagyon jó lakás, jó lakás,
Szőlőt sem kell kapálni, kapálni,
Mégis lehet bort inni, bort inni.
_(Kurjongatva.)_
Ha! Pista vígadjunk,
Hosszú hálákat adjunk!
_(Ismét énekelve.)_
Vedd rád Kató ködmenkéd, ködmenkéd,
Kösd be bojhos fejecskéd, fejecskéd,
Maradj itten a nyájnál, a nyájnál,
Visszajövünk mindnyájan, mindnyájan.
Te is Pista téritsd vissza a juhokat,
Hogy a farkas el ne lopja legjobbikat.
_(Ismét kurjongatva.)_
Hipit hap Gyurka!
Oldal, kolbász, szalonna
Pásztoroknak jó volna,
Ha a gazdasszony adna.
Egy itcze bor a mellé,
Annál jobban se tenné,
Ha torkunkat megkenné.
_(Énekelve.)_
Jézus ágyán nincsen paplan,
Jaj de fázik az ártatlan,
Vigadj József Máriával
Barmok között istállóban.
Mi is vígadjunk e házban,
Gazdasszonyunk jóvoltában.
Jerünk ki már a pusztába,
Jerünk ki már a pusztába.
Mikor a hold föl fog jönni,
Betlehemben fogunk lenni,
Kis Jézusnak új hírt vinni,
Kis Jézusnak új hírt vinni.
Mit vigyünk mi ajándékot a kis Jézusnak?
Irós-vajat, gyenge sajtot, egy szép báránkát;
Induljunk hát!
ELSŐ PÁSZTOR _(a Betlehem elébe megy.)_
Üdvöz légy, kis Jézus, született Messiás,
Hoztam felségednek egy kerek sajtocskát;
Majd jó lesz a sovány böjtre[13].
MÁSODIK PÁSZTOR _(a Betlehem elé megy.)_
Üdvöz légy, kis Jézus, született Messiás,
Hoztam fölségednek egy kanta vajacskát;
Majd jó lesz a sovány böjtre.
ÖREG PÁSZTOR _(a Betlehem elé megy.)_
Üdvöz légy kis Jézus, született Messiás,
Hoztam fölségednek egy göndör báránykát;
Jó lesz a bőre bundának,
A szőre botosnak[14], a télre.
A PÁSZTOROK MIND _(énekelve.)_
Elérkezett a szerencsés éjtszaka,
Melyen drága gyermeket szűlt Mária,
Kit azonnal takargata pólyába,
És szénára helyeztetett jászolba.
Az angyal is vigassággal jelenti,
Csordásoknak, pásztoroknak hírdeti,
Betlehemi szép pusztába vezeti,
Hogy született a kis Jézus, jelenti.
Ha látnátok oh! mely gyorsan szolgálnak
Szent József és szűz Mária Jézusnak,
Mind a ketten rázogatják szalmáját,
Kemény kóró meg ne sértse Jézuskát.
ELSŐ PÁSZTOR.
Látom a gazdasszony szalad a kamrába.
Leránt egy szál kolbászt, veti a nyakamba.
ÖREG PÁSZTOR.
Hozd be te Vintere azt a három águ vasvillát,
Hogy feszigessem föl a szemem pilláját,
Majd meglátom a gerenda alatt a tepsi rétest.
ELSŐ PÁSZTOR.
Ura, ura Gyura,
Pityereg a pulyka.
Eredj te szolgáló üssed azt a pulykát,
Hogy meg ne harapja mentikásék tyúkját.
Mentikás koromban űltem a kuczkóban,
Egy nagyfejű tetűt fogtam a gatyám párkányában,
Megfogtam a lábát, kihúztam a hóra;
Oda ment a tarka barka,
Ugy megveszekedett rajta,
Mint tizenkét erős bika.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Nem szeretem a szalonnát sűlve,
Mert megdagad az oldalam tőle,
János bátyám is megbomlott tőle.
ÖREG PÁSZTOR.
Ákom, bákom,
Mindaddig járom,
Míg a Mokszus pajtásom
Elő nem találom.
ELSŐ PÁSZTOR.
Ákom, bákom,
Kiesett a mákom,
Szedd föl te Koridon pajtásom!
