És a fiatalok? akik épp hogy megnyitották kedvük zsilipjét? és
fölgyujtott szívüket a nemi káprázatok alig hogy megbabrálták? a mokány
fiatalos férfi? a kifeszült vállaival, elöntött derekával, didergő,
dobbanó, hosszú életre épült lábaival? játszó elméjében a tikkadt
bokrok, izzadt éjszakák, fúró ajkak, összeviharzó összetemetkezések,
buggyant életnek meleg szagossága vízionáruskodnak?… és az asszony?… az
ifjú asszony?… a megnyitott gyönyörkút, akit a friss merítés után az
örök érintetlenségre kijelölnek? mit csinál a nyoszolyás nagy melleivel?
a borzongó, ütköző nagy csípőjével? hazajáró képeivel, melyek az
elrabolt kúszaságot mindig mutogatják és kancás orra a virrasztó
éjszakában zokogva kitágul?…
Bolygatott képzeletemre régen rárajzolták a szenvedésüket és éjszakás
tünődéskor sokszor látok egy ijesztő freskót.
A fekete csúcson, a messziségből, szembenáll egymással Illava és
Márianosztra. Köztük a némult űr, a lapuló falvak, alélt lejtők,
szendergő városok, alvó embermezők, csak fönn a ravatalbérceken a két
fellegvár zárja, őrzi a bomolt életet. Cellás rabok viaskodnak a
fiatalságukkal, Márianosztra pántos fülkéiben ifjú asszonyok
bolondulnak, Illava biztos zárkáiban gerjedt férfiak pörkölődnek és a
kísértő éjszaka a sülyedt éjszakákból jön, az elhagyott igaziból, mikor
a csillagos égbolt, mennyezetes szobák szűkülten ráhajoltak a kuckós,
összeúszó gyönyörűségre és a fölmérő, rabos éjszakákból jön, melyek
kínozva apróznak, a nedves bajusz csiklandozása most végigsöpör a
dühöngő eszméleten, asszonyos haj régi libbenése most husángol a
varkocsával, hogy tántorog a vér pattanó edényeiben…
Én látom a tündöklő, meglátogatott szemüket, amint az üvöltő tekintetük
a megvasalt ablakok feketéjére tágul. Márianosztra, Illava ablakszemein
milyen titkok vannak?
Ki látja, hogy a cellás ablakokról zarándoklás mozdul? asszonyokból
kiszállt, szívhez, szájhoz hasonló patakzó formák utaznak az űrben és a
sötétlő mindenben vándorútra indul a kutató, légiós, himbáló
férfiboldogtalanság…
Miért nem ejti alá kezét az Isten a firmamentumból? hogy összevezetné
őket és jóvátegye a szenvedést, amit az emberek társaikra rámértek…