Ki gondol a rabokra?
Mit csinálnak?
Hogy élnek? hol élnek? mire gondolnak? mit éreznek? mi jár az eszükben?
mi jár a szemük előtt? tudnak örülni? sokat sírni? hallják a szellőt? és
a száraz sóhaj megmozgatja arcuk körül a levegőt, kiszagosodik az orruk?
és a pállott verejték rájukkísért erdős avarnak illatával, álmodnak az
éjszaka? és víziófoszlányok átszélednek a nappali ábráikhoz…
kigyomláltan az emberkertből, mégis élnek? szívük, vérük, lelkük nekik
is van, mint a többi embereknek? Mit csinálnak?…
A kalitkás fogság dühíti a képzelődésüket? és a szunyókás árvaságban
gyün az utca, falu, város, vonat, folyó, hajó, futás, séta, napsütés,
eső, őgyelgés, kapuzárás, szántás, alvás, malátaszagu gyárak… jönnek,
gyünnek az elvont szabadságnak nyájas, költögető, kérdezősködö,
feleselő, perlekedő, úszító, tébolyodottan fölvonagló látomásaival…
A rossz ember tusakodik a nagy indulatával?… lefogva, leigázva, a
bőszület vakultan fetreng a bosszú vérpárázatában; a forralt fej, mely a
bikás öklelődzésért bolondul, taglózottan lekonyul; meglóbált karok
kéjelgő izmai, amik a hurokvetésre összeugranak, ernyedten lelankadnak;
a fölrántott száj, mely összecsattog a bestia-szomjúságtól s fogak
sövényén a harapás habzó gyönyörűsége őrjöng, keseredett ízzel lelipped…
A révedező… aki tíz éve találgatja a pasztellt, hogy történt?… az
éjszaka sötétjéből fehéren kilángol egy törülköző, a savanyú ágyból
föllapdáz egy girhes hát, két csontos öreg láb motollázva kaszál, ümmögő
nyöszörgés szakadva fullad… hogy történt?… gyilkos?… gyilkos?… mint
történt?…
Az alkoholista… kinek gégéjén sürögnek az álmok, ádámcsutkája
kopoltyusan ki-beugrik a sóvárgástól, snapszbutikok áporodott íze
végignyálaz a fehér nyelvén, ömlő sörök rátajtékoznak a hápogó, csukló,
bajusztól csöpögő szájára…