(Csaplár Benedek gyüjt. Csongrádmegye. Horgos.)
8.
_(Az angyal és a Betlehem-vivő, kit Töröknek hívnak, bejönnek.)_
AZ ANGYAL.
Jó estét, uraim, meg ne ijedjetek,
Hogy ily roppant sereg érkezett közitek,
Elhoztuk Betlehemet egész táborával,
Hát ne csudáljátok, hogy maradtunk hátúl.
De azért az urak meg ne itéljenek,
Sőt annál is inkább jobb neven vennének.
Muzsikámnak lantját mostan megpendítem,
Orpheussal együtt szájacskám zendítem,
Gyenge érzelmemmel elmémet terhelem,
Krisztus születését eképen hírdetem:
Született a Krisztus, világ megváltója,
Hogy legyen minékünk idvesség adója.
Ki ne örvendezne hát az ő szivében,
Hogy született Krisztus ez nap Betlehemben.
Oh örömnek napja, lelkünk vigassága,
Tündökölj szivünkben mint lámpás világa,
Tégy méltókká minket szent születéseddel,
Amaz idvességes drága érdemével,
Hogy ily karácson estvéjét
S ünnepét tölthessük el szent születésével.
AZ ANGYAL ÉS TÖRÖK _(énekelnek)_.
Az istennek szent angyala
Mennyekből hogy alá szálla,
És a pásztorokhoz juta,
Nékiek eképen szóla:
„Mennyből jövök most hozzátok
És imé nagy jó hírt mondok,
Nagy örömet majd hirdetek,
Melyen örvend ti szivetek!“ stb. stb.
(_az éneket folytatják tovább ezen sorig:_ „Kitől menny s föld
teremtetett,“ – _ennek végeztével igy szól:_)
A TÖRÖK.
Krisztus születését angyalok hírdetik,
A kis Betlehemben jászolba tétetik,
Holott is oktalan barmok melegítik
És a pásztoroktól buzgón imádtatik.
AZ ANGYAL ÉS TÖRÖK _(énekelnek)_.
Egy szűznek méhében,
Szűzen szűlt vérében
Megváltó Jézusnak
Allé-alléluja!
vagy:
Triumphus regis Angelorum
Natus est natus in coelorum.
Qui est natus Salvator,
Peccatoris Salvator,
Natus est, natus, in coelorum,
Excitavit pastores,
Regis sui doctores,
Cantantes, cantantes.
EGY BOJTÁR _(beugrik az ajtón s énekel)._
Ugorj fel bojtár a talpadra,
Ne legyen gondod a nyájadra,
Amott egy dombocskán
Legelő juhocskám, –
Vedd válladra,
Vidd Váradra;
Elmegyünk immár Kanahánba,
Viszünk már néki ajándékba
Egy-egy kis túrocskát,
Másik kis sajtocskát
Áldozatba.
MÁSIK BOJTÁR _(bejő, énekel)_.
Kelj fel kopasz kolompozz,
Három óra, harangozz,
Költsétek fel Fédorát,
Hadd kösse fel bocskorát.
Fédor felkél nagy-álmosan,
Fűsületlen és borzasan.
Szalad hegyrűl lefelé,
Bocskorát is elejté.
Kiméne a gazdája,
Kérdi tőle: mi ujság?
Hogy ott látja mezítláb.
Sinka vedd elé a tarisznyát,
Vessünk belé gomolyát,
Ő is viszen zsendiczét,
Vajat is vagy két itczét.
PÁSZTOROK
_(jőnnek be a szobába s a földön guggolva éneklik.)_
Pásztorok, pásztorok keljünk fel!
Hamar induljunk el,
Imé angyal jelenék,
Hogy Messiás születék.
Siessünk,
Ne késsünk,
Fáradságunkat érette ne sajnáljuk,
Talán még ez éjtszaka is rá találunk.
Oh szegény mint fázik,
Könnyeitől elázik!
Nincsen neki dunnája,
Sem czifra nyoszolyája, –
Szénája,
Szalmája, –
Ökör, szamár lehellének ő reája,
Barmok szája melegítő kályhája.
ELSŐ PÁSZTOR _(feláll)_.
