Szint úgy kopognának
Még a szőrös bocskorok is,
Mind lehúllanának.
Két tetű, három balha,
Vesd a tarisznyába.
Látom a gazdasszonyt,
Nyujtódzik a polczra,
Egy-két darab kolbászt
Készít a számunkra.
Csörgetik a ládát,
Pénzt akarnak adni,
Ha máriást adnak:
El sem fogjuk venni;
Öt-hat garast adnak:
Meg fogjuk köszönni. –
Egyszer egykoronban
Űltem a kuczkóba’,
Egy nagy balhát fogtam
A gatya-korczomba’,
Megfogtam a lábát,
Kivetem a hóra,
Látod-e te balha,
Nem vagy már a korczba’,
Sem a dejákok közt
A nagy iskolába’.
AZ ANGYAL _(énekel.)_
Mostan kinyílt egy szép rózsa-virág,
Kit régenten vár az egész világ,
Betlehemben kibimbódzott zöld ág,
Király, mennyből méltóság.
Mégsem talált szállást ez városban,
Maradása lészen csak hostyában,
Mert lakosi inkább az urakhoz
Kapdosnak mint Jézushoz.
Szűz Mária így kesereg sorsán,
Szent Józseffel szent fiát altatván,
Nyugszik vele csak egy kevés szalmán,
Szeméből könny csordúlván:
Oh én édes kedves alakocskám,
Szűz tejemmel feltartott báránykám,
– – – – – – – – –
Sorsom ne nézd vilojám.
Bölcsőm volna, abban ringatnálak,
A hidegnek csípni nem hagynálak,
Betakarván úgy ápolgatnálak,
Szolgálnék mint Uramnak.
De meg ne vess, hogy későn ismértünk,
Mink most hiszszük, hogy születtél értünk
Szűz méhéből, óh édes reményünk,
Vedd kedvesen énekünk! :l:
MIND _(énekelnek.)_
Vigan zengjetek cziterák,
Jézus született,
Harsogjatok dob, trombiták,
Isten ember lett.
Pásztorok, szegények
Dicsekedjetek,
Közöttetek a kis Jézus,
Örvendezzetek.
Már az egek teremtője
Jászolban fekszik,
Mindenek hatalmas ura
Barmok közt nyugszik.
Juhok, barmok pásztori
Ės ott való szolgáji,
Czifra, pompás palotákat
Immár megvetni,
Egy istállót választott ő
Abban születni.
A ki eztet béhozá,
És méhébe fogadá:
Aztat Gábriel arkangyal
Áldottnak mondá. :l:
Dicsértessék a Jézus Krisztus
Mindörökké. Amen!
(Török Károly gyüjt. Mindszent.)
11.
AZ ANGYAL
_(belép. „Betlehemét“ az asztalra helyezve énekel.)_
Csorda pásztorok
Midőn Betlehemben
Csordát őríznek
Éjjel a mezőben,
Csordát őríznek
Éjjel a mezőben,
Isten angyali
Jövének melléjek,
Nagy félelemmel
Telék be ő szivek,
Nagy félelemmel
Telék be ő szívek.
Örömet mondok
Néktek, ne féljetek,
Mert megszületett
Néktek idvességtek,
Mert megszületett
Néktek idvességtek.
Nem fekszik ágyban,
Sem fris palotában,
Hanem jászolban,
Romlott istállóban,
Hanem jászolban,
Romlott istállóban.
ELSŐ PÁSZTOR _(bejön.)_
Hopp isten jó napot!
Lám én is itt vagyok.
Toprongyos bocskorom
Most vagy ékes házban.
Két pajtásim voltak,
Azok is elvesztek;
Ha egyet-kettőt füttyentek,
Mindjárt előjönnek. _(Lefekszik.)_
MÁSODIK PÁSZTOR _(bejön.)_
Hopp isten jó napot!
Lám én is itt vagyok.
Hol van az én édes gazdám?
Kilyukadt a csizmám,
Elveszett a szalonnás tarisznyám;
De még megvan az ingem újja,
Abba rakom a kolbászt, hurkát,
A mit nékem édes gazdám ád. _(Lefekszik.)_
ÖREG PÁSZTOR _(nagy köhögéssel bebotlik.)_
Hopp isten jó napot!
Lám én is itt vagyok.
Tik idebenn esztek-isztok,
És én rólam nem is gondolkoztok;
Én odakünn ázok-fázok,
Őrzöm a juhokat.
Kaptam, behoztam a butykost,
Odakinn hagytam a Mocskost.
Hát én is leheveredem
Erre a száraz gyepecskére. _(Lefekszik.)_
AZ ANGYAL _(énekel.)_
Szűz Mária
E világra
Nekünk szent fiát hozá,
A jászolba
Helyheztetvén
Őt imigyen szólitá:
„Aludjál én magzatom,
Nyugodjál én virágom.“
Igy énekelvén
És örvöndezvén.
Ökör, szamár
Reája lehelvén,
Mintha mondaná:
Ur és isten
Közöttünk fekszik.
Együtt vigadjunk,
Már az égi madarak
És az erdei vadak
Őtet imádják
És magasztalják. _(Csenget)_.
Glória!
ELSŐ PÁSZTOR.
Hallod, pajtás, isten szava?
AZ ANGYAL _(csenget.)_
Gloria!
MÁSODIK PÁSZTOR.
Hallod, pajtás, gomolya?
AZ ANGYAL _(csenget.)_
Gloria!
ÖREG PÁSZTOR.
Az ám! a fekete tehén bőgi a fiát a réten!
AZ ANGYAL _(énekel.)_
Keljetek fel
Pásztorok, pásztorok!
Örömet hírdetek,
Mert megszületett
Néktek idvességtek.
Mert megszületett
Néktek idvességtek.
_(Mind a három pásztor fölkél.)_
ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.
Gyere öreg, Betlehembe!
ÖREG PÁSZTOR.
Vén tehénbe?
ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.
Nem mondom én vén tehénbe. Betlehembe.
ÖREG PÁSZTOR.
Mit árúlnak Betlehemben?
ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.
Keresztet.
ÖREG PÁSZTOR.
Pereczet?
ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.
Nem mondom én pereczet. Keresztet.
ÖREG PÁSZTOR.
Keresztet!
ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.
Gyere öreg, csókold meg a Jézuskát.
ÖREG PÁSZTOR.
Juliskát?
ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.
Nem mondom én Juliskát. Jézuskát.
_(A két ifjabb pásztor oda vonszolja az öreget a felállitott
Betlehemhez.)_
ÖREG PÁSZTOR _(letérdel.)_
Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak birzes-borzas
szakállamat, ezt is neked ajánlom.
ELSŐ PÁSZTOR _(letérdel.)_
Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak egy kanta vajat, azt is
otthon felejtettem.
MÁSODIK PÁSZTOR _(letérdel.)_
Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak ezt a kis báránykát; ezt
is néked ajánlom.
_(Mind a három elkezd tánczolni s táncz közben dalolják):_
Járjad lábom a tánczot
A gazdám kedviért,
Majd elérjük, majd, majd, majd,
Egy pár itcze borért.
Szeretem a jó bort
Az íziér’,
Nem szeretem a vizet
A gazdám kedviér’.
Vedd rád, pajtás, a bundát,
a bundát,
Fogjál kövér báránykát,
báránykát,
Adjuk oda anyjának
anyjának,
Főzze meg a fiának,
fiának,
Megfőtt már a báránymáj,
báránymáj,
Készen legyen minden száj,
minden száj.
E’ e’ e’
Egy kulacs bor a mellé,
Mi torkunkat megkenné;
Ipsz, ipsz, ipszilom,
Minden ember ugorjon.
_(Ekkor ugranak és az öreg ugrása közben elesik, mire a másik két
pásztor nagy nevetésben tör ki.)_
ÖREG PÁSZTOR _(a kuczkó felé fordúlva.)_
Gyere ki te csipás szemű
Szolgáló a kuczkóból,
Töröld ki a csipát
Szemed világából,
Kérd el a gazdasszonytól
Zsíros láda kulcsát,
Hadd vessen a nyakunk közé
Egynehány szál kolbászt.
ELSŐ PÁSZTOR.
Ha én páva volnék,
Páva módra járnék,
A Tiszát átúsznám,
Tollamat bullatnám,
Szép lányok fölszednék.
Bokrétába kötnék. Vivát!
MÁSODIK PÁSZTOR.
Szúnyog űle székében,
Széklába kitöre,
Aranyos orra betöre,
Egy csöpp vére csöppene.
Hát kit küldjünk a papért?
Hát kit küldjünk a papért?
Bagolyt küldjük a papért!
Míg a bagoly ballaga,
Addig szúnyog meghala;
Testamentom tétetett,
Kalács, czipó süttetett.
Mit együnk hát estére?
Csirkelábat metélve. Vivát!
stb. stb.
(Reiniger Jakab gyüjt. Orosháza.)
12.
_(Pásztorok éneklés közben belépnek s a „Betlehem“-et az asztalra
teszik.)_
ÖREG PÁSZTOR _(az ének végével.)_
Megnyilván az ajtó, dicsérem a Krisztust,
Kérek e szálláshoz magamnak egy kis just;
Látjátok, barátim, mily számosan vagytok,
Azért hát istennek hálákat adjatok.
ELSŐ PÁSZTOR.
Dicséret dicsőség a magas mennyekben!
Dicsérjük az istent most jövetelünkben,
Legyünk szerencsések egész életünkben,
Minden áldás szálljon most a mi fejünkre, –
Szegény magyar hazánk legyen békességben!
MÁSODIK PÁSZTOR.
Földi éltünk legyen csendességes,
Holtunk után örök, dicsőséges;
Én ezeket szivemből óhajtom,
Mindnyájoknak magamat ajánlom.
ÖREG PÁSZTOR.
Nohát, pásztor barátim, mely gyönyörű hely, a hová jutottunk,
telepedjünk neki s mondjunk egy híres pásztori danát.
MIND.
Nohát! telepedjünk neki, nem lesz rosz.
_(A pásztorok körbe ülnek s dalolnak.)_
Örvendjetek pásztorok,
Jól legel a nyájatok,
Hajtsátok a forrásra,
Ne hagyjátok magokra.
Az erdőnek hűs árnya
Testének nyúgodalma,
Félkönyéken heverész,
Akármerre megy, merész.
Zúg az erdő, csíkorog,
A pásztor csak mosolyog,
Vígan fújja dudáját.
– – – – – –
A hegyeken fel s alá
Nyúgodalmat nem talál,
Fut, szalad a nyáj után
Százszor is egymás után.
ÖREG PÁSZTOR.
Eh! de kiszáradt a torkom, nem bánom, ha beletekintünk abba a mustos
kabakba; add erre barátom, hadd iszom búelfelejtésért. _(Mindnyájan
isznak sorba, mikor a negyedik iszik, az Öreg Pásztor lekapja a szájáról
és kiált)_: elszalad a nyájad! _(Ekkor a Pásztorok kiszaladnak és az
öreg jót szippant s lefekszik az asztal alá, csendesen dalolja)_:
Hogyha látom a madárkát;
Vele énekelnék;
És ha látok fürge bárányt:
Vele felszökelnék.
Hogyha látok nyílt virágot:
Kalapomra tűzném,
A termő fa szép gyümölcsét
Czernaszálra fűzném.
_(Ekkor bejön az Első Pásztor, kézen fogva vezeti a két kis bojtárt s az
öregre újjal mutogatnak.)_
ELSŐ PÁSZTOR.
Öreg! hol a kulacs?! adj egy cseppet, mert el vagyok fáradva.
ÖREG PÁSZTOR.
_(Megrázza a kulacsot, az üres)._ Valójában ezt a férgek itták ki!
MIND HÁRMAN.
Te ittad ki, öreg, hozasd tele!
ÖREG PÁSZTOR.
Na van még egy fagarasom, – hozd tele kis bojtár!
AZ ANGYAL _(kivűlről.)_
Glória!
_(Második és Harmadik Pásztor beszaladnak)._
MÁSODIK PÁSZTOR.
Jaj mi történt velem! A mint a delelő dombon szerte nézegettem, egy
csodálatos fény látszott megettem; úgy megdöbbentem e csodálatos fényre,
hogy elveszett mind a két szemem fénye; – mire feleszméltem, egy ékes
hang hallatszott mellettem, mi úgy lelkemre hatott, hogy szívem örömében
majd ketté hasadott.
HARMADIK PÁSZTOR.
De csakugyan lesz is valami a dologban, mert a madarak is víg dalokat
zengenek az ég felé, talán az isten valami különöst akar cselekedni.
NEGYEDIK PÁSZTOR _(jön sebesen.)_
Pásztor barátim új hírt mondok! Ugyan nem láttátok-e a jelt, a mely
Betlehem pusztáján mutatkozott? Midőn leheveredtem és nem is reméltem,
szokatlan világosság látszott közelemben, a melytől igen megdöbbentem;
én arra gyanitom, hogy valami vár reánk, mert a bárányok is egyre
ugrálnak.
ÖREG PÁSZTOR.
Ez bizonyára valamit jelent.
KIS BOJTÁR.
Nézd meg, apám, nézd meg csak jól, a fülemile mely ékesen dalol; ez
bizonyára tavaszt jelent, mert minden madár ékesen énekel.
ÖREG PÁSZTOR.
Óh fiam, édes fiam! nemcsak egyedűl tavaszt jelent ez, más tűnik itt
előnkbe; itt talán ama rég várt Messiást jelenti ez, kit a próféták
régtől fogva óhajtva vártak, talán ez fog létre jönni. Oh várjunk csak
rá időt, tegyük csak le nyugalomra fejünket, hogy istent bűnnel ne
bántsuk. Oh derűlj fel már egünknek ékes hajnala! bár leküldetne hozzánk
az égnek angyala, hogy a mit a próféták mondottak, és irásaikkal
bebizonyítottak: azt teljesűlni látnánk és borúlva imádnánk. – És majd
ha a pacsirta megszólal, majd lábra kelünk.
_(Ekkor lefekszenek mindnyájan, egy kis idő múlva a pacsirta szólni
kezd, erre felkönyökölnek.)_
MIND _(énekelnek.)_
A madárkák is zengenek,
Uj napodnak örvendeznek,
Új éneket új keleten
Mondanak minden szegleten.
A pacsirta is megszólalt,
Ime jelenti a hajnalt,
Hálát ád istenének,
Ég s föld teremtőjének.
Vígan szólnak a madarak,
A fűlemile fészket rak,
Örvend a szép tavasznak –
Ki ne örűlne annak?
Kelj fel, pajtás, örvendezzünk,
Mi is vígan énekeljünk,
Mondjunk hálát istennek,
Ég s föld teremtőjének.
ÖREG PÁSZTOR.
Pásztor barátim meg kéne tekinteni a nyájat, mint legelésznek?
_(Kimennek mind, csak a két kis bojtár marad benn.)_
KÉT BOJTÁR
_(az asztal alá bujva éneklik.)_
Csendes álomért jövünk
Zsámolyodhoz istenünk,
Mig föd éjnek fátyola;
Légy nyugalmunk zsámolya!
AZ ANGYAL _(kivűlről.)_
Glória!
PÁSZTOROK _(bejönnek a énekelnek.)_
Pásztor társam most hallgass,
Mert tőlem jó hírt hallasz,
Csak jól vigyázz:
Angyal engem felkeltett,
Mondván: isten ember lett!
Ne tétovázz,
Menj el, nézd meg és köszöntsd meg teremtődet,
A barmok közt fekvő kis üdvezítődet!
MIND.
Feküdj le, öreg, hiszen csak álmodtál.
AZ ANGYAL _(kivűlről.)_
Gloria!
ÖREG PÁSZTOR _(énekel.)_
Hej, hej, mi dolog ez,
Hej, hej, mit jelent ez?
Betlehem tündöklik, micsoda ez,
Talán a Messiást jelenti ez?
AZ ANGYAL _(kivűl énekel.)_
Hej, hej, jó pásztorok
Gloriát néktek mondok,
Messiás született egy szép szűztől,
Kin az angyali kar igen örűl.
ÖREG PÁSZTOR.
Hej, hej, mi új hír ez,
Hej, hej, égi szó ez,
Mennybéli angyaltól mondatik ez,
Messiás születik, nagy öröm ez!
PÁSZTOROK _(ülve éneklik.)_
Nosza pajtás kelj fel hamar, angyal szól,
Hogy a Messiás születik, mondja hol,
Betlehem istállójában
Fekszik immár a jászolban,
Hallgasd jól.
AZ ANGYAL.
Gloria! Gloria!
ÖREG PÁSZTOR.
Ah! gomolya.
ELSŐ PÁSZTOR.
Vén gólya.
MÁSODIK PÁSZTOR.
A tarka borjú a fiát ríjja.
HARMADIK PÁSZTOR.
Az István bácsi a dudát fújja.
AZ ANGYAL.
Gloria in excelsis Deo.
_(Bejön énekelve.)_
Keljetek fel pásztorok,
Örömet hírdetek,
Mert ma nektek született,
A ki megjövendőltetett,
Egy szűznek méhéből,
Szűzen szűlt véréből.
Ale-ale-aleluja!
ÖREG PÁSZTOR.
Barátim angyalok zengenek felettünk új éneket a Messiásról.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Zengjünk el mi is egy pásztori nótát.
ÖREG PÁSZTOR.
Fúdd fel hát dudás te is a dudát és vígadj te is velünk.
MIND _(énekelnek.)_
Hej, víg juhászok, csordások
Csergedeznek a források,
De gyönyörű ez az éjjel,
Ámbár tekintsetek szélyel. stb.
ÖREG PÁSZTOR.
Halljátok pásztor barátim, nem jó volna egy kissé neki dőlni, aztán úgy
pihenten neki indúlni?
MIND.
Nem lesz rosz. _(Lefeküsznek.)_
AZ ANGYAL.
Gloria!
JÓS és ZARÁN.[17]
Apám! angyal szól.
ÖREG PÁSZTOR.
Való-e ez fiam, vagy csak álmodban hallottad?
KÉT ANGYAL _(énekel.)_
Keljetek fel pásztorok,
Mert született Uratok,
Mi, angyali, jelentjük,
Egész földön hírdetjük:
Betlehemben a barmok közt nyoszolyája,
Királyok fő királyának palotája.
ÖREG PÁSZTOR.
Szaporán keljetek fel bojtárok,
Az angyal azt mondta, hallottátok,
Üdvözítőt majd ma láttok,
Velünk együtt imádjátok.
ELSŐ PÁSZTOR.
Azt sem tudjuk, gazda, merre menjünk,
Mégis csak sürget kend, hogy siessünk;
Angyal szavaiból úgy értettem,
Születése helye hogy Betlehem.
ÖREG PÁSZTOR.
Ne is késsünk semmit, hát indúljunk,
A nyerges szamárra felpakoljunk;
De mit vigyünk a gyermeknek,
Kit az égből igy jelentnek? –
A mit lehet, viszek én tejecskét.
ELSŐ PÁSZTOR.
Én is viszek sajtot és kenyérkét.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Majd én is elviszek egy báránykát,
Kivel jóltartom majd édes anyját.
ÖREG PÁSZTOR.
Ime amott látok fényességet,
Bizonyos isteni jelenséget.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Jaj, bizony ott vagyon, már megnéztem,
Betekintettem, hogy oda értem,
Jaj, ott fekszik a jászolban,
Be vagyon takarva posztócskába.
MIND _(énekelnek.)_
Üdvöz légy Ur Jézus, kis királyunk!
Kit nagy szegénységben most találunk,
Vedd kedvesen ajándékunk,
Légy mindenkor mi oltalmunk.
AZ ELSŐ PÁSZTOR
_(oda megy a „Betlehemhez“ s letérdel előtte.)_
Kis Jézus, ki után oly rég óhajtozánk,
Szivemből köszöntlek, hogy eljövél hozzánk.
Szegény pásztor vagyok, nincsen arany pénzem,
De mim van, szívesen lábaidhoz tészem,
A hit énelőttem a legdrágább vagyon,
Ebben erősíts meg most és a végnapon,
Ebben erősíts meg, hogy ha élek, halok,
Bátran elmondhassam: Jézus tied vagyok!
MÁSODIK PÁSZTOR
_(letérdel a „Betlehem“ előtt.)_
Édes kis Jézusom, éltem boldogsága,
De szépen nézesz ki kicsiny jászolkádba’,
Mosolygók ajakid, szelídek szemeid,
Most is ölelésre tárod ki kezeid;
Óh ölelj magadhoz, hadd legyek ott boldog. –
De talán bánt is, hogy ilyeneket mondok –
Ne lökj el magadtól, kis Jézusom, kérlek,
Hanem add meg nekem, a mit tőled kérek:
Egy az én jószágom, reménységem neve,
Őrízd meg ezt bennem ég és föld istene,
Add, hogyha a halál sírba int engemet:
Te benned remélve végezzem éltemet!
HARMADIK PÁSZTOR
_(a „Betlehem“ előtt térdelve.)_
Kis Jézusom én is eljöttem hozzád,
Ne útálj meg engem szegény szolgád.
Add, hogy legyek én is boldog hát általad,
Szerelmemnek te légy új hajnala.
Végre meglátván újra szerelmem hajnalát,
Kész legyek kiállni bármily halált.
JÓS
_(a „Betlehem“ elé térdelve.)_
Isteni gyümölcse szűz anya méhének,
Kinek szent nevével ég s föld betelének,
Nézd eljöttem én kis szolgád jászolodhoz,
Tudván, hogy a jászol e földre áldást hoz.
Tekints reám, kérlek, hisz egy pillantásod
Mint semmi más nem ad olyan boldogságot.
Hogy ily boldogsággal telve menjek útra,
Miből bár nékem síron túl is jutna!
ZARÁN
_(a „Betlehem“ elé térdelve.)_
Édes kis Jézusom! nézd én szolga vagyok,
Ugy hiszem, az leszek, a mig meg nem halok;
Meguntam a gazdám, más gazdához megyek,
Engedd, hogy ezentúl a te szolgád legyek,
Engedd, hogy lehessek hív és igaz szolgád,
Hű szolgálatomért vígy mennyekbe hozzád!
NEGYEDIK PÁSZTOR
_(letérdel a „Betlehem“ előtt.)_
Örömtelve jöttem szegény jászolkádhoz,
Irgalmat esdeklek, fogadj be magadhoz,
Ne tekintsd, hogy szegény, alávaló vagyok, –
Tudom, hogy isteni kegyességid nagyok;
Fogadd kegyelmesen csekély tiszteletem,
Vagy élek, vagy halok: légy mindenkor velem.
ÖREG PÁSZTOR
_(a „Betlehem“ elébe térdelve.)_
Isten jóvoltából már sok időt értem,
Melyben boldog órám ezerszer volt nékem,
Oh de e jelennél boldogabb nem vala,
Egész valóm szinte megifjúl általa.
Jászolban feküvő kisded Messiásom,
Örömöm, reményem, legfőbb boldogságom!
Hogy látlak, könnyeim szinte megerednek,
Ily könnyei eddig nem folytak szememnek.
Megvénhedett szolgád térdre húll előtted,
Kér, hogy szent színedtől ne taszítsd el őtet,
Ne taszítsd előled, midőn azért kér itt,
Hogy áld meg a földnek benned hivő népit.
Áld meg hazám földét, oh azt a szent földet,
A hol bölcsőm rengett, várom temetőmet!
Áldj meg meg mindnyájunkat, adj új szivet nekünk,
Olyat, melylyel, Jézus csak téged szeretünk.
Adj nyelvet is újat, az angyalok nyelvét,
Mely imádva zengje a nagy isten nevét,
Hogy így új nyelvekkel a rosz tettek helyett
Áldva emlegessék, Jézus, szent nevedet!
(Török Károly gyűjt. Szeged.)
13.
AZ ANGYAL
_(bejön, a „Betlehemet“ az asztalra téve csenget s énekel.)_
Mennyből az angyal
Lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe
Sietve menvén
Lássatok, lássatok.
Mert isten fia,
A ki született,
Jászolba’, jászolba’,
Jászolba’ fekszik,
Barmok közt nyugszik
Szent fia, szent fia.
Mellette vagyon
Az édes anyja
Mária, Mária,
Ő onnan lészen
Idvezítőnknek
Szent anyja, szent anyja.
A KATONA _(jön)_.
A mennyei angyal küldött engem,
Hogy a Betlehemet megőrízzem.
Mindjárt jönnek utánam pásztorok,
A kik nekünk majd jó hírt mondanak.
ELSŐ PÁSZTOR _(jön)_.
Adj’ isten jó napot!
Lám én is itt vagyok,
Toprongyos bocskorom
Ámbár igen szuszog…
Két pajtásom is volt,
De azok elvesztek,
Ha egyet füttyentek:
Mindjárt előjönnek _(iszik)_.
MÁSODIK PÁSZTOR _(jön.)_
Adj’ isten jó napot!
Lám én is itt vagyok.
Pajtás! a torkomat
Már szárazon hagyod,
Add errébb hát hamar
Aztat a kulacsot! _(iszik.)_
KATONA, KÉT PÁSZTOR _(énekelnek.)_
Szűz Mária e világra
Nekünk szent fiát hozá,
A jászolba helyeztetvén
Őtet, imigyen szóla:
„Aludjál magzatom,
Nyugodjál virágom!“
Igy énekelvén
És örvendezvén.
Ökör, szamár ő reá lehelvén
Mintha mondanák:
Ur és isten most közöttünk fekszik!
Együtt vigadjunk, –
Már az égi madarak,
És az erdei vadak
Őtet imádják
És magasztalják.
MÁSODIK PÁSZTOR _(ásit)_.
Ejnye pajtás! már kilencz-tíz óra felé jár az idő, jó volna magunkat
eltenni holnapra! _(Erre a két pásztor lefekszik a földre és nagy
horkolás közt alusznak.)_
AZ ANGYAL _(énekel)_.
Gloria, gloria in excelsis Deo!
Miként pásztorok alusznak és nyugosznak!
Keljetek fel pásztorok,
Tinéktek jó hírt mondok,
Mert született Jézus, Jézus!
Alleluja! Alleluja!
_(Ekkor pálczájával ráüt az első pásztor subájára)._
AZ ELSŐ PÁSZTOR _(felkél s énekel)_.
Oh mely jó izűt elaludtam,
Álmomban nagy zendülést hallottam;
Mert az égi madarak is örvendeztek,
Az angyalok is mennyben énekeltek.
AZ ANGYAL _(a második pásztorhoz)_.
Kelj fel Peti, Bandi! a juhok Belgrádon is túl járnak a kóróba’.
MÁSODIK PÁSZTOR _(álmosan.)_
Micsoda kóróba’ jár az eszed Belgrádba’?
AZ ANGYAL
_(pálczájával ráüt a második pásztor subájára.)_
Kelj fel Peti, Bandi! kelj! megfogom a lábadat, húzlak a kúczkóba;
mindjárt úgy bánok veled mint tímár a bőrrel!
_(Második pásztor felkél.)_
A KATONA _(énekel)_.
Keljetek föl, pásztorok!
Pásztorok!
Ime nagy csodát láttok,
Hol angyalok énekelnek,
Glóriákat kiáltanak.
Betlehembe siessünk,
Siessünk,
Ne késsünk,
Hogy még ezen az éjtszakán
Ott lehessünk!
A KÉT PÁSZTOR _(énekel.)_
Siessünk,
Ne késsünk,
Hogy még ezen az éjtszakán
Ott lehessünk,
Ott Urunkat, Jézusunkat
Tisztelhessük!
KATONA.
Álom-e vagy látás, azt meg nem foghatom,
Csakhogy ezen, pajtás, nagyon csodálkozom.
VÉN PÁSZTOR _(kivűlről)_.
Merre menjek? Erre mék,
Hátha rájok találnék.
Pásztor társaim! hol vagytok,
Merre legel a nyájatok?!
PÁSZTOROK.
Erre jőjj te vén csont! itt vagyunk.
VÉN PÁSZTOR _(kivűl énekel)_.
Halljátok! új hírt mondok,
Pásztor társaim nagy dolgok
A jászolnál történének,
Hol angyalok énekelnek,
Glóriákat kiáltanak.
Tán fő pásztor született,
Isten bárányává lett.
A KÉT PÁSZTOR.
A bűn és a szeretet
Ilyeneket elkövet!
VÉN PÁSZTOR
_(benyitja az ajtót s a küszöbön beesik.)_
Ejnye! a fikását! hát itt is felbuktam. Hát tik, pajtásaim, hol a manóba
jártok itt? olyan régen kódorgok utánatok, hogy még! alighogy rátok
találok!
KATONA.
Hát te, vén csont, hova bődörögsz? Talán az angyal téged is megintett,
most Betlehembe velünk akarsz jönni? hanem mond meg előbb, tudsz-e
imádkozni?
VÉN PÁSZTOR.
Tudok hát pereczet porczogtatni, két-három kulacs bort elmorzsolgatni. –
Hanem mondjunk csak a házi gazdánknak egy szép nótát!
MIND _(énekelnek.)_
Pásztor társak! új hírt mondok,
Jertek velem, csodát láttok.
Egy szép szűz az éjtszakán.
Fiacskát szűlt a szénán.
Hej, hej, hej, hej, hej,
Hogy lesz szűz emlőbe’ tej?!
Az angyal is im hírdeti,
Hogy szűz szent fia születik.
Azért tehát keljünk fel,
Betlehembe menjünk el.
Haj, haj, haj, haj, haj,
Úgy repűljünk mint a raj.
Im a jászolban fekszik,
Barmok között melegszik;
Állván a sok angyal is,
Az ő szép szűz anyja is.
Óh, óh, óh, óh, óh,
Boldog az az istáló.
Üdvöz légy szép kis gyermecske,
Betlehemi herczegecske!
Ez élet után, kérünk,
Légy egekbe’ vezérünk!
Az lesz, az, az, az,
Mivel jó vagy és igaz!
(Török Károly gyüjt. Kikinda.)
14.
MIND _(énekelnek.)_
Csorda pásztorok
Midőn Betlehemben
Csordát őríznek
Éjjel a mezőben. :|:
Isten angyali
Jövének melléjek,
Nagy félelemmel
Telik meg ő szivek. :|: stb.
A KATONA.
Feküdjetek le pásztorok,
Kik elfáradtatok,
Testeteket nyugasztaljátok.
_(A pásztorok lefekszenek s hortyogva alusznak)._
AZ ANGYAL _(énekel)_.
Gloria! dicsőség!
És fényesség! –
Angyal vagyok,
Angyal vagyok,
Pásztorok jőjjetek Betlehembe,
Mert ott született
Nektek üdvösségtek,
Alleluja! Gloria! gloria! gloria!
_(Erre a pásztorok fölserkennek álmukból, s az öreg pásztor, ki középett
fekszik, mondja a másik kettőnek.)_
Hallod, pajtás, szárazfa![18]
ELSŐ PÁSZTOR.
Égessenek meg rajta.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Bizony jó is volna.
KATONA _(a pásztorokhoz.)_
Kelj föl, guba, kelj föl,
Ne aludj sokáig,
Juhainkat elhajtották
Mind eddig.
ÖREG PÁSZTOR.
Nosza pajtás hagyjuk itt
Csordát és a nyájat,
Betlehembe ballagjunk,
Jézuskához induljunk.
Te Andris dudádat,
Te Jancsi sípodat,
Én is a furulyámat –
Alle-alleluja!
_(Ekkor elindulnak az asztal közepére tett „Betlehem“ felé s menet
közben folytatja.)_
Vigyünk ajándékot
A kis Jézuskának,
Hogy lakosa legyen lelkünk
Ő szent országának.
_(Oda érve beköszön a Jézuskának, mondván:)_
Dicsértessék a Jézus!
Én édes Jézuskám
Egy báránykát hoztam,
Jó lesz szent anyádnak
Pörgölve, gondoltam.
ELSŐ PÁSZTOR.
Dicsértessék a Jézus!
Én édes Jézuskám
Egy kanta vajacskát hoztam,
Jó lesz szent anyádnak
Nagy böjtre, gondoltam.
MÁSODIK PÁSZTOR.
Dicsértessék a Jézus! Én édes Jézuskám Egy sajtocskát hoztam, Jó lesz
szent anyádnak Nagy böjtre, gondoltam.
A KATONA _(a pásztorokhoz.)_
Állj félre te paraszt,
Nyeljen el a haraszt;
Kapczád három araszt,
Bocskorod igen nagy.
A PÁSZTOROK.
Álljunk hát félre pajtás,
Nagyobb a hatalma,
Mint a valósága.
A KATONA _(az angyalra mutatva.)_
Itt egy szép friss legény,
Nem pedig olyan vén,
Úri nemzetemtől,
Vitéz termetemtől
Semmit sem akarsz félni?
_(Az angyal a Betlehemnél marad, a katona a pásztorokkal együtt a ház
közepén tánczol, mi közben mondják:)_
MIND.
Járjad lábom a tánczot
A gazdád kedviért,
Majd elküld a kocsmába
Öt-hat itcze borért,
Nem szereti a tóvizet
A halak íziért.
Kolbász, oldal, szalonna,
Juhászoknak jó volna.
Az erdőben,
Zöld mezőben
Sétál, pipál, furulyál,
Billeg, ballag, meg-megáll.
MIND _(együtt énekelnek.)_
Betlehemnek pusztájában,
Pásztorok vigyázásában
Nagy öröm hirdettetett. :l:
Mert a barmok pajtájában,
Ökör, szamár jászolában,
Üdvözítőnk született. :l:
Eljött, úgymond, a Messiás,
Kit megjövendőlt az írás.
Sír ez kemény időben. :l:
Ugyan József mit gondoltál,
Hogy istállót választottál
Ilyen kemény időben? :|:
Szállást nem talált magának
– – – – – – –
Az egész Betlehemben. :|:
A paloták fő rendekkel,
Megteltek nagy emberekkel, –
Nincs helye a Jézusnak. :|: