MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
UJ FOLYAM.
A KISFALUDY-TÁRSASÁG MEGBIZÁSÁBÓL
SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK
ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL.
I. KÖTET.
PEST.
AZ ATHENAEUM TULAJDONA.
1872.
ELEGYES GYÜJTÉSEK
MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY
KÜLÖNBÖZŐ RÉSZEIBŐL.
SZERKESZTETTÉK
ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL
PEST,
AZ ATHENAEUM TULAJDONA.
1872.
Pest, 1872. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában.
ELŐSZÓ.
A Kisfaludy-társaság 1861-ben elhatározta, hogy magyar népköltési
gyüjteményének uj folyamát inditja meg és szerkesztésével megbizta az
inditványozó tagot, Gyulai Pált. Felszólitás bocsáttatott szét a
hirlapokban, mely a népköltészet barátjait gyüjtésre buzditotta s
némely, a gyüjtöktől eddig elhanyagolt műfajok iránti fogékonyságot
igyekezett felkölteni. Számos gyüjtemény érkezett a társasághoz s már
1864-ben kiadható lett volna egy kötet, de kiadó nem találkozott, a
társaság pedig csekély pénzereje miatt a kiadás költségeit nem
fedezhette. Az anyag mind inkább szaporodván, 1867-ben Arany László
tagját választotta a társaság szerkesztőtársnak. A szerkesztők úgy
osztották meg egymás között a teendőket, hogy egyik, Gyulai Pál, a
mysteriumokat, balladákat és dalokat szerkesztette és kisérte
jegyzetekkel, a másik, Arany László pedig a meséket és mondákat, azonban
az egészre nézve együttes felelőséget vállaltak. Végre 1871-ben az
Athenaeum ajánlkozott két kötet kiadására, melyeket ezennel a közönség
elé bocsátunk.
Ennyi röviden e gyüjtemény története, melynek érdeme leginkább a
fáradhatlan gyüjtőket illeti, kiknek itt a Kisfaludy-társaság és az
irodalom nevében hálás köszönetünket fejezzük ki. Nagy becsü
közleményeiken kivül felhasználtunk mindent, a mit a hirlapok-,
folyóiratok- és naptárakban elszórva találtunk és hiteles adalékoknak
itéltünk. Csak a Kriza közleményeihez nem nyultunk, tudván, hogy azok a
»Vadrózsák« II-ik kötetének részei s csak egy pár oly darabot vettünk
fel, melyeket ő maga küldött be gyüjteményünk számára.
A gyüjteményt némi tájékozó és felvilágositó jegyzetekkel kisértük, de
ezek nem igénylik magoknak a teljességet. Fő dolog volt előttünk a
beküldött anyag megválasztása és gondos kiadása; a kritikai magyarázatot
úgy nyelvi, mint aesthetikai tekintetben nagy részt mellőztük, csak a
legfőbb pontokra szoritkoztunk, s leginkább a változatok
összehasonlitásában igyekeztünk a lehető teljességre.
A tájszólások tekintetében az illető vidékek népi kiejtését mindenütt
hiven visszaadni se szándékunk nem volt, se módunkban nem állott, mert a
gyüjtők többnyire az irodalmi rendes helyes-irással irva küldték be
gyüjteményeiket. Némely dalban és balladában itt-ott jelezve van ugyan
egy-egy sajátságos kiejtésü szó vagy egy-egy közép _e_ (ė) s mi ezeket a
gyüjtők eredeti leirása szerint meg is tartottuk, de a nélkűl, hogy a
tájszólást az egész szövegben következetesen vissza akartuk volna adni.
Csak két mysteriumban, egy mesében és néhány balladában alkalmaztunk
külön jegyeket a tájszolás hű és következetes kifejezésére. E jegyeket
mindenütt hiven az illető közlő leirása szerint tartottuk meg, bár e
miatt kénytelenek voltunk lemondani arról, hogy a használt jegyek egész
kötetünkben egyformák és egyöntetüek legyenek; de tekintetbe véve azt,
hogy az egyes hangokat a különböző vidékeken különböző árnyalattal ejtik
ki, legczélszerübbnek véltük szorosan azon jegyeket használni, melyekkel
maga a közlő leghivebben vélte kifejezhetni az eredeti kiejtést.
Ehhez képest az első mysteriumban Torkos Sándor eredeti közlése nyomán
az _ä_ jegyet használtuk, melyet ő maga következőleg magyaráz (Magyar
nyelvészet, szerk. Hunfalvy Pál. Második évfolyam 403. lap) »ä-vel
jegyzem a rövid széles hangú s az _a_ alhangúnak megfelelő felhangot p.
e szóban _ke_ze, _kä_si, val, v_el_ (val, väl) nak, n_ek_ (nak, näk): –
_e_-vel pedig a rövid éles hangú közlő _e_-t mint p. e szóban: _men_nek,
_men_nen.«
A harmadik mysteriumban, szintén a közlő helyesirása szerint az egyszerü
közép _e_ ė-vel van jelölve, a lapos, nyujtott _e_ ê-vel (például: kend,
kê); az _l_ vagy _r_ kihagyása miatt megnyujtott és laposan ejtett
hangzók pedig, csak a kihagyott betü helyére tett hiányjel által
fejeztetnek ki (p: éjje’, nappa’, jó’ esik, beszé’sz, fő’).
Az ötödik számú mese közlője azonban igyekezett e lapos hangokat is
kitüntetni s alkalmazá az â, ê, ô, û jeleket. Főleg azért látta ezt
szükségesnek, mert a nagykőrösi tájszólás a mássalhangzókat néha más
esetekben is elhagyja, a nélkül, hogy a megelőző hangzót elnyujtaná.
Például ezekben: na’ csudálkozás; mö’meritötte; mö’tutta (nagy
csudálkozás; mögmeritette; mögtudta) a hangzót épen nem nyujta, sőt
ellenkezőleg pattantva ejtik oly formán, mintha igy mondanák:
nacscsudálkozás; mömmeritötte; möttudta.
Egypár balladában (8, 10, 32, 40, 54 számok) szintén a fentebb emlitett
jegyeket használtuk s a sajátságos székely _à_ kifejezésére megtartottuk
Kriza _à_ jegyét, melylyel ő, mint maga magyarázza: »a következő _á_
által okozott visszaható hang-attractiót« fejezi ki.
Végre még egy pár szavunk van a gyüjtőkhöz s a népköltészet minden
barátjához. A Kisfaludy-társaság folyvást központja kiván maradni a
gyüjtésnek s gyüjteményének ez uj folyamát mind addig folytatja, a
meddig közlésre érdemes anyagot talál. Ezért minden nagyobb és kisebb
közleményt szivesen fogad ezután is, sőt, ha lehetséges, a dallamok
pontos hangjegyeit is kéri, mert szándéka később egy tisztán zenészeti
szempontból szerkesztett gyüjteményt is kiadni.
Ismételve felszólitunk mindenkit ez annyira fontos s ugy szólva nemzeti
vállalat támogatására. A mi nyugati Európában kezd kivétel lenni, az
nálunk még rendes dolog. Minden félrébb eső falu megannyi mese és
dalfészek, minden pórfiu egy élő gyüjtemény. Még van idő a gyüjtésre, de
nem lesz soká. A mint a könyv és lapirodalom nagyobb-nagyobb hóditást
tesz a nép alsóbb rétegeiben, a szerint fog az élő hagyomány, monda,
mese, sőt az eredeti népdal is mind gyérebb és apróbb szigetekre
szorulni, lenézés és nevetség tárgya lenni. Amazok helyét józan ismeret,
de félő, hogy a költészetét bizonyos csinált s az irodalmi hangot
affectaló modor foglalja el, épen ugy mint népzenénk már is sokat
vesztett eredeti zamatjából. Mentsük meg a mit lehet.
Pest, 1872 febr. 20.
=A szerkesztők.=
TARTALOM.
Előszó V–X
Karácsoni mysteriumok és vizkereszti játékok 1–134
Balladák és rokonnemüek 135–240
Dalok: 241–358
Szerelmi dalok 243–280
Hazafiúi és katonadalok 281–298
Pusztai és pásztordalok 299–308
Bordalok és tánczszók 309–324
Tréfás és gunydalok 325–332
Vegyes dalok 333–340
Dajkarimek, gyermekdalok s játékok 341–358
Mesék és mondák 359–512
Jegyzetek 513–607
Karácsoni mysteriumok és vizkereszti játékok
Csengeri 38
Csikszéki 109
Csomafáji 36
Csongrádi 29
Debreczeni 9
Göcseji 3
Helynélküli 102
Hódmező-vásárhelyi 131
Horgosi 50
Kikindai 96
Mindszenti 70
Nagy-bányai I. 58
Nagy-bányai II. 64
Orosházi (mysterium) 76
Orosházi (vizkereszti játék) 128
Szegedi 83
Székes-fehérvári 47
Balladák és rokonnemüek.
A fonóban 214
A gerlicze 213
A gulyás szeretője 206
A halott völegény 207
A három árva 185
A hegyekhez elmegyek 237
A hegyi tolvaj 223
A honvédtüzér temetése 217
A kék inges huszár 234
A királyfi I–II. 153–157
Albert Jóska 238
A legszebb virág 182
A lovas legény 219
A menyasszony 217
A molnár inasa 185
Amott látod 190
Anyám, anyám 239
Anyám, édes anyám 240
A párjavesztett gerlicze 179
A pozsonyi kisasszony 232
A rab I–V. 191–194
A zsivány felesége 195
Az anya és leánya I–II. 198–199
Az áspis kigyó 189
Az ispánné leánya I–II. 203–204
Barcsai I–II. 149–151
Bács Jancsi 201
Bándi urfi 188
Beh sok falut 227
Bekő Ambrus 225
Bereg Náni 222
Biró szép Anna 176
Bogár Imre 221
Boriska 148
Búcsu 216
Csehó Pista 231
Czifra Jancsi 206
Este van már 234
Édes anyám kiment 236
Hajnal hasad 237
Halasi 226
Igács Ruzsi 196
Jár a korsó 213
Jó estét, édesem 205
Katonának vagyok 235
Kántor Teri 215
Kisebb töredékek I–II. 239–240
Kis Julia 183
Kőmives Kelemenné 174
Kuris Pista I–II. 208–210
Landorvári Dorka I–V. 162–172
Molnár Anna I–V. 137–148
Molnár Ferkó 220
Monusi Jánosné 233
Mózes és Julcsa 211
Nemes Sári 199
Pálbeli szép Antal I–II. 172–174
Perzsi 235
Petrás ur 214
Sárga ló 233
Sári Mári 210
Sebők Jani 236
Siroki erdőben 195
Sorozáskor 215
Szász Ferencz 224
Szép menyecske 238
Szilágyi és Hagymási I–II. 158–161
Szőcs Marcsa 212
Tamás Rózsi 200
Török Zsuzsi 205
Ugron János I–II. 186–188
Váradi nótája 218
Világszép Erzsók 180
Dalok.
A bakancsom el akarnám cserélni 284
A Csap-utczán végig, végig, végig 267
A csók titkos portéka 257
Addig iszom én egyedül 311
A deáknak a temploma a pincze 310
A ki ételt, italt adott 349
Alelujah 344
A mi cziczánk férjhez akar menni 335
Amott a hegyek lábánál 262
Amott látszik egy szép kerek erdő 275
A panyiti halastaóba 331
A pusztában fuj a szél 257
Arra alá a sikságon 252
Attól fél az édes anyám 328
Az én czizmám csikorgós 268
Az én galambomnak 273
Az én lovam pejkó 304
Az én rózsám fehér háza 270
Azért, hogy én olyan szegény vagyok 289
Az ökör a földet I–II. 333–334
Ágas- bogas a diófa levele 249
Áll áll isten babája 343
Bánom, hogy megházasodtam 338
Biró fia vagyok 335
Bizserére, bizserére 350
Boldog az ember nyilván 331
Borul a káposzta, hajlik a levele 259
Bús az idő, bús vagyok én magam is 246
Búza, búza tiszta búzakalász 260
Bőrrel khereskedik a vén Áron 328
Csicsija babája 341
Csiga-biga nyujtsd ki szarvad 357
Csipi csóka 350
Csöng, csöng gyürü 347
Czángó magyar, czángó magyar 298
Czifra szűröm szegre van akasztva 250
Czinege-góga hol voltál 357
Cziróka 343
De szeretnék a Kossuth-tal beszélni 288
Disznó a mezőben annyit nem turkál 271
Eczem peczem pityfalára 348
Egész napon szépen legel a marhám 304
Egyedelem begyedelem 345
Egyedem begyedem 345
Egyetem begyetem bütymöcske 355
Egyetem begyetem bütymőjáró 355
Egy megérett a megy 344
Egy se betyár ki gyalog jár 303
Egyszer egy időben 349
Egyszer volt egy ember 344
Egyszer volt egy ember, felmászott a fára 348
Elbusulom én magamat 253
Elég nekünk egy csónak 261
Elindulék a hazámból 293
Elmennék én te hozzátok egy este 264
Elment az én uram Pestre 330
Elmentem én a vásárra 331
Első, első, legelső 290
Elvirult má az én kincsem 279
Ennek a kis lánynak 263
Erdő, erdő de magas vagy I–II. 244–245
Esik eső a fenyvesen 244
Esik eső nagy sár van az utczán 292
Esküvőre kéne menni Szegedre 307
Este este este akar lenni 289
Este későn ne járj hozzám 270
Estve jött a parancsolat 294
Ez a kis lány, ez a kis lány 327
Ez az én szeretőm 272
Ez elment nyulászni 352
Ez elment vadászni 342
Édes anyám, adjon isten jó estét 266
Édes anyám, édes anyám 283
Éjszak felől fujdogál a szellő 301
Éni-péni jupiténi 355
Én lefekszem én ágyamba 349
Fakó lovam föl van kantározva 275
Fakó paripámon járok 301
Falu végén egy kis ház 345
Fehér liliomszál 352
Fekete szem, piros orcza 269
Felmotóláltam a 279
Fene ember a hevesi viczispán 338
Félre bánat bú 313
Fényes csillag van az égen 273
Fogtam én egy szúnyogot 347
Fölteszem a csákómat a fejemre 287
Galicziát kiseperték 339
Gara megyen garafára 355
Gyertek haza ludjaim 346
Gyorsan menjünk a faluban 341
Gyüjtik a csordákat 307
Ha bort iszom, jó kedvem van tőle 311
Ha felülök szürke paripámra 294
Haj a német levágja a hajamat 283
Haj istenem, add megérnem 277
Haragszik a gazda 311
Hazudsz, haza futsz 348
Három alma meg egy fél 249
Három csillag van az égen egy sorba 261
Három fehér kendőt veszek 250
Hej édes magyarom, magyarom 281
Hej ha nekem száz forintom volna 256
Hinna barinna 341
Hol jártál báránkám 356
Hova tegyem a sapkát 343
Hova visz ez az ut 259
Hová hová barna legény 329
Hull immár a fa levele 276
Huzd ki czigány azt a nótát 312
Igyunk a ki angyala van 312
Itt van már a kolera 315
Jaj de szennyes a kendője 254
Jere hozzám kincsem, galambom 266
Jobb a papné, mint a pap 348
Jövel Jézus 349
Juhász vagyok, busan őrzöm a nyájat 300
Kerek ez a zsemlye 271
Kering kering orsó 351
Kezemben van már az uti levelem 310
Kék a kötőm kerületi 256
Két petrencze, három kalangya 309
Kidűlt a fa mandulástól 248
Kimegyünk exerczirozni 285
Kinek nincsen krinolinos szoknyája 325
Kis szekeres, nagy szekeres 313
Kisütött a nap sugára 296
Kiverem a lovam a rétre 305
Kossuth Lajos a Bakonyban 292
Kossuth Lajos azt izente 289
Kossuth Lajos édes apám 296
Kossuth Lajos hires komendáns 292
Kossuth Lajos iródeák 296
Könyeimnek záporából tenger lett 282
Könnyü a németnek 283
Kukoriczának állott a muszka 326
Lassan lassan édes lovam, ne nagyon 302
Látom az életem 303
Leányom, leányom 336
Levele jött egy asszonynak 330
Majd elmegyünk messzire 291
Már Izsákon sok az ifiasszony 327
Már minálunk kis kalapot viselnek 339
Már minálunk megismerni ugy lehet 325
Megégett a nagy-abonyi kis bolt 260
Megirták a guzsalyomat 278
Meg van irva historjába 336
Megy a hal lefelé 265
Megy honvédnek, megy huszárnak 282
Még azt mondja az anyám 262
Még azt mondja az osztrák 295
Mi az oka, hogy a Tisza befagyott 272
Mi az oka, hogy megvettél 252
Miért ragyog a sok csillag az égen 258
Mi fehérlik ott a sikon távolba 333
Mikor megyek az oltárhoz esküdni 335
Mikor visznek Olmücz felé 297
Minden felől harczi nótát fuj a szél 294
Mindig hordják a regrutát 291
Mit ás kend 353
Mit játszunk lányok 351
Mi zörög az úton 357
Monostori határon 268
Most jöttem a tetétleni pusztáról 299
Nagy-Abonyban csak két torony látszik 284
Nagy-Abonyban dobos vagyok 286
Nagy-Váradra kén menni 328
Nem bánom én kedves rózsám 253
Ne menj el idegen földre 276
Ne menj el rózsám egy hétig 277
Ne menj el szivem Szilágyba 274
Nem hitted, hogy katona vagyok én 293
Nem szánt vét az égi madár 291
Nem szeretek én már ezután 259
Ne szeresd galambom 245
Nem vagy legény, nem vagy 248
Nem vagyok én adós 247
Nem vagyok én kapitán 300
Nézz rózsám a szemembe 251
Nincsen feleségem, de majd lesz 251
Nincsen olyan csárda mint a nánai 265
Nincs jobb élet a juhásznál 306
Nincs szebb virág a leánynál 337
Nyárban esik nyárban 246
Oh ne mondj engem rózsádnak 255
Önkénytesen álltam a zászló alá 288
Öt harang 356
Özvegy asszony lánya vagyok 339
Pad alatt, pad alatt egy kis ház 354
Pajtás mig lever 313
Panni néni soh’sem ett olyan jót 302
Pap vagyok 346
Prága alatt van egy szép uj temető 284
Répa retek mogyoró 347
Rongyos a kend háza vége 329
Sárga csikó sárga csikó sárga 263
Sárga csikóm réz patkóra 265
Seregek ura 347
Sétáljunk sétáljunk 350
Sirhat az az édes anya 288
Süss fel nap 356
Süti süti pogácsát 342
Szabad a madárnak ágról ágra szállni 269
Szag szag szag 337
Szárnya szárnya szárnya a madárnak 286
Száz szónak is egy a vége 309
Szennyes az én ingem 297
Szeretőmet vettem én meg 243
Széles az én kedvem ma 315
Széna széna széna terem 264
Szép állat az őz a gyors futásban 337
Szita szita szűrő szita 350
Szolnok alatt folyik el a Tisza 262
Szól az ágyu jön a halál 290
Szól a világ mit hajtok rá 243
Szomoru az állapotom 247
Szomszéd asszony szép leánya 253
Tánczszók 316–321
Táni baba táni 343
Téli nyári piros alma 258
Tizet ütött már az óra 340
Túl a Tiszán a Dunán meg innen 299
Tulsó soron megy egy legény 336
Uj hirt hallék 356
Van-e kendnek szép lyánya 353
Van már kis szék 326
Verje meg az isten 255
Világos az én kis kötőm 257
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta 306
Zug az erdő, zug a mező 282
Mesék és mondák.
A béka komája. VII. 429
A czigány az égben és pokolban. III. 383
Adj isten egészségére. XVII. 480
A halhatatlanságra vágyó királyfi. I. 361
A három arkangyal. XIX. 490
A kaczor király. VIII. 433
A kalász eredete. XXI. 493
A kis kakas gyémánt félkrajczárja. X. 443
A kis kakas kiturta a fövényt. IX. 438
A róka, a medve és a szegény ember. XIV. 470
A szegény asszony szive. XVIII. 488
A szürke ló. XV. 474
A teins ur, és Jancsi kocsis. XI. 447
A Tisza eredete. XXII. 494
A vadgalamb, és a szarka. XX. 492
Az angyalbárányok. II. 376
Az aranyszakálu ember. V. 404
Az egyszeri gyerek. XIII. (1–4) 459
Az okos leány. XVI. 478
Félig nyuzott bakkecske. XII. 453
Hevá lett a bárány mája? IV. 397
Ilók és Mihók. VI. 422
Krisztus mondák. XXIV–XXXIV. 496
Miért lett szamár, a szamár. XXIII. 495
KARÁCSONYI MYSTERIUMOK ÉS VIZKERESZTI JÁTÉKOK.
KARÁCSONYI MYSTERIUMOK.
1.
A „Magyar Nyelvészet“ közlése szerint.
AZ ANGYAL
_(„Betlehemét“ az asztalra helyezvén, csenget és énekel):_
Mennybűl az angyal
Legyütt hozzátok
Pásztorok, pásztorok!
Hogy Bötlähämbä
Siätve mennyi
Lássatok, lássatok.
Az istän fija
A’ ki szülätett
Jászolba’, jászolba’
Barmok közt fäkszik,
Jászolba’ nyugszik
Szänt fija, szänt fija.
Mällätte vagyon
Az ides annya
Mária, Mária;
Ü liszen näktek
Füő patronátok
Valuóba’, valuóba’.
A KATONA
_(belép haragosan, a közönséghez)._
Áll fiére te vasfogu banya, ne nizz úgy mint ä vas vella, talán fogaid
csikorognak ä ríg äläjtett vadra? – Ne nízz te sárkányfülü kofa, hanem
gyüjjön bä ä’ gazda, märt gyünnäk ä’ pásztorok, a kik nékünk új hirt
mondanak. Märt nem gyüttünk mink titekät níznyi, hanem Bötlähämet
üöríznyi, – az angyaltul küldättünk, hogy azt megüörizzek.
ELSŐ PÁSZTOR _(jő.)_
Szalannás juó ästiét ä házi gazdának. Ime! hol vagyok, älväsztettäm
pajtásomat, azt gyüttem käräsnyi, dä minäkälüöttö föltalálom, füőhajtom
kulacsomat, megkuostulom dicsüő somlai boromat _(iszik.)_
MÁSODIK PÁSZTOR _(jő.)_
Töpörtüős juó ästiét ä’ ház urának! Látom pajtás, te csak hajtogatod
üres kulacsodat, dä nem várod meg kädväs pajtásodat. Tudod ién hegyäkät,
vüögyäkät járvo kärästäläk, miég megtaláltalak, nem tunnál-e hirt
mondanyi arrul ä megörägedett üös atyánkrú?
ELSŐ PÁSZTOR.
Dä bion tudok, oda kü pällüli[1] päníszes szakállát, sírva hajtogattya
üres kulacscsát.
ANGYAL, KATONA, KÉT PÁSZTOR _(énekelnek.)_
Juó napot Mária,
Istännäk szänt annya,
Märt üdvössiget szültiél
Jiézus annyává lettiél,
Áldott vagy, boldog vagy!
Mi is dicsirätet mongyunk ü néki?
Mit adgyunk hát néki?
Ajándiékot kiki,
Hogy kédvit találhassuk,
Kis Jiézust mégláthassuk,
Egy báránt, egy sajtót –
Illen szegíny pásztoroktúl ölíg lesz
Talán miég az aranynál is többöt tesz!
ELSŐ PÁSZTOR.
Äj pajtás, pajtás, már kiläncz, tíz uóra fälié jár äz idüő, juó vuóna az
ijjeli nyugalom.
_(A két pásztor erre lefekszik a földre és horkolva alszik.)_
AZ ANGYAL _(énekli.)_
Gloria, gloria, gloria, in excelsis Deo!
Surgyite (surgite) pastores!
PÁSZTOROK _(álmosan.)_
Ide bion ne szurgy, mär’ visszaszurlak!
ANGYAL.
In Bötlähäm fugite, Jesum natum salutando cantate!
PÁSZTOROK _(álmosan.)_
Nincs näkünk gantárra valuó päniszes pinzünk[2].
KATONA _(énekel.)_
Käljätäk föl pásztorok, pásztorok,
Ime nagy csudát láttok,
Hol angyalok inekűnek,
Glóriákat kiáttanak,
Bötlähämbä siässünk, siässünk
Ale-alelujah!
A KÉT PÁSZTOR _(énekel.)_
Bár csak elüőbb fölíbrättäm vuóna,
Dä lásd pajtás mast állottam tapra.
_(Felállanak és tánczolnak.)_
Má’ ríg csöndűt ä’ fülämbä
Az angyal mondáso,
Hogy kis Jiézus szülätett
Rongyos istálluóba.
Oda mennyi vagyon bátorságom,
Rämillem hó’ kis Jiézust meglátom.
Gyärä pajtás mennyünk äl,
Te is lehätsz társom,
Véläm van juó dudásom
Má’ rígi bujtárom.
KATONA.
Aj pajtás, pajtás, álom-e vaj látás, a mikät hallottam, nyilván
csodálkoztam, a na’ filälem miá nem magyarázhatom!
KORIDON _(kivülről.)_
Pásztorok, pásztorok! mit csäläkettätek,
Hó’ juhaitokrul megfälädkeztätek?
PÁSZTOROK _(éneklik.)_
Mi bion nem fílünk,
Kár nékül älílünk.
KORIDON _(kivül énekel.)_
Hallátok? uj hirt mondok,
Pásztor barátim! na’ dolgok
A jászolná’ törtíninäk,
Hol angyalok íneklinäk;
Tán füő pásztor szülätett,
Istän bárányává lett.
PÁSZTOROK.
A bűn iés a szärätät Illänekät älkövät.
KORIDON _(benyitja az ajtót és beesik.)_
Itt is älästäm hát az ajtuó tapába?![3] Husos, kuóbászos juó ästiét a
házi gazdánok; látom, kädväs pajtásim, ti megvattok?
KATONA.
Mi megvagyunk, hát te vín Koridon hová indútá’? talán az angyaltul
intést vettiél s välünk akarsz gyünni. Dä te vín Koridon tudsz-e
imádkoznyi?
KORIDON.
Tuók biz’ ién päräczet porczogatnyi, meg egy juó kulacs somlai bort
föhajtanyi, ha nem hiszitek, tegyítek meg vélem azt a pruóbát, maj’
äljárom kädvämre azt a dudás nuotát, szílläl szuórom rúlam äzt ä szüörös
bundát. Vaj inkább ä hälett mongyunk a házi gazdának egy szíp víg
nuotát.
MIND _(énekelnek.)_
Pásztor társim, mit hallottam
Igaz-e, valuó-e?
Gyärtek väläm Bötlähämbä
Kiérdezzek, úvvan-e?
Hogy egy szűz az éjtszakán
Fiacskát szűlt a sziénán;
János, Palkuó, Bänczä, Istuók
Juhászok, bujtárok,
Zárgyátok bä na’ szaporán
Az aklot, pajtások.
Mizäs, mákos, turuós läpint
Siässätek sütnyi,
Hogy ha vélünk Bötlähämbä
Älakartok gyünnyi.
Palkuó, tüötsd meg kulacsodat
Fris tiéjjäl, idessäl,
Hó’ ne mennyünk annyi füödrä
Üräsän, üräsän.
Elsüöbä is a kis Jiézust álgyuk siätsiéggäl,
Täjät, mizät adgyunk näki kädväs idessiggäl.
Nosza tehát vigadgyunk, vigadgyunk.
Vig örömöt kiáltsunk,
Tälläs szivväl lilekkäl
Urankho’ folamodjunk.
Mennyországba jer pajtás, jer pajtás,
Ottan leszen juó tartás,
Sör, bor mint tänger,
Ott ihatik az ämber,
Egyik angyal trombitál, trombitál,
A második furuglál,
A harmadik tánczot jár,
Nosza tehát indullunk, indullunk,
Hogy Bötlähämbä älgyussunk.
Dicsírtässík az ur Jiézus Kristus!
Mindörökké. Amen! – _(Mind el.)_
(Torkos Sándor gyüjt. Göcsej.)
2.
_(A játszó személyek: három angyal, hosszu fehér ingben, mely szalaggal
föl van diszitve, és egy püspöki sapka; egy katona, kinek neve itt
Heródes, szép magyar huszár-öltözetben; négy pásztor, kiforditott
bundában, bojhos sapkával bundadarabból s bottal. Az öreg, csepűből
készűlt szakállat és bajuszt visel._
_A Betlehem egy két tornyu, papirból vagy vászonból készűlt és festők
által kiczifrázott ház. Ez többféle._
_A jelmezeknél arra törekednek, hogy minél czifrább legyen._
_A személyzet megáll a pitvarban a Betlehemmel együtt, Heródes kopogtat
s egy angyal bemegy.)_
HERÓDES.
A király Krisztusnak megjelenéséről,
E világra való szent születéséről,
Bűnös emberekhez eljöveteléről
Illik hát mindnyájan értekeznünk erről.
Mert született Krisztus, e világnak ura,
Kinek e városban nem vala hajléka,
Sem fris palotája, sem királyi háza,
E világmód szerint, nem vala nyugvása,
Kinek az ő vállán nagy uraság vagyon,
Fejedelemségre hatalma ily nagyon.
Elérkezett hozzánk, hogy megszabaditson
Bűnös rabságunkból, hogy minket megváltson.
Sírjál, oh hát sírjál Sionnak leánya,
Mert jászolban fekszik az isten báránya.
Siralmas szemeit a Krisztusra hányja,
Ha nem soká lészünk véle is igy szemben,
Felviszen magával végre az egekben.
Szivesen kivánom.
ANGYAL.
Mostani bátor beszédünkről bocsánatot kérünk,
A nagy nemes Betlehemmel tisztességet tészünk,
Kérjük alásan, ha terhökre nem lészünk.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
_(Ha megengedtetett a bemenetel, ezek kimennek s mindnyájan énekelnek
kivűl:)_
Örömet hirdetek nektek
Minden nemzetnek,
Mert született Betlehembe’
Egy kis gyermekcse,
Jászolban, pólában.
A’ barmok közt, oh de fázik!
A jászolban szénán nyugszik,
Édes Jézusunk, kedves Megváltónk,
Édes Jézusunk, kedves Megváltónk.
_(Két angyal beviszi a Betlehemet; egy angyal és Heródes kiséri. A szoba
közepére egy székre leteszik s mindkét végénél kettő áll; énekelnek:)_
Kis Jézus! ki értünk születtél,
Jászolban szúró szénán lettél!
Betlehem! élet forrása!
Dávid királynak városa,
Im Betlehem, kis Betlehem
Pastores regis angyalóra,
Natus es kivűl, natus nobis cantas,
Im Betlehem! kis Betlehem!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
ELSŐ JUHÁSZ _(jő.)_
Békeség tinektek, kedves jó barátim! talán Betlehemben utam
tévesztettem; a kosok és kecskék mind eltévelyedtek. Mindaddig
kolompolom az ajtót, míg Iván társam, jó pajtásom, uj hírt nem hoz
nékem. _(Üti az ajtót.)_ Hű! ki vagy? ki!
MÁSODIK JUHÁSZ _(jő.)_
Jó szerencsét Fedor pajtás! micsoda búbánat emészti szivedet? talán a
múlt éjjel juhaid eltévelyedtek?
ELSŐ JUHÁSZ.
E mai napon sem mondtál annál igazabbat; hanem mindaddig kolompolom az
ajtót, míg Iván társam, jó pajtásom, uj hirt nem hoz nékem. _(Üti az
ajtót.)_ Hű! ki vagy? ki?
HARMADIK JUHÁSZ _(jő.)_
Andrána! kedves jó barátim, talán nem is tudjátok, merre jártam a
tegnapi napon az öreggel?
MÁSODIK JUHÁSZ.
Merre?
HARMADIK JUHÁSZ.
Nem csára, nem balra, hanem arra, a merre az ó-testamentomi bornak egy
pénzen mérik itczéjét; hanem nem szánom bánom torkunkat, vegyük elő
kulacsunkat, üljünk le és vigadjunk.
MINDHÁROM JUHÁSZ
_(a padozathoz verdesi botját, egyszerre vontatva mondják):_
Egészséggel Sándor pajtás; oly erős légy, mint Nagy Sándor; duj, duj,
duj.
MÁSODIK JUHÁSZ.
Hát az öreg hol maradt?
HARMADIK JUHÁSZ.
Az öreg, az ő öregségének miatta, nem tudott utánam tetyegni, tötyögni,
a nagy hófuvásokban fennakadozván, hanem mégis majd megpróbálom, egy
füttyentésemre, vagy egy kocczantásomra, bejön-e vagy sem? _(Üti az
ajtót.)_ Hűj! ki vagy? ki?
ÖREG JUHÁSZ
_(jő, meggörnyedve, reszketve; ha tiszteséges uri háznál vannak, ezzel
megy be.)_
Dicsértessék az ur Jézus Krisztus! áldott légyen az égnek királya! hipp!
hopp! hol veszem én itt magamat, hol hordom fáradt lábaimat? hegyeket,
völgyeket bejártam, pásztortársaimtól is elmaradtam; hanem azért is
rákezdem keserves nótámat, hogy feltalálnám pásztor-pajtásimat. Hanem
adjátok ide azt a lágy harapást, hadd harapjak egy keményet _(itt a
fogát rá csettegteti)_. Oh be keményet haraptam, kitört a fogam, adjátok
ide azt a kulacsot, hadd engeszteljem ki a fogam ágyékát. _(Egy juhász
átadja, s az öreg a fenekét megszívja.)_ Ezen átkozott hideg
befagylalta, tegyétek az asztalra, majd kiengeszteli a háznak gazdája.
_(Oda teszik s némely helyen megtöltik borral.)_
_(Ha közönséges háznál vannak, akkor ezt az öreg elhagyja, és itt
kezdi):_
Juj! nem fagy idekint, nem, csak csikorog; ti disztelen kutyák! idebenn
zesztek és zisztok, dorbézoltok; az öreg Matyus apátokról keveset
gondoltok; kapnátok fel a sós vajas alját, mikor legmelegebb!
HARMADIK JUHÁSZ.
Tyhű! be disznó ember kend öreg apám!
ÖREG JUHÁSZ.
De ha kapom ezt a juhteringettét, úgy közzétek verek, mint hajdan
szélylyelvert az isten a zsidó nemzet közt.
HARMADIK JUHÁSZ.
Laskodj kása, ne pötyögj!
ÖREG JUHÁSZ.
Hogy ne boszankodnék! gondolják meg a tekintetes urak; mikor másfél-száz
bárányomnak csak a gyapja maradt!
HARMADIK JUHÁSZ.
Nem volt az annyi, öreg!
ÖREG JUHÁSZ.
Ugyan hát mennyi volt, te kutyafejü fiam?
HARMADIK JUHÁSZ.
Nem volt több tizenötnél.
ÖREG JUHÁSZ.
Oh ne tréfálj velem; a guta is majd megüt mérgemben! Mégis több volt az,
gyönyörű gyermekem.
HARMADIK JUHÁSZ.
Nem volt több tíznél.
ÖREG JUHÁSZ.
Oh ne tréfálj velem, a guta is járja a nadrágom fenekét. Még is több
volt az, gyermekem.
HARMADIK JUHÁSZ.
Nem volt több ötnél.
ÖREG JUHÁSZ.
Oh, ne tréfálj velem, hiszen fiam, ötnek a kis baltám is utána
hajitottam; még e mái napig is oda van; hanem adjátok ide azt a lágy
harapást, hadd harapjak le keményet _(itt a fogát rá csettegteti.)_ Oh
be keményet haraptam, kitört a fogam, adjátok ide azt a kulacsot, hadd
engeszteljem ki a fogam ágyékát _(egy juhász átadja, az öreg a fenekét
megszívja)_ ezen átkozott hideg béfagylalta, tegyétek az asztalra, majd
kiengeszteli e háznak gazdája _(oda teszik s némely helyen megtöltik
borral)_
MIND A NYOLCZAN _(énekelnek.)_
Titoli, Bátori, bojtárom,
Vedd a botot a kezedbe,
Jere velem Betlehembe.
Titoli, Bátori, bojtárom,
Nosza tehát hagyjuk itt, hagyjuk itt
A nyájat és csordát,
Betlehembe induljunk,
Muzsikával ballagjunk.
Vidd András sípodat,
Te Jancsi dudádat,
Én viszem furulyámat
Alle, alleluja, alle, alleluja.
ÖREG JUHÁSZ.
Oh Jézus! kegyelem király országa!
Ez jó hírt egy fő angyal prédikálja
Elsőben is mezei pásztoroknak,
Nem e világi bölcs doktoroknak!
Oh! mért vagytok hát ily álmosok?
Nem tudjátok, hogy született
Megváltó úr Jézus Krisztustok,
Jertek hát ti is angyalok!
Jertek ti is pásztorok!
Imádjuk ezt a megváltó született Krisztust.
MIND _(énekelnek.)_
Midőn a szűz magzatját,
Jászolban siró fiát
El akarja altatni
S így énekelvén néki:
Oh élet! oh napfény!
Oh édes Jézusom, oh édes Jézusom!
ÖREG JUHÁSZ.
Na de édes gyermekeim, hadd lássam meg, mit hoztatok az Ur-Jézusnak?
ELSŐ JUHÁSZ.
Egy juhot.
MÁSODIK JUHÁSZ.
Egy bárányt.
HARMADIK JUHÁSZ.
Egy sajtot.
ELSŐ JUHÁSZ.
Hát kend, édes öreg apám, mit hozott az Ur-Jézusnak?
ÖREG JUHÁSZ.
Én is majd csak viszek valamit; de hova megyünk?
ELSŐ JUHÁSZ.
Betlehembe.
ÖREG JUHÁSZ.
Soha sem voltam én ott! megijedek én ott!
ELSŐ JUHÁSZ.
Ne félj öreg! légy bátor!
ÖREG JUHÁSZ.
Oh Ádám apánk, szent Habakukk! jőjj el segitségül! _(Két juhász karon
fogja az öreget s vezetik a Betlehemhez.)_ Ez az a Betlehem? be szép!
ELSŐ JUHÁSZ.
Ez. De mégis, mit hozott az Ur-Jézusnak?
ÖREG JUHÁSZ.
Egy pár gerliczét.
ELSŐ JUHÁSZ.
Hová tette?
ÖREG JUHÁSZ.
Elrepült!
ELSŐ JUHÁSZ.
Merre?
ÖREG JUHÁSZ.
Erre! _(Megüti egynek a fejét.)_
MIND _(énekelnek.)_
Szent, szent, szent, szent az isten a mennyben
És áldott ő dicsőségében,
A ki mostan született,
Jászolba behelyeztetett,
Jászolban, pólában,
Hideg istállócskában,
Bé vagyon takargatva,
Posztócskával pólálva.
Jaj szegény, jaj szegény!
Jaj szegény de fázik!
Könnyeitől ázik,
Jaj szegény, jaj szegény,
Nincsen néki párnája,
Sem czifra nyoszolnyája,
Csak széna a lágy párna,
Barmok szája melegitő kályhája,
Ökör, szamár lehelleti reája,
Ökör, szamár lehelleti reája.
ÖREG JUHÁSZ.
Na édes gyermekeim, már most hadd lássam meg zsiros babos tarisznyámban
levő órámnak azt a kis puntusát _(a másiknak orrára teszi az ujját.)_
HARMADIK JUHÁSZ.
Nem azt a kis puntusát, hanem azt a kis numerusát.
ÖREG JUHÁSZ.
De hát a mint látom tizenkettedfél az óra, a nyugalomnak ideje volna; ti
angyalok vigan mulassatok, ti pedig pásztortársim, jertek aludjatok!
_(Az öreg harmadmagával lefekszik, egy juhász fenn van.)_
EGY JUHÁSZ _(énekel.)_
Pásztorok, pásztorok,
Beh elaludtatok,
E sok juhnyáj mellett
Csak magam’ hagytatok.
De csak aludjatok,
Mert fenn van a Fedor,
Ne féljetek a kártól,
Sem a farkasoktól.
Im látom uraimék, hogy az álom erősebb nálamnál, mert még ma egy dolgot
akartam véghez vinni, de az álom nem engedi, hanem majd magam ledűlök
pásztor pajtásimhoz. _(Lefekszik s horkolva alusznak.)_
AZ ANGYALOK S HERÓDES _(énekelnek.)_
Mennyből az angyal
Lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe
Sietve menvén
Lássátok, lássátok:
Az isten fia,
A ki született
Jászolban, jászolban,
Jászolban fekszik,
Szépen aluszik
Valóban, valóban.
Mondá a pásztor,
A ki legelső
Közűlünk:
Menjünk mindnyájan
Köszöntésére
Botokkal, botokkal.
Vivének néki
Száp ajándékot
Magokkal, magokkal.
Egyik egy juhot,
Másik egy bárányt
Vivének néki,
Harmadik tejet,
Negyedik hozván
Egy sajtot.
Ezeket hozván,
Jó napot mondván
Krisztusnak, Jézusnak,
Ezeket hozván,
Jó napot mondván
Krisztusnak, Jézusnak.
Gloria! _(letérdepelnek; egy csenget)_
Énelesszel szúz dea
Szurd-ide _(keresztbe teszik az angyalok a kardot)_ pastores
Surdide pasztores.[4]
ÖREG JUHÁSZ _(álmában.)_
Ide szúrsz? ide bizony nem szúrsz, mert majd visszaszúrom.
_(A fennebbi éneket gyakran felcserélik a következővel):_
Dormierosal, votes formosat[5]
Oh Krisztus Jézus világ szerelme
Én teelőtted most esem térdre.
(Letérdelnek s a kardot keresztbe teszik.)
Aludjál én Jézusom!
Nyugodjál én megváltóm!
Kérjél egy szót, krisztel egy szót.[6]
ELSŐ JUHÁSZ _(közbe szól.)_
Hallod pajtás, uj hirmondás.
_(Énekelnek tovább.)_
Angyalok énekelnek,
Pásztoroknak hirdetnek:
Hogy uj király született,
A mely régen nyeretett
Ti idvességtekre.
A JUHÁSZOK MIND _(fekve énekelnek.)_
Örvendezzünk és vigadjunk,
Szép dicséreteket mondjunk.
Igaz Messiás! igaz Messiás! igaz Messiás!
ELSŐ JUHÁSZ _(fekve énekel.)_
Pásztorok! keljünk fel!
Betlehembe menjünk el,
Betlehembe!
Itt meglátjuk Urunkat,
Mint kegyes megváltónkat.
Fáradságunk őérette ne sajnáljuk.
Talán még az éjtszaka is feltaláljuk.
Na már meglelvén, mit vigyünk neki?
Egy juhot, egy bárányt,
Ilyen szegény pásztoroktól elég lészen,
Talán még az aranynál is többet tészen _(felkel)_.
MÁSODIK JUHÁSZ _(fekve énekel)._
Kelj fel öreg! társaddal, társaddal.
Ne aludjál!
Hogy midőn Betlehembe
Már indulnál.
Itt meglátjuk Urunkat, a Jézuskát,
Ki értünk született, istennek szent fiát _(felkel)_.
HARMADIK JUHÁSZ _(fekve énekel)._
Ne lármázzál Fedor! pajtásiddal,
Hadd aludjam kedvemre ez utban.
Felkelek, elmegyek, ezt meghigyjed,
A kisdednek egy sajtot is majd elviszek.
Kelj fel öreg! angyal szól, Krisztus született, kakas kukorikol. Jer
Betlehembe, vess keresztet magadra _(felkel)_.
ÖREG JUHÁSZ _(fekve)_.
Micsoda, micsoda Kristóf született? kakas kukorikol.
HARMADIK JUHÁSZ.
Nem Kristóf, édes öreg apám! hanem az Ur Jézus Krisztus.
ÖREG JUHÁSZ.
Felkelek, de el is szaladok.
MIND A HÁROM JUHÁSZ _(egyszerre.)_
Csapófát az öregnek! _(Emelgetik botjokon.)_
ÖREG JUHÁSZ.
Ez ám a fris legény, a kit csapófával emelgetnek _(felkel)_.
A JUHÁSZOK _(énekelnek)_.
Csorda-pásztorok, midőn Betlehemben
Csordát őríznek éjjel a mezőben,
Isten angyali jövének mellejök,
Nagy félelemmel telék meg ő szivök.
Ne féljetek pásztorok, pásztorok,
Örömet hirdetek!
Mert született már nektek,
Kit megjövendöltetek,
Egy szűznek méhében,
Szűzön szült vérében
Megváltó Krisztustok.
Alle, alleluja, alle, alleluja.
ÖREG JUHÁSZ.
Oh Jézus! kegyelem király országa
Immár Heródes király szivét szállja
Erős szándék, hogy téged megöljön,
Holott országoddal eltörüljön.
De mivel szerette isten e világot,
Felnevelt számára egy szép szál virágot,
Mely az Ur lelkével illatozik,
Mert háló-eszközt mulatozik[7].
Pásztoroknak jelent angyali sereg,
Mondván: szivetek oh! mért kesereg?
Békeség e földön! ne féljetek,
Uj hirt mondok nektek, mely örömetek.
A megtartó Betlehemben
Itt levén, lehettek véle szemben.
A kinek a mennyei föld királyi széke,
Itt egy istálló szállása nékie;
Hagyd itt a barmot, jászolt, istállót.
Itt száll Jézusom, karjaim készek.
Imhol van a fejem, itt hajtsd le fejedet.
Csodáld, hogy e mennyei föld teremtője
Jászolban fekszik, nincs rendes bölcsője.
Csodáld, hogy e bűnös tutorra szorúlt,
Ki előtt minden angyal leborúlt.
Jertek ti is angyalok, jertek ti is pásztorok,
Imádjuk ezt a megváltó ur Jézus-Krisztust.
MIND _(énekelnek)._
Szűz Mária e világra
Nékünk szent fiát hozta,
Ur és isten, most közöttünk fekszik
S együtt vigadjunk,
Mert az égi madarak
És az erdei vadak
Őtet imádják és magasztalják,
Őtet imádják és magasztalják.
ÖREG JUHÁSZ.
Na édes gyermekeim, egy igen-igen nagyot hazudnék, ha el nem hinnétek.
ELSŐ JUHÁSZ.
Hadd halljuk!
ÖREG JUHÁSZ.
Ha én Bécsben király lehetnék, minden nap háromszor hájas piritost
ennék, felkötném szőrös bocskoromat, megtéritném a juhom. Bezzeg,
bezzeg, visszaforditnám az ilyen nagy szamaraimat.
ELSŐ JUHÁSZ.
Szamár kend öreg!
ÖREG JUHÁSZ.
Szamár vagy te! ebanyád!
ELSŐ JUHÁSZ.
Még én annál nagyobbat is tudnék hazudni.
ÖREG JUHÁSZ.
Hadd halljuk hát, fiam.
ELSŐ JUHÁSZ.
Sokat jártam e világon, sokat háltam szalmazsákon, repűltem tarka
szamáron, nyargaltam füles bagolyon; de hogy én ezeket mind próbáltam,
Sámsonban, abban a hires királyi városban is azt dudáltam: Kankon üres a
korsó, nékem nem kell az a fekete fene zsuzsokos lencse, borsó.
ÖREG JUHÁSZ.
Hahó fiam! én annál nagyobbat is tudnék hazudni.
ELSŐ JUHÁSZ.
Hadd halljuk.
ÖREG JUHÁSZ.
Felmentem egy igen-igen kis nagy fára, ráztam a diót, hullott a mogyoró,
aztat ketté haraptam, annak a hajából csónakot csináltam, azon usztam át
azt a kerek kis tisztát.
ELSŐ JUHÁSZ.
Nem a tisztát apám, hanem a Tiszát.
ÖREG JUHÁSZ.
Ugy, ugy, édes fiam, a Tiszát.
ELSŐ JUHÁSZ.
Hajh! édes öreg apám! én még annál nagyobbat is tudnék hazudni.
ÖREG JUHÁSZ.
Hadd halljuk.
ELSŐ JUHÁSZ.
Bémentem egy igen-igen kis nagy házba; láttam, tálalták a lencsét,
törték a gombótát, magam is ugy jól laktam borsós káposztával, szint’
ugy csereg, csattog a korpaczibere a hasamban.
ÖREG JUHÁSZ.
Hajh! édes fiam, én még annál is nagyobbat tudnék hazudni.
ELSŐ JUHÁSZ.
De nem a hazugság körűl már öreg!
ÖREG JUHÁSZ.
Ugyan hát mi körűl?
ELSŐ JUHÁSZ.
Tudja-e kend, mikor elhajitotta azt a kis nagy baltát az után a sárga
kukora bárány után?
ÖREG JUHÁSZ.
Tudom hát; hisz ha elhajitottam is, majd kikerűl tavaszszal a hó alól,
ha csak a nyele is.
ELSŐ JUHÁSZ.
Igen, de mi velünk olyan pásztor-ember nem társalkodhatik, a kinek kis
nagy baltája nincs.
ÖREG JUHÁSZ.
Evvel köszönitek meg, hogy Jéruzsálemből erre a szent földre hoztalak
benneteket?
A JUHÁSZOK MIND.
Fogjátok meg, lökjétek ki az öreget, ne hálálkodjék _(ki akarják
lökni.)_
ÖREG JUHÁSZ.
Ne bántsanak! inkább kérek! _(Egy juhász vezeti, az öreg a perselyt
tartja.)_ Na édes tekintetes nagyságos uraimék, az én átkozott
czimboráim nem szenvednek kis nagy balta nélkül _(rázza a perselyt)_;
akár arany, akár ezüst, akár banknóta, mindent elveszek. _(Sorra jár s
visszatér a juhászokhoz.)_ Szerettek most, ugy-e?
MIND (_énekelnek.)_
A mennyei szent városnak
Gyöngy kapui felnyilnak:
Oh Jézusom, szerelmesem,
Légyen hozzád gyors menésem!
Jézus egy szűztől született,
Szúró szénára fektetett:
Oh Jézusom, szerelmesem,
Légyen hozzád gyors menésem!
Jézus ágyán nincsen paplan,
Jaj de fázik az ártatlan:
Oh Jézusom, szerelmesem,
Légyen hozzád gyors menésem!
_(Ha borral kinálják őket, Heródes és az angyalok egy dictiót mondanak s
isznak.)_
HERÓDES.
Egészséggel! bokrétámnak első pillangója,
Az Uristen áldása maradjon e házra,
E háznak gazdáját az Uristen éltesse sokáig,
Ellenség vérében ne járjon bokáig,
Az Uristen éltessen mindnyájunkat sokáig _(iszik)_.
ELSŐ ANGYAL.
E háznak gazdája, ki az Urat áldja,
Mennyekben legyen örökös lakása _(iszik)_.
MÁSODIK ANGYAL.
E háznak gazdáját az Uristen éltesse sokáig,
Koronát hordozzon fejében holtáig,
Az Uristen éltessen mindnyájunkat sokáig! _(iszik.)_
HARMADIK ANGYAL.
Én is, mit társaim mondának jó szívvel,
E ház gazdájának kivánom lélekkel _(iszik.)_
ÖREG JUHÁSZ _(a juhászokhoz.)_
Danoljátok el az én nótámat!
JUHÁSZOK _(dalolnak s tánczolnak.)_
Felkölt Fédor nagy álmosan,
Fésűletlen, nagy borzasan,
Száll a hegyről lefelé,
Bocskorát is elejté.
ÖREG JUHÁSZ.
Nosza hát legények, szálljunk innen tovább, mert még ezt a nemes
Betlehemet másutt is várják; jól tudjuk, hogy egy forint száz
krajczárból áll, ha mink azt elvesztjük, nekünk lesz az nagy kár.
MIND _(énekelnek)_.
A nap derűl,
Hajnal kerűl,
Már a szabott óra cseng.
Már minden sor,
Minden bokor
Lassu marssal zeng,
Már mi innét ha elmegyünk,
Valahára visszatérünk,
Ugy-e bizony, társ?
Nosza pajtás fogd az ajtót,
Csak hamar a kilincstartót,
Hátra tekints,
Semmi baj nincs,
Innen haza, márs! _(Elmennek.)_
(Szathmáry Károly gyüjt. Debreczen.)
3.
(Tájszólás szerint.)
_(A Betlehemmel járó gyermekek, illetőleg már suhanczok, számra nézve
négyen vannak, kik közűl egy angyalnak neveztetik, a többi pedig
Maksusnak[8]. A Maksus általános megnevezés mellett még minden egyes
Maksusnak külön neve is van, t. i. az első Tütüre[9], a második Bandi, a
harmadik pedig Peti. – Ezek, mielőtt a Betlehem-járásra indulnak, otthon
az illető ruhákba felöltöznek, a mi abból áll, hogy az angyal szép fehér
inget s gatyát húz fel, vállairól fehér kendő omlik alá, fején pedig
aranyos és más egyéb színes papirokból ragasztott süveg van, mely a
püspöki főveghez hasonlít; a Maksusok pedig bőr sapka- és kifordított
subában jelennek, mint afféle pásztorok. – Útra induláskor az angyal egy
papirosból készitett templomot vesz kezébe, a melyben belűlről gyertya
ég és annak fényénél látható nehány kifaragott bárány, a jászolban fekvő
kisded Jézus, a boldogságos szűz Mária és sz. József. Az elindúlás pedig
történik az esteli órákban. Midőn valamely házhoz belépnek, a pitvarban
(konyha) mindnyájan éneklik:)_
Csorda pásztorok, midőn Betlehembe’
Csordát őríznek éjjel a mezőbe’:
Isten angyali gyüvének melléjök,
Nagy félelemme’ telék meg ű szívük.
_(Tütüre és az Angyal a szobába mennek, ez utóbbi a Betlehemet, a
kezében vitt templomot, az asztalra teszi.)_
TÜTÜRE _(bizonyos hanglejtéssel)_.
Álom-ė vagy látás, azt mėg nem foghatom,
Mit ér az én szivem, ha nem tapasztalom;
Van két pajtásom, az sötét szögletbe’.
Gyere bė te vin Korėdon! _(az utóbbi sor mondása közben botjával az
ajtót megkopogtatja.)_
BANDI _(lomhán bedöczög)_.
Gazda, gazdaasszony, készítsd a házadat,
Sok szakállás vendég szájja udvarodat.
Sűt, főt lėgyen ėlég, mert mėgėszik azok.
Van még ėgy pajtásunk az sötét szögletbe’.
Gyere bé te vín Korédon! _(botjával az ajtón kopogtat.)_
PETI _(bevánszorog.)_
Szallonnás jó estét! Szerelmes gazduram!
Juhaink mögvannak, ėgy csėpp kárunk sincsen,
Szép göndör gyapjaik hátukra hajlanak,
Giliczék és bagjok mind akolba’ vannak.
MIND.
Fekügyünk lė pajtás vagy a szép lyány mellé vagy a szék-láb mellé, – de
mégis legjobb lėsz a fő’dre _(a pásztorok lefekszenek)_.
ANGYAL
_(a Betlehem tornyában levő csengetyűvel folytonosan csengetve.)_
Frigyonfoszt tragyisz angyelorum,
Maluz eszt in egla coelorum,
Eti peti pásztor eszt,
Fragye szui kortu eszt. Glória!
TÜTÜRE.
De jó vóna a hasamba ėgy tal túrús haluska, ha vóna!
ANGYAL _(nyujtott hangon)_.
Glória!
BANDI.
Jaj de nagyot f...tt a nyakamba a gólya!
ANGYAL _(mint előbb.)_
Glória!
PETI.
Mėgakatt a palláson a gazdasszony lába a koréba!
ANGYAL.
Gloria! Gloria! Gloria!
In excelsis Deo!
Kejjettėk fő’ pásztorok
Örömet hírdetėk,
Mert mai nap születėtt,
A kit megjövendőltek,
Ėgy szűznek méhibű’
Szűznek szűz véribű’
Mėgvá’tó Jézusunk. Alle- Alleluja!
TÜTÜRE _(föltápászkodik s énekel)_.
Kejj fő Peti! kejj fő! mert lėváglak,
Nézd mėg juhaidat hun sétá’nak,
Most láttam két farkast a pusztába’
Juhaid keresik, majd mėgėszik.
Kejj fő Korédon!
Majd nagyot ütök a farodon.
BANDI _(felugrik)_.
Hopp isten jó napot, de nagyot ugrottam, majd kitört az üstököm.
Pajtásom keresėm, de mėg nem lelhetėm. Gulyások mógyára majd ėgyet
fütytyentėk, majd talán előgyün. Kejj fő vén Korédon, majd végig nyujtok
a farodon!
PETI _(a földön mozgolódva dörmögi.)_
Mit beszé’sz te meszes üstökű,
Lepjėn mėg ėgy nap harminczkét tetű,
Akkora mint ėgy kesztyü.
TÜTÜRE, BANDI
_(botjokkal emelgetik a tápászkodót, ki majdmajd orrára bukik)._
Eme’jük szögín öreg apánkat, mert nehéz a v...ga.
PETI _(mentegetődzve.)_
Ugyan mé’t bántjátok ezt a szögín öregėt, mikó’ sė éjje’ sė nappá’ nem
alszik, tehát hajnalba jó’ esik neki az álom. – Hozzátok bė azt a
vasvillát, hagy feszigetėm fő’ a szėmėm kupáját, a kemėncze tetejére, a
sűtt kóbászra.
TÜTÜRE _(a Betlehem ajtajához megy.)_
Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás!
Hoztam fő’ségėdnek ėgy kanta vajacskát,
Maj’ jó lėsz a sován bűtre.
BANDI _(a Betlehem ajtajához megy)_.
Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás!
Hoztam fő’ségėdnek ėgy kerek sajtocskát,
Maj’ jó lėsz a sován bűtre.
PETI _(a Betlehem ajtajánál)_
Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás!
Hoztam fő’ségėdnek ėgy göndör báránykát,
Maj’ jó lėsz a szőre nadrágnak, a bűre bocskornak.
MIND _(énekelve.)_
Szaporán kejjetėk fő’ bujtárok,
Az angyal azt mondta, hallottátok,
Üdvözítőt ma maj’ láttok.
Vele eggyütt imágygyátok.
_(Az angyal nélkül éneklik hárman.)_
Az’ sė tugygyuk, gazda, merre mėnnyünk,
Még is csak sürget kê, hogy siessünk.
Angyal szavábúl értėttük
Születését Betlehembe’.
TÜTÜRE _(énekelve.)_
A mit lėhet, viszėk én tejecskét.
BANDI _(énekelve.)_
Én is viszėk sajtot és kėnyérkét.
PETI _(énekelve.)_
Én viszėk ėgy báránykát,
Kive’ jó tartjuk szent annyát.
MIND _(énekelve.)_
Üdvöz légy kis Jézus, kis királyunk!
Kit a szeginsígbe fö’talá’tunk,
Vėdd kedvesen ajándékunk’,
Légy mindėnkor mi ó’talmunk!
_(Ekkor a maksusok, mintegy indúlandók, körben forogva félig énekhangon
mondják.)_
Gyerünk
Mėnnyünk
Az új király Betlehem várossába’
Ott fekszik a jászo’ba’,
Szénán, szalmán nyugodva.
Édės Jézus
Tőlünk nė fuss,
Mėg nė útájj bennünket,
Nėkėd adjuk szívünket,
Fölajájjuk lelkünket.
Ypsilon,
Mindėn embėr ugorjon,
Sánta varnyú maradjon.
AZ ANGYAL.
A pásztorok ily nagy világosságtú’ mind mėgijettek,
Gábriel angyal bátorítá őket, hogy nė féjjenek.
Azért mink is mindnyájan
Jézust szívbű’ magasztalván:
Üdvöz légy,
Áldott légy
Mennyei királyunk,
Édės Jézusunk!
MIND _(énekelve.)_
Mostan kinyí’t ėgy szép rúzsa virág,
A kit régėn vár az egész világ,
Betlehembe’ kibimbadzott ző’d ág,
Király nembű’ méltóság. :l:
Még sė talá’t szállást a városba’,
Maradása kivűl a hostyába[10],
Mer’ lakosok inkább az urakon
Kapkodnak mint Jézuson.
Szűz Mária így kesereg sorsán,
Szent Józseffe’ szent fiát a’tatván,
Nyugszik véle csak ėgy kevés szénán,
Szömibű’ könyv csurdúlván.
_(Menet közben éneklik mindnyájan.)_
Elindúlának és el bejutának,
Szűz Máriának jó napot mondának.
Mėnnyetėk el bė gyorran a városba,
Ott talájjátok Jézust a jászolba’.
Isten álgya mėg a háznak gazdáját,
Ökrit, szamarát és mindėn jószágát!
(Csaplár Benedek gyüjt. Csongrád vidékéről.)
4.
ANGYAL.
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok
Az isten fiát, a ki született jászolba’,
Mellette vagyon az ő szent anyja Mária.
ELSŐ PAKULÁR.[11]
Vedd rád pajtás a bundát,
Te Geczi a furulyát;
Én is viszek sajtocskát, –
Tejet, túrot, vajocskát
Vigyünk Jézuskának!
MÁSODIK PAKULÁR.
Ezt adjuk anyjának,
Főzelékűl fiának,
Édes megváltónknak.
ELSŐ PAKULÁR.
Fúdd András sípodat,
Te Jancsi dudádat.
Báránykával, Jancsikó, Jancsikó
Menj bé te előre.
Malasztit maginkra,
Áldásit nyájinkra
Kérjed s mezeinkre.
HARMADIK PAKULÁR.
Pásztorok keljünk fel,
Hamar induljunk el!
Siessünk, ne késsünk!
Fáradságot ő érette ne sajnáljunk,
Talán még az éjjel is reá találunk. –
Betlehem városába’
Rongyos istálócskába’
Fekszik széna- szalmába’,
Ponyvába
Be vagyon takargatva.
ELSŐ PAKULÁR.
Jaj szegény mint fázik,
Könyeitől ázik.
MÁSODIK PAKULÁR.
Adjuk át e bárányt, talán elég lészen,
Talán még az aranynál is többet tészen.
(Gyulai Pál gyüjt. Erdély, Csomafája.)
5.
_(Játszó személyek: Angyal, tiszta fehér öltözetben, fején egy czukor
süveg, aranyos lemezzel bevonva. Huszár, katonai egyenruhában. Kis
juhász. Öreg juhász. Bábtánczoltató, ki a „Betlehemben“ levő két bábot,
leginkább a komolyabb részletek előadásakor, tánczoltatja.)_
ANGYAL _(jő)_.
Ezt nekünk megírták a mi régi prófétáink, hogy Megváltónk született, a
mint jövendöltetett. – Szabad-ė a Betlehemmel bejönni?
_(Ha szabad, kiszól s a bábtánczoltató beviszi a Betlehemet, a többiek
kinn maradnak.)_
KÉT JUHÁSZ, HUSZÁR _(kinn énekelnek)_.
Örűlj juhász csordája, csordája,
És az egész juhász nyája,
Serkenj fel mély álmodból,
Minden pásztor aklából.
Isten fia született,
A mint jövendőltetett.
Ez a világ váltsága,
Pásztorok vigassága.
HUSZÁR _(jő)_.
Serkenj fel, édes jó gazdám, mély álmadból, mert mind járt szakállas
Koridon vendég szállja meg a házat. _(Ki szól.)_ Gyere be te Koridon,
jót ütök a farodon!
KIS JUHÁSZ _(jő)_.
Hipp, hopp! hun szedtem-vettem magamat, hol húzom-vonom ezt a fáradt
lábaimat, hanem azért fujom pásztor nótámat, hogy megtalálhassam az öreg
Masula apámat. _(Kiszól.)_ Jöjjék be kend, öreg apám!
ÖREG JUHÁSZ _(kinn)_.
Ėn fiam, ėn?
KIS JUHÁSZ.
Kend, öreg apám, kend!
ÖREG JUHÁSZ.
Hát oztán, ha be találok menni, a kolbászt nem akasztják a nyakamba?
KIS JUHÁSZ.
Nem bizony, még a kötelet sem.
ÖREG JUHÁSZ.
Hát osztán, ha még örvendetesebben egy nagyobbat találnék ugrani, a
töltött káposztát nem teszik elibem?
KIS JUHÁSZ.
Nem biz’ a lágy mosót sem.
ÖREG JUHÁSZ _(jő)_.
No hát kalácsos jó estét adjon isten az uraknak! látom fiaim, hogy tik
itt benn esztek, isztok, dorbézoltok, szegány öreg Masula apátokról nem
is gondolkodtok; hé de bot veri hátatokat, nem tudjátok isten tiz
parancsolatját?
KIS JUHÁSZ.
Itt a kulacs, igyék kend _(átadja.)_
ÖREG JUHÁSZ _(fenekét szivja.)_
Egyenek meg a nyővek, a kik a kövekben nyögnek. – Mostani világban a
szegény öregre csak feneket forditanak.
KIS JUHÁSZ.
Az annak a szája.
ÖREG JUHÁSZ.
Fiam, be van annak fagyva a szája.
KIS JUHÁSZ.
Tegye fel kend az asztalra, majd kiengeszteli ez háznak gazdája.
ÖREG JUHÁSZ.
Bizony meg is cselekszem _(a kulacsot az asztalra teszi.)_
MIND
_(énekelnek, ez alatt a bábtánczoltató is játszik.)_