Hopp! isten jó estét, lám én is itt vagyok,
Ugy megfáztam ott künn, szintén majd megfagyok,
Ha tormás csukával engem jól tartotok,
Czifra beszédeket majd nektek hazudok.
Feljártam Ázsiát, Áfrikát, nagy Brandenburgiát,
Hétszer absolváltam a philosophiát,
De olyan jól tudtam a napoknak számát,
Ha más mondotta meg kis karácson napját.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Ausis Domnule,
Künn egy erős medve,
Hadd küszködjem véle;
Mert ti olyan fösvények vagytok,
Kumuj in Parintye
Satus sala vestru fruntye.
ELSŐ PÁSZTOR _(az öregtől kérdezve)_.
Apám uram hány esztendős kend?
ÖREG PÁSZTOR.
Micsoda? gomolya!
Turós haluska, ha volna, jó volna.
ELSŐ PÁSZTOR.
Nem azt mondom én apám uram, hogy gomolya, – hanem hány esztendős kend?
ÖREG PÁSZTOR.
Kilenczszáz kilenczvenkilencz, mióta a betlehemi pusztán azokat a drága
jóféle juhocskákat őrízzük.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Apám uram! tán lapos tetű is megtermett a szakálába’?
ÖREG PÁSZTOR.
Bizony van abban fiam, nem kevés, de jó nagyok, olyanok, mint egy
bivaly; a szarvából fűsűt lehet csinálni a kisasszonynak.
PÁSZTOROK _(énekelnek)_.
Nosza, nosza pásztorok,
Zengjen, zengjen száz torok,
Doboljunk,
Sipoljunk,
Vigan örvendjünk.
Nosza tehát jó gazda!
Bocsáss minket utunkra,
Házadra
Maradjon istennek áldása!
Ha egy jó kanna borral
Beszélgetnénk, jobb szóval
Ujulást,
Ujulást
Venne torkunk azonnal.
Kalácsokat majd adnak,
Kolbászokat ránk raknak,
Tallérral, forinttal megajándékoznak.
ÖREG PÁSZTOR.
Már ezeknek mind vége
Dixi, duxi krajczár,
Az angyal forintot vár.
ELSŐ PÁSZTOR.
Lelkem ifju asszony! mit néz a szemembe?
A kalács ne legyen feledékenységbe!
Immár jó uram! forgolódjál tyúkhússal,
Kalácscsal, egy kancsó borral,
Ama régen eltett öt-hat forintokkal.
Én is hadd fizessek:
Áldást, békeséget,
Bort, búzát és mézet, –
Kívánom: éljetek!
_(Mind el.)_
(Lugossy József gyüjt. Nagy-Bánya.)
9.
Az ANGYAL _(jő, betlehemét leteszi.)_
Jó estét, uraim, meg ne ijedjetek,
Hogy ily roppant sereggel eleitekbe érkeztünk;
Elhoztuk Betlehemet egész táborával,
Meg ne csodáljátok, hogy maradtunk hátúl.
A PÁSZTOROK _(kinn a konyhában éneklik)_.
Betlehembe tehát menjünk,
Ájtatosan neki szóljunk:
Salve, salve Jézus
Parbulesz, adusz isten fordulesz.
ELSŐ PÁSZTOR _(bejön.)_
Álom-e vagy látás, azt ki nem mondhatom,
Mit töredelmes szivvel fel sem találhatom,
Együgyű elmémmel fel sem gondolhatom:
Az Ur Jézus Krisztus született e mai napon.
MÁSODIK PÁSZTOR _(jön.)_
Mit félsz, mit rettegsz, lám én is itt vagyok!
ELSŐ PÁSZTOR.
Isten hozott kedves Bertókom!
Lám hogy én ezeket a kegyetlen pusztákat járom,
Elveszett gidócskám nem találom,
Farkas gyomrába esett, a mint én azt látom!
HARMADIK PÁSZTOR _(jő.)_
Jó estét öcsém! hát ti miről beszélgettek? talán hogy a vén Domjánnak
szakála megőszűlt?
MÁSODIK PÁSZTOR.
Istók, a mint én veszem észre, te mind félre beszélsz, megbomlott eszű
vagy. Teli kulacsokkal nincs most idő járni, hanem jobb lesz, köszöntsd
rám.
HARMADIK PÁSZTOR.
Jó ismerősöm nekem a kocsmáros,
Gyakran látogatom, nektek sem lesz káros.
A kis gidócskámat rég helyt megtaláltam,
Melyet vigan el is hoztam.
ELSŐ PÁSZTOR.
Ily jó hírmondásban nem tudok mit tenni,
Bánom, hogy nincs mivel tenyeredet kenni
Meglelt juhainknak igyuk áldomását,
Ha ezt megiszszuk tölt az úr mást.
_(A pásztorok leülnek botjaikra.)_
ELSŐ PÁSZTOR.
Servus Telefusz! éljenek juhaink! _(iszik.)_
MÁSODIK PÁSZTOR.
Profetiat titulus: hizzanak juhaink! _(iszik.)_
HARMADIK PÁSZTOR.
Örvendjünk, vígadjunk, megvannak juhaink.
ÖREG PÁSZTOR _(jő.)_
Ti csak isztok, szegény öreg apátokról nem is gondolkoztok.
ELSŐ PÁSZTOR.
Fogja kend hát öreg!
ÖREG PÁSZTOR.
Sokáig éljetek mint a gólya madár! _(iszik.)_
MIND _(énekelnek.)_
Midőn a szűz magzatát,
Jászolban síró fiát
El akarja altatni,
Igy énekel ő neki:
Oh nap-fény, oh élet,
Oh édes Jézus, áldott Jézus!
ELSŐ PÁSZTOR.
Nem tudom, mi lészen, – az éjjel álmomban,
Midőn az erdőben juhaimmal voltam,
Angyali sereget fényességgel láttam,
Kitől glóriát és szózatot hallottam.
ÖREG PÁSZTOR.
Nekem hagyjatok békét, hadd aludjak,
Mint egy szegény öreg pásztor hadd nyugodjak.
HARMADIK PÁSZTOR.
Oh te vén Maksus! neked csak mind az álomra van gondod, mi azt sem
tudjuk, hogy’ kell lefeküdni.
ÖREG PÁSZTOR.
Igy ni! _(lefekszik)_.
PÁSZTOROK _(énekelnek)_.
Szűz Mária e világra
Nekünk szent fiát hozta,
A jászolba helyheztetvén
Őtet, imigyen szóla:
„Aludjál én magzatom!
Nyugodjál virágom!“
Igy énekelvén és örvendezvén.
AZ ANGYAL.
Gloria in excelsis Deo!
ÖREG PÁSZTOR.
Ki vagy?
AZ ANGYAL.
Mennyei angyal vagyok,
Nektek örömöt mondok:
Ma született királytok,
Betlehembe fussatok;
Ott van, ott van, – de ma nektek szaporán
Fuj szép nótát furulyám.
Mondjuk tehát mindnyájan:
Aludj’ édes Jézusom,
Aludj’, aludj’, hoztam neked sajtocskát,
Pólya posztót, báránkát.
PÁSZTOROK _(énekelnek)_.
Aludj édes Jézusom, aludj’, aludj’!
Pásztorok! keljünk fel,
Hamar induljunk el
Betlehem városába,
Rongyos istállócskában
Ott van, ott van!
Jaj szegény mint fázik,
Könnyeitől ázik;
Nincsen neki dunnája,
Sem czifra nyoszolyája,
Csak szénája, szalmája;
Ökör, szamár lehellenek ő reája,
Barmok szája melegítő kályhája!
_(Az öreget az első pásztor a Betlehemhez viszi imádkozni s
letérdepelteti.)_
ELSŐ PÁSZTOR.
Vegye kend le öreg apjok a kucsmáját, vessen keresztet.
ÖREG PÁSZTOR.
Hát hogy’?
ELSŐ PÁSZTOR _(megmutatja.)_
Mondja kend utánam: Atyának, Fiunak, Szent Lélek istennek nevében. Amen.
ÖREG PÁSZTOR.
Apádnak, fiának… amen.
ELSŐ PÁSZTOR.
Vigyed gödölimet.[15]
ÖREG PÁSZTOR.
Nem adom bőrömet.
ELSŐ PÁSZTOR.
Nem kell a kend bőre senkinek; – hanem vigyed gödölimet. _(Viszi az
ajándékot a Betlehemhez)._
Oh én édes Jézusom! Nem tudok neked mit adni, üres tarisznyámban van egy
kondor birkabáránykám, azt is neked adom, nyerek örök boldogságot, azt
is jól tudom.
ÖREG PÁSZTOR _(viszi az ajándékot.)_
Nekem is van egy ócska, rongyos bundácskám, azt is neked adom; nyerek
tőled örök boldogságot, azt is jól tudom.
MIND _(éneklik.)_
Nosza tehát jó gazda,
Bocsáss minket útunkra, –
Házadra
Maradjon istennek áldása! _(El.)_
(Lugossy József gyüjt. Nagy-Bánya.)
10.
AZ ANGYAL
_(bejön s a „Betlehemet“ az asztalra tevén, csenget és énekel.)_
Csorda pásztorok
Midőn Betlehemben
Csordát őríznek
Éjjel a mezőben,
Csordát őríznek
Éjjel a mezőben.
Glória!
AZ ELSŐ PÁSZTOR
_(jön hosszas köhögés közt, aztán mondja szóval.)_
Álom-e vagy látás, azt meg nem mondhatom,
Mit érez én szivem, nem tapasztalhatom,
Míg két pajtásommal be nem bizonyítom;
Gyere be te vén Tötöre!
Bizonyitsd be vélle. _(Lefekszik.)_
AZ ANGYAL _(énekel.)_
Isten angyali
Jövének melléjek,
Nagy félelemmel
Telik meg ő szivek :l:
Glória!
MÁSODIK PÁSZTOR
_(nagy köhögés közt jön.)_
Szalonnás jó estét, szerelmes jó gazdám!
Juhaid meg vannak, egy csepp károd sincsen,
Baglyok és giliczék mind akolban vannak,
Szép göndör gyapjaik hátukra hajlanak.
_(Lefekszik.)_
AZ ANGYAL _(énekel.)_
Örömet mondok
Néktek, ne féljetek,
Mert ma született
Néktek üdvösségtek! :l:
Glória!
HARMADIK PÁSZTOR _(jön énekelve.)_
Pásztorok keljünk fel!
Hamar indúljunk el
Betlehem városába,
Romlott istállócskába;
Siessünk,
Ne késsünk,
Hogy még ezen az éjtszakán
Ott lehessünk.
Ime már nem messze
Fényesség jelentje,
Az angyalok hírdetik:
Hogy kis Jézus születik.
Be vagyon
Pólázva,
Rongyos pólával be vagyon
Pólázva.
Ökör, szamár lehelének reája,
Barmok szája melegitő kályhája.
_(Első, második pásztor felkelnek.)_
ELSŐ PÁSZTOR.
Gyerünk Betlehembe, higyjünk az angyalnak,
Lássuk meg mit adott isten fijainak.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Magam sem akarok üressen bémenni:
Vagyon egy kanta vajacskám, be mutatom néki,
Hogyha megéhezik, jó lesz a száraz böjtökre néki.
HARMADIK PÁSZTOR.
Magam sem akarok üresen bémenni.
Obránczos[16] a subám, mert a hideg leli,
Több két hónap óta a kórság gyötöri,
Pókhálós ingemet most a takács szövi,
Süvegemet pedig az ötvös reszeli,
Ebben akarok a király elé menni,
Ez az öltözetem Bécsből hozott semmi.
Emitten egy háznál jól megvendégeltek,
Balha-tüdőt s májat igen bőven főztek;
Csíptük, haraptuk mint a sas,
Mégis üressen maradt a nagy ebadta has.
Tik hát jó vitézek ide hallgassatok,
Engemet jó tormás csukával tartsatok.
Majd nektek a szűröm gallérjából papolok.
AZ ANGYAL ÉS A PÁSZTOROK _(mindnyájan énekelnek.)_
Kosz, kosz, kolova,
Kolbász, ó’dal, szalonna
Juhászoknak jó volna,
Ha a gazdasszony adna,
Egy kulacs bor a mellé,
Ki torkunkat megkenné.
Ipsz, ipsz, ipszilon,
Minden ember ugorjon.
_(Ekkor mindnyájan elkezdenek nagy topogással egymásután körbe
keringőlni s ezt teszik egész a dal végéig.)_