Megmarkolt eszemről, pattanó idegeimről szörnyű súlyok görögnek le…

Mi volt ez?

Itt ülök vénülő anyám mellett, az apám tizenöt éve porlad a rákosi

földben és én őszülő fejjel, fölnevelt értelemmel visszazárulok a

gyermekhüvelybe, az iszonyat belégyökerez a szőlőbarázdába, apám régi

alakja vergődik előttem s sikolt a gyerekszívem:

– Őlik az apámat.

Miniatürök · 第 40 / 47 题