lámpával a kvártélyosék gazdálkodtak, az esti homály jól bújtatott s
Ágnes meghökkent, amikor a szobába lépett.
A péklegény és a napszámosleány egymás mellett álltak, az orv
zavarodottsággal, induló érzésekkel és a bujtogató ajándékkal, amit a
ruhájukról, a hajukról, a húsukról rálebbentettek egymásra.
Két proletár csak állt a rejtelem-kertben és a rossz kabátjuk, mint az
elvarázsolt kehely, virágosan kifeslett a nyűgös, verejtékes testük
körül és lassú fuvalomban, amit ármánynak neveznek, fűszeres gyönyörrel
összehajoltak.
Ki tudná megmondani, mi volt az ölelésükben?… amint az egyik szívéhez
vonta a kenyérhegyet, amint a másik két kitárt karjával megkarolta a
napot?…
Szerelem?