Az orfeumi jelenetnek, diszkrét alakban, hire terjedt s bár az ujságok
neveket nem említettek, tudta mégis mindenki, hogy kiről van szó. A
közvélemény, mely annyira félreismerte ezt a felkapott embert, most
megboszulta magát tévedéseért. Amig Hernyány maga követett el
lelketlenségeket, bátran szavalhatott a tisztesség nevében. Mikor őt
érte a lelketlenség csapása, el volt veszve. A kaszinóban szenvedélyesen
tárgyalták ügyét és különösen sulyos argumentum volt az, hogy Hernyány
semmi lépést nem tett a becsülete reperálásáért. Sem ki nem hivta az
egyetemi professzort, sem az asszony ellen nem lépett fel. Az ilyen
embert nem lehet a kaszinóban megtürni és a kormányelnököt is erősen
szorongatták, hogy a főispáni kart mélyen sértené, ha egy tagja
érdemetlennek nyilváníttatnék a kaszinóban s megmaradhatna főispánnak.
A kormányelnök kijelentette, hogy ami őt illeti, nem igen ragaszkodik a
Hernyány személyéhez, hiszen tudvalevő, hogy csak szabadulni akart tőle.
Ha még olcsóbban szabadulhat, annál jobb.
Hernyány pedig ez ellen nem tehetett semmit, mert amint másnap átlátván
józan észszel helyzete és sérelme sulyos voltát, éktelen dühvel
rárontott Hiéna Péterre, az mosolyogva állt elébe, szétterpesztett
lábakkal és a hátán összetett kezekkel.
– Drága barátom, a legmelegebben ajánlanám, hogy ne ártsd be magadat.
Nyilvánítsd magadat becsületbelileg fizetésképtelennek, akkor legalább
megmarad számodra Alma Gizi és minden egyébb földi gyönyörüségek
forrása. De nekem, édes barátom, hagyj békén, mert én a nyugalmamnak,
vagy akar egy negyedórai gyönyörüségemnek habozás nélkül föláldozom
legdrágább barátomat. Ha még egy kisérletet teszel, hogy az én dolgaimba
beavatkozzál, mesélek a világnak egy igen elmés emberről, aki egy
asszony szeretője volt és kifosztván őt minden vagyonából, a halálba
kergette. Mivel pedig azt gondolnád, hogy egyszerü szavamnak nem volna
hatása, hát figyelmeztetlek, hogy a kedves Flórika hagyatékából drága
ereklyeképen megőriztem nehány levelet, melyet Hernyány György ur még
tekintetes ur korában irt neki a választása idejéből, amelyekből
legalább az tünik ki, hogy a kitartottja voltál Flórának. No hát ha ezt
be tudom bizonyitani, akkor a többit elhiszik nekem szavamra is.
Ez ellen Hernyány nem tehetett semmit. Hiába volt minden rimánkodás és
könyörgés is. Hiéna Péter csak mosolygott és roppant barátságosan
szorongatva a kezét, mondogatta:
– Ugyan, édes barátom, mi csak nem csapunk hűhót frázisokból, mint a
becsületes emberek! Mi csak tisztában vagyunk, hogy akinek szive van, az
szamár és aki másnak lenyuzhatja a bőrét és nem teszi, a tulajdon bőrét
sem érdemli meg. Most alul vagy édesem, de hiszen voltál fölül is. Ilyen
épen az élet, hol alul, hol fölül. És mindenképpen az ember maga veti
meg az ágyát s ahogy megvetette, úgy élvezi. Különben is, nem is vagy te
még olyan rossz bőrben, mint leszel. Ott az orfeum, a pezsgő, meg a szép
báránykák veszedelmes serege. Majd ha megittad az utolsó pohár pezsgőt,
akkor fogjuk egymást viszontlátni. Ó, a te drága kis aranyos barátod nem
fog elfelejteni, várok reád és lesz még szerencsém hozzád. Most azonban
– volt szerencsém.
Így történt, hogy Hernyány György némiképpen sem tehetett eleget a
kaszinói követelményeknek, hanem a gőgös demokrataság poseját öltvén
föl, dölyfösen utját szegte a további eljárásnak azzal, hogy kilépett
minden társaságból, s a kormány bizalmas felszólítására, hogy mondjon le
a főispánságról, egy hallatlanul goromba levélben válaszolt. Úgy tett,
mintha a dolognak a súlya egy csöppet sem bántaná. Sőt tüntetve jelent
meg mindenütt, szinházban, kocsikorzón: a kiöltözködött Alma Gizi
társaságában, két marékkal szórván a pénzt.
Alakja lett az éjféli életnek, de alig egy félesztendő mulva már senki
sem emlékezett reá, mint a parlament Cató Censoriusára. Úgy elolvadt a
dicsősége, ahogy keletkezett. Egy pár éjjeli botrány vetette mindössze
föl néha a nevét, egyebekben nem törődött vele senki sem.
Felesége, akit szintén botrányos viselkedése miatt a familia kitagadott,
pénzzé tette minden vagyonát és egy darabig a doktorral mulatott. Majd
külföldre utazott és nyoma veszett. Mondják, hogy Monte-Carloban
elvesztette vagyona javát és szinésznőnek csapott fel. A hirek
kvadráltak mivoltához, minden valószinüség szerint igazat beszéltek.