IV

Most is magam előtt látom sápadt arcát és a különös, lángoló tüzet,

amely szemeiben égett. Valósággal él előttem ma este a képe. Itt ülök

lakásomban, visszaidézve szavait és hangját és mellettem fekszik az

estilap, amely halála hírét hozza.

Ebéd alatt a klubban másról sem beszéltünk.

Kora reggel találták meg holttestét egy mély gödörben, a kensingtoni

pályaudvar építkezései mellett. Két aknát húztak déli irányban és

deszkafal keríti el a mély árkokat a közönség elől, melybe a közelben

lakó munkások kedvéért kis ajtót vágtak. Az ajtót elfelejtették

éjszakára bezárni és ezen keresztül vezetett útja…

A legvadabb gondolatok kergetőznek agyamban.

Úgy látszik, gyalog tette meg a hosszú utat aznap éjjel a parlamentből –

az utolsó ülésszak alatt sűrűn előfordult, hogy éjszaka gyalog ment haza

– és szinte látom magam előtt magas karcsú alakját, amint lassú, kimért

léptekkel rójja az üres és kihalt uccák sorát. Vajjon a közeli állomás

halványan pislogó lámpái egyszerre fehér falnak mutatták a durva

palánkot? A végzetes, nyitvafelejtett ajtó valami emléket ébresztett

benne?

Végül is volt-e egyáltalán valaha az a zöld ajtó egy fehér falban?

Nem tudom! Én csak egyszerűen elmondom a történetet, ahogy _ő_ tőle

hallottam. Olykor magam is kezdem hinni, hogy Wallace a véletlenek

csodálatos találkozásának áldozatául esett, amely összezavarta agyában

egy példátlanul élénk hallucináció emlékét, egy nyitvafelejtett

deszkaajtóval.

Nem bánom, gondoljanak ostobának és könnyenhívőnek, de meg vagyok

győződve arról, hogy Wallace természetfölötti képességei megsugták, hogy

azon az ajtón keresztül nyitva áll előtte a menekülés útja egy másik,

szebb és boldogabb világba.

Lehetnek, akik azt mondják, hogy végül is Wallace mégis csak csalódott.

De hát csalódott-e Wallace? Itt érkezünk el az álmodozó legbensőbb

titkának magvához. Mi, közönséges emberek _ezt_ a világot egyszerűnek és

kellemesnek látjuk és a mi gondolkodásunk szerint Wallace ebből a

biztonságos világból a sötétbe, a veszélybe és a halálba ugrott.

De vajjon ő is így látta-e a dolgokat?

Csodálatos történetek · 第 14 / 28